Blog >> giulia
Szeptember közepén észrevettem, hogy a nemrég felhelyezett védőfólia néhány helyen elkezdett elválni a karosszériától. Tipikusan olyan helyeken, ahol úgy feszülhetett meg, hogy felválást eredményezzen. Először a bal oldali fényszóró hátsó csúcsánál vettem észre, ott volt a legnagyobb ennek a mértéke, alaposabban körbenézve azonban ez volt a helyzet a jobb oldali fényszórónál és a bal alsó intercooler hűtőnyílás alatt is. A legnagyobb probléma ezzel az volt, hogy bement alá a kosz, főleg esős időben, ami a fényezés számára sem egészséges.
Befényképeztem és írtam Szabolcsnak (CeramicPro), hogy szükség lenne karbantartásra. Nem sokkal később keresett is telefonon és megbeszéltünk egy időpontot.
Előzetesen kb. egy órányira becsülte a javítás hosszát, de végül kb. 15 perc alatt kész volt vele. Azt hittem, hogy kell alá ragasztó majd, hogy újra visszatapadjon, de kiderült, hogy csak szakszerűen le kell tisztítani a fóliáról a beleragadt koszt és visszatapad az eredeti ragasztójával. Így újra olyan lett, mint új korában.
Sőt még jobb. Ugyanis közelről nézve a felhelyezés után néhány helyen fel lehetett fedezni egy-két apróbb buborékot a fólia alatt, leginkább az éleknél. Ezt akartam Szabolcsnak említeni, de elfelejtettem. De nem is volt rá szükség, kérés nélkül végignézte a teljes fóliázást és kijavította ezeket a részeket is. Így most már teljesen észrevehetetlen a védelem az autón, teljes az esztétikai élmény.
1-2. kép: Bal fényszóró fészek, előtte-utána
3-4. kép: Jobb fényszóró fészek, előtte-utána
5-6. kép: bal alsó intercooler hűtőnyílás alatt, előtte-utána
A probléma, hogy milyen rendszámot tegyek majd a Q-ra elölre, már jóval az autó vásárlása előtt foglalkoztatott. Általános dilemma ez - főként a kinézete miatt - azoknál az Alfa típusoknál, melyeknél nem helyezhető el középre. Már a 159-nél is eszközöltem egy kis "esztétikai optimalizálást".
A D és a B típusú között vacilláltam. Az előbbi a matrica rendszám, mely formátumra egyébként megegyezik az A típusúval (azaz a normál rsz.-mal). Az utóbbi pedig a "motor rendszám", egy picivel magasabb az A-nál, de összességében jóval kisebb. Mivel a Q-n nincs annyi hely elöl, hogy a normál méret elférjen - meg egy ilyen összkép rontó kellék amúgy is annál jobb, minél kisebb -, a B típusú mellett döntöttem. És innen kezdődött a neheze.
Szerettem volna már a szalonból úgy elhozni, hogy a B van a kocsin elöl, de azt mondták, hogy akkor vagy 2 héttel később tudnám átvenni, ráadásul nem is biztos, hogy el tudnák intézni. Így nem kértem ennek az intézését, de az első rendszámot nem tetettem fel. A 159-cel szerzett tapasztalatok alapján ez igazából egyáltalán nem foglalkoztatta a rendőröket, de ez bizony egy sokkal feltűnőbb autó, a karhatalom is sokkal érdeklődőbb volt. Így már rögtön az autó átvételének másnapján kiszedtek AlfaCityre menet és megbüntettek. Arra a hétvégére átmenetileg feltettem a nagy lemezt, de borzasztóan csípte a szemem, úgyhogy hamar le is került.
Sajnos az A-tól eltérő típusú rendszám igénylése egyáltalán nem egy jól bejáratott folyamat. A jogértelmezés helyszínről helyszínre változik. Az optimális megoldás az lenne, ha az importőr a típusbizonyítvány igénylése során az A mellett a többi rendszám típust is engedélyeztette volna az autóra, de ezt az FCA Magyarország nem tette meg... Így, tehát marad a zavarosban halászás.
A rendszámot az okmányirodában lehet igényelni, de ott csak azt adják ki, ami benne van a típusbizonyítványban. Ettől akkor térnek el, ha egy megyei NKH vizsgaállomáson, egy műszaki szemle során kiállítanak egy igazolást arról, hogy az adott autóra indokolt az A-tól eltérő típus.
