Blog >> giulia
Nagyon régen nem írtam már bejegyzést, aminek meg is volt az oka. Egyrészt az utóbbi időben rengeteget dolgoztam és nem sok időm maradt erre. Többször nekiálltam, de fáradtan nehéz volt koncentrálni. Amikor végre történt valami érdekes, akkor vagy nem értem rá, vagy nem volt elegendő a sztori ahhoz, hogy egy szép hosszú bejegyzés születhessen belőle.
Leírhattam volna itt pár sorban, hogy Julcsi új olajat kapott 5000-nél, aminek a cseréje teljesen meglepett (nívópálca hiányában egy teljesen felhős felületen keresztül, az anyacéggel élő, folyamatos kapcsolatot teremtve először a motort 80 fokra melegíteni, majd ilyen melegen leengedni, hogy ez után az új, betöltött olajat egy másik, szintén felhős alkalmazással, szintén online kapcsolatban egy ciklikus algoritmus beállítsa, megmérje majd az eredményt egyből reportolja az anyacégnek).
De azt is megírhattam volna azt, hogy ugyanez a felhős app 2x is lefagyott miután az adaptív tempomatban szoftvert frissített a szerviz - de hálistennek azért mindenki jól van.
Vagy, hogy miként sikerült meghúznom a jobb első felnimet (és kapni szívinfarktust) egy kiálló padka darab segítségével, (akitől ezúton is elnézést kérek).
De nem, nem akartam ilyenekről írni. Ezek már ugyanis a mindennapok része.
Ezek azért történnek meg velem, mert Julcsi elkezdte betölteni az eredetinek szánt, funkcionális szerepét: autó lett belőle. Bekerült a hétköznapi körforgásba, a mindennapok része lett. És mint tudjuk, ilyenkor nem csak az a dolga, hogy szép legyen és jó. Elkezdett igáslóként viselkedni.
Igazi, szántós igáslóként.
És hát hiába is próbálóm ilyen prózaian, lehangolóan kezdeni a mondanivalómat, a helyzet az, hogy mindez egy kicsit sem unalmas :) Sőt, elképesztően jók ezek a “szürke” hétköznapok. Talán legjobban az alábbi tizenéves, - számomra máig kedvenc - Alfa 147 reklám tudná visszaadni mire is gondolok pontosan
Alfa 147 reklám 2006
Szóval írok inkább az Alfa érzésről, (amit egyesek Alfa vírusnak, de én Alfa érzésnek hívok), ami a szürke hétköznapokban is ott van minden Alfás szívében. Ez a fránya érzés , ami nem akar szűnni a kezdeti időszak után sem - sőt az 5 év 159-ezés után sem. Amit csak az ért, akinek van ilyen autója - mindegy milyen modell.
Ami tényleg olyan, hogy ha az ember bezárja az autót, akkor visszanéz rá, vagy időnként meg is simogatja azt. Ennek fényében kell elképzelni az alábbi - kicsit sem fiktív - napot.
Egy szürke nap Julcsával.
Reggel felkelsz, a telefon a fejed mellett. Pár új email, főoldal: alfaamore.hu. Megnézed, hogy írt-e valaki valami érdekes témában. Úgy tűnik nem. Az előző estéhez képest csak a jó csajok és a Pihent agyúak frissült. Ez kihagyhatónak tűnik...
Felöltözés.
Rájössz, hogy a ruhatárad egyszerűen nem passzol az autódhoz. Azelőtt sohasem érezted ezt. Még sosem jutott eszedbe, hogy az autódhoz öltözz, pláne nem férfiként. Ez így nem mehet tovább - gondolod magadban.Így hát hatodszor is elhatározod, hogy ma elmész és veszel valamilyen tisztesstéges ruhát magadnak.
Indulás.
Őrületesen néz ki ez a dög - gondolod magadban, amikor végre meglátod az udvaron. ÁÁhh, ilyen nincs! Egy istenverte macska megint a te autódra mászott fel és koszolta össze azt, pedig előző nap mostad le. Olyan, mintha direkt azt nézné, hogy melyiket mossák le és egyből arra mászik fel a retkes mancsával. Karcolások vannak? Szerencsére nincsenek, de már hallottál olyat, hogy másnak... A macska megfogásának technikai lehetőségein jár az eszed, de ezek túl durva módszerek lennének..
