Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Már kétszer jártunk erre, de még volt pár dolog amit szerettünk volna megnézni úgyhogy egy napot rászántunk.
Az első a 2.380m-re felvivő Tramway du Mont-Blanc volt. Kb 1 órás út felfelé és annyi vissza is, volt idő megcsodálni a tájat.
Némi kocsikázás után a 1.894m magasan lévő La Flégère volt a célállomás.
A felvonó parkolója adta hogy itt egy képet kell készíteni a Mont Blance csúcsával.
A terv szerint a Carrefour áruház benzinkútján tankoltunk volna a további úthoz. Már a felvonó felé menet is beugrottunk, de valahogy nem sikerült kiválasztanom az automatán hogy benzint szeretnék tankolni úgyhogy tovább álltunk. Arra gondoltam hogy valamit félreértelmeztem az automata kútnál. A szállásra visszafelé újra megpróbáltuk és rá kellett jönnöm hogy nem én rontottam el. Ki volt írva hogy nincs benzin a kúton!
Megkérdeztem a navit hogy hol van a közelben másik áruház és átmentünk oda. Ott 496,9 km-re 40,45 litert tankoltunk ami 8,14 l/100km-t jelent. Nem rossz...
Mindent összevetve ez volt az út legdrágább tankolása, 82,88 Eurót fizettünk ami napi áron bőven 33e Ft felett lett volna.
A napot egy nagy sétával és pizzával zártuk a városban.

Olajszint továbbra is maxon, indulhatunk.
Ma átszelünk Svájcot kelet-nyugati irányba és élvezzük a hegyi kocsikázást. Az utak más kategóriába tartoznak mint amit megszoktunk.
Elsőnek átkeltünk az 1.508 m magas Jaunpass-on, majd a hasonló nevű vízesést néztük meg.
Újabb fél óra kocsikázás után megnéztünk egy falucskát a hozzá tartozó várral. (Château de Gruyères) A faluban nemrég éghetett le egy több száz éves kocsma teteje, azt bontották.
Továbbmenve a hegyi szakaszokon találtunk egy kanyont, ami 100m mély volt így ott kialakítottak egy bungee jumping pontot. Még lenézni is szédítő volt...
Következő állomás az 1.445m magas Col de Moses volt ahol megebédeltünk. Izgalmas volt mert az étlapon fantázianevek voltak. A Rita napi menüt kért én meg ráböktem valamire az étlapon. Igazi zsákbamacska volt, de végül mindketten "ez jó döntés volt" érzéssel és tele hassal keltünk fel az asztaltól.
A következő érdekesség egy "balkonút" volt. Elképzelni is nehéz hogy mennyi munkába került utat építeni egy függőleges szilafalra.
Az 1.527m magas Col de la Forclaz következett. Itt már jártunk, de a hágón elrejtett erődöt csak most néztük meg. Egy alpesi háznak van álcázva előtte a földben ágyúval. A helyi ajándékboltban megpróbáltuk elkölteni a CHF készleteinket, majdnem sikerült is.
Utolsóként megnéztük az 1.970m magas Gueulaz-Pas-t ami tulajdonképpen egy hatalmas völgyzáró gát csodálatos kilátással.
A határ után még átmentünk az 1.451m magas Col de Montets hágón. Még egy fénykép erejéig sem álltunk meg mert valamiért tele volt rendőrökkel, nem volt szabad hely. A tilosban meg mégse akartam megállni...
227 km után elértük az uticélinkat Chamonix-ban a Chalet Holet Le Prieuré-t. Itt kettőt alszunk mert holnap sorra vesszük a korábban elmaradt helyeket a környéken. A hotel parkolója sajna megtelt így kénytelenek voltunk a szomszédos, sorompóval lezárt fizető parkolóban hagyni PHuBi-t. A fák alatt még árnyékban is volt és olcsóbb is volt mint a hotel parkolója.
A napot egy jó vacsival zártuk a szomszédos sétáló utcában.

