Tagok >> Piritu - 1.000.000 >> Blog
Megjött a jó idő, tehát irány a tengerpart. Kibéreltünk egy napernyőt két nyugággyal és édes semmittevéssel telt a nap.
Vacsora után esti sétát tettünk a parton.
Pisa és Lucca volt a mai terv.
Miután ismét esőre ébredtünk, csak az első lett belőle.
Már az odaúton is sikerült egy kiadós nyári záport elkapni, de a java csak Pisában jött. A parkolóban még ki tudtunk szállni az autóból, de a parkoló épületének takarásában vagy félórát kellett várni. Aztán a várfalon lévő kapuban újabb negyed órát. Ekkora esőt még nem nagyon láttam.
Miután elvonult, sétáltunk egy nagyot a Dóm téren, megvettük a belépőket a kápolnába (5 Euro). A dóm ingyenes. A toronyba az időjárás miatt inkább nem mentünk fel, amúgy - ha jól emlékszem - 14 Euro.
Először a dómot látogattuk meg, aztán a kápolnát. A dóm nagyon szép. Furcsa, hogy az emberek mégis csak a tornyot ismerik. Arról nem is beszélve, hogy errefelé nem ritka a ferde torony. (Bolognában is van rögtön kettő is.)
A kápolna is nagyon érdekes, itt is fel lehet menni a karzatra, ahonnan felejthetetlen a kilátás a dómra. (9. kép)
Végül újabb kiadós séta a városban. Néhány érdekes figurával. Már több helyen is láttam élő szobrokat, de ez az üldögélő fickó egy pillanatra engem is meglepett.
Utána visszamentünk a szállásra. Kis pihenő után egy kiadós vacsorával zártuk a napot Mario-nál.
Ma bő 400 km várt ránk, a terv szerint nagyrészt nyitott tetővel és olasz muzsikát hallgatva. Nos nem így lett, az égiek hatalmas záporral indították a napot.
Hamar elértük a Milano központja melletti mélygarázst, amit előtte a neten kinéztem. Innen 100m a dóm tér. A dóm nagyobb és szebb, mint amit a képek alapján elképzeltem. Sok katedrálist láttam már, de ez különösen lenyűgözött...
A másik látványosság a Galleria Vittorio Emanuele II Az üzleteket nézegetve egy alternatív világban találja magát az ember. Egy olyanba, ahol egy női táskáért 2.880 Eurót kérnek. Napi árfolyamon ez bő 900ezer Forint! (lásd Pihent agyúak 98401-es hsz)
A következő tervezett pihenő Genovában lett volna a kalózhajó melletti parkolóban. Ebből nem lett semmi, mert akkora sor állt a bejáratnál, hogy meg se próbáltam bemenni. Így csak egy kis városi kabriózás lett belőle.
Még egy pihenőt terveztünk, a Cinque Terre-t. No, itt lett végleg elegem az iGO-ból. A GPS koordináták alapján adtam meg a célt Manarolában.A pályáról lehajtva kb. 30 km-en keresztül olyan utakon vitt ahol szerintem évek óta senki sem járt. Az út két oldalán a gaz már súrolta a kocsi két oldalát. Aztán visszatért egy főútra, onnan már a táblákat követtük. Szinte mindig másfelé akart vinni, mint a tábla mutatta. Aztán Monterosso-ban partot értünk. Itt meg egy nyomorult parkoló helyet se találtunk. A tervezett séta elmaradt. Szóval erre még el kell jönni valamikor.
Megint eső és némi autópálya. A hotelt megtaláltuk Lido di Camaiore-ban. Kiadós esti séta, vacsora után nyugovóra tértünk. Az esőt, az iGO-t és a teli parkolót leszámítva szép napunk volt.
A kellemes kora estét csakis egy fedetlen kocsikázással lehet tölteni. (Napközben a meleg és az erős nap miatt inkább csukott tetővel, bekapcsolt klímával mászkáltunk.) A térképen izgalmas útnak tűnt a Bellagio-ba vezető parti út. Nos, nem csalódtunk. Volt itt minden a beláthatatlan kanyartól, a sziklába vájt úton keresztül az alagútig. A városban meg se álltunk, mert már hajóval jártunk itt, inkább visszafelé vettük az irányt.