Először a szekszárdi vizsgaállomáson próbálkoztam. Emailben kértem tőlük időpontot a műszaki szemléhez, amire azt a választ kaptam, hogy a típusbizonyítványban az A szerepel elölre és hátulra is, nem tehetnek semmit. Ennek ellenére is elmentem oda időpont nélkül. Meglepő, de nem küldtek el azonnal. Elmondtam, hogy miért vagyok ott, beállítottak a sorba, majd nézegették az autót. Ott is elmondták a dilemmát a típusbizonyítvánnyal, de kihívták a nagyfőnököt, hogy nézze meg, majd ő mond rá valamit.
Persze, én sem érkeztem felkészületlenül. Vettem egy nagy, otromba rendszám keretet, amibe beletettem az első rendszámot, hogy még jobban ki tudjam hangsúlyozni, hogy mennyire nincs ott neki hely. Egész kiselőadásom volt, hogy hogy áll el a lökhárítótól, mennyire elfogadhatatlan ez gyalogosvédelmi szempontból, ráadásul zavarja a parkradart is, mert belelóg a látóterébe. Továbbá rátakar egy légátvezetésre is, ami az autót műszaki szempontból is hátrányosan érinti.
A vizsgaállomás főnöke nézegette, odaméregette a rendszámot többféle módon is. Láttam rajta, hogy ő is látja, hogy nem jó ez így. Reménykedtem kicsit, de ezek után széttette a kezét, hogy hát, ő nem adhat ki másról engedélyt, mint ami a típusbizonyítványban szerepel. Próbáljam meg ott, ahol forgalomba helyezték az autót.
Na kösz, akkor erről ennyit.
Azt a hasonló eljáráson átesett Alfás társaktól már tudtam, hogy Pest megyében nem nagyon érdemes ebbe belekezdeni, nem is akartam. Szolnokon folytattam tovább a próbálkozást. Augusztus 25-én személyesen kértem időpontot a szemlére, 31-ére kaptam. Az egy keddi nap lett volna, ami már másnap nyilvánvalóvá vált nekem, hogy nem lesz alkalmas. Fel is hívtam őket, hogy átrakassam az időpontot. Az ügyintéző csaj közölte, hogy telefonon nem lehet. Hát jó, akkor kérem email-en, küldöm az iratokat szkennelve. Az ügyintéző közli, hogy úgy sem lehet. Csak személyesen. Mondom mi van??? 21. század vagy mi a f...?
Hát jó, megkértem egy rokont, hogy kocogjon már be majd a forgalmi fénymásolatával egy időpontért. Ott közölték vele, hogy csak eredeti irattal lehet időpontot kérni... Kezdtem mélyen átérezni a bürokrácia nagyszerűségét. Fogtam tehát magam, egy fél munkanapot beáldozva, szeptember elején elrongyoltam Szolnokra és kikértem végre egy időpontot a következő hét péntekjére.
A sok macera után már nem nagyon bíztam abban, hogy ez tényleg sikerülni fog, de mindent meg kellett próbálnom. Amikor eljött a nap, ismét megjelentem Szolnokon, az Indóház utcában. Egyből azzal kezdte az ügyintéző, hogy problémázni kezdett azon, hogy ez lízinges autó és szerinte kell tulajdonosi hozzájárulás is. Aztán hosszas telefonálgatás után csak eldöntötték, hogy ahhoz, hogy ránézzenek a kocsi elejére, még nem kell egyből 50 féle igazolás...
Utána kiküldtek, hogy álljak előre a kocsival, mert jön majd az egyik vizsgáztató és megmondja, hogy egyáltalán érdemes-e kifizetni az eljárási díjat vagy egyébként sem kaphatnám meg a kis rendszámot. Kis várakozás után sem érkezett senki, úgyhogy megszólítottam egy épp arra járó NKH-s overálban mászkáló fazont, hogy mit gondol?
"Oh, hát nagy szerencséje van, épp tegnap néztem át az erre vonatkozó jogszabályt..." Na, mondom, ez már jól indul...