Beülsz, indítasz. Az ülés előretolódik alattad. A mutatók kilengenek. A motor halk hangon duruzsolni kezd. Néhány másodpercig még elégedetten végignyalod a szemeiddel a műszerfal gyönyörű formatervét. Telefon bedug, Android autó, Balázsék a rádióban épp az Alfákat fikázzák. Tuti fizet valaki érte.
Útközben.
Nem szól rosszul a hangrendszer, de azért jobb volt a régi... Közben valaki írt valami érdekeset az amore-n, de nem szívesen olvasod vezetés közben, kár lenne összetörni emiatt magadat. Na mindegy, majd megnézed a munkahelyen. Bakker, ez már a negyedik Alfa 2 kilométer alatt! 1 nem köszönt. Hát, mi van itt ma? (B. eset. 2 hete egy Alfást sem láttam, esküszöm. Mi van itt ma?)
Jó érzés, hogy köszönnek, jóleső érzés.
Megérkezel a munkahelyre.
Leparkolsz. Egy kicsit mégis csak beljebb kéne állni, nem? Valami jó szándékú még a végén meghúzza. 2x is megnyomod a bezáró gombot a távirányítón a biztonság kedvéért és közben lesed, hogy tényleg villan-e a lámpa. Basszus, de jól néz ki, úr isten...
Napközben.
Az ablakból látod Julcsát, szerencsére megvan még. Basszus, egy nagy teherautó odaállt mellé. Reméled, hogy a sofőr nem nyitja majd rá. Megy a para, hogy jó helyen állsz-e, nem nyitják-e rá, nem tolatnak-e bele. Délutánra jégesőt mondanak. Az időkép szerint nem erre jön, de azért néha ránézel.. Hát, elég sötét az ég. Bizakodsz.
Napközben néha ránézel pár releváns oldalra, de nagyon nem ezzel kellene foglalkozni most. Koncentráció zavar.
Hazafelé.
Elégedetten veszed tudomásul, hogy a napot túlélte a drága, sehol egy karcolás.
Mehetünk.
Úgy kb. másfél km után azt látod, hogy nem hideg már, ezért azon a hosszú, egyenes szakaszon nyomsz neki egy kövéret. Közben üvölt a Prodigy. Elégedetten veszed tudomásul, hogy a világ legszebb autóját vezetheted. És a hangja is fantasztikus! Nem kell ide sport kipufogó meg QV, elég ide ez is a boldogsághoz. Lehet a 280 lovas kellett volna?! - Áhh, tök jó ez, hova ennél jobbat már? - gondolod magadban.
A pálya lehajtójánál elképesztően szépen veszi a kanyart, bedől ugyan, de jó érzés. A passatos, aki eddig szorosan mögötted jött persze nem merte ilyen gyorsan bevenni a kanyart, tökre lemaradt... Mosolyogsz magadban.
A lámpáknál gyorsításkor egyre többször veszed észre azt, hogy a szembejövők az út helyett az autódat nézik. Egy idő után kifejezetten érdekelni kezd, hogy ez tényleg így van-e, vagy csak képzelődsz. Skizofrénia ? Nem tudod eldönteni.
Hazaérsz.
Leparkolod Julcsát. Szánalmas, hogy a macskák mire képesek. Egyre ocsmányabb az a folt ott a tetején.
Délutáni rohangálás.
El kell mennetek a könyvesboltba. Jó messzire álsz, nehogy rányissa valaki az ajtót. Amikor kiérsz, azt látod, hogy három fiatal srác az autód mellett áll és arról beszél, hogy ez a színösszeállítás mennyire jó már. Rohadtul utálod a feltűnést, de ez már nem lesz jobb. Ez egy ilyen autó - könyveled el magadban.
Gyakran érzed azt, hogy Ferrarit vettél.
Ha már itt vagy, bemész nézni valamilyen elegáns inget. A fehér nyári rövid ujjú ing pont passzol az Alfához. Ez az amit kerestél! Kifelé jövet jössz rá, hogy az asszony táskája is fehér. Micsoda színösszeállítás :)
Hazafelé.
Az asszony vezet, ő is imádja, neki is jár. Egy útépítés mellett lassítani kell, ahol az útmunkások összesúgva mutogatnak felétek. Nem világos, hogy most az autót, vagy az asszonyt stírölik inkább.
