Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

A festés után ma áttértem a tartalomra. Kicseréltem a tömítéseket a munkahengerben. Mivel emlékeimben még mindig él, hogy anno a hátsó is milyen türelemjáték volt, a délutáni szieszta után álltam neki.
Először a dugattyú kiszedése volt a kihívás. A manual szerint sürített levegővel lehet kifújatni, de itthon nincs. Maradt a kihúzás. A belső tömítés cseréje nem nehéz, ellenben a külsőé! A belső perem a házba kapaszkodik, az első a dugattyúba. Először a belsőt tettem a helyére, majd a dugattyút áttolva mindkét tömítésen a külső szinte a helyre ugrik. A feladat azért bonyolult, mert a házba beakasztott gumi nem akar a helyén maradni.
Az balost kb. egy óra alatt sikerült is. A másodiknál egy szerencsétlen mozdulattal sikerült elszabnom a gumiharmonikát, így félkész maradt a mai projekt...

Reggelre a hó szorítása engedett, elállt a szél. Ki tudtam magam ásni a garázsig, így folytatódhat a projekt. Mára a féltengelyek tisztítása volt a menü.
A jobb oldali gumiharangokat már cserélte Csöri, ezért a bal oldalival kezdtem. Itt még minden eredeti volt. A régi gumiharangokat nemes egyszerűséggel levágtam.
Éppen ideje volt a zsírral foglalkozni. A második képen látható, hogy a gyári zsír már elkezdett kiszáradni, kristályosodni.
A csuklókat nagyjából gázolajban kimostam, így már lehet szemlélődni. A manual (pdf - 100MB !) szerint a legegyszerűbb szétszedési mód a belső csuklót tartó zéger eltávolítása. Utána az egész lejön a tengelyről.
FIGYELEM! A csukló könnyen szétesik! Nem egyszerű lego-játék az összerakás. Szerencsére ott volt a másik féltengely, ami alapján sikerült.
A gázolaj után zsíroldó jött, így fémesen tisztára sikerült takarítani mindent.
A futófelületeken látni a golyók mozgási helyét, de ennyi. Nincs kopás, váll, sorja. Ez jó hír, még tud egy darabig szolgálni.
Amíg megjön a zsír ideiglenesen WD40-el fújtam le a csuklókat.
Zsírból a manual a következőket írja:
- Optimol PU035
- Berutox GKN HTB
Mivel ilyet nem nagyon találtam még gondolkodom, hogy mi kellene bele. A harangokhoz adtak zsírt, de nincs rajta semmi. A csuklókhoz meg 120-120 gramm kellene.
A 159-hez a következők valók:
Belső: Tutela Star 700
Külső: Tutela All Star
- ezek 125 ml-es csomagolásban vannak, tehát minden csuklóba egy tubus kell. Az meg kb. 7e Ft lenne.
Az autószerelő ismerős szerint bármilyen zsírt tehetek bele.
No, most mi legyen??

Miután végeztünk a dolgunkkal, először elmentem meglátogatni az egykori "építőtábort". 1982 nyarán 3 hetet töltöttem itt el. A helybeliek kisegítettek a megtalálásában. A második képen az egykori ablakunkra mutatok, ahol vagy 15-20-an aludtunk emeletes ágyakon.
Aztán kicsit körbenéztünk a nagyvárosban, többek közt áthajtottunk a Checkpoint Charlie-n is vagy kétszer.
Hazafelé Prágától kemény hóviharban utaztunk egy jó darabon. Volt szerencsénk másfél órát araszolni is a hóban (kb. 4 km-t), mivel egy vérprofi kamionsofőr elzárta a háromnegyed pályát.
Győrtől igazi tél fogadott, erős széllel, hófúvással. A Mersevát-Celldömölk szakasz már néhol fél méteres hótorlasszal. A Párduc vaddisznóként rontott a halmokra és így hazaértünk.
Hogy teljes legyen a téli élmény, a teherautókról érkező jégdarabok egyike megrepesztette a jobb oldalon a szélvédőt...