"Ha utólagos lókhárító lenne, akkor semmiképp sem lehetne megadni más rendszámot, mert gyalogosvédelmi szempontok, stb. Ha nem utólagos akkor... Hát, nem is tudom, beszélek a kollégáimmal. De álljon be a sorba". Rendben, akkor ezt úgy vettem, hogy csak ránéznek. Beballagtam az irodába, kifizettem a kőkemény 1770 Ft-os eljárási díjat, majd beálltam a többi ott lévő jármű (autó, traktor) mögé.
Ekkor következett egy jó 2 óra hosszás várakozás. Őszintén nem tudtam, hogy mit várjak. Ilyen messzire még sosem jutottam, de az előjelek azért messze voltak a bíztatótól. Fél 9-re volt időpontom, de még fél 11 után is azokat hívták be, akik utánam érkeztek. Aztán, egyszer csak nyílik a vizsgaállomás kapuja és intenek nekem, hogy menjek. Begurulok az autóval, kiszállok, veszem elő a rendszámot keretestől a csomagtartóból, majd bele is kezdtem a mondókámba. Odarakom a rendszámot az orrához, mutatva, hogy ez nem jó, B típusú kéne rá.
"És az elfér ott?" - kérdezi a vizsgáztató. Mondom, el, már odapróbáltam, pont éltől élig tart, mint ha oda találták volna ki. Azt mondja erre, hogy jól van. Menjek ki egy kicsit, még körbefényképezik.
Először nem is hittem a füleimnek. Kis műsoromat még elő sem adtam, de már rendben van? Most ez azt jelenti, hogy megkapom? 5 perc várakozás után visszahívtak, hogy kigurulhatok. Belépek, látom 5-en állják körül az ajtót, a motorháztető felnyitva. Először nem is értettem, mit kell a motortérben nézni a rendszámhoz? Aztán leesett. Nem láttak még ilyen autót, hát jól megmustrálják. Nem lepődik már meg ezen az ember egy ilyen autóval :D
Végül kiállították a papírt, amin rajta volt a csodamondat: "Elülső hatósági jelzés B típusú rendszámra történő cseréje indokolt."
Kálváriám aznap happy end-del véget ért, egész hétvégére megvolt a boldogságom :D
A történetnek még nincs teljesen vége, de azt majd egy következő bejegyzésben írom le, de szorosan kapcsolódik ehhez: egyéni rendszám igénylése ;)
1-2. kép: Kétoldalú ragasztóval, keret nélkül felhelyezett A rendszámmal.
3. kép: A típusú rendszám eltávolítása.
4. kép: Szekszárdon műszaki szemlére várakozva.
5-6. kép: Szolnokon műszaki szemlére várakozva.
7-8. kép: A jármű műszaki adatlap releváns részei
Már mikor tavaly megrendeltem az autót, akkor megkeresett Halesz, hogy szívesen lefilmezné ezt a színt. Persze, miért ne.
Aztán hosszabb szünet után, mikor júliusban megérkezett az autó a kereskedésbe, fel is vett pár vágóképet róla. Úgy volt, hogy lesz velem is egy kis beszélgetés ebben, de nem tudtunk megfelelő időpontot találni.
Úgy alakult, hogy a nyár folyamán Halesznek sem volt ideje a nyersanyagból összerakni a videót, így addig húzódott a dolog, hogy végül találtunk megfelelő időpontot az interjúra is. Így, tehát, szeptember elejére elkészült a videó, majdnem az eredeti elképzelés szerint.
Backstage extra - A Montreal zöld Giulia Quadrifoglio
Egyik legjobb barátomék felkértek, hogy legyen a Giulia a menyasszonyos autó. Jobb autót találni sem lehetett volna a feladatra ;)
A színnel tudtam mit vállatam be. Könnyebb ügy, mint a fekete, de épp csak kicsivel. A 146 esetében sem volt könnyű tisztán tartani, de egy-egy mosás, áttörölgetés után az esztétikai élmény megérte a fáradozást. Ez olyan kis öncélú öröm, de felfogható műélvezetnek. A Giulia megrendelése előtt sosem láttam élőben a Visconti Verde színt, csak reméltem, hogy hasonlítani fog a 146 Verde Bottiglia színére. És szerencsére igen. Picit más árnyalat, de nagyon hasonló élmény ránézni. Úgyhogy újra örömmel vállalom a küzdelmet, mert az lesz vele.