Megálltok tankolni. A kutas letegez, majd megkérdezi, hogy belenézhet-e egy kicsit. Úr isten de szép, mennyi volt? Nyögdécselsz valamit, de igazából nem jó érzés. Nem is ismered ezt az embert.
A kúton rájössz, hogy a macska nyomát nem tudod tovább nézni. Ezt le kell mosni róla. Csak azt a részt? Áhh, az egész foltos lesz akkor... Még jó, hogy készültél, és mindig van nálad pár törlő rongy. Hátha valaki azóta fejbe lőtte már helyetted azt a dögöt és nem mászik fel újra - gondolsz bizakodva a jövőre.
Este
Davide Cirone megint egy tök jó videót tett fel a youtubera. Milyen mázlista valaki, hogy állandóan király olasz autókat tesztelhet !
Aztán rájössz, hogy te is ezt csinálod állandóan.
Bár állítólag manapság már nem sok értelme van klasszikus értelembe vett bejáratási időszakról beszélni, mégis egy ilyen csodaparipát az ember vigyázva óv az első ezer kilométeren. Én alapvetően a híres DNA kapcsolót is csak szemmel figyelgettem,( bár néha A-ba tettem, hogy lássam mennyivel gyengébb vele az autó:), de a D állásba még nemigen mertem áttekerni, csak egy-egy alkalommal. Viszont rettentően kíváncsi voltam:)
Úgy voltam vele, hogy na majd ha megvolt az ezres - akkor.
Ennek a "bejáratáson" felül az is oka volt, hogy nem vagyok versenyző és nem volt még 200 lovas autóm sem. Ráadásul az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy N-be is iszonyúan jól megy a gép a 120 lovas 1.9 jdt motor után.
Aztán a hétvégén úgy alakult, hogy 2 órás kimenőt kaptunk a párommal, ezért elmentünk egy kis pilisi autókázásra.
Elöljáróban annyit mondanék, hogy aki járt már a Szentendre és Esztergom között húzódó dobogókői úton, az valószínűleg tudja, hogy a nem túl jó minőségű úton iszonyú jó szerpentinek vannak. Annyira, hogy kb. 2 kilométerenként halott motorosok fotóival riogatják azokat, akik arra vetemednének, hogy ezen száguldozzanak.
Persze nem véletlenül, ezen a helyen tényleg sok a baleset..
És hogy mi is az a DNA kapcsoló? Gondolom rengetegen képzeltétek már el, mindannyian kicsit másképp. Egy bűvös dolog, ami minden valamirevaló és leendő Alfás titokban vágyakozik.
Mint Alfás, persze nehéz objektívan beszélni erről a tárgyról. Annó a 159-ben üldögélve sokszor végigfutott az agyamon, hogy vajon nem-e lehetne ilyet beépíteni ebbe is?
Ha Alfás vagy, akkor a DNA kapcsoló maga a megtestesült mennyország. Egy olyan berendezés, ami két szál kábelen közvetlenül a motorba van bekötve. Egy olyan, gyönyörűen formázott, kör alakú kapcsoló, amelyhez csak félve szabad nyúlnod. Például ünnepnapokon, hétvégéken vagy néhanapján Alfás találkozókon. Ha mégis hozzáérsz és a "jó irányba" forgatod, akkor az autó egy olyan megvadult állattá változik, amit csak a fékpedállal és masszív fegyelemmel lehet megfékezni ! Már a kapcsoló puszta érintése is vetekszik drogok hatásával, az ámokfutás végén pedig hatalmas mennyiségű dopamin szabadul fel az agyban - ezzel is nyugtázva, hogy na, ez az! Itthon vagyok.
Aztán persze, ha mégsem Alfás beütéssel születtél - vagy mondjuk autós újságíró vagy -, akkor a DNA kapcsoló tulajdonképpen egy választó tárcsa az Economy és a sport módok között. A gázreakciót és a fékeket változtatja, amivel tudsz kicsit spórolni, vagy éppen kicsit jobban előzni a kanyarban.
És ez így is van jól. De mi is a pontos igazság?