A meló rövid időre Berlinbe szólított.
Utoljára 30 éve jártam arra, akkor is vonattal.
A navi és a gugli egyértelműen a szlovák/cseh útvonalat javasolta. A topikban érdeklődtem a cartársaktól, hogy milyen az út. Sajna nem járt arra mostanában senki, mert érdemi infót nem kaptam. A bulgáriai út után már meglepetés nem érhet felkiáltással elindultunk.
Röviden a tapasztaltak:
- a két országra az autópálya matrica elég húzós. A négy napos szlovák 3.400 Ft, a cseh 4.420 Ft (a magyar egy hétre 2.975 Ft)
- A szlovák pálya nagyon jó, szinte hibamentes.
- A cseh már más tészta. A belső sávban haladva simán tempomattal utazható, a 130-at tartva nem is nagyon előznek meg. A lassabban haladók illő módon lehúzódnak. (Emlékeimben sokkal rosszabb élt.)
- Prága körgyűrű simán járható, talán 3 lámpa volt, abból egynél kellett megállni. Az út jó. A forgalom nagy (beleszaladtunk a délutáni csúcsba), de halad.
- Németek felé épül az autópálya, jó. Kb. 15 km-en nincs meg, ott széles országút van, kapaszkodó sávval. 70 feletti átlag itt is tartható.
- A volt keletnémet autópályák felújítva, hibátlan burkolattal. 200 közeli utazó tartható, ha a poroszkálók engedik. (Pár helyen van 120-130-as korlátozás, de ilyen mindenhol van a németeknél.)
- A pályát mindenhol intenzíven sózzák. Másfél töltésnyi mosófolyadék fogyott, mégis mindig fehér volt az ablak. Rendszeresen találkoztunk a sárga takarító autókkal.
- A berlini közlekedés jól megoldott, gyorsforgalmik szelik keresztül-kasul a várost.
A 870 km 8 óra és 40 perc alatt megjárható. Tankolással, matricavásárlással, felragasztással, kajálással, kávézással, berlini városi közlekedéssel együtt.

Elérkeztünk egy olyan ponthoz, amikor segítséget kellett kérnem. A jobb első kerékcsapágyra kimondtam az ítéletet, de kicserélni nem tudtam, így a helyi autószerelő ismerőshöz fordultam. A fórumban történt eszmecserék után FAG gyártmányú csapágyat rendeltem. Topiék kicserélték, sajnos nem tudtam ott lenni, így kép nincs róla. (Tényleg nem lehetett valami kerek a régivel, mert kiszerelés közben szét is esett. Erősen rozsdás volt a fedél, gondolom belül is dolgozott a korrózió.)
Ja, a csapágy mellé hozattam gumiharangokat is. Elvileg minden készen áll a hétvégi féltengely projektre.
Emellett elgondolkodtam a másik csapágy cseréjén is, most, hogy szét van szedve a Pók nem nagy ügy. Még alszom rá párat.

Délelőtt befejeztem a festési munkálatokat.
Még egy réteg sárga a gólyalábakra, majd a féktárcsát takaró lemezre. Végül az első féktárcsák középső része kapott egy hőálló ezüstöt.
Egyenlőre ennyi.
Miután ez megvolt végre nekiállhattam az eredeti projektnek, a féltengelyeknek (60812765 - 46307010).
A 36-os fej birtokában jóízűt birkóztam a kerékagy csavarral. Alig találtam itthon megfelelő hosszú toldót a szárat, aztán egy méteres zártszelvény darab segített.
A belső imbusz (60800076) csavarok kihajtása után (a másik oldalon önzáró anyák vannak, 13-as kulccsal meg kell fogni) kijön. Mivel a gólyalábak nincsenek fenn a kerékagyat ki lehetett hajtani, hogy a kerékcsapágyból kicsusszanjon a vége.
A két felét összehasonlítva nagyon egyformának tűnnek. Az ePER szerint is, tehát nincs külön jobbos, meg balos, mint sok online oldalon írják.
A kiszerelt darabokat megvizsgálva semmi rendellenességet nem tapasztalok. Nincs kotyogás, holtjáték, lazán mozog minden irányban.
A kerékagy festése mégis felújításra szorul, most hogy látni a hátulját, nem árt egy kis drótkorong és festék.
A kerékcsapágyakat megvizsgálva a bal oldali zajtalanul fut, pontosabban a zsír cuppog benne, mintha új lenne. A jobb ellenben érdekes hangokat ad, szerintem kukás. Mondjuk menet közben a jobb elejének volt is néha hangja.

A múltkor már írtam, hogy megjártam a festékekkel. (Az első két képen látni, hogy milyen volt.)
Ma mély levegőt vettem, és nekiálltam újra. Drótkoronggal, csiszolópapírral és acetonnal leszedtem a régi festéket és alapozót. Aztán újra lefújtam alapozóval. Száradás után meg az első réteg sárgával. Holnap még egy és megy vissza a helyére.

