Novemberben már nem igazán szoktam hosszabb útra elővenni az autót, nem szoktak már megfelelő körülmények lenni. Most viszont 20 fok feletti hőmérséklet és napsütéses idő volt, úgyhogy még elővettem egyszer az autót - talán idén utoljára - egy kis élményszerzésre.
Már rögtön az elején megörvendeztetett egy új élménnyel. A benzinkúton a kezemben maradt a tanksapka teteje, az alső része viszont a nyíláson maradt, lezárva. Már Laci is mondta egyszer, hogy így járt, így nem lepődtem meg teljesen. Viszont úgy emlékszem azt mesélte, haza kellett gurulnia szerszámért, hogy leszedje. Gyorsan elgondolkoztam, hogy akkor ennyi is volt a mai nap, de végül sikerült addig feszegetni, hogy lejöjjön. Nesze neked, Ricambi Originali... Lehet egy Temuról rendelt kínai is jobban bírta volna.
Haladtam tovább a kiszemelt utak felé, de nem jutottam messzire, a 6-oson, Kakasd előtt egy előzés után a Skoda Octavia felkapcsolta a villogókat. Remek. Már a 2. új élményt szerzem. Civil kocsiból még sosem büntettek meg. Sikerült megcsípnem a 140-et előzés közben, így 100 ezer forintba fájt az előzés.
Kakasdról kiérve figyeltem a visszapillantót, 2-vel mögöttem jött a rendőr. Nem telt el sok idő, újra felkapcsolta a villogót, újabb áldozatot talált. Ekkor kicsit beleléptem, hogy ha már kifizettem a belépőt, most már tényleg hajtsuk meg a kocsit és legyen már valami élvezet is abban, ha kihoztam.
Bonyhádtól Bonyhádvarasd-Tevel felé indultam. Szokásos jól bejáratott szakasz, szeretem. Most sem okozott csalódást. Bár akadtak kavics- és sárfelhordások és az egyébként sima aszfaltban is vannak olyan huplik, amik 90-100-nál nem érződnek különösebben, de 150-160-nál már jó nagyot dob a gépen.
Teveltől továbbmentem Kisvejke felé. Itt akartam több időt tölteni. Egyrészt Kisvejkétől Lengyel felé, egyből a településhatár tábla után egy baromi élvezetes felfutó szakasz van. Olyasmi, mint amilyen Gyönk északi oldalán is található. Na ezt megfutottam 2x oda-vissza. Harapta a gép az aszfaltot.
Innen továbbmentem a nemrég felfedezett, még csak egyszer bejárt Kisvejke-Majos szakaszra. Ennek a Kisvejke-Aparhant szakasz a legjobb része, bár Majosig is élvezetes, de inkább Majos felől indulva. Először elmentem Majosig, onnan vissza Kisvejke, aztán megint vissza a nagyvejkei elágazóig (itt készültek a képek). Itt újra megfordultam és megfutottam Kisvejkéig még egyszer ezt a szakaszt. Onnan pedig megint Majosnak vettem az irányt.
Nagyjából ennyit terveztem. Kis élvezkedés, még megélni az autót, mielőtt tényleg beköszönt a hideg.
Hazafelé az M6-on betalált egy Infinity Q50S. Nem tudom milyen motor van benne, a wiki szerint 300 vagy 400 lóerős lehet. Együtt hajtottunk fel a pályára, aztán lepadlóztam. Szépen zsugorodott a tükörben. Mindig utolért, mikor valaki kijött a belsőbe. És mindig ugyanúgy lemaradt, mikor üres lett a sáv és odaléptem. Lehet csak a 300 lovas volt, mert nagyon nem bírta az iramot...
Novemberben már nem igazán szoktam hosszabb útra elővenni az autót, nem szoktak már megfelelő körülmények lenni. Most viszont 20 fok feletti hőmérséklet és napsütéses idő volt, úgyhogy még elővettem egyszer az autót - talán idén utoljára - egy kis élményszerzésre.
Már rögtön az elején megörvendeztetett egy új élménnyel. A benzinkúton a kezemben maradt a tanksapka teteje, az alső része viszont a nyíláson maradt, lezárva. Már Laci is mondta egyszer, hogy így járt, így nem lepődtem meg teljesen. Viszont úgy emlékszem azt mesélte, haza kellett gurulnia szerszámért, hogy leszedje. Gyorsan elgondolkoztam, hogy akkor ennyi is volt a mai nap, de végül sikerült addig feszegetni, hogy lejöjjön. Nesze neked, Ricambi Originali... Lehet egy Temuról rendelt kínai is jobban bírta volna.