Ha nagyon objektív akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy a DNA kapcsoló tulajdonképpen egy jól kitalált marketing szöveg, kicsit olyan dolog, mint pl. korunk divatos kifejezése, az informatikából ismert "felhő". Egy fogalom, amiről igazából kevesen tudják mi is az pontosan, de mindenki elképzel róla valamit, de csak az biztos, hogy ha olyanod van akkor az majd nagyon jó lesz neked :)
Csak hát az a baj, hogy nem nagyon tudok objektívan beszélni én sem. Így hát a személyes tapasztalataim lehet, hogy nem lesznek tényszerűek, egy részük elképzelhető, hogy placebó, vagy hallucináció eredménye, amelyet csak az ért, aki hasonlóan rajong ezért a márkáért mint én.
Vegyünk tehát egy szombat délelőttöt egy amúgy is nagyon dögös Alfa Giulia B-techben üldögélve, miközben a dobogókői úton felfele menetelsz. Szép idő van, nincs nagy forgalom sem. És akkor ránézel az órára, azt látod, hogy már 1490 km van az autóban.
Eddig csak az N fokozattal közlekedtél, néha kíváncsiságból átraktad A-ba, de ott nem igazán történt semmi sem.
Arra gondolsz, hogy miért is ne? Előtted néhány SUV-os megy,de nem tűnnek kihívásnak.
És akkor egy hirtelen ötlettől vezérelve megtekered a kapcsolót a hírhedt D-be. (közben elképzeled, hogy egyesek még tovább is tudják ezt tekerni, de neked már ez is kihívás volt).
Jönnek a kanyarok, végre egy olyan szakaszhoz érsz, ahol lehet biztonsággal előzni.
Előzzünk!
És akkor hirtelen megvilágosodsz. Amire eddig titkon vágytál a 159-ben, az most ott van a lábad alatt!
A D fokozat tulajdonképpen egy hangulat kapcsoló a Giuliában. Az amúgy is elképesztően élvezetes vezetési élményt a motor hangjával egészíti ki. A D állásban a váltó nem akarja visszaejteni a fordulatot, a lejtőkön pedig direkt magasan tartja, hogy még gurulás közben is fantasztikus hangja legyen az autónak.
Írom ezt én egy 200 lovas E6D, részecskeszűrős benzinmotorra gondolva. Milyen lehet akkor a QV?
Tehát nem arról van szó, hogy az motor 100 lóval többet ad ki magából, de a folyamatos nyomaték fenntartásra és a hirtelen reakciókra nagyon odafigyel.
Alig megyek 90-el, de olyan érzésem van, hogy valami rally versenyző vagyok, és 160-al hasítok Mecsekben.
A Giulia igazi élményautó. Túlságosan leegyszerűsítve azt mondhatnám, hogy egy luxus 159, amit fogyókúrára fogtak és egy DNA kapcsolóval egészítettek ki.
Minden ami abból hiányzott abból, ebben benne van.
A kör közepénél befogtam egy bátor zöld suzukist is, akinek ezúton is üdvözletemet küldöm. Mindent elkövetett, hogy ne előzhessem meg, minden tiszteletem neki a bátorságáért, amiért úgy nyomta neki a kanyarokban!
Hazafele egy lángossal lettünk gazdagabbak a Duna parton.
És mi a helyzet az A üzemmóddal?
Egy 120 km-es utam volt Szolnokról hazafele, amelynek egy része az M0-son, egy másik pedig a 4-es úton volt. Ez utóbbit masszívan építik, így 70-90 között lehetett autókázni. Otthon 78 km-es átlagsebesség mellett, végig A-ban 6.6-os átlagot írt ki a computer. Ennél jobbat szerintem senki se várjon egy ilyen autótól. Szerintem fantasztikus, hogy ilyenre is képes egy 200 lovas benzines autó.
És a végére a konklúzió:
A 200 ló, nem tűnik soknak, (pláne ha oda írjuk mellé, hogy 510.)
De a helyzet az, hogy nem is vágyom többre. Ez az autó sokkal komolyabb élményfaktorral rendelkezik, mint egy másik 200 lovas bármilyen auto. És abban a világban, ahol folyamatosan gyorshajtást ellenőriznek, egyre másra építik a radarokat igazából feleslegesnek tűnik ennél komolyabb teljesítményt. Az alfa meg tudta csinálni azt, hogy ebből a "csak" 200 lóból is igazi élményt varázsoljon. Nem kell ehhez száguldozni, nem kell ehhez versenyzői vénával rendelkezni.
Elég beülni, az élmény egyik fele szinte álló helyzetben is megvan.
Egy újabb kis huncutság...
2019.02.03 - Legyártották Julcsát!
