Blog >> giulia
Nem itt, de egy másik helyen vezettem ám blogot arról, hogy hogyan jutottam el oda, hogy most már heteken belül átvehetem az új Giulia Quadrifoglio-mat. Sokat írtam róla (nem raktam ki ide minden blogbejegyzés linkjét, de azokon belül még továbbiak is elérhetők), tehát tényleg csak az kezdjen bele, aki nagyon ráér :D
Alea iacta est! - Alfa Giulia Quadrifoglio megrendelve
Az utam a lóheréig, 1/3. - Giulia Quadrifoglio krónikák #1
Az utam a lóheréig, 2/3. - Giulia Quadrifoglio krónikák #2
Az utam a lóheréig, 3/3. - Giulia Quadrifoglio krónikák #3
Hol is kezdjem... a 159-et elengedtem, nem az én autóm volt. Megbecsültem, szerettem, de az autózás élménye, az autózni akarás szépen elsüllyedt alattunk. A végén már tényleg csak betettem a kisebbik beállóba és ott állt. De ez nem én vagyok, nekem az autózás eddig örömöt okozott, egy jó élmény egy géppel összhangban kommunikálva száguldani. Sok fejtörést okozott ez nekem. Szükségem van még erre egyáltalán? Vagy pont megvagyok nélküle? Azt kell mondjam, hogy Giulietta visszarángatott a Start mezőre. Ugorjunk neki mégegyszer. Unod az autózást? Biztos??? Na akkor szaladjunk egy kört. És valamiért a kis Chili kulcsa rendszeresen nálam kötött ki.
Úgyhogy megérett lassan a gondolat, hogy most, vagy soha. Ami az autóiparban történik, ami az Alfa Romeoval történik, az nem hagy több időt gondolkodni. Ha kell csináljuk, ha nem, akkor ne, de ne bánjam meg a döntésemet.
Az utolsó autó az én szememben a Giulia.
Nem könnyítette meg a dolgomat az Alfa Romeo, mert hónapról hónapra változtak, szűkültek az opciós lehetőségek. Viszont 2020 októberben az árlistán megjelent a Super felszereltséghez a hátul szélesebb Sport felni. Semmi mással nem tudtam elképzelni az autómat. És megjött a lehetőség.
A maradék probléma a beltér volt. Nem szerettem volna egyszínű feketét. De a barna bőrbelsőhöz szerelt barna műanyag betétek nagyon nem tetszettek. Legalábbis az általam választott színhez nagyon disszonáns. Sehogy nem tudtam elképzelni sem a feketét, sem a barnát. A pirossal varrott szövet ülés tűnt a legizgalmasabb variációnak, pláne, hogy 2020-ban még piros ajtópanellel szerelték. Aztán 2021-re befeketedett ez is. Nem tudtam mi legyen.
Aztán eljött a március, közben a Stellantis rátette a kezét a dolgokra, elkezdték racionalizálni az Alfa Romeot. Ekkor hívott fel Bársony István a Pappastól. Emlékezett, hogy érdeklődtem, és ő volt az egyetlen, aki jó kereskedőként felhívott és elmondta mi várható. Drasztikus áremelés, kevesebb adható kedvezmény, és az opciók további szűkülése. Ha tényleg Giuliát szeretnék, akkor árkorrekció előtt tegyem meg, jól járok vele, az árak nagyon nem 360-as Eur-hoz voltak belőve. Itt is köszönöm neki, ha nem hív fel, valószínűleg lemaradok, és soha nem lett volna ilyen autóm.
A beltér továbbra is nagy kín volt nekem, nem tudtam mi legyen. Beletörődtem egy fél műbőrös változatba, jó lesz az, csak legyen.
Azért kínomban az Internet összes beltér fotóját lementettem, kategorizáltam, és szépen rendezve megmutattam a lányoknak. Én nem tudtam elszakadni a 159 belterének hangulatától. Nekik ez jóval kevesebb fejtörést okozott. Kinga belsőépítész, olyan egyszerűen választotta ki a jót, hogy még most sem értem. Hogy nem jutott ez nekem eszembe? :-)
És valójában másnak sem nagyon, pedig ott van a konfigurátorban 2019 óta. Soha, sehol nem láttam még black-ice belsős Giuliát, egyetlen Ron's Rides videót találtam róla, illetve pár képet a neten (pl Millermotorcars.com). Az Alfások vakok erre az opcióra valahogy, engem is beleértve. Aztán miután jobban megnéztem a videón, képeken már tudtam, hogy EZ AZ. Nekem ilyen kell. A csajok még opcióztak nekem egy sárga féknyerget, mert nehogy már fehér legyen. És így megszületett a konfiguráció.