A K2 gyors waxot ezen is kipróbáltam, és sokat javított itt is a mosás utáni nyers állapoton. Viszont minden apró törlésnyom megmarad, a mikroszálas kendő amilyen könnyen működik a piroson, annyira nem jó ezen a sötét fényezésen.
Attila erre is ajánlott eszközt, szintén K2 termék, egy szintetikus törlő. Ma elvittem lemosni, majd itthon direkt nem waxot, hanem sima üvegtisztítót használtam a foltok letörlésére. Ez gyorsan megvan, kb 5 perc áttörölni az autót. Ha nem süt a nap, akkor ennyi meg is teszi. Ha süt, akkor egy maszatos, foltos fényezés az eredmény.
Úgyhogy kimosott, nedves mikroszálas törlővel az egyik kezemben, a K2 törlővel a másikban, nekiálltam áttörölni az autót. A mikroszálas törlőt többször kiöblítettem közben. Ez így egy jó negyed óra munka, de tényleg eltűnik a maszatos kinézet. Ezt a fura maszatosságot nyilván az okozza, hogy a wax réteget kenem ide-oda, ez a gyors wax hátránya (?).
Az eredmény ha nem is tökéletes, de tényleg szép, öröm ránézni. És pont azt az esztétikai élményt adja, amit a zöld 146 adott.
Tudom, hogy még több fáradozással, még több munkával akár tökéletesre is tisztítható, de én megállok ezen a szinten, úgyis koszos lesz :-)
Nem tudom ki hogy van ezzel, a legtöbb ismerős új autó vásárlás után elmerül a funkciók tengerében. Hetekig boldoggá teszi őket a rengeteg kütyü, az érintőképernyőn elérhető beállítások.. és piszkálják, matatják unásig. Én eljutottam addig, hogy a ráfutás megelőző érzékenységét sikerült "Low"-ra tenni. Két hónap alatt kb. 7db ujjlenyomat került a matt képernyőre. Persze, kényelmes dolgokat tud, a telefontükrözést hasznosnak is tartom, de nem ez tesz boldoggá.
A második napon már alatta feküdtem és a karbon kardánt akartam látni. A harmadikon zsebkendőbe csomagolt mágnessel álltam neki, akartam tudni, hogy mi van alumíniumból. Később megint azon kaptam magam, hogy az autó alatt fetrengek, és a futóművét nézegetem. Mi hova van bekötve. A hátsó futóművön valami szenzor rozsdamentes hengeres fejű torx csavarral van feltéve? Ilyet se láttam még. Csupa szép, igényes megoldás. Mindenhol ipari "rend". És rengeteg alumínium. A motortér is csupa műszaki csemege. A futómű tornyok, a merevítések, a külön vizes intercooler, a hatalmas méretű turbó. Komolyan, mintha egy versenyautót nézegetnék.
A hátsó acél futóműkeret kicsit nem illett a képbe számomra. Aztán nem várt helyről, BMW-s drift őrültektől kaptam meg a választ. Az alu törik ha inzultálják, az f10-es 5-ösnek pont ez a baja. És hát kell egy kicsit nehezíteni a farán, aluból lehet már nem volna jó a tömegeloszlás. Ez az autó ennyire ki van találva. Minden részlete az autózásért van. És engem ez tud lenyűgözni. Álló helyben is, ha ránézek, a gyönyörű formán kívül látok egy műszaki tárgyat ami tele van különleges megoldásokkal, anyagokkal. Az autóipar néha váratlanul kiköhint egy-egy különleges autót. Ez egy olyan.
Vezetve érezni is lehet. A kicsit kavicsos úton alászedett kormánnyal óvatosan megfordulva érezni ahogy az autó könnyű eleje és a nem lassú tempóhoz beállított kormányzás geometria egyessével küzdenek a kavicsokkal. Pattog, elugrik, mintha szétfelé állnának a kerekek (és valóban úgy is van). És ez is egy jó érzés. Meg sem tudom fogalmazni miért, de érződik a lassú tempón elpattogós orrán, hogy csak egy gyors kanyarra vár. A gyors kanyarban pedig hogy még gyorsabbra.
