Tegnap este élményautózás volt, barátom egy rövid körre kölcsönkérte. Remegő térdekkel szállt ki, és el kellett szívnia egy aktus utáni cigarettát, annyira élvezte.:D
Ma reggel indulnék dolgozni, a kocsi nem indul... Siettem, szóval semmi utánanézés, gyorsan átvedlettem bringás munkába menéshez (mint az esetek 99,9 %-ában, ugyanis ca. 1,5 km-re van a munkahelyem a lakástól). Pár perce hazaértem, ledobtam a táskám és már mentem is ki a kocsihoz. Motortetőt kinyitva láttam, hogy lerázkódott a szívócső. Gyorsan szerszámot ragadtam, és elkezdtem visszarakni, erre a fejemre esett a motorháztető. Gondolom ezt azért kaptam, mert tegnap mást is odaengedtem a volánhoz... Lényeg a lényeg, hogy mikor visszakerült a szívócső, utána szépen indult a kocsi is. Megint bebizonyosodott, hogy ezek az autók nem csak egyszerű járművek, lelkük van. :)
Ma végre kaptam időpontot olajcserére. Odaugrottam a szerelőhöz, felemelték, leszedték az alsó motorvédő burkolatot, morogtak egy sort, majd leeresztették az olajat, kicserélték az olajszűrőt és feltöltötték friss olajjal. Kb. egy órás munka volt.
Persze amit meg akartam nézni ha már fel volt emelve a kocsi, azt elfelejtettem...
A szerelőnek is van most egy JTS 156-osa, adtam neki pár jó tanácsot hozzá. :)
171200 km-t mutat az óra.
Ma sikeresen átírattam a kocsit. Gyorsan, rugalmasan ment az ügyintézés, pedig időpontot sem kértem. Egy hozzám közelebb fekvő okmányirodában kértem időpontot is, de csak 26-ára adtak, így mérgemben ma reggel átmentem egy távolabbi városba, ahol ca. 40 perc alatt megvolt az egész eljárás, amiből 20 perc arra ment el, hogy elsétáltam a postára és vissza. :D
Bevittem a kocsit a helyi autókereskedőhöz, mert ott végeznek a közelben eredetvizsgát. 5 perc alatt megvolt az egész, plusz ca. egy-másfél órába telt, míg visszajött az eredmény a BM-től.
Bevittem a kocsit a helyi autókereskedőhöz, mert ott végeznek a közelben eredetvizsgát. 5 perc alatt megvolt az egész, plusz ca. egy-másfél órába telt, míg visszajött az eredmény a BM-től.
Miután volt szerencsém megvásárolni ezt a szépséget, elindultam vele otthonomba. Jópár km várt rám, így óvatosan, kíméletesen kezdtem az útnak. Legalább 50-60 km-t megtettem úgy, hogy hallgatóztam, miként él alattam az olasz vas, hallgattam a kipufogót, a motort, futóművet, zajokat, stb. Később rádiót hallgattam, megálltunk egy kis folyadékvesztésre, de nem az autókból... :) Persze szokásomhoz híven nem bíráltam felül a navit, így kellemesen elvesztem Székesfehérváron (Kócosw barátom tudna róla mesélni, hogy egy 5 km-es egyenes szakaszon is el tudok veszni fél órákra), majd emlékezetből kikevertem magam.
Kisbérig sima utunk volt, ám ott a rend éber őrei kiszúrtak maguknak, mondjuk nem volt nehéz dolguk. Figyelmeztettek, hogy nem ég az egyik első lámpám, és helyszíni birsággal díjazták a repedt szélvédőt is. Győrig megint sima út, majd ott a székesfehérvári affér megismétlődött. Árpás belterületén egy pihit tartottunk, autómustra, bemutatókör, stb. Éjjel egy környékén értem haza, a szomszédok gondolom szerettek. :D
Éjjel hazafele megint sikeresen beállt a főtengely. Ismételten motorcsere előtt állok, vagy kénytelen leszek így eladni a kocsit. Azon gondolkodom, beadom egy bontóba, akkor legalább más életét nem keseríti meg úgy mint az enyémet.
Ma futóművesnél volt a kocsim. Kiderült, hogy miért olyan fura vezetni. A jobb eleje annyira el van menve, hogy nem lehet beállítani. Feltehetőleg valamelyik baleset után nem tették helyre. Lehet hogy mikor leszabattam az orrát, akkor sérült, lehet előtte...
Mindegy végülis, legalább pár havi keresetemnek lesz helye megint. :)
Kicsit szerelgettem, kipótoltam ami hiányzott innen-onnan, meg festegettem itt-ott. Ismét kisgyereknek érezhettem magam aki legózik. :D
Újra itthon. Picit jobb, picit rosszabb. Ma szerelés lesz azt hiszem.