Istvánnak átküldtem, még aznap hívott. Ha tényleg ilyet szeretnék, akkor csináljuk MOST. Mert másnapig rendelhető a black-ice belső, aztán megszüntetik.
Nos így lett, hogy aznap megrendeltem az Alfa Romeo manufaktúrától egy egyedi autót. Ilyen nem sok lesz, sőt kicsit reménykedek, hogy talán ez az egyetlen egy.
Három hónap várakozás, titkolózás, izgalom után most itt áll. És tökéletes. Ez pont olyan, ez az én autóm. :-)
Én nem tudom, hova autóztam el idén ennyit, de már a második olajcserét tolom idén :)
40.000 után most 50.197-nél ejtettem meg, kicsit túlléptem a 10 ezret. Pollenszűrőt is cseréltettem, illetve ellenőriztettem a folyadékok szintjét és a hűtő állapotát, mert a hátsó kiegyenlítő tartályban nálam is minimum felett volt a szint. Egyébként a hűtő rendben van.
Kis extraként pirosra cseréltettem az indítógombot, ez volt a karácsonyi extra ajándékom a Giuliának :)
Az igazi szerencsétlen Halesz sztorija kövekezik. Csak 3 óra telt el, miután elhoztam a Giuliát a fullos polírozásról + kerámiabevonatról, amikor sikerült az autóm jobb oldalát lezúznom egy parkoló autóval. Kicsit rossz ívben álltam félre egy szemből érkező autó elől egy szűk utcában, és végighúztam a hátsó ajtót és a sárvédőt egy ott parkoló autó sarkán... Természetesen hagytam betétlapot. A Ford Focuson annyi sérülés volt, hogy jobbnak láttam ráírni a baleseti bejelentő lapra, hogy az nem mind én voltam... :)
Ami kiderült, hogy ilyen fokú sérülések ellen nem véd a kerámiabevonat :)
Az autómat Casco-ra javíttattam az Olasz Autók Házában. Horváth Laci pedig azért van rajta az egyik fotón, mert írtam, neki, hogy "Küldj valami fotót!". Ezt küldte :)
Első, komolyabbnak nem mondható hiba az autón, hogy egyszer csak megadta magát a csodálatos DNA kapcsoló. Az első anomália még tavaly kezdődött, akkor A-ban használva fogyasztási világrekordot akartam felállítani egy 800 km-es úton, de a felénél visszaválltott N-be és többé nem lehetett kapcsolni. Aztán jött a szervíz és újratanította a computert, ami immár ismét hajlandó volt kezelni a kapcsolót.
Aztán idén egy kereszteződésben arra lettem figyelmes, hogy a kilométerszámlálóm villog, ami tipikus jele annak, hogy a canbuson valami változott. Persze megint meghalt szegény kapcsoló. Így most rendeltek egy másikat, amit a mai napon meg is kapott a drágaszág.
Furcsa dolog, de azt tapasztaltam többször, hogy a kapcsoló nagyon melegszik. Talán a melegtől halt meg, vagy azért melegedett, mert haldoklott már. Remélem az új jó lesz sokáig
Már nagyon vártam, hogy újra Alfa Romeóban ülhessek. Mármint egy saját Alfa Romeóban. Úgy látszik, a sormintám az Alfákkal mindig így alakul: egy új (145), egy használt (GT), egy új (GT), egy használt (Giulia).
Mint már az előző blogpostban is írtam, ez a Giulia az FCA demoautója volt. Pont azon a napon (január 20.) hoztuk el Misivel Üllőről, amikor két évvel ezelőtt eladtam a GT-t :) Szóval elhoztuk, átkerült az autó az Olasz Autók Házába, ahol alaposan átnézettem.