A nap nagy kérdéssel indult: fogyasztott-e PHuBi olajat a tegnapi pályázás során?
Reggeli után kinyitottam a "gépházat" és örömmel láttam hogy ugyan úgy max-on van mint induláskor. Indulhatunk a hegyekbe!
A mai nap Európa tetejére volt szánva, a cél a Matterhorn volt. Tudomásom szerint ez az "utcai ruhában" hegymászó felszerelés nélkül elérhető legmagasabb pont a maga 3.883 méterével.
Még a város határában kinéztem egy benzinkutat, ahol a svájci etap előtt tankoltunk. Tegnap Areseben önkiszolgálós automata kút volt, ott csak a bedobott kp-t lehetett beletankolni, de itt hagyományos kút volt. Tankoltam és bent kellet fizetni. Végig klímázva 8,12-es átlaggal futottuk meg az olasz autópályás szakaszt. - Nem rossz.
Felmentünk a Simplon (2.005m) hágóra majd lefelé egy furcsa részt találtam. Mentőút a kamionosoknak ha "elfogy a fék". (4.kép) Aki teheti mássza meg a hágót, kiváló minőségű út és csodálatos táj. (Alatta át lehet menni vonattal is, ahogy ezt már a Pókkal korábban megtettük.)
PHuBi-t leparkoltuk Täsch legnagyobb parkolójában és elindultunk a hegyre, mert autóval csak eddig lehet behajtani.
- Täsch-ből vonattal lehet eljutni Zermatt-ba.
- Zermatt vasútállomástól némi sétával lehet eljutni a felvonóhoz.
- A Matterhorn Express közvetlenül felvisz a tetőre, kb egy óra az út.
Vissza ugyanez. Zermatt-ban ittuk az eddigi legdrágább Coca Cola-t, egy utcára áruló standon 5,5 CHF volt. Az üres palackot el is hoztuk haza, betettük a relikviák közé :-)

Fent roppant hideg van, a lenti 25 fok ellenére célszerű meleg cuccot vinni. Most éreztem először a magasság miatti fizikai tüneteket. Szédülés, enyhe fejfájás jelentkezett, az oxigénhiány miatti gyors elfáradás és légszomj nem volt új, azt lehet kezelni a fizikai terhelés csökkentésével. (Nem rohangálunk.)
Eredetileg beterveztük a Moosalp hágót, de mivel kicsit megcsúsztunk a tervhez ezért nem arra mentünk. Így kb. 45 perc menetidőt spóroltunk.
Némi kocsikázás után vonatra szálltunk Goppenstein-ben. (videó visszafelé utazva)
A vonatra felhajtva a kocsiban kell kivárni míg átmegy az alagúton. Jó buli.
A gond csak az hogy meleg volt. Ha felhúztam az ablakot nem lehetett megmaradni bent, ha meg lehúztam iszonyú vonatzaj van. A motort meg nem lehet elindítani hogy menjen a klíma...
Frutingenben a Hotel Landhaus Adler-ben szálltunk meg. Egy igazi falusi "hagyományos" vendégfogadó. A grill éttermük sajnos (vagy szerencsére) még nem volt nyitva, így egy "Flammkuchen" (langaló?) lett a vacsoránk. A helyi sör fenomenális volt és 5,50 CHF.
A grill kínálatában lett volna ló-steak (45 CHF + köret) amit elképzelni se tudtam hogy milyen. Lehet hogy elcsábultam volna. Talán így jobban jártam :-)
Holnap Svájcot átszelve Chamonix-ba megyünk.

