Tagok >> WarbiRunner (Gyuri) >> Blog
Kisütött a nap, 15 fok volt, nem bírtam ki , hogy ne játszak egy kicsit. Nem autószerelés ez, csak kikapcsolódás. Autót szerelni nem szeretek :-)
Két nap, kétszer egy óra termése :
1. A kalaptartó zörgött rossz úton, úgyhogy a műanyag stiftjeire húztam egy egy szilikoncső darabot, majd finoman megkínáltam PTFE spray-vel. Az egyik oldali ütközőt is hasonlóképp megtuningoltam (csomagtér ajtó burkolaton lévőt). Feltűnően kevesebb a zavaró zörgés rossz úton.
2. Hiányzott a tankajtó gumiütközője, ezt pótoltam, most szépen síkban áll ez is végre.
3. Az első ajtók nem futottak tökéletesen a kaszni síkjában. Beállítás után most tökéletes, és a szélzaj is eltűnt a sofőr ajtó felől.
4. A hátsó elektromos ablakok nem működtek. Kimértem, kontakt hiba a csatlakozóknál. A baloldali már jó, a jobbosnak a B oszlopnál lévő csatlakozását is kezelésbe kell venni.
5. A csomagtartó nem nyílt a nyitó gombbal. Ez is kontakt hiba volt a csomagtéri csatlakozónál.
6. Leszakadt az olajgomba vezetéke. Ma megforrasztottam, szerencsére könnyen hozzáférhető.
7. Beázott mosáskor az előmelegítő csatlakozója. Lecseréltem egy másik típusú ipari vízmentes csatlakozóra, ennek már nincs esélye beázni.
8. Lemostam vödörből, kézzel, alaposan. Hú de szép :-))
Mióta elkészült az autó , nem nagyon készült róla méltó fotó. Egy amolyan utána állapot. Nem volt ideális idő, az autó sem volt tiszta, de ma elvittem lefotózni. Egy közeli, de nem sokak által ismert helyre, ahol nyugodtan leállhattam az út közepén. Más apropója is volt a kiruccanásnak. Régóta győzködnek engem műszakilag hiteles ismerősök, hogy a Xado 1Stage jó. Én nagyon nem hiszek benne, de beletettem, majd leírom ha valami változik. Kárt nem tesz, mert akkor már sok ismerős autója heverne romokban. Amíg fotóztam, békésen esett az ónos eső, a barna trutyi meg oldódott alapjáraton. Egyelőre ennyi, a fotók miatt örülök, hogy kimentem, jól mutat a zöld autó a téli tájban. Aztán jól lemerült a telefonom, így ennyi kép lett.
A múltkor sötétben hazafelé jövet bekattant, hogy kicsit tuningolnék a lámpa fényén. Legyen ez is kimaxolva. Főleg, hogy nem nagyon emlékszem, hogy az elmúlt 7 évben bármikor is cseréltem volna izzót. Persze lehet, de akkor is nagyon rég. Márpedig egy új izzó eleve fél siker. Hogy teljesebb legyen a siker (de legalább úgy érezzem), bevásároltam egy pár Osram Night Breaker Laser izzót. Tungsram Megalight-om volt régen, azt szerettem a jtd-ben, most kipróbálom ezt.
Az eredményről majd írok pár sort, de nyilván pozitív lesz. A kiszerelt izzók wolfram szálján már nagyon látszott a használat.
Ami elsőre látszik, hogy a növelt fényerejű izzó szálja kisebb átmérőjű, sűrűbb, gondolom annak érdekében, hogy pontszerűbb legyen. Szép kivitelű, igényes izzó.
Két nap használat után: csodára nem kell számítani, de hiányérzetet sem hagy. A régi több éves izzóknál erősebb és valóban fehéresebb árnyalatú a fénye. Az előttem lévő autók farán látom, hogy a vetített vonal nagyon éles lett, és ott is feltűnik, hogy nem annyira sárga. A szemnek kellemesebb és többet is lehet vele látni, úgyhogy nem bántam meg.