Folyadékok, csövek, lengőkarok, igazából minden rendben. Megemeltük, alul semmi felütés, nincs lehúzva egyik küszöb sem, az első lökösön is mindössze 3 kisebb karc volt, szóval én nagyon kellemesen csalódtam. Fékek kb 40%-osak, szóval ez lesz majd az első komolyabb tétel a listámon.
Az átvétel február 3-án volt, és Misinek hála úgy adták át, mint egy új autót: lepellel letakarva. :) Lelepleztük, elkészült a harmadik ilyen átadós közös fotónk Misivel és kigördültem a szalonból.
Szóval innen indul az új időszámítás: 2020. 02. 03., 11:35. 34.125 km.
Az autót 34.000 km-rel fogom átvenni, de igazából ebből összesen 3500-at én tettem bele. Ugyanis ebben a másfél évben kétszer is járt nálam ez a demoautó.
Az első alkalom az volt, amikor amikor összehasonlító tesztet készítettem róla, 2018 novemberében. Akkor egy dízel Giuliával hasonlítottam össze. Már akkor beleszerethettem, mert nagyon pozitívan beszéltem róla :) Mindkét autó hátsókerekes és automata váltós volt, a dízel 180, a benzines pedig 200 lóerős, szóval nagyjából azonos teljesítményű Giuliákat hasonlítottam össze.
Ha kíváncsi vagy a tesztre, itt nézheted meg: Alfa Amore Dízel vs. Benzin Giulia teszt. Egyébként az is elég beszédes, hogy a benzines Giulia tesztet már több mint 10 ezren, míg a dízelt 5800-an nézték meg.
A Giulia ekkor viszonylag kevés kilométerrel került hozzám, 4600 km körül és nagyjából 1500 km-t tettem bele.
A második alkalom 2019 júniusában volt, amikor az erdélyi AlfaFest-re autóztunk el vele Gyopival. Ekkor kb 14.000 km-rel hoztam el, és nagyjából 2000 km-t tettünk bele összesen. Megjártuk vele a Transalpinát is, ekkor győzött meg véglegesen az autó arról, hogy a 200 lóerő, hátsó kerékkel teljesen jó, elegendő teljesítmény nekem.
Az erről készült videót itt találod: AlfaFest + Transalpina
Mondhatjátok, hogy 30 ezer kilométerről még mindig nem tudni, hogy hogyan használták, mennyire nyúzták, hajtották szét. Biztosan kapott, de ez az autó kevésszer került újságírókhoz, inkább lehetséges flottavásárlások döntéshozóihoz került.
Mindössze ezeket a cikkeket találtam róla, szóval túl sok újságírónál nem járt.
Vezess.hu: Hátul hajt, de minek
Player.hu Hátsókerekes, olasz, és nem rajta múlik, olasz is marad-e
Autoaddikt.hu Telve lényegiséggel és klasszikus hangulattal
Formula.hu Menetpróba - Alfa Romeo Giulia 2.0i
Szeretnék majd részletesen beszámolni a közös kalandokról és történésekről, hogy talán az is kiderülhessen számotokra, érdemes-e használt Giuliát vásárolni.
Tervezek némi változtatást is, ezeket is majd megörökítem, nemcsak itt a blogon, hanem videóban is.
Mielőtt átveszem, alaposan átnézetem az Autóház Budaörsnél, ha szükség van bármi javításra, esetleg garanciális szervizre megcsinálják. Az autóban 15 ezernél, majd 30 ezernél cseréltek utoljára olajat, ezentúl 10 ezrenként kap majd olajat nálam.
Most már csak ki kell bírnom, hogy végre átvehessem.
Nagyon régen nem írtam már bejegyzést, aminek meg is volt az oka. Egyrészt az utóbbi időben rengeteget dolgoztam és nem sok időm maradt erre. Többször nekiálltam, de fáradtan nehéz volt koncentrálni. Amikor végre történt valami érdekes, akkor vagy nem értem rá, vagy nem volt elegendő a sztori ahhoz, hogy egy szép hosszú bejegyzés születhessen belőle.