200 ló? Kiváncsi voltam, hogy elég lesz e nekem. A 159 2.4 közel 230 lóerő volt, nem ment rosszul. Aztán jött a Giulietta a pici morcos motorjával és megmutatta, hogy ő is tudja szedni a lábát közel ugyanúgy. Nem is tudtam mire számítsak. Erre a rugalmasságra őszintén nem számítottam. A számokat felejtsük el. A kilókat, a lóerőket hagyjuk. Odalépek neki és ahogy nő a tempó, úgy lesz egyre lelkesebb a motor, és valahol 170 körül elkezdenek olyan autók is tisztelettel félreugrani amiket nem nagyon volt szokásom piszkálni. És ekkor sem az okoz örömöt, hogy milyen autót toltunk le. Dehogyis! Az, ahogy az egyre nagyobb tempón szinte keresi az ívet az autó. Egy enyhe kanyar, vagy akár egy sávváltás és az autós énem boldog.
A 159-cel szerzett tapasztalatok alapján tudtam, hogy a kavicsnyomok milyen hamar megjelennek az autó orrán és teszik tönkre a fényezést. Ezért kérdés sem volt, hogy a Giulia Q már az elejétől meg fogja kapni a homlokfelületekre a védőfóliát. Halesz ajánlása és a vonatkozó Backstage adás alapján a Ceramic Pro mellett döntöttem. Időpontot csak augusztus első hetére kaptam, de úgy voltam, hogy belefér, nem hullik le a festék a kocsiról 2 hét alatt.
Szabolccsal a következőkben egyeztünk: védőfóliát kap az első lökös és elemei (pl. scudetto fényezett része), az első sárvédők, a gépháztető, az A oszlopok és a visszapillantó tükör házak.
Ezen felül kértem még a küszöbök fóliázását is, mivel a Giulia Q küszöbe, ami gyakorlatilag egy nagy karbonpenge, tuti, hogy kapni fogja a kavicsokat az első kerekekről, annyira kiáll a törzsből.
A kilincsfészkeket is kértem, bár kiderült, hogy az eleve a csomaghoz tartozott. Aki látott már tizenéves autót, aminek olyan kilincse van, mint a Giuliának, az tudja miért szükséges ez. A körmök folyton odaérnek a kilincs mögötti részhez és szépen tele lesz karmolva az évek alatt.
Ezeken felül pedig ajándékba megkaptam még a csomagtartó bepakolónyílás fóliázását.
A fentebb felsoroltakon kívüli további fényezett elemek pedig kerámiabevonatot kaptak, hogy, ha a védőfóliához hasonló mértékű fizikai védelmük nem is lesz, de a kémiai védelemmel rendelkezzenek (pl. madárürülék ellen).
2 és fél napot vett igénybe a művelet, a végeredmény pedig olyan lett, mint amire számítottam. Sokszor jön fel az az érv a védőfólia ellen, hogy eltorzítja a fényezés kinézetét, csúnyán látszani fog, hogy be van fóliázva, stb.
Ez mind hülyeség.
Semmi nem látszik a fóliából, csak ha ráhajol az ember és a széleit keresi.
Így már nyugodtan hajtok a forgalomban, nem kell túl nagy követési távolságot tartanom (ahova úgyis mindig bevágnak mások, hisz nem értik a nagy helyet köztem és az előttem lévő között) és nem kell folyton azon rágódnom, hogy vajon hány pötty lesz az autó orrán az út végére.
Azt a bónuszt már csak otthon vettem észre, hogy még a B oszlopok is kaptak fóliát :)
3. kép: A oszlop és első sárvédő találkozás
4. kép: első sárvédő és első lökös találkozása a lámpa alatt
5. kép: első sárvédő és első lökös találkozása a lámpa felett + motorháztető
6. kép: bepakoló nyílás
7. kép: visszapillantó tükör ház
8. kép: A oszlop/tetőív
2021. július 16. volt a nagy nap, mikor végre átvehettem az autót!
Sosem vezettem még előtte Giulia Q-t, hát ismerkedjünk... Nem mondom, hogy nem tudtam, hogy mit hol keressek, mert kb. minden videót megnéztem már a kocsiról a neten az elmúlt 2 évben. De benne ülni, persze egészen más. Beleülni a Sparco sportülésbe, ami olyan mélyen van, mintha a földre csüccsennék, érezni a háttámla fogását a latissimus dorsi-n, megmarkolni a kormányt, érezni, ahogy a motor megbillenti a kasztnit indításnál... Csöpögős élmény.