Még Karácsony előtt volt egy üzleti utam Krakkóba. Majdnem egy Mazdával mentünk, de végül csak úgy alakult, hogy a 159 vitt minket. Az utitársam közel 7 órát tervezett be a 445km-re, a google 5ó55p-et. Korán, még sötétben és ködben indultunk. Az autópálya ködben kicsit olyan élmény volt mint egy repülővel a felhők között. Suhantunk, faltuk a métereket, gyűrtük a kanyarokat. A Tátrában jeges havas út fogadott minket. Manuál módban, fülekkel váltogatva zseniális élmény. A teljes kontroll érzése, ahogy a kormányt végig fogva pöccintem a havas hajtűkanyar előtt 2-esbe. Átfűzöm a kanyaron és a kormány elengedése nélkül dobom feljebb egyel ahogy kigyorsítok. Ez nagyon tetszett. A menetidőnk pedig.. 5ó30p. Nem tudom hogy, csak haladtunk, közben beszélgettünk. Néha voltak rövid feszült csendek, amikor az utitársam megjegyezte, hogy "itt felesleges előz..."
de már ekkor 450Nm lapított minket a bőrfotelekbe és komplett kocsisorok tűntek el a visszapillantóban.
Feltettem ma a koronát a régi-új projektre, felszereltem az egyedileg készült Momo replika kormányt. A kétarcú autó kész. Az érzés közel van egy új autó rendeléshez, ami megérkezett. Kicsit személyesebb élmény, mert benne a kezem munkája. Kinga nem meri vezetni, túl új. Új? 22 éves!!
Sorsszerű, de nyár óta ma volt először olyan helyzet, hogy kellett a két autó. És itt volt. Mire kellett, újra itt parkolt. Ha már a tulajdonosa cserben hagyta és a 159-cel ment, legalább nekem jutott az élmény.
Szokatlan volt nagyon. Pöccre indult. Aztán kicsit remegett, füstölt. Öreg már. A földúton puhán gurultunk ki, egész elfelejtettem, hogy nem minden autó döcög. Nem koppant, nem nyösszent, semmi nem zörgött, csörgött benne. Mint egy új?
Hangosabb azért mint a 159, nyersebb. Öreg autó, mit várok? Aztán fent a főúton szépen kisimult, pontosan vette a fokozatokat, újra éreztem a mechanikus kapcsolatot a motorral, váltóval. Finoman működött az egész. Tényleg újszerű.
A parkolóházba beérkezve ablak le, húztam egy parkolójegyet...majd ablak fel. Mondom fel. Na, ez lassan vánszorgott. Öreg már, majd tavasszal meggyógyítom.
Aztán leparkoltam. A szélére, oszlop mellé, nehogy valaki mellé álljon. Lezártam. Jé, működik a zár, jó lett. Visszanéztem rá. Mert egy Alfára vissza kell. Basszus, ez olyan mint egy új :-))
Egy 22 éves új autó, tökéletes időgép.
Reggelre leesett 5 centi hó. Kingám indult vásárolni. Ugyanaz a kérdés járt az én fejemben is. Ezt kérdezte :'melyikkel menjek?'
A fekete kulcsot vitte el. Persze jó szöveg, hogy azért mert a 159-ben van abs, vdc, blablabla. Sajnáltuk összepocsolni a csillivilli öreg vasat XD
Elkészült, el sem hiszem :-) Furcsa volt beülni és eljönni vele. Szerintem Robinak is, mert vagy 5 percig még járkált az autó körül, ellenőrizte mégegyszer az ajtók záródását, nézett ide, nézett oda. Aztán csak beültem, megköszöntem a srácoknak mégegyszer a szép és alapos munkát és elindultam az autóval haza. Működik minden, szépen óvatosan hazahoztam.
Itthon kicseréltem az akkumulátort, kicsit rendbeszedtem a sarut, ellenőriztem a folyadékokat, vissza került az EÜ doboz, kicseréltem pár kerékcsavart, átnéztem az autót.