Kellemes vacsora a teraszon, majd az esti kilátás Lecco városára.
Szép nap volt, a Pók továbbra is otthon érzi magát :-)
Tovább ismerkedtünk a tóval és a környékével. Como határában megfürdettem a Pókot, hogy az elmúlt km-ek pora ne látszódon rajta.
Először megnéztük George Clooney házát a "Villa Oleandra" Laglio-ban. (Koordináták: 45.87981;9.1382) A ház mellett álló vékony, magas tujáról már messziről jól látható. Nem kis ügyesség kellett ahhoz, hogy a szűk és kanyargós utcákon megtaláljuk a partra vezető utat. Az iGO többször is olyan utat ajánlott, ami nincs vagy egyszerűen csak lépcső van ott. Végül a megérzésre hallgatva megtaláltuk az utat. Miután minden oldalról megnéztük a villát, rövid látogatást tettünk a helyi templomban is.
Következő cél maga Como városa volt. A Pókot elhelyeztük egy parkolóházban, majd gyalogosan indultunk a belváros felfedezésére. Miután ettünk/ittunk és kimászkáltuk magunkat visszaindultunk a szállásra. A város szélén újra megtaláltuk a kocsimosót, így sikerült lefényképezni.
A mai napot a tónak és a közelben fekvő Lecco városának szenteltük. A Pók a katedrális melletti parkolóban pihent. Rövid séta után felszálltunk a menetrend szerint közlekedő hajóra és elmentünk Bellagio-ig. Ott 20 perces sétára volt lehetőség, mert a hajó indult vissza.
A visszaérkezést egy laza ebéd és kiadós séta követte a városban. A legjobb az volt, hogy amikor eszünkbe jutott egy fagyi, akkor a következő sarkon egy vérbeli olasz fagyizót találtunk. Komoly feladat volt kiválasztani, hogy melyik kettőt válasszuk. (Hármat már esélyünk se lett volna megenni, mert akkorák voltak a gombócok.)
Este az esküvői vacsorát költöttük el a szállodában, ugyanis ma 27 éve mondtuk ki az igent.
A magashegyi kirándulások után a Como-i tó felé vettük az utunkat.
Nauders előtt megálltunk a már ismerős hídnál pár fotó erejéig. (2011-ben jártunk már itt, majd 2012-ben lent a völgyben mentünk.)
A következő látnivaló a Naudersbe vezető utat védő erőd. Itt nem nagyon juthatott át anno senki.
Innen egy darabig az út már 2011-ből ismerős volt. A határt Rechenpass-nál léptük át. Egy kávé erejéig szünetet tartottunk. Majd Campanile nel Lago di Resia jött a tóban lévő templomtoronnyal, a gáttal, betonerőddel.Aztán elkanyarodtunk Svájc felé, hogy megmászhassuk a 2.145 méteres Ofenpass-t. Némi svájci kocsikázás után elértük az olaszba visszavezető Munt la Schera alagutat. 2011-ben a másik irányból jöttünk át, most visszamegyünk. A túlsó oldalán van a Livigno-i duzzasztó. A gát (Punt dal Gall) emlékeim szerint a legmagasabb völgyzáró gát Európában. A közepén van az alagút fizető kapuja, a túlsó végén a határállomás. Kicsit tovább, a városban található egy vámszabad terület. Itt sikerült 1,16-ért tankolni E95-öt. Régen tankoltam már ilyen kevésért.
A 2.315 méter magas hágónál, Livignopass-nál visszamentünk Svájcba.
Sok szép hegyi szakasz után elértük a Brusio Kreisviadukt-ot.
Átlépve az olaszokhoz egy könnyű ebédet vettünk magunkhoz.
Újabb hegyi szakaszok után a Como-i tó keleti partján mentünk végig a szállásig.
