Sikerült úgy megállnom, mikor októberben szereltem fel a dobbetét-védőt és a kocsi kerekeinél matattam, hogy egy csavarnak, mely a hátsó abroncsba fúródott, pont látszott a feje. Ki tudja, mióta lehetett ott... (vagyis aug. közepénél biztos nem régebben, mert akkor rakattam fel azokat a gumikat). Nem eresztett, így mivel már épp leraktam a kocsit a télre és már nem terveztem utat sehova, nem nagyon idegeskedtem rajta.
Beszéltem a gumissal és mondta, hogy majd csörögjek rá és guruljak oda, megnézi mit lehet tenni. Idén kicsit korábban érkezett a hideg, így október végétől már eléggé be volt táblázva a gumicserékkel. Időpontot kb. másfél hétre tudott adni, viszont én csak jó időben, szárazon gurultam volna oda. Esőben, de főleg hóban, latyakban nem. Az időjárást pedig másfél hétre előre nem lehet kiszámítani. Erre rájött, hogy a november és a december is elég csapadékos lett, így végül újév első hetében jutottunk oda, hogy meglátogassam.
Sikerült is kapásból úgy leparkolni, hogy a csavar pont látszódott. A gumis egy fogóval megmozgatta kicsit, egyből elkezdett sziszegni. Oké, akkor ez átment rajta...
Lekapta az abroncsot a felniről és kiszedte a csavart. Kiderült, hogy egy viszonylag kisebb facsavar és egyenesen ment keresztül a futófelületen, tehát szerencsém van, könnyen javítható.
Persze kicsit aggasztott, hogy mennyire biztonságos így a gumi, hisz azért be szoktak figyelni 250 km/h feletti sebességek is. Megnyugtatott, hogy ezzel nem lesz gond, mivel egyenesen ment rajta keresztül, nem nagyon roncsolta a teherviselő szöveteket. Ennél jóval nagyobb lyukat is javított már egy X6M abroncsán, ami mégiscsak bő 20%-kal nagyobb teljesítményű és jó 50%-kal nagyobb tömegű autó, mint a Giulia Q. És az elfutott vele addig, amíg le nem kopott róla a gumi.
Hát jó. Az enyémbe végül a legkisebb, 3 mm-es gomba is majdnem nagy lett. Így aztán, hogy végignéztem a javítás menetét is, megnyugodtam, hogy nem lesz itt gond, ennek bírnia kell.
Egy új abroncs 150 ezerbe került volna, így megúsztam 7 ezerből :D
Reggel jöttem fel BP-re, nagyon szar idő volt, zuhogott a hó és még az M6-on is állt a latyak. A menetstabilizátor visszajelzője többet világított, mint nem. Miután beértem BP-re, hallottam, meg éreztem is, hogy 50 környékén valami ütemesen kopog. Mivel a sebességgel arányos volt, így egyből sejtettem, hogy a gumival lesz a gond. Amikor először megálltam, nem láttam az abroncsokon semmit.
Továbbindultam, de nem múlt el a dolog. A második megállónál pont úgy állt a jobb első kerék, hogy láttam, a futófelületben egy csavar feje van, alatt alátéttel. Mintha nem is véletlen lenne. Kihúzni nem tudtam, szóval nem csak a bordák közé nyomódott be. Vakartam a fejem, hogy mi legyen, de vasárnap gumist találni, kb. esélytelen lett volna.
Volt még egy 20 km-es kitérőm hazáig, így az M7-es felé indultam. Nem nagyon erőltettem, csak 110-120-al. Érd magasságában hallottam egy koppanást, mint ha egy kő lett volna. Aztán beugrott, hogy vagy akár egy, a futófelületből kihulló csavar is koppanhatott a kerékdobon. Elengedtem a kormányt, de elsőre nem tűnt fel semmi. Fél perc múlva megint elengedtem: húz jobbra, mint az állat. "Oh, hogy az a telibevert k.rva élet...."
Vészvillogó, gyors lehúzódás a leállósávban. Már megállásnál hallottam, hogy nagyon surrog a gumi. Nem is ért meglepetésként, hogy teljesen lapos volt, mikor kiszálltam megnézni. Vakargattam a fejem, hogy mi legyen? Autómentő? Vasárnap Paksra letrélerezni a kocsit biztos olcsó mulatság lesz. Mondjuk a pótkerék ott van a csomagtartóban. De elég rövidke az a kerékkulcs, aztán a csavarok meg eléggé be szoktak állni. Meg vajon van a pótkerékben nyomás egyáltalán?
Anélkül nem derülhetett ki, hogy meg nem próbálom. 130-al száguldoztak mellettem a kocsik, eléggé feszélyezve éreztem magam, mert régen marha sok videót néztem arról, hogy a leállósávban állóba belecsattan a figyelmetlen autós. Úgyhogy egyik szemem mindig a forgalmon tartottam, hogy ha kell, időben át tudjak ugrani a szalagkorlát másik oldalára.