Leírhattam volna itt pár sorban, hogy Julcsi új olajat kapott 5000-nél, aminek a cseréje teljesen meglepett (nívópálca hiányában egy teljesen felhős felületen keresztül, az anyacéggel élő, folyamatos kapcsolatot teremtve először a motort 80 fokra melegíteni, majd ilyen melegen leengedni, hogy ez után az új, betöltött olajat egy másik, szintén felhős alkalmazással, szintén online kapcsolatban egy ciklikus algoritmus beállítsa, megmérje majd az eredményt egyből reportolja az anyacégnek).
De azt is megírhattam volna azt, hogy ugyanez a felhős app 2x is lefagyott miután az adaptív tempomatban szoftvert frissített a szerviz - de hálistennek azért mindenki jól van.
Vagy, hogy miként sikerült meghúznom a jobb első felnimet (és kapni szívinfarktust) egy kiálló padka darab segítségével, (akitől ezúton is elnézést kérek).
De nem, nem akartam ilyenekről írni. Ezek már ugyanis a mindennapok része.
Ezek azért történnek meg velem, mert Julcsi elkezdte betölteni az eredetinek szánt, funkcionális szerepét: autó lett belőle. Bekerült a hétköznapi körforgásba, a mindennapok része lett. És mint tudjuk, ilyenkor nem csak az a dolga, hogy szép legyen és jó. Elkezdett igáslóként viselkedni.
Igazi, szántós igáslóként.
És hát hiába is próbálóm ilyen prózaian, lehangolóan kezdeni a mondanivalómat, a helyzet az, hogy mindez egy kicsit sem unalmas :) Sőt, elképesztően jók ezek a “szürke” hétköznapok. Talán legjobban az alábbi tizenéves, - számomra máig kedvenc - Alfa 147 reklám tudná visszaadni mire is gondolok pontosan
Alfa 147 reklám 2006
Szóval írok inkább az Alfa érzésről, (amit egyesek Alfa vírusnak, de én Alfa érzésnek hívok), ami a szürke hétköznapokban is ott van minden Alfás szívében. Ez a fránya érzés , ami nem akar szűnni a kezdeti időszak után sem - sőt az 5 év 159-ezés után sem. Amit csak az ért, akinek van ilyen autója - mindegy milyen modell.
Ami tényleg olyan, hogy ha az ember bezárja az autót, akkor visszanéz rá, vagy időnként meg is simogatja azt. Ennek fényében kell elképzelni az alábbi - kicsit sem fiktív - napot.
Egy szürke nap Julcsával.
Reggel felkelsz, a telefon a fejed mellett. Pár új email, főoldal: alfaamore.hu. Megnézed, hogy írt-e valaki valami érdekes témában. Úgy tűnik nem. Az előző estéhez képest csak a jó csajok és a Pihent agyúak frissült. Ez kihagyhatónak tűnik...
Felöltözés.
Rájössz, hogy a ruhatárad egyszerűen nem passzol az autódhoz. Azelőtt sohasem érezted ezt. Még sosem jutott eszedbe, hogy az autódhoz öltözz, pláne nem férfiként. Ez így nem mehet tovább - gondolod magadban.Így hát hatodszor is elhatározod, hogy ma elmész és veszel valamilyen tisztesstéges ruhát magadnak.
Indulás.
Őrületesen néz ki ez a dög - gondolod magadban, amikor végre meglátod az udvaron. ÁÁhh, ilyen nincs! Egy istenverte macska megint a te autódra mászott fel és koszolta össze azt, pedig előző nap mostad le. Olyan, mintha direkt azt nézné, hogy melyiket mossák le és egyből arra mászik fel a retkes mancsával. Karcolások vannak? Szerencsére nincsenek, de már hallottál olyat, hogy másnak... A macska megfogásának technikai lehetőségein jár az eszed, de ezek túl durva módszerek lennének..
Beülsz, indítasz. Az ülés előretolódik alattad. A mutatók kilengenek. A motor halk hangon duruzsolni kezd. Néhány másodpercig még elégedetten végignyalod a szemeiddel a műszerfal gyönyörű formatervét. Telefon bedug, Android autó, Balázsék a rádióban épp az Alfákat fikázzák. Tuti fizet valaki érte.
Útközben.