Ahogy a többi "Nagy Túra" első napja úgy a mai is arról szólt hogy minél messzebb jussunk, hogy később már a látnivalókkal foglalkozhassunk.
Reggel 5:45-kor elindultunk. Az első etap a szombathelyi kútig tartott hogy még itthon teletölthessük PHuBi bendőjét.
Amúgy sokat gondolkodtam a tankolási stratégián, már régóta sűrűn nézegetem a mobilappot (Fuel Flasch) hogy hol mennyit kérnek a benzinért. Szóval a stratégia az lett hogy ahol jó áron van (a hangsúly a VAN-on van, mert volt ahol nem volt) ott telerakjuk a tankot.
Újabb 291 km után még mielőtt átmentünk volna olaszba Villachban újra tankoltunk.
A következő megálló a Garda tónál volt ahol is a Mekiben elfogyasztottuk az olasz specialitást, a pirított sonkás-sajtos sültkrumplis menüt. (3.kép)
Innen meg se álltunk Arese-ig ahol egy kép erejéig megálltunk, majd a bevásárló központban tankoltunk.
A kúton előttem tankoló Suzukis nem bírta megállni hogy kézzel-lábbal ne dícsérje meg a Spidert és ne mesélje el hogy 15 éve neki is volt és nagyon szerette :-)
Innen már csak egy ugrás volt a szálloda, a Hotel Romagna a Lago Maggiore partján.
933 km-t mentünk és 74,20 €-t fizettünk pályadíjként az olaszoknál - ami azért elég húzós.
Az ablakomnál hallható szélzajt leszámítva út eseménytelenül telt, a 120-as tempót vidáman lehetett tartani. A szélzajjal kísérleteztem, ragasztószalaggal próbáltam itt-ott kívül leragasztani, de érdemben nem tudtam csökkenteni.
A szállodában gyorsan befizettünk félpanzióra mert aznap (hétfő) zárva volt a pizzériájuk.
Szerintem jobban jártunk, a tóra nyíló étteremben finomakat ettünk.
Vacsi után még élveztük egy darabig a kilátást majd nyugovóra tértünk.

Már a múltkori összerakás óta is szétszedtem egyszer az ajtót (update ott) mert nem tetszett az ablak beállítása.
Akkor se lett jó. Úgy nézett ki mintha nagyon elöl lenne az üveg és hátul nem ér rá a kédergumira a B oszlopon. A felső részen simán be lehetett látni, itt szokott süvíteni a menetszél... (1.kép)
A mai napot a megoldásra szántam.
Elsőre atomjaira szedtem mindent hogy valahogy az üveget vezető síneket 3-5 mm-el "hátrafelé" tegyem. (jó lehetőség az üveg megtisztítására.) Persze minden szegecselve, állítási lehetőség nincs.
Valahol máshol kell keresni a az üveg hátratolásának a lehetőségét...
Újra számba vettem az állítási lehetőségeket és ekkor világosság gyúlt :-)
Az egyetlen fix pont ami sose változik az 7-es képen az A-pont. Mivel a mellette lévő görgő fix ez a pont jár fel-alá függőlegesen akármi is történik. A csavar az üvegben fix, de a fémben nem. Az üveg előre-hátra csúsztatható benne. Nálam ez a görgő felőli oldalon volt tehát legelöl van az üveg...
..és tényleg. A másik irányba állítva hátrább kerül az üveg. Majdnem a végállásban (még van pár mm) beáll a kívánt rend :-)

Hogy mit is lehet állítani a 7-es kép alapján próbálom összefoglalni:
A - üveg előre-hátra pozíció,
B - üveg hátulján a sín dőlése befelé - az üveget a kédergumira szorítás finomhangolása,
C - üveg elején a sín dőlése befelé - az üveget a kédergumira szorítás finomhangolása,
D - E - Az üveg aljának a sínhez mért dőlése. Az üvegen található ricnis fém ívelt, a csúszkát le/fel tolva (ovális a furat rajta) az üveg dőlése állítható durván. Ezekkel lehet elérni hogy az ablak teteje ne álljon el a kédergumitól és végig azzal párhuzamosan fusson. (B és C ennek a felfekvésnek a finomhangolója.) (10-11. kép)
F - Az ablak hátsó részének a felső ütközője, itt lehet beállítani hogy hol álljon meg az üveg. (8.kép)
G - Az ablak első részének a felső ütközője, itt lehet beállítani hogy hol álljon meg az üveg. (9.kép)
F és G egymáshoz való viszonyával finoman lehet "forgatni" az üveget vagyis a tetejét vízszintesbe a hátulját függőlegesbe állítani.

Ma megejtettük a szokásos klímatöltést.
200 gr volt már csak benne.

