Blog >> alfa
Csont nélkül átment. Majd a bal alsó lengőkar lesz nemsokára cserés.
A felső vízcső légtelenítő csavar után, következő típushiba ellenőrzésként bekukkantottam a kipufogó tőcsavarokra. Már lélekben készültem egy lehetséges (drága és hosszadalmas) megelőző szervízre, de ismét kellemes meglepetés ért. Már előttem ezt orvosolták. Ez egyben magyarázat arra, hogy az autó orrában miért van zölddel összejelölgetve sok-sok alkatrész. A tőcsavar csere egy viszonylag nagy bontással járó művelet, ekkor kerülhettek oda a jelölések.
A fotón az olajos csőcsonk még mindig a szívócsonk tömítésnél kifolyt olaj nyoma, ide nem ért be a kezem kitakarítani, egyelőre így marad. A motormosásnak meg nem vagyok híve.
Ma le lett cserélve az olaj, olajszűrő és a légszűrő Silverfox-ban. A szervizelést a Sprintauto Service végezte. Nagyon rendes srácok és ráadásul nagyon értenek az Alfákhoz. Szerelés közben is látszott, hogy pontosan tudják hova kell nyúlni, hogy kell leszedni a jól elbújtatott olajszűrőt és elég gyorsan be is fejeztek mindent. Ráadásul még jót is dumáltunk az Alfákról. A tulajnak egy kb. 300 lóerős 147 JTD-je van GTA optikával. :) De azért nagy Busso fan ő is. :)
És nem voltak drágák sem...
Olaj: Selenia Racing:
Olajszűrő: MANN
Légszűrő: K&N betétszűrő
Km állás: 219330
P.S.: Az olajcsere közben vettük észre, hogy a jobb oldali belső féltengely gumiharang el van szakadva, azt ki kell cserélni (az alkatrész - SKF - már megjött). Az ABS hibára pedig azt mondta, hogy mivel a sebességmérő sem működik, tuti, hogy az ABS pumpa szart be. Fel lehet újíttatni, venni egy újat, vagy egy működő bontottat. Mivel itt Bulgáriában én nem találtam felújító műhelyt (biztos van, csak béna vagyok), az új ára meg horror ezért szereztem egy bontottat, amire fél év garanciát adnak. A következő szerviz alkalmával ezek cserélve lesznek, plusz még megpróbálom rávenni őket, hogy cseréljék ki a két első fényszórót a GTA fényszórókra, amit még régebben vettem.
Az elmúlt hetek sarkvidéki időjárása szépen megölte az akksit a gépben. Számítottam rá hogy gond lehet, mivel csillaggarázsban áll az autó. Varta Sylver Dynamic volt benne, nálam 2 évet...előző tulajnál ki tudja mennyit. Exide Premium 77Ah kerül holnap a helyére.
Lassan itt az ideje az olajcserének. Az olajat már beszereztem. 6 liter fincsi Selenia Racing. :)
Amivel vettem lökös már gyorskötözővel volt hozzáfogva, és rendkívül ocsmány volt. Sikerült egy orros beállásnál leszakítanom sajna. (hülye is voltam meg nem is, bőven elfért volna, csak az a tákolt lökösnek lógott az alja és beleakadt a padkába) Volt lökhárítósnál aki visszarakta, de megint balek voltam. Ezúttal már beszereztem egy tökéletes állapotú faceliftes lököst, ami színre volt fújva. Felraktuk, most fasza, és már odafigyelek, hogy csak fenékkel állok be mindenhova. :) Pofásabb is így az autó, majd hátulra is be fogok szerezni egyet.
Az első féktárcsákat lefestettem pirosra, ez is sokat dob rajta. :)
Meguntam az állandó CD írásokat, ezért elgondolkodtam a fejegység cserén. Viszont nem szívesen bontottam volna meg egy nem gyári cuccal a középkonzol összhangját. Véletlenül láttam meg Facebookon egy hirdetést...Yatour 10e-ért...gyorsan lecsaptam rá.