Ott áll (remélem nem magányosan) Olaszországban a gyár udvarán :)
Pezsgő! :)
Túl az első olajcserén! Amióta átvettem szinte mindehová autóval mentem, néha inkább a kerülő utat választva. 3000km-nél szerettem volna ledobni az első olajat, de az ünnepek beleszóltak.
Olaj lecserélve, lelkem menyugodva! :-)
Köszönet Horváth Lacinak a Budaörsön, hogy bent lehettem a szervízben, ott állhattam az autó mellett végig a művelet alatt! :-)
Köszönöm Olasz Autük Háza! :-)
#1 - Előkészületek. Autóvásárlás: benne van a férfiagyat stimuláló Top3-ban.
Életem első új autóját 18 évvel ezelőtt vettem. Az Alfa 156 megjelenésekor mindentől különbözött amit megszokhattunk. A C oszlopba rejtett hátsó kilincsek, a csőműszerek függőleges alsó állással, a gömbölyű karosszéria megannyi trükkös íveivel, jól megkülönböztethetővé tette minden mástól.
18 év után még mindig ugyanolyan egyedi és formája egyre klasszikusabbá válik. Az idő viszont nem múlik el nyomtalanul, évente 6 számjegyű összeget költeni az autó mindenféle szervizelésére nem jó móka, pedig ezek igazából csak a megelőző karbantartások. Megszületett az igény: egy új járgány vált szükségessé.
Milyen legyen? Újra Alfa Romeo? Lássuk mit kínál ma a márka: Giulia, Stelvio. OK, nézzük a 156-hoz leginkább hasonlítható Giulia-t. Köszönet az Olasz Autók Házának, sikerült egy hétvégére megkapnom álmaim leendő autóját! Ugyanolyan dögös forma mint a 156, beülve azonnal magához ölel. Azt súgja: megérkeztél, ne menj máshová! És tényleg minden a helyén van. Az üléspozíció tökéletes, minden kézre esik, könyörög az elindulásért! OK, menjünk! Húúúú, ez nagyon megy! Jobban is mint gondolná az ember! Kanyarodik, mint egy gokart és a fékek is rendben vannak! A radaros adaptív tempomat is nagyon jól működik. A dobogókői szerpentinen az automata vészfékasszisztens csipogott be és fékezte az autót majdnem állóra még mielőtt feleszméltem hogy mi is történik előttem. A motor/kipufogó páros hangja hidegen csúnyácska, de bemelegedve igazi énekes! A H/K hifi nagyon szépen szól! Pendrájvról nagyon szépen játsza az mp3-akat, sőt a 24/96 Flac fájlokkal metaadatokkal és albumborítókkal is elboldogul!!!
És most hogy ilyen jól megy és szépen szól, nézzünk körbe mennyire praktikus az autó. Alfás körökben ne emlegessük a pohártartó kifejezést az autóval egy kontextusban, de azért csak nézzük meg, mit kínál a Giulia: pohártartók vannak, de gyakorlatilag használhatatlanok! Az ajtópanelben található rekeszekbe nem fér palack (még egy 3dl-es se), a középkonzol pohártartójába pedig nem szívesen raknék apróbb cuccokon kívül semmit, a palackok (max 0.5l) beletakarnak a klímapanelbe. A könyöklő alatti rekeszt csak álló helyzetben érdemes felnyitni, ez menetközben az ember anatómiai felépítéséből adódóan lehetetlen... Miután a menetteljesítménytől alélten végül megállunk valahol és parkolóhelyet keresnénk, jönnek a további gondok: az autó nagy. Hosszú és széles. Sebaj, vannak parkolóradarok és tolatókamera is. De várjunk csak: valami elromlott a tolatókamerában? Mi ez a homályos, kisfelbontású torz kép? Ja, ez ilyen! Szűkebb mélygarázsba bemenni szintén nem élményautózás: a szűkebb kanyarokat nem biztos hogy elsőre meg lehet csinálni (ez biztos csak az én bénaságom) és teljesen kitekert kormánynál az első kerekek "pattognak" az úton, az alacsony peremmagasságú gumik miatt pedig állandó a félelem hogy mikor ütjük meg a felniket. A csomagtartó méretes, de a szűk nyílása miatt nagyobb cuccokat nem lehet betenni (Hello 156).