Kár hogy csak 12 képet lehet feltölteni, a mai nap 500 felett készítettünk a látnivalókról...
Ma újabb magasságokba indultunk.
Először megmásztuk Pillerhöhe-t, de ez csak bemelegítés volt a maga 1.559 méterével (1. kép). A cél Kaunertaler Gletcher volt, illetve a a Kaunertaler Gletcherstrasse, ami 2.750 méterre vezetett fel, és tudomásom szerint a hetedik legmagasabb autóval elérhető pont Európában.
Az út 1.200 méterről indul és csodaszép. Először felmentünk a tetejére, majd ott egy pár km-es gleccsertúra után eljutottunk a jég belsejébe. A jég repedéseiben körbe lehet járni. Hihetetlen látvány.
Kis pihenő után a Karlesjochbahn-nal felmentünk a 3.108 m-en lévő csúcsra. A tetőn van a határ, szinte mindenki csinált képet az egyik lábam itt, a másik az olaszoknál témában.
Kabinos felvonóval vissza 2.750 méterre, onnan a Pókkal vissza a völgybe. Először kis kitérőt tettünk a 2.150 méteren lévő Ochsenalm-hoz, majd rövid megálló a gleccser felduzzasztott tavánál. Érdekesség, hogy a gát nem betonból van, hanem a helyben bányászott kőből (3. kép).
Remélem a 10. képen jól látható, hogy milyen pólóban voltam :-)
A nagy magasságok után a múltba tértünk vissza. Megnéztük, hogy hogyan élhetett 5.300 éve Ötzi a jégember a falujában.
Az osztrákok felépítettek egy rézkori falut, az eredetihez legjobban hasonlító állatokkal, növényekkel és tárgyakkal.
Készült egy film is Ötziről, érdemes megnézni. Kiderült, hogy szegény embernek minden baja volt, lásd utolsó kép. Ha valaki azt mondja, hogy a paleo kaja egészséges, akkor elég rá gondolni. Ráadásul még laktóz érzékeny is volt...
Most láttam életemben először pattintott kő kést és baltát.
Furcsa volt elképzelni az életet ebben a faluban. Nem lehetett könnyű soruk.
A mai program a legmagasabbra vezető, közforgalom számára megnyitott út, az "Ötztaler Gletscherstraße" megmászása volt. Néhány adat:
- Hossz 1. szakasz: Sölden - Rettenbachgletscher kb.13 km
- Hossz 2. szakasz: Rettenbachgletscher - Tiefenbachgletscher kb. 3 km
- Átlagos emelkedés:11%
- A legnagyobb emelkedés: 13%
- A Rettenbach- és a Tiefenbachgletscher között vezet 1,8 km hosszan Európa legmagasabb országúti alagútja
- Belépő: 17.50 Euro
Az út több magashegyi pontban végződik. A legfontosabb a legmagasabb közforgalom számára megnyitott pont Európában, a Tiefenbachtunnel Südportal a maga 2.829 m-es magasságával. Maga az alagút a legmagasabb közforgalom számára megnyitott alagút. 1,8 km hosszú.
Az út változatos vidéken visz felfelé. Legelésző tehenekkel az alsóbb részeken bárhol találkozhatunk. Feljebb csak szikla és hó. Furcsa volt a nyár közepén hógolyót gyúrni. Az út jó minőségű, egy részét éppen aszfaltozták. A kanyarok számozva vannak, és fel tüntetve, hogy épp milyen magasan járunk.
Még egy maradandó élményt okozott az út. Kétszer is sikerült vad mormotát látni. Először egy pár futott előttünk az úton, másodszor csak néztek a fűben. Sajnos lefényképezni nem sikerült őket.
A legmagasabb pontot akár hágóként is kezelhetjük, mert mögötte, alatta 2.800 méteren van egy kabinos felvonó, ami felvisz 3.249 méterre a kilátóba. Itt a fő attrakció a semmibe vezető híd. Tériszonyosoknak (mint én is) nagyon ajánlott...