Tegnap megérkezett, be is szereltem. Tökéletesen teszi a dolgát.
Felkerültek a téli gumik a frissen fényezett Enzo R felnikre. Szerintem jól áll ez a szín a szörnynek. :)
Kicseréltem a reflektor izzókat Osram Nightbreaker-re.
Itt nem úgy jött az összeszokás, mint anno a 146-nál. Abba, miután kifizettem, Siófokon beültem, 10 perc múlva előzgettem a sort, 170 fölé küldtem egyenesben. Beszippantott, átvette az uralmat és így is maradt 9 évig.
A 159 más. Amikor megláttam képekről, már éreztem, hogy kell. Ha ránézek, ha bele ülök, tudom, hogy nem cserélnék semmire. Ez a külső.. ez a belső... ilyen elegáns 159-et nem is láttam még. Mégis inkább féltem tőle...
Az első utamon egy tisztességes padlógázig sem jutottunk. Csendben, nyugodtan hazahozott. Az első budapesti utamon is addig jutottunk, hogy autópályán egyszer 170-ig felgyorsítottam, aztán visszaálltam az utazótempóra. Valahogy vegyes érzelmek kavarogtak:
Gurulok csendben az M3-mason. Hiszen pont erre vágytam. A pihentető, nyugis autózásra, hogy ne vigyen "bűnbe" az autóm. De hol az élmény? Megyek 150-nel a belsőben, hallgatom a zenét, nem fáradok. Tudom, ha letaposom, akkor elrugaszkodik. De minek? Jó így, csendben 150-nel. Mindenki kisorol, elengednek. Igazából jó. De...
Aztán jött egy utam Törökszentmiklósra, hazafelé hatalmas köd. Akkor először megéreztem a nyugalom mögött azt, hogy mit is nyújt ez az autó. A tejfel ködben pontosan tudtam, hogy még akár előzhetek is. Akkora ereje van, hogy pont ennyi látótávolság elég neki. És nem emelkedett a pulzusom, nem öntött el az adrenalin. Egy adódó vészhelyzetben sem. Az autó nem engem uralt, hanem a helyzetet. Mint egy higgadt profi, csinálta a dolgát én meg nem győztem ámulni. És otthon ismét pihenten, nyugodtan szálltam ki. Ekkor már úgy néztem rá vissza, ahogy egy Alfa megérdemli. Ez szép volt..
A második pesti utat már vártam. Akartam, hogy vigyen egy kicsit. És tudtam, hogy most Csobánka fele kell mennünk. 2009-ben vezettem egy gyönyörű piros Ti-t a Zemplénben és jól emlékszem, hogy akkor ott azt mondtam, hogy egyszer kell egy. 7 évre rá itt ülök a sajátomban és várom a pillanatot ami emlékeztet hogy miért is akartam én Ti-t. Csak a lelkesedés volt akkor túl nagy? Aztán elértünk Csobánkáig, elhagytuk a falut, finoman megnyomtam a "sport" gombot és jött aminek jönni kellett.
Egész elképesztő. Így már rémlik, hogy miért is akartam én Ti-t. Továbbra is minden pillanatban a biztonságérzet a meghatározó, nincs az a brutális adrenalin fröccs. De minden megvan ami egy irreális, fizika határait feszegető autózáshoz kell. És bármeddig. Nincs fáradás, nincs olyan, hogy jó, elég volt ez a pár kanyar nehogy baj legyen. Ezt érezni kell mindenkinek aki kicsit is szeret vezetni. Azt, hogy ez az autó mennyire tudja, mennyire ki vannak tolva a határai. Egy pillanatra sem rémít meg, úgy sodródik, gyorsít, fékez a vizes kanyargós aszfalton, hogy közben nincs dráma.. csak elképesztő tempó.