- Felragasztottam az osztrák autópálya matricát,
- leszedtem a szélvédőről pár matricát (többek közt a Selenia 2022-t) hogy legyen hely az újaknak,
- lepucoltam a szélvédőt,
- gumiápolóval lekentem a kédergumikat, a tető zárási tömítését is,
- kiporszívóztam mindenhol,
- folyadékszinteket (olaj, szervó, fékfolyadék, ablakmosó) ellenőriztem. A szervó félig volt, maxra töltöttem.
- mindkét navira (egyik lesz használatban a másik a melegtartalék) feltöltöttem a 2022 első negyedévi iGO térképeket, a saját POI-kat és az összeállított útvonalterveket,
- a gugliban összeállítottam a menetvonalakat hogy majd a telóra át tudjam tölteni,
- eldöntöttem hogy a régi Renkforce HD kamera lesz az események rögzítője HD 30 fps-el. Az újabb (SJ4000X) tud jobb felbontást és 60 fps-et is, de a párnatorzításával nem tudok megbarátkozni. Még bekapcsolt korrekcióval is rettenetes látvány ahogy görbülnek a tárgyak a látómezőben.
- formattáltam az össze mikroSD kártyát a kamerába,
- mágikus hengerrel megtisztítottam a tetőt,
- összeállítottam a szerszámkészletet.
A legfontosabb: kockázatelemzésként snapszeroztam a telefonnal hogy kell-e a pótkerék. Finoman szólva nagyot vesztett a gép a legmagasabbra állított nehézségi fokon. (Általában valamivel 50% felett van a nyerési arány.) Szóval az első kockázatelemzés alapján nem kell a pótkerék.
Holnap reggel megyünk a klímáshoz ellenőrizni a töltöttségi szintet. Működik ahogy kell, de nem szeretném ha útközben fogyna el a gáz.

Biztos ami biztos alapon kb. egy hónapja beszereztem egy pótkerék szettet.
A kereket már egy csavarral rögzítettem a helyén, de a kellékekkel nem akartam tovább foglalni a csomagtartót.
Ma helyet kerestem az emelőnek.
Eszembe jutott hogy anno hová fért be a "Hazárd megye lordjai" duda. Miután azt már kiszedtem a hely adott volt.
Nem tudom ki méretezte a helyet, de éppen befért az emelő.
A 2-3. képen látni a csavart amivel a tartóhoz rögzítettem. Természetesen önzáró anyával hogy ne vesszen el.
Az emelőt "kinyitva" úgy beszorul hogy meg se lehet mozdítani.
A relétábla pont elfér felette.
Még kettő oldható kötegelő is bekerült rögzítésnek.
Nem lesz egyszerű kiszedni, de remélem nem lesz rá sose szükség.
Már csak az 5 kerékcsavart kell valahová elrejteni.

u.i.
A csavarokat a csomagtartó rekeszébe tettem pár törlőkendő társaságában.

Ma rászántam magam hogy felragasztom a francia környezetvédelmi matricát.
A levélben található leírás valami francia logikát követ, a rajzok alapján nem igazán volt egyértelmű a felragasztás menete.
A videótárhoz fordultam és volt sok találat.
Én ezt vettem alapul.
Alapos tisztítás után felragasztottam.
A 2D kód mindenféle szöveget tartalmaz és a rendszámot is.

Most már behajthatunk Grenoble-ba :-)

A Póknál anno már megvizsgáltam a kérdést: 2012.05.20. Mekkora is tank?
Akkor 62,19 illetve 61,6 liter "jött ki" ami több mint az elméleti 60 liter és kevesebb mint a könyv által ígért 70 liter...
Most is kiürítettem a tankot és töltögettem.
A visszatöltött 27 literre ma 37 litert tudtam tölteni és akkor oldott le a töltőpisztoly.
Akárhogy is számolom ez 64 liter ami ismét több mint az elméleti 60 liter és kevesebb mint a könyv által ígért 70 liter...

A két mérés közti különbség felvet pár kérdést:
- Nem ugyan az a tartály lehet a két Spiderben? (a benzinszivattyú/-szintmérő kombó más)
- Ha igen miből adódik a különbség?
- Miért ír a használati utasítás 70 literes tankot továbbra is a 2.0TS-nél is?