Történt, hogy szeptember elején észrevettem, hogy csöppen a hűtővíz bal oldalon a hűtőnél. Mivel a hűtő nem egészen egy éves, gondoltam, a cső csatlakozás lazult fel esetleg a cső sérült. Ám hamarosan kiderült, hogy sajnos a hűtő bal oldalon alul, a fém és a műanyag összeeresztésnél szivárog. Hát nem voltam boldog..
Beszéltem a beszerző úrral, és bár Ehard megtette, amit lehet, kiderült, hogy csak fél év garancia van a radiátorra. Sőt, úgy tűnik, hogy minden autóalkatrészre alapvetően fél év garancia van, mivel nem számítanak tartós fogyasztási cikknek. Viszont ettől a gyártó eltérhet, így lehet több is, mint fél év, de lehet keveseb is.
Nem jó hírek... most vagy veszek egy új hűtőt, ehelyett, ami nincs egy éves és nincs benne 10e km, vagy megkockáztatom a javítást. Mivel a kicsike elég sokban van már és van mit csinálni még rajta, ezért az olcsóbb verziót kockáztattam meg, meglátjuk meddig bírja.
Persze kapott friss Paraflu-t is.
Nosztalgikus érzés fogott el, miközben cseréltem, mert ez volt az első sajátkezű szervízem az autón, aminek már 7 éve. :)
A saruk már akkor is viseltesek voltak, mostmár cseréltem azért az előtét ellenállást valamint a megkeményedett csatlakozó kábeleket lecsaptam és az ehhez való, műanyag biztosítós sarukkal ellátott kábeleket forrasztottam vissza a helyükre. Valamint pótoltam a viseltes és hiányzó kábel védőburkolatokat is.
A meglévőben el volt már szakadva a gumigyűrű, ezért egy ép bontottra lett cserélve.
A légszűrőháznak már jó ideje egy füle sem ép (utolsó kép). Kettő letört egy pedig eltört. Bontottat egyrészt nem sikerült szerezni, másrészt le is tettem róla, mert annak az anyaga is valószínűleg már túl rideg és a rázkódástól széttörne hamarosan. Ezért magunk javítottuk meg.
Légszűrő is cserélve (294e km).
Főként a blokkra fogatott, a leömlő mögötti vízcső állapota izgatta már jó ideje a fantáziámat. Most elhatároztam, hogy leszedem. Miután a hűtőt már kiszedtem, beigazolódott, hogy nem lesz egyszerű művelet kibányászni.
Levettem a vízpumpáról is a háromágú gumicsövet, de az is kevésnek bizonyult. Próbálkoztam egy darabig, de be kellett lássam, hogy ennél több bontás kell, mert még ha ki is tudom feszesen szedni, visszarakásnál megszívom, mert össze-vissza fogom sérteni a festését. Végül két opció maradt. Vagy a leömlőt szedem le vagy az akksi tálcát. Nem volt nehéz döntés, a leömlőnek a berohadt csavaroknak biztos, hogy nem állok neki. :) Az akksi tálca kivétele után már egész egyszerűen ki lehetett venni, csak el kellett forgatni.
Mivel ez a cső a leömlő mögött van, ezért ez tisztítás és alapozás után kapott hőálló ezüstöt, mert feketét persze nem kaptam. :) Az alapozás elvileg nem kellett volna, a hőálló festék leírása alapján. Követve a festéken lévő instrukciókat, egy óra száradás után ki lett égetve, de a kis tartályos gázfúvóval nem volt egyszerű feltornászni a hőmérsékletét 160C-ra, majd ott tartani egy darabig. :)
Az alsó vízcsövet még én kezeltem és festettem le a legutóbbi vízcső és radiátor cserénél. Jól bírta rajta a festék, de sajna 1-2 helyen kidörzsölte az ott lévő szervócső védőburkolata és ott elkezdett rozsdásodni, ezért ez is le lett tisztítva majd le lett festve.
Sokat gondolkodtam, hogy ha már szétdöntöm a hűtést, akkor cseréljem a radiátort is, biztos, ami biztos, de mivel még csak 4 éves és kiszerelve, úgy tűnik, hogy rendben van csak a felső és az alsó konzolok korrodáltak, valamint a lamellák között volt koszos, ezért maradt. Kapott egy slagos öblítést.
Mivel novemberben két éves lenne már a hűtőfolyadék valamint volt pár dolog, amit meg szerettem volna csinálni, ezért a szabi alatt nekiestem szétbontani a hűtést. :)
Kiegyenlítő tartály tisztítás és megkapta a Paraflu 11 mixet.
A szívócső ellenőrzés a fojtószelep tisztítás óta kb. 1200km -t mentünk és nyoma sincs az alapjárat problémának. Lehet, hogy mégiscsak a tiszítás kellett neki, mert meg-megszorult a szelep...(?)
A múltkori gyorsjavítást nem akartam tartósan meghagyni, ezért szereztem be az érdi 156 bontóból többek között ép előtét ellenállásokat is, így most ezekből került be egy.
Egy ideje utas térdzúzóvá vált a kesztyűtartó ajtó, mivel bizonyos úthibáknál kinyílt az utas legnagyobb örömére. Legalábbis gondolom, mivel néha könnyet csalt a szemükbe. :)
A rögzítőpöckök már vásárláskor sem voltak százasok. Ebből az egyiket anno egy csavar betekerésével orvosoltuk, de az még így is elég esetlegesen talált be a helyére, így gyakorlatilag mindig csak egy pöcök tartotta a helyén (1. és 2. kép)
Emlékeztem, hogy valamikor bugáztam már Marklartól ilyen ajtót. Kis keresgélés után meg is találtam. Ennek viszont az volt a bibije, hogy a hátsó támasztó fülekből (amiken nyitott állapotban támaszkodik) az egyik már hiányzott. Ezt orvosoltuk egy kis saválló lemezzel és szegeccsel.
Mostmár a helyén marad szépen, de nekem úgy tűnik, hogy továbbra is csak egy pöcök tartja zárt állapotban, mégpedig azért, mert sajnos a pöcök lukjának a széle van letörve. Erre majd ki kell találni vmit...