A hétvégére vásároltam néhány dolgot. Külön öröm, hogy megjött a 36-os dugókulcs, és mivel 1/2"-os a külső átmérője sem nagy. Belefér a kerékagyba.
A nagy bilincsekhez nem vettem fogót, mert a srác, azt mondta, hogy neki van. Ha kell ugorjak oda és összerottyantja vele.

Tegnap már kitapasztalt háromkezes szerelési módot gondolatban továbbfejlesztve, majd a gyakorlatban bevetve a két szilent felrakása fél óra volt. (A lényeg, hogy a pajszert máshogyan beakasztva könyökkel tudtam feszíteni.) Annyira szorosan fogja az új szilent, hogy komoly küzdelmet jelentett a stabrúd pár mm-es elcsúsztatása jobbra, hogy pontosan középen legyen.
Visszakerültek a lengőkarok is. Így leírva egyszerű, de a feszesen tartott stabrúd okozott némi galibát a csavarok behajtásánál.
Végül a bölcsőt tartó lemezek is visszakerültek.
Szóval, aki stabrúd szilentet akar cserélni elöl, de nincs lehetősége megemelni a kocsit és leszedni a bölcsőt, így is próbálkozhat. Megoldható a dolog. Elsőre, minden lehetséges nehézségbe belefutva is csak négy óra volt. Másodszorra már tuti gyorsabban megy, főleg, hogy már szét vannak nyitva a bilincsek.
Azt hiszem megérdemlek egy sört :-))

1. kép:Tegnap így sikerült
2. kép: A sorja leköszörülése, és az újraszerelés után ilyen lett.

Tegnap megakadt a szemem az első stabszilenten. Miután kijöttek az alsó lengőkarok, jól láthatóak lettek. A látványt gondolat követte, cserélni kéne ezt is, mert vagy tíz éves. (Mint kiderült 99-es gyártmány volt, Phontól származik a segédalvázzal együtt.) Normális esetben ehhez le kell szedni a bölcsőt.
Ma bementem a helyi kereskedésbe rendelni. A meglepetés ekkor ért, mert találtak a polcon két darab gyárit, meg is vettem azonnal. Hazatérvén neki is ugrottam a projektnek.
Az egy dolog, hogy le kellett venni a segédalvázat a karosszériával összekötő lemezt (pár csavar) és ki kellet tekerni a bilincset tartó két-két csavart. A küzdelem érdemi része ez után következett. A stabrúd a formája miatt ugye nem jön ki a helyéről, így a szilentet kell lehúzni róla. A bilincs gyárilag össze van préselve, emiatt szorít. A gumi kikeményedve, meg se moccan. Egy órányi küzdelem és egy sör után taktikát váltottam. A bilincset kellene valahogy kinyitni. Fúrás szóba se jöhet, nincs hely hozzá. Két tartócsavar vissza, csak úgy lazán. Üthető fejű csavarhúzó a két lemez közé és hajrá. Kb. az ötödik ütésre enged az első sajtolás. A hátsóhoz nem férni hozzá. A gumi természetesen annyira merev, hogy a megnyitott bilinccsel sem lehet megmozdítani a stabrúdon. A bilincset szétfeszítve és a klasszikus, piros feszítővasat bevetve a bal oldalon sikerül lefeszíteni a gumiról az immáron szétnyitott bilincset. Hurrá, irány a a jobb oldal.
Ott egyszerűbb a helyzet, mert jobban hozzáférni. A bilincs mindkét felét sikerül szétnyitni.
Ez eddig bő két óra...
A jobb oldalit megpróbáltam visszatenni. Nos a csavarok berakása nem kis feladat. Az egész hóbelevancot nagyon hátra kell nyomni, a tűzfal és a kormányművet védő borítás nagyon útban van. (Pajszer használata erősen ajánlott, csak így már három kéz kell. Egy a pajszer, egy a csavar, egy meg a bilincs lyukra feszegetéséhez, illetve a felette lévő borítás felemeléséhez.) Egy óra alatt vissza is raktam. Egy apró gond, a bilincset gyárilag összefogó sajtolást nem távolítottam el rendesen, így felfekszik és nem szorítja rendesen a szilentet. Majd holnap, mára ez a három és fél óra elég volt. A technika már adott, egy óra elég lesz.
Ja, a lengőkarok nagyon szépek lettek, még a kutya is bejött megnézni.

A holnap története.