Aztán indultam is vele, pár dolgot a közelben elintézni.
A fék is magára talált 10-20km alatt. Fura érzés, kész, működik, olyan mint volt, csak szebb. Sokkal szebb. Az autó mindig ilyen volt, nagyon újszerű és öreg egyszerre.
Illik hozzá az új ruhája..
Eltelt pár nap megint, de végre akadt újra pár órám. A gumidugók, patentok megérkeztek, hát felszerelkeztem a saját szerszámaimmal és kimentem Robihoz. Persze hogy bevállaltam... nekiálltam kifuratolni a küszöböket. Valamiért úgy gondoltam, hogy úgy lesz a jó, ha nem patentok hegyével karcolgatunk, hogy hol legyen az a lyuk.
Vittem a precíziós tuning Metabo-t, pár friss fúrószárat, lépcsős süllyesztő fúrót és ami a legfontosabb, tolómérőt és tűfilcet.
Szerencsére a legelső furat a sárvédőben mindkét oldalon megvan, tehát volt támpont, nem kellett újra kitalálni a toldat helyét, adta magát.
Két órámba telt, "többször mérj, egyszer fúrj" jelszóval elkészíteni mind a 12 furatot.
Nem fájt megfúrni, így lesz ez jó. Viszont meglepően nem ment könnyen, vastag az a lemez. És legalább láttam, hogy a küszöbön van anyag bőven, nagyon tisztességes védőréteget kapott.
Fotón már nincs megörökítve a furatok lejavítása, mert időre rohantam, szóval szépen kijavítgattam, aztán huss otthagytam az egészet. És remélem holnap egy tényleg kész autó vár majd. És még egy alapos belső takarítás...
A kirakós még nincs kész. Az autó már menetkésznek tűnik, immár kint parkol a műhely előtt az "átadás" előtti utolsó simításokra várva. Mivel 146-hoz küszöb nincs már se égen, se földön, ezért került fel 155-ös Alfáé. És persze azért, mert Robinak épp volt ebből egy pár. Mindenkinek így volt célravezetőbb.
Ami 146-hoz elérhető, az csak sima lehajlított lemezdarab a végeken lévő gömbölyítések és az A- B oszlop csatlakozás nélkül. A megoldás hátránya viszont az, hogy ahol kell, ott nincs furat rajta, ahol nem kell, ott viszont van.
Ezen hónapok óta nem egyezünk igazán Robival. Tegyük fel a küszöbspojlert, vagy ne? Torjay Laci és Csik tanácsát is kikértem, őket hiteles és értékes tudással rendelkező embereknek tartom, ebben a témában kiemelten.
Most ott járunk, hogy Robi is belement, fúrjunk, védjük le rendesen, és tegyük fel azt a spojlert úgy, ahogy gyárilag van. És ugye ott az a sor felesleges furat. Azokat pedig egyenként szépen ledugózzuk.
Így van ez, amikor már azt gondoltam, hogy tényleg mindjárt kész, még mindig ott áll az autó, nehogy víz jusson a küszöbbe a még nyitott furatokon.
Sokadik pakk érkezik a patentcentrumtól, pár gumidugót még holnapra várok.
Közben pár aprósággal igyekeztem még közelebb lökni a projektet ahhoz az élményhez, amit szeretnék elérni.
A kulcson sosem volt embléma, 7 éve is hiányzott már róla. Eszembe sem jutott eddig foglalkozni vele, de most... most így lesz kerek.
A csomagtérajtó borítását is átcseréltem a Dávid által küldött darabra. Egy tisztítás után ez tűnt jobb állapotúnak, nincs törött patent alj rajta.
És végül, de nem utolsósorban Alexandro-tól (akinek ismét ezer köszönet!) érkezett egy antenna tömítés. Így már érthető a dolog, hogy hogyan rögzül ez gyárilag.
Mindezeken túl ha már szóba jöttek a segitők, tamogatók, ezer köszönet Kazes cartársnak a sok apró ám annál hasznosabb tippért amit a projekt során kaptam tőle.