Nem szól rosszul a hangrendszer, de azért jobb volt a régi... Közben valaki írt valami érdekeset az amore-n, de nem szívesen olvasod vezetés közben, kár lenne összetörni emiatt magadat. Na mindegy, majd megnézed a munkahelyen. Bakker, ez már a negyedik Alfa 2 kilométer alatt! 1 nem köszönt. Hát, mi van itt ma? (B. eset. 2 hete egy Alfást sem láttam, esküszöm. Mi van itt ma?)
Jó érzés, hogy köszönnek, jóleső érzés.
Megérkezel a munkahelyre.
Leparkolsz. Egy kicsit mégis csak beljebb kéne állni, nem? Valami jó szándékú még a végén meghúzza. 2x is megnyomod a bezáró gombot a távirányítón a biztonság kedvéért és közben lesed, hogy tényleg villan-e a lámpa. Basszus, de jól néz ki, úr isten...
Napközben.
Az ablakból látod Julcsát, szerencsére megvan még. Basszus, egy nagy teherautó odaállt mellé. Reméled, hogy a sofőr nem nyitja majd rá. Megy a para, hogy jó helyen állsz-e, nem nyitják-e rá, nem tolatnak-e bele. Délutánra jégesőt mondanak. Az időkép szerint nem erre jön, de azért néha ránézel.. Hát, elég sötét az ég. Bizakodsz.
Napközben néha ránézel pár releváns oldalra, de nagyon nem ezzel kellene foglalkozni most. Koncentráció zavar.
Hazafelé.
Elégedetten veszed tudomásul, hogy a napot túlélte a drága, sehol egy karcolás.
Mehetünk.
Úgy kb. másfél km után azt látod, hogy nem hideg már, ezért azon a hosszú, egyenes szakaszon nyomsz neki egy kövéret. Közben üvölt a Prodigy. Elégedetten veszed tudomásul, hogy a világ legszebb autóját vezetheted. És a hangja is fantasztikus! Nem kell ide sport kipufogó meg QV, elég ide ez is a boldogsághoz. Lehet a 280 lovas kellett volna?! - Áhh, tök jó ez, hova ennél jobbat már? - gondolod magadban.
A pálya lehajtójánál elképesztően szépen veszi a kanyart, bedől ugyan, de jó érzés. A passatos, aki eddig szorosan mögötted jött persze nem merte ilyen gyorsan bevenni a kanyart, tökre lemaradt... Mosolyogsz magadban.
A lámpáknál gyorsításkor egyre többször veszed észre azt, hogy a szembejövők az út helyett az autódat nézik. Egy idő után kifejezetten érdekelni kezd, hogy ez tényleg így van-e, vagy csak képzelődsz. Skizofrénia ? Nem tudod eldönteni.
Hazaérsz.
Leparkolod Julcsát. Szánalmas, hogy a macskák mire képesek. Egyre ocsmányabb az a folt ott a tetején.
Délutáni rohangálás.
El kell mennetek a könyvesboltba. Jó messzire álsz, nehogy rányissa valaki az ajtót. Amikor kiérsz, azt látod, hogy három fiatal srác az autód mellett áll és arról beszél, hogy ez a színösszeállítás mennyire jó már. Rohadtul utálod a feltűnést, de ez már nem lesz jobb. Ez egy ilyen autó - könyveled el magadban.
Gyakran érzed azt, hogy Ferrarit vettél.
Ha már itt vagy, bemész nézni valamilyen elegáns inget. A fehér nyári rövid ujjú ing pont passzol az Alfához. Ez az amit kerestél! Kifelé jövet jössz rá, hogy az asszony táskája is fehér. Micsoda színösszeállítás :)
Hazafelé.
Az asszony vezet, ő is imádja, neki is jár. Egy útépítés mellett lassítani kell, ahol az útmunkások összesúgva mutogatnak felétek. Nem világos, hogy most az autót, vagy az asszonyt stírölik inkább.
Megálltok tankolni. A kutas letegez, majd megkérdezi, hogy belenézhet-e egy kicsit. Úr isten de szép, mennyi volt? Nyögdécselsz valamit, de igazából nem jó érzés. Nem is ismered ezt az embert.