A Giulia fogyasztását tekintve kettős életet él. Hajtva akár 15 litert is megitathatunk vele, kímélve akár 4-5 literrel is beérheti 100km-enként. Mindkét érték saját tapasztalat. Végső teszt: vajon befér-e a garázsba? A Giulia 20cm-el hosszabb mint a 156, tehát jó eséllyel lehet neki ennyi helyet szorítani. Viszont jóval szélesebb!!! Végül a bejáratnál szűkösen, de befért a garázsba. Beállva már több a hely, az ajtót is kényelmesen ki lehet nyitni.
Összességében vegyes érzelmekkel adtam vissza az autót. Az autó gyönyörű, hajtáslánca, vezetési élménye első osztályú! Hiába a "kellemetlenségek", ez az autó még így is kéne!
De ne elégedjünk meg ennyivel! Nézzünk körbe, hogy milyen alternatívát kínálnak egyéb gyártók. Kontrollként vagy megerősítenek döntésünk helyességéről, vagy rámutatnak hogy nem csak az Alfa Romeo tud autót gyártani. Legvégén pedig a tapasztalatok összevetése, pénzügyi kalkuláció, kiválasztás és megrendelés!
Folyt köv...
A klíma csomag részeként hővisszaverő szélvédő került az autóba. Csodákat nem tesz, de napon érezhetően lassabban melegszik a beltér, bár ebben szerepet játszhat az is, hogy az első szélvédő nincs nagyon bedöntve, így az alatta lévő hőcsapda is viszonylag keskeny. Ezt a csomagot egyébként érdemes megrendelni, mert nélküle nem lesz hátsó klíma kivezetés, ami azzal jár, hogy télen az utastér hátsó része hideg marad. Elég németes hozzáállás, a BMW-nél ugyanez van...
Az index nem "bekattanós", hanem egy 5 állású kar, ami mindig visszatér a középső pozícióba. Bő 10 éve próbálkoznak ilyesmivel a gyártók több-kevesebb sikerrel, már használtam is régebben ilyet, akkor kellett idő, hogy megszokjam, ez viszont egy egészen jól sikerült megvalósítás, nekem legalábbis pár perc volt az akklimatizáció. Kanyarból kifelé jövet abbamarad az indexelés, pont mint a hagyományos mechanikusan működőknél, viszont így ez nincs fix pozícióhoz kötve, és nem jár extra kattanással, ami a hasonlóan működő váltó, elektromos kézifék, stb. hangtalanságával ad a vezetésnek egyfajta prémium hangulatot a mechanikus érzések kárára. Mindkettő lehet jó és rossz is, összességében nekem bejön az autó. :)
Az Alfákon elöl hagyományosan nincs jó helye a rendszámnak, ez most sincs másképp, ráadásul az első radarnak bezavarhat a rendszámtábla tartó keret. Mivel egyébként sem áll neki jól, jobb megszabadulni tőle. Az enyémet a feliratoknál rögzítették fekete csavarokkal a gyári tartóhoz, legálisan kb. ennyit lehet kihozni a helyzetből. Jól sikerült, a csavarok egyáltalán nem tűnnek fel.
A felszereltség lista alapján az ülések 6 irányban állíthatók elektromosan, deréktámasz állítás csak a Veloce ülésekben van. Ehhez képest kellemes meglepetés volt, hogy ezeken is állítható a deréktámasz, külön lehet az alsó és a felső részét gombnyomásra felfújni ill. leereszteni. Erre a beállításra érthető okokból nem vonatkozik a memória, viszont a külső tükrök pozíciójára igen.
A műszeregység kijelző csak járó motor mellett működik, nem elég csak a gyújtást ráadni. Ennek nem nagyon látom az okát, néha kényelmetlen, de végülis apróság. A sebességmérő pontos, ennek örülök, tempótól függetlenül kb. 1 km/h-val mutat többet a GPS-hez képest. A műszerek fényereje fokozatosan állítható, itt el is lehet csípni egy kis kommunikációs bakit/spórolást, a gombnyomáshoz képest egy szűk másodperces késéssel kezd csak el reagálni, pont mint a tükörállítás esetén.