Haladtam tovább a kiszemelt utak felé, de nem jutottam messzire, a 6-oson, Kakasd előtt egy előzés után a Skoda Octavia felkapcsolta a villogókat. Remek. Már a 2. új élményt szerzem. Civil kocsiból még sosem büntettek meg. Sikerült megcsípnem a 140-et előzés közben, így 100 ezer forintba fájt az előzés.
Kakasdról kiérve figyeltem a visszapillantót, 2-vel mögöttem jött a rendőr. Nem telt el sok idő, újra felkapcsolta a villogót, újabb áldozatot talált. Ekkor kicsit beleléptem, hogy ha már kifizettem a belépőt, most már tényleg hajtsuk meg a kocsit és legyen már valami élvezet is abban, ha kihoztam.
Bonyhádtól Bonyhádvarasd-Tevel felé indultam. Szokásos jól bejáratott szakasz, szeretem. Most sem okozott csalódást. Bár akadtak kavics- és sárfelhordások és az egyébként sima aszfaltban is vannak olyan huplik, amik 90-100-nál nem érződnek különösebben, de 150-160-nál már jó nagyot dob a gépen.
Teveltől továbbmentem Kisvejke felé. Itt akartam több időt tölteni. Egyrészt Kisvejkétől Lengyel felé, egyből a településhatár tábla után egy baromi élvezetes felfutó szakasz van. Olyasmi, mint amilyen Gyönk északi oldalán is található. Na ezt megfutottam 2x oda-vissza. Harapta a gép az aszfaltot.
Innen továbbmentem a nemrég felfedezett, még csak egyszer bejárt Kisvejke-Majos szakaszra. Ennek a Kisvejke-Aparhant szakasz a legjobb része, bár Majosig is élvezetes, de inkább Majos felől indulva. Először elmentem Majosig, onnan vissza Kisvejke, aztán megint vissza a nagyvejkei elágazóig (itt készültek a képek). Itt újra megfordultam és megfutottam Kisvejkéig még egyszer ezt a szakaszt. Onnan pedig megint Majosnak vettem az irányt.
Nagyjából ennyit terveztem. Kis élvezkedés, még megélni az autót, mielőtt tényleg beköszönt a hideg.
Hazafelé az M6-on betalált egy Infinity Q50S. Nem tudom milyen motor van benne, a wiki szerint 300 vagy 400 lóerős lehet. Együtt hajtottunk fel a pályára, aztán lepadlóztam. Szépen zsugorodott a tükörben. Mindig utolért, mikor valaki kijött a belsőbe. És mindig ugyanúgy lemaradt, mikor üres lett a sáv és odaléptem. Lehet csak a 300 lovas volt, mert nagyon nem bírta az iramot...
Ebbe beleszaladtam rendesen. Szerbiából a belgrádi Rammstein koncetről tartottunk haza. Egy jó órát álltunk a határon. Mikor végre megindulhattunk, túlságosan is megörültem.
A Tompát elkerülő útnak van egy szakasza, amire "rálóg" a település és egy rövid szakaszon ott, természetesen, 50 a megengedett. Előttem egy zöld rendszámos Dacia-s (halmozottan hátrányos helyzetű) körülbelül 30-ig fékezett, többször is ráállva a fékre, ráadásul ide-oda tette az autót nem csak a sávon belül, hanem még azt átlépve is.
Nem nagyon értettem mi baja van, de kellően felidegesített így egy közepes gázfröccsel átugrottam. Utána nem léptem a fékbe csak hagytam kigurulni. Sajnos a kanyar után ott állt a jelöletlen fehér furgon, amiben láttam is a traffi-t. Na, basszus vajon meddig lassultam vissza?
Mikor már a 3. héten sem kaptam csekket, kezdtem megörülni. Azért a végére csak ideért... Legalább megtudtam, hogy 104 km/h-ig lassultam: 117 ezer. Nézzük a jó oldalát, ha 2 km/h-val gyorsabban megyek, akkor 169 ezer lett volna. Meg hogy ez még csak a 2. és már 13 hónappal ezelőtt kaptam az elsőt.
Egész sokat kellett várnom az első bírságomra a Zölddel. Egyébként egy elég piti, 76 km/h-s sebességű kanyarvétellel buktam meg egy 60-as táblánál a 66. számú főúton Pécs felé. Nem kellett volna felraknom az első rendszámot, most nem lett volna bírság :)
2 éve a FEZEN-re igyekeztem, amikor sztárfotót csináltak rólam, most pedig siettem, hogy időben odaérjek a VOLT-ra. A fesztiválozás lesz a vesztem :DDD
És ez a hatóságnak is feltűnt. Másfél éve megvan a vas, de ez az első. Már kezdtem azt hinni, hogy feleslegesen hoztam létre a gyorshajtási alapot :DDD