A kúton rájössz, hogy a macska nyomát nem tudod tovább nézni. Ezt le kell mosni róla. Csak azt a részt? Áhh, az egész foltos lesz akkor... Még jó, hogy készültél, és mindig van nálad pár törlő rongy. Hátha valaki azóta fejbe lőtte már helyetted azt a dögöt és nem mászik fel újra - gondolsz bizakodva a jövőre.
Este
Davide Cirone megint egy tök jó videót tett fel a youtubera. Milyen mázlista valaki, hogy állandóan király olasz autókat tesztelhet !
Aztán rájössz, hogy te is ezt csinálod állandóan.
Bár állítólag manapság már nem sok értelme van klasszikus értelembe vett bejáratási időszakról beszélni, mégis egy ilyen csodaparipát az ember vigyázva óv az első ezer kilométeren. Én alapvetően a híres DNA kapcsolót is csak szemmel figyelgettem,( bár néha A-ba tettem, hogy lássam mennyivel gyengébb vele az autó:), de a D állásba még nemigen mertem áttekerni, csak egy-egy alkalommal. Viszont rettentően kíváncsi voltam:)
Úgy voltam vele, hogy na majd ha megvolt az ezres - akkor.
Ennek a "bejáratáson" felül az is oka volt, hogy nem vagyok versenyző és nem volt még 200 lovas autóm sem. Ráadásul az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy N-be is iszonyúan jól megy a gép a 120 lovas 1.9 jdt motor után.
Aztán a hétvégén úgy alakult, hogy 2 órás kimenőt kaptunk a párommal, ezért elmentünk egy kis pilisi autókázásra.
Elöljáróban annyit mondanék, hogy aki járt már a Szentendre és Esztergom között húzódó dobogókői úton, az valószínűleg tudja, hogy a nem túl jó minőségű úton iszonyú jó szerpentinek vannak. Annyira, hogy kb. 2 kilométerenként halott motorosok fotóival riogatják azokat, akik arra vetemednének, hogy ezen száguldozzanak.
Persze nem véletlenül, ezen a helyen tényleg sok a baleset..
És hogy mi is az a DNA kapcsoló? Gondolom rengetegen képzeltétek már el, mindannyian kicsit másképp. Egy bűvös dolog, ami minden valamirevaló és leendő Alfás titokban vágyakozik.
Mint Alfás, persze nehéz objektívan beszélni erről a tárgyról. Annó a 159-ben üldögélve sokszor végigfutott az agyamon, hogy vajon nem-e lehetne ilyet beépíteni ebbe is?
Ha Alfás vagy, akkor a DNA kapcsoló maga a megtestesült mennyország. Egy olyan berendezés, ami két szál kábelen közvetlenül a motorba van bekötve. Egy olyan, gyönyörűen formázott, kör alakú kapcsoló, amelyhez csak félve szabad nyúlnod. Például ünnepnapokon, hétvégéken vagy néhanapján Alfás találkozókon. Ha mégis hozzáérsz és a "jó irányba" forgatod, akkor az autó egy olyan megvadult állattá változik, amit csak a fékpedállal és masszív fegyelemmel lehet megfékezni ! Már a kapcsoló puszta érintése is vetekszik drogok hatásával, az ámokfutás végén pedig hatalmas mennyiségű dopamin szabadul fel az agyban - ezzel is nyugtázva, hogy na, ez az! Itthon vagyok.
Aztán persze, ha mégsem Alfás beütéssel születtél - vagy mondjuk autós újságíró vagy -, akkor a DNA kapcsoló tulajdonképpen egy választó tárcsa az Economy és a sport módok között. A gázreakciót és a fékeket változtatja, amivel tudsz kicsit spórolni, vagy éppen kicsit jobban előzni a kanyarban.
És ez így is van jól. De mi is a pontos igazság?
Ha nagyon objektív akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy a DNA kapcsoló tulajdonképpen egy jól kitalált marketing szöveg, kicsit olyan dolog, mint pl. korunk divatos kifejezése, az informatikából ismert "felhő". Egy fogalom, amiről igazából kevesen tudják mi is az pontosan, de mindenki elképzel róla valamit, de csak az biztos, hogy ha olyanod van akkor az majd nagyon jó lesz neked :)
Csak hát az a baj, hogy nem nagyon tudok objektívan beszélni én sem. Így hát a személyes tapasztalataim lehet, hogy nem lesznek tényszerűek, egy részük elképzelhető, hogy placebó, vagy hallucináció eredménye, amelyet csak az ért, aki hasonlóan rajong ezért a márkáért mint én.