A kulcsnélküli bejutás 100%-osan működik, az előző autómon ez inkább olyan 95% volt, néha nem vett észre elsőre. Az Alfa mindig felismer! :)
Egyelőre ennyit a tapasztalatokról, de ha rájövök még világmegváltó dolgokra, akkor úgy is megírom. :) Összességében elégedett vagyok az autóval, de ez úgy is átment már annak, aki még mindig olvas. :D
A Giuliában elsőként került alkalmazásra a Continental IBC megoldása, ami a médián keresztül valamiért úgy került be a köztudatba, hogy egy brake-by-wire megvalósítás, ami egy félreértés. Össze lehetne belőle rakni egy olyat, de itt csak elektrohidraulikus rásegítésről van szó. Ettől persze még forradalmi, hiszen igen nagy lépést tesz ebbe az irányba, és normál körülmények között kb. úgy is működik, de biztonságkritikus rendszerről lévén szó, ha valóban le szeretnénk választani a pedált a hidraulikus körről, ahhoz redundanciára lenne szükség, ami többek között duplikált elektromos hálózatot jelentene.
A gyakorlatban egyébként jól működik, a hagyományos fékekhez képest érezni egy minimális különbséget, de ez lehet, hogy csak placebo. :) Az állóra fékezések legvégén, amikor az ember egy kicsit csökkent a pedálerőn a bólintás elkerülésére, talán itt van valami furcsa benne, mintha ezt nem tudnám olyan szépen csinálni. Ez még biztosan csiszolódik majd ahogy jobban összeszokunk. De lehet, hogy csak az zavar be, hogy mindig ez az a pont, amikor bevillan, hogy nem kapcsoltam ki a start-stoppot, és még a teljes megállás előtt gyorsan meg kell tennem. :D
Kétségkívül egy gyenge pont, habár ez iparági sajátosságnak tekinthető. Nagyjából hozza az átlagot, de ez nem jelent nagyon magas szintet. Ezalatt azt értem, hogy kezelhetőségben, reszponzivitásban bármelyik mai okostelefon leveri, persze nyilván nem teljesen fair az összehasonlítás, mert az autóiparban jóval komolyabb előírásoknak kell megfelelni, de a tényen ez nem változtat, és tegyük hozzá, hogy azért létezik olyan gyártó, akinek ez jobban összejött (és itt nem csak a Teslára gondolok).
A középső kijelző elhelyezése nagyon ízléses, végre nem egy odabiggyesztett kínai tablet benyomását kelti, hanem együtt él a műszerfallal, a dizájn szerves részét képezi. Óriási piros pont. Annak, hogy egy 6.5"-os rossz felbontású kijelzőt tettek a plexi mögé, már kevésbé örülök, bár ezt valamennyire feledtetni tudta volna a 8.8"-os upgrade, csakhát az meg közel 900e Ft-ba kerül. Tudom, hogy a gyártók az extrákból élnek, de nekem ez az árképzés túl van egy határon, hiszen nem egy drága alkatrészről van szó. Persze együtt lehet élni a kicsivel is, csak így nincs osztott képernyő. Ami viszont pozitívum, hogy maga a menü még ha kissé ódivatú is, stílusban illeszkedik az autóhoz, és viszonylag letisztult. A sebessége határeset, nem vészesen lassú, de lehetne jobb, és a forgókapcsoló is mozoghatna precízebben.