Az első km-ek budapesti gurulgatások voltak. Sikerült is kifogni a dugókat, szóval menni nem nagyon tudtam, de legalább kaptam egy kis ízelítőt abból, hogy mennyire megbámulják az autót az emberek.
Aztán kiértem az M0-ra. Na, akkor lépjünk oda kicsit, nézzük meg mit tud ez a Ferrari derivatíva motor. Lenyomtam a gázpedált, az automata hirtelen visszagangolt, elkezdett húzni... Majd sípolás, a műszerfalon a sárga tengeralattjáró, az óracsoport kijelzője pedig kiírja: "Have engine checked"
"Mi a f.sz???" - szaladt ki belőlem. Azzal a lendülettel fordultam is vissza a kereskedésbe. Figyeljetek már, most adtatok el nekem egy zsír új autót, ez meg már chek engine-ezik nekem. Valamit csináljatok már vele.
Hibakódokat kiolvasták, törölték, majd azt mondták, hogy biztos csak valami kezdeti apróság, most már jó lesz. Hát jó, gondoltam, ez csak ilyen emlékeztető volt az autó részéről, hogy ne felejtsem el, hogy olaszban ülök, az életérzés része.
Elindultam haza, M0 újra, nagyobb gáz... és paff: check engine. Na jó, ez már nem vicces. Mi a franc bajod van? Azt hittem a szeretőm leszel, ne legyél már ekkora ribanc!
Már péntek késő délután volt, úgyhogy elvittem haza az autót. Másnap Alfacity, de erről majd egy külön bejegyzésben.
Volt egy ELM327 kiolvasóm még régről (rutinos Alfás vagyok, mondhatni), a telefonomra meg letöltöttem a Torque Pro-t egy ezresért (köszi a tippet, Erhard), így én is tudtam törölni a hibakódokat átmeneti megoldásként. A hibakódok alapján nem igazán volt egyértelmű, hogy mi a gond, de gyanús volt, hogy egy részecskeszűrő nyomásszenzor rosszalkodik.
Következő hétfőn megbeszéltem a szervizzel, hogy felviszem azon a héten az autót. Gondoltam, berendelik az alkatrészt, cserélik és végre tényleg gondtalanul élvezhetem a régóta várt kocsimat. Naiv voltam. Digóéknál nem ilyen magától értetődően mennek a dolgok...
Pénteken tudtam csak menni, majd másfél óra várakozás után közölték, hogy diagolták a kocsit, sajnos a gépük nem ismeri a hibakódokat, amiket dob, úgyhogy nem tudják mit csináljanak vele, majd felveszik a kapcsolatot az importőrrel.
Hogy mi van??? Egy hete átadtatok nekem egy 0 km-esen is szar kocsit és egy hét alatt annyira jutottatok, hogy kiolvassátok aztán majd vagy lesz valami vagy nem?
Itt már kezdett eldurranni az agyam. Tényleg így megy ez digóéknál? Vesz az ember 30M-ért egy zsírúj autót, amit úgy adnak át, hogy hibás, aztán még meg sem tudják javítani? Na, ne szopassatok már, b.zdmeg...
Ennek azért nem úgy kéne működnie, mintha a tizenéves, 500 ezerről visszatekert, Németországból behozott romot vettem volna meg a józsefvárosi neppertől. Mellbevágó élmény volt, hogy ez egy új autónál is így működik és hogy milyen inkompetenciát és érdektelenséget tanúsít a gyártó, az importőr, a szakszerviz...
Közben azért beleszaladt az autóba az első 1000 km, szóval ideje lett volna elkezdeni hajtani. Úgy döntöttem, hogy ez nem ér meg több idegeskedést, mert nem fog tőle jobban menni semmi, de az egészségemnek nem tesz jót. Úgy voltam vele, hogy elkezdem taposni rendesebben, aztán ha hibakódot dob, megállok, törlöm és nyomom neki tovább. Ideje elkezdeni élvezni az autót.