Vegyünk tehát egy szombat délelőttöt egy amúgy is nagyon dögös Alfa Giulia B-techben üldögélve, miközben a dobogókői úton felfele menetelsz. Szép idő van, nincs nagy forgalom sem. És akkor ránézel az órára, azt látod, hogy már 1490 km van az autóban.
Eddig csak az N fokozattal közlekedtél, néha kíváncsiságból átraktad A-ba, de ott nem igazán történt semmi sem.
Arra gondolsz, hogy miért is ne? Előtted néhány SUV-os megy,de nem tűnnek kihívásnak.
És akkor egy hirtelen ötlettől vezérelve megtekered a kapcsolót a hírhedt D-be. (közben elképzeled, hogy egyesek még tovább is tudják ezt tekerni, de neked már ez is kihívás volt).
Jönnek a kanyarok, végre egy olyan szakaszhoz érsz, ahol lehet biztonsággal előzni.
Előzzünk!
És akkor hirtelen megvilágosodsz. Amire eddig titkon vágytál a 159-ben, az most ott van a lábad alatt!
A D fokozat tulajdonképpen egy hangulat kapcsoló a Giuliában. Az amúgy is elképesztően élvezetes vezetési élményt a motor hangjával egészíti ki. A D állásban a váltó nem akarja visszaejteni a fordulatot, a lejtőkön pedig direkt magasan tartja, hogy még gurulás közben is fantasztikus hangja legyen az autónak.
Írom ezt én egy 200 lovas E6D, részecskeszűrős benzinmotorra gondolva. Milyen lehet akkor a QV?
Tehát nem arról van szó, hogy az motor 100 lóval többet ad ki magából, de a folyamatos nyomaték fenntartásra és a hirtelen reakciókra nagyon odafigyel.
Alig megyek 90-el, de olyan érzésem van, hogy valami rally versenyző vagyok, és 160-al hasítok Mecsekben.
A Giulia igazi élményautó. Túlságosan leegyszerűsítve azt mondhatnám, hogy egy luxus 159, amit fogyókúrára fogtak és egy DNA kapcsolóval egészítettek ki.
Minden ami abból hiányzott abból, ebben benne van.
A kör közepénél befogtam egy bátor zöld suzukist is, akinek ezúton is üdvözletemet küldöm. Mindent elkövetett, hogy ne előzhessem meg, minden tiszteletem neki a bátorságáért, amiért úgy nyomta neki a kanyarokban!
Hazafele egy lángossal lettünk gazdagabbak a Duna parton.
És mi a helyzet az A üzemmóddal?
Egy 120 km-es utam volt Szolnokról hazafele, amelynek egy része az M0-son, egy másik pedig a 4-es úton volt. Ez utóbbit masszívan építik, így 70-90 között lehetett autókázni. Otthon 78 km-es átlagsebesség mellett, végig A-ban 6.6-os átlagot írt ki a computer. Ennél jobbat szerintem senki se várjon egy ilyen autótól. Szerintem fantasztikus, hogy ilyenre is képes egy 200 lovas benzines autó.
És a végére a konklúzió:
A 200 ló, nem tűnik soknak, (pláne ha oda írjuk mellé, hogy 510.)
De a helyzet az, hogy nem is vágyom többre. Ez az autó sokkal komolyabb élményfaktorral rendelkezik, mint egy másik 200 lovas bármilyen auto. És abban a világban, ahol folyamatosan gyorshajtást ellenőriznek, egyre másra építik a radarokat igazából feleslegesnek tűnik ennél komolyabb teljesítményt. Az alfa meg tudta csinálni azt, hogy ebből a "csak" 200 lóból is igazi élményt varázsoljon. Nem kell ehhez száguldozni, nem kell ehhez versenyzői vénával rendelkezni.
Elég beülni, az élmény egyik fele szinte álló helyzetben is megvan.
Egy újabb kis huncutság...