Egy érdekesség, hogy szimbiózisban él a zenével. Ha némítom, vagy megszakítom a lejátszást, akkor a következő indításkor ezt elfelejti, ha kikapcsolom, akkor viszont nem csak zene nincs, hanem beállítások, térkép, telefon, stb. sem. Először azt hittem, hogy csak én bénázok, de azóta sem jöttem rá, hogy hogyan lehet úgy használni a rendszert, hogy ne akarjon zenélni a következő indításnál - igaz arra sem, hogy az infotainment beállításoknál miért van majdnem minden almenü elején egy “Screen off” pont. :)
A CarPlay (Android Auto) támogatás habár természetes kellene, hogy legyen, a jelenlegi mezőnyben a meglétéért is dícséret jár. Azért már kevésbé, hogy ennek is 6 jegyű felára van, miközben lényegében véve csak szoftverről van szó. Ha már ilyen drága, legalább egy filléres WiFi modult tehettek volna bele, hogy működjön vezeték nélkül is (vannak gyártók, akiknek ez is sikerült, igaz rövid a lista), de sajnos nem fért bele. Kár érte. Szerencsére ez csak a potenciális vásárlók azon kis részét érinti, akik okostelefont használnak. :) Az iOS kezelése érintőképernyő híján nehézkes a forgókapcsolóval, de alap dolgokat meg lehet vele oldani. Így legalább nem lesz ujjlenyomatos a kijelző. :)
Sok negatívumot írtam, de azért nem vészes a helyzet. A rendszer nem rossz, csak szerintem jelentős potenciált hagytak benne kihasználatlanul, de ez igaz szinte az összes gyártóra. Pedig biztosan használják a fejlesztések vezetői is a mai platformokat, így nem hinném, hogy nem látják ezt. És itt nem csak a megjelenésre, kezelhetőségre gondolok. Például átküldhetném a telefonomon megtalált címet a navira ahelyett, hogy a forgókapcsolóval ügyetlenkedek. Oké, gyári navit egyre kevésbé használunk, de azért a műszeregységnél megjelenő instrukciók elég kényelmesek (pláne ha van egy jó HUD is). Vagy ott a másik irány, az autóról semmilyen infó nem tud átmenni telefonra, vagy azon keresztül akárhová, leszámítva a '80-as években gyökerező OBD2 portot, amihez adapter is kell, meg valamelyik kétes minőségű 3rd-party app. Ezek persze apróságok, de szerintem nagyot lehetne vele gurítani, ha sikerülne a rendszert jobb minőségben elkészíteni és integrálni, és ez nem vonna le az autó többi értékéből, amik egyébként többszörösen nagyobb mérnöki teljesítményről tanúskodnak.
Magyarázkodás gyanánt azért tegyük hozzá, hogy kicsi márkaként nyilván nem állnak rendelkezésre korlátlan fejlesztési források, és ha már el kell döntenem, hogy melyik ujjamba harapjak, akkor a vezetési élményt és a dögös formát nem adnám oda semmilyen maxra pimpelt infotainmentért. :)
Sávelhagyás figyelőből sokfélét volt már alkalmam kipróbálni, de igazából egyik sem tetszett. Vannak kulturáltabbak, amik csak a kormányt rezgetik, és kellemetlenkedők, amik ordenáré csipogást rendeznek. Sajnos az Alfa is az utóbbiakhoz tartozik, habár a hangja ennek nem olyan vészes, de mindegy is, mert nem tartom bekapcsolva. Lehet, hogy én vezetek túlságosan szertelenül, de nekem ennyi "vakriasztással" értelmetlennek tűnik a rendszer. Ez van, belátható helyeken, kicsi forgalomban szeretem egyengetni az íveket. :) Talán hosszú autópályás utakhoz jól jöhet.
A holttérfigyelő jól működik, habár erős forgalomban ez is sokszor riaszt be olyan szituációkban, amikor tudatosan cselekszem, viszont konfigurálható, hogy az akusztikus jelzést ne erőltesse, csak a tükörben elhelyezett visszajelzőt használja. Ki van egészítve hátsó keresztirányúforgalom-figyelővel is, ez szuperül működik, de csak előbbivel együtt lehet konfigurálni.
A frontális ütközésre figyelmeztetést is egész jól megoldották. Finomhangolható, hogy mennyire jelezzen korán, és felismeri a gyalogosokat is (tapasztalat). Mióta az érzékenységét "medium"-ról "near"-re állítottam, azóta nem nagyon vannak vakriasztások sem. Érdekesség, hogy az USA változatban be lehet állítani, hogy csak figyelmeztessen vagy fékezzen is, az enyémet csak kikapcsolni lehet, de az infotainment leírásában benne felejtették. :) A kezelési útmutató pedig azt írja, hogy ha a figyelmeztetésre nincs reakció, akkor fékez is - ezt még nem próbáltam ki.
A radarok teljesen jók, a szoftver is átgondolt. Az első és a hátsó különböző hangmagasságon szól (sajnos nincs minden gyártónál így), és ha pár másodpercig nem mozdul az autó, akkor elhallgat, nem zaklat a végtelenségig (ezt is eltanulhatnák páran). Emellé még a hangereje is állítható. Pont azokat tudja, amiket várok tőle, habár előfordul, hogy a lökhárító alatt még bőven elférő padkákra is ráizgul, de ezek ilyenek.
A tolatókamera képe viccesen rossz minőségű, és a segédvonalak grafikája is lemaradt 1-2 évtizeddel. Funkcióját így is betölti, csak a prémium érzés marad el. :)