Fuh, és élvezetből van rendesen. Ahogy ez belefekszik a kanyarba, amilyen könnyedséggel kezeli a nagy tempókat, az éles sávváltásokat, ahogy megindul egy nagyobb gázra, ahogy felhördül a visszaváltásra... Olyan könnyedséggel kapja fel a fordulatot, mint ha nem is másfél tonnát tolna előre a motor, hanem csak egy gyerekjáték lenne a fordulatszámmérő, ami ide-oda szaladgál. Észveszejtő... Remegve szállok ki belőle minden alkalommal.
A kinézete meg mindent visz. Sokat gondolkodtam mit mondjak, miután megrendeltem és kérdezték, hogy "jó, jó zöld, de milyen zöld? Mint a fű? Vagy sötétzöld?" Nem nagyon tudtam megfogalmazni. Smaragdzöldet mondtam jobb híján, de az nem pont ilyen. Aztán egy kolléganőm meglátta, egyből rávágta: hát ez olyan szentjánosbogár zöld. Én meg csak álltam ott tátott szájjal. Egy évig próbáltam rájönni, hogy milyen zöld ez, erre itt ez a csaj, ránéz és rávágja kapásból. Hát igen, vannak olyan dolgok, amikhez egyszerűen nők kellenek, és kész. A színek ilyenek.
A dugóban vagy lámpánál állva látom, hogy néznek át más kocsikból. Parkolóban, benzinkúton odajönnek, fényképezik. A gyerekek tátott szájjal szokták nézni, meg mutogatni rá. Hát, nem egy lopakodó autó, az biztos.
Jelen állás szerint kereken 3 hete van nálam az autó és 1700 km-t tettünk meg együtt. Imádom, de azért frusztrál is, hogy még mindig nem élvezhetem felhőtlenül.
Még mindig ott tartunk, hogy keresik a hibát. Most már nagyon remélem, hogy hamar megtalálják. Aztán lesz egy jó autóm jövő héten. Vagy szeptemberben? Decemberben? Jövőre? Ki tudja ezt digóéknál...
Más autóimról ennyi idő után már írtam valamit, első benyomásokat, bármit. Hát most szóhoz sem jutok. Valamit írnom kéne, repesni az örömtől, rajongani, hiszen egy nem akármilyen új autó áll itt. Szinte elhinni is nehéz, hogy ez az autó itt állhat a beállómban. És mit érzek? Mintha mindig is ez lett volna az autóm. Rajongás és örömmámor helyett egy megnyugvást érzek. Kicsit benne van az eddigi összes Alfánkból valami, és kicsit benne van minden ami eddig hiányzott. Kicsit benne van a Maseratiság ami miatt állandóan öreg olasz luxuslimuzinokat nézegettem, kicsit benne van az Alfa Romeo verseny öröksége, kicsit benne van a hagyományos autózás minden értéke, és kicsit benne van a mai modern technika , anyagtudomány minden trükkje. És az egész így ahogy van olyan nekem, mint egy régi ismerős. Csak tudnám honnan.
Olyan, mint egy szabott öltöny. Pont olyan, amilyennek lennie kell. Viselem és természetes érzés. Pont olyan hosszú, pont ott gombolódik, pont jó a válla, és nincs mit róla áradozni. Hiszen méretre készült. Na ez az autó ilyen. Beülök, megnyomom a gombot, finoman megbillen oldalra ahogy beindul, elfog az érzés, hogy itt nagyon jó helyen vagyok. Jók a hangjai, jók a reakciói. Mintha az Alfa Romeo mérnökei munkaórák ezreit töltötték volna az én megfigyelésemmel, vagy a gondolataim kiolvasásával. Aztán még ezer órákat azzal, hogy azt a sok igényt egy autóvá gyúrják. Hogy legyen utazóautó, de legyen könnyed. Legyen halk, de legyen hangja. Legyen versenyautó és legyen luxus limuzin. Legyen alacsony, de legyen kényelmes. Legyen benzines, de fogyasszon keveset. Legyen automata, de ne legyen unalmas és kompromisszumos miatta. Legyen különleges, de ne ordítson az emberek arcába a design, legyen visszafogott is.
Nos, szóhoz sem jutok. Itt van, és pont olyan. 1073km-rel az órájában azt érzem, mintha 1073 éve az enyém lenne, és ez így is maradna a világ végezetéig.
A felejthetetlen pillanat, mikor először látod meg a szerelmed... És hiába a hosszú várakozás és a magas elvárások, nem okoz csalódást...