A csavarokat meglepő módon, egy kis kerékkulcson ugrálással sikerült meglazítani. Mind az 5-öt. Felemeltem utána a kocsit, örültem, hogy legalább ez a része megvolt. Jöhetett a pótkerék. Amióta megvolt a kocsi, a pótkerék lapos volt, de októberben eszembe jutott azt is felfújni. Na, most ugrik a majom a vízbe. Vajon lesz még benne nyomás? Felraktam, ráhúztam a kerékcsavarokat, majd elkezdtem ereszteni. Kihúztam a kocsi alól a krokit, és lám, a kerékben megvolt a nyomás. Marha boldog voltam.
Persze, azt azért nem lehetne mondani, hogy így minden tökéletes lett. A téli gumijaim ugyanis a 17-es sokküllős felniken vannak, a pótkerekem viszont egy 18-as turbina felni, az eredeti gyári, nyári gumival (VTT-n majdnem eladtam Lexlutor cartárs-nak, most nagyon örülök, hogy mégsem tettem (tőle meg ezúton is elnézést kérek még egyszer :D )). Szóval vakartam egy kicsit a fejem, mert ha ezzel megcsúszok, az csúnya dolgokat tud produkálni. Na meg a kerékátmérő is nagyobb... Úgyhogy csak ilyen 100 körül csorogtam haza a pályán. De végülis mindent el tudtam intézni, amit aznapra terveztem.
Holnap áll a kocsi, aztán kedden gumis...
Még december elején történt, hogy megjelent a check engine a műszerfalon. Az autó hirtelen elvesztette az erejét, vészmódba kapcsolt. Ez fennállt kb. 40 km-en keresztül majd helyrejött. Utána olyan 300 km múlva dobta be újra. Így ment ez egy darabig, csak a helyreálláshoz szükséges idő lett egyre hosszabb, és a tünet nélküli időszakok egyre rövidebbek. Végül folyamatosan vészmódban volt.
A Multiecuscan P242A hibakódot jelzett "Turbo inlet temperature sensor", azaz turbó bemeneti hőmérsékleti jeladó. Ez nem a DPF-ben lévő, a szenzorról derékszögben lejövő vezetékkel rendelkező jeladó, hanem az amelyikről a vezeték egyenesen jön le. Ez a motorburkolat előtt lévő hővédő lemez alatt van, közvetlen a turbó előtt megy be a leömlőbe.
Közben december 11-én, mikor az Alfás gokart-ra mentem, szintén megviccelt az autó. Beugrottam a Sugárba az Örsön, a kocsit a mélygarázsban hagytam. Mikor jövök vissza, látom, hogy hatalmas tócsa a gép alatt. Felnyitom a motorháztetőt, hűtővíz kiegyenlítő tartály üres. Na, hiányzott ez, mint vasorrú bábának a mágneses vihar. Alfás cartársak egyből a segítségemre siettek. Kiderült, hogy a műanyag légtelenítő csavar feje tört le a motor mögötti ágon (a menet benne maradt, 3. kép). Ott tolta ki a vizet. Egy McGyver megoldással meg is lett oldva gyorsan :) (1-2. kép)
Kicsi, de idegesítő és akár veszélyes hiba is lehet. Érdemes rá odafigyelni. A másik problémás dolog még ezzel, hogy ePER-ben nem igazán jó, az ezt ábrázoló mikrofilm és ezért először nem is a jó alkatrész lett hozzá megrendelve. Egy műanyag könyök tetején van ez a légtelenítő rész, de ez a könyök nincs ábrázolva az ePER-ben azon a csövön, amihez tartozik. Ezért különös odafigyelés szükséges a cikkszám megállapításánál.
Elvittem 13-án Csörihez, hogy kicserélje és hozzam is haza. Sajnos a jeladó annyira bele volt már gyógyulva a csőbe, hogy a kiszerelése közben beletört. Innentől egyértelmű volt, hogy aznap nem viszem el az autót. Csöri elmondta, hogy nem ritka, hogy ezek benne maradnak. Kidolgozott eljárásuk van arra, ha ez történik, tolófúróval operálják ki, de az már nem fog aznap menni. Ha már így alakult, akkor amit még talál az autón, azt megcsinálja. Így cserélte a DPF nyomásmérő gumicsövét, ami akkor derült ki, hogy el van szakadva plusz az olajnívónál lévő tömítés is eresztett egy picit. Ezen kívül cseréltettem néhány apróságot, vezető oldali ablakmosó szórófejet és rendeltettem a hátsó ajtózsebekbe is a hiányzó gumialjakat.
Így egy hét múlva tudtam elhozni az autót. Most már olyan, mint újkorában.
