Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

A Pók ma 1.478 napja van meg, ez idő alatt:
- Megtett út: 29.543 km
- Napi átlag: 19,99 km/nap
- Tankolt üzemanyag: 2.485,43 liter
- Tankolt üzemanyag ára: 929.958 Ft
- Átlagfogyasztás: 8,41 liter/100km
- A legnagyobb fogyasztás: 12,32 liter/100km (a téli leállás alatti szerelések miatt)
- A legnagyobb úton mért fogyasztás: 10,00 liter/100 km
- A legkisebb fogyasztás: 7,00 liter/100 km
- Átlagos üzemanyagköltség: 31,49 Ft/km

Hazaértünk a 2013-as Nagy Túráról a Spiderrel.
- 11 nap
- Salzburg és környéke
- Attersee
- Chimsee
- Hochalpenstrasse (2.500 m)
- Edelweissspitze (2.571 m)
- Grossglockner
- Heiligenblut (aranymosás is)
- Diga del Vajont
- San Boldo
- Caorle (0 m)
- 2.103 km
- 164,61 liter üzemanyag
- 2.292 fénykép

A Pók hibamentesen tette meg az utat :-)

Hazafelé indultunk.
Rövid pihenőt tartottunk Tarvisioban. Vettünk néhány bőrcuccot: aktatáska, pénztárca, szíj, asszonynak bőrtáska. (Jókat lehet alkudozni.)
Az út kényelmes kocsikázással telt. Végig olasz zenéket hallgattunk.
A hangulatot csak az árnyékolta be, hogy este már otthon alszunk. Ennyi volt a "Nagy Túra 2013", folytatás jövőre...

Caorle - két nap a strand-étterem-fagyizó háromszögben.
Közben a Pók egy fedett parkolóban pihent.

A hegyeket hátra hagyva a tenger felé vettük az irányt. Cél: Caorle. Az útvonalról csak annyit, hogy a lehető legkacskaringósabbat választottuk. Nem csalódtunk. A negyedik képen érdemes megnézni, hogy a trakesz szélvédője milyen fincsin van tisztán tartva.
Első megálló egy 262 méter magas völgyzáró gát volt: Diga del Vajon (kép) A gátat 1960-ban építették. 1963-ban viszont belecsúszott a hegyoldal a felduzzasztott vízbe, és pár falunak annyi lett. Azóta nincs benne víz. A 487 gyermekáldozat mindegyikének egy kis zászló állít emléket.
A következő megálló egy híres San Baldo átjáró, és a hozzá kapcsolódó szerpentin. Ilyet még sosem láttam. A szerpentinhez tartozó visszafordító kanyarok a sziklába vájt alagútban vannak. Nincs messze az Adriától, kis kitérővel elérhető. Ajánlom mindenkinek.

Hochalpenstrasse...
...ezt mindenkinek látni kell!
43 km szerpentin, hatalmas szintkülönbségek, csodás táj, kiváló burkolat (ezen a mediterrán vidéken valahogy nem fagy fel), kiépített parkolók, kilátóhelyek, éttermek, shoppok. Ideális túra.
Ma "visszafelé", a déli végétől indulva tettük meg. Természetesen oda-vissza, mert a szállás is a déli végén volt.
1. kép: A déli kapu, 33 Euró egy futam. Szerencsére a szállással ingyenes belépőt kaptunk. Maga az élmény megér ennyit.
2. kép: valahol felfelé,
3. kép: a drótkötél pálya felső vége. Sajnos nem működött, mert éppen szünnap volt. Heiligenblut-ig megy,
4. kép: magyar motoros csoporttal futottunk össze, később többször is,
5. kép: 2.000 méter felett még lehet hógolyózni,
6. kép: valahol a Hochtor felé,
7. kép: a legmagasabb pont, Hochtor. 2.504 méterrel a tengerszint felett.
8. kép: valahol a két hágó között,
9. kép: a második hágó parkolója. 2.428 méteren,
10. kép: a legmagasabb úton elérhető pont, Edelweissspitze - 2.571 méter
11. kép: látkép az útról,
12. kép: egy kilátóban - valahol

Kaland, kaland hátán...
Némi szerpentinezés után beparkoltunk egy fa alá a Pókkal, és némi hegyi túra után megérkeztünk az aranymosó helyre. Kaptunk elegáns sárga gumicsizmát, lapátot, és aranymosó tálat. Megmutatták a technológiát, aztán próbálkozhatott mindenki kedvére. Az egyik legnagyobb buli, amin eddig részt vettem. Most már elhiszem, hogy miért indultak emberek Alaszkába anno...
Természetesen találtunk aranyat is, de ebből meggazdagodni elég nehéz lenne...
Ebédelni elmentünk Heiligenblut-ba.

Ebéd után nekiindultunk a Hochalpenstrasse-nak, de ez már külön blogot érdemel...

A mai nap a Grossglocknerről szólt.
Reggel némi szerpentinezés után megérkeztünk a gleccser parkolójához, ami egy négy szintes parkolóház. Természetesen van étterem (kettő is), és rengeteg kiállítás is. Többek közt egy autókiállítás is.
A gleccser 1960-as szintjére drótkötélen mozgó vasút visz le (7. kép). Onnan gyalog lehet lemenni a 2010-es szintig (8. kép). A szintkülönbség kb 400 méter. Onnan már nem ajánlott a tovább menetel, mert már jégen kell menni.
Az épületkomplexum mögött indul az alagutakat is magába foglaló túraútvonal. A kilátás hihetetlen.

Szigorúan kacskaringós utakon elindultunk a következő állomáshoz, a túra legmagasabb pontja felé. Cél a 2.500 méter magas Hochalpenstrasse!
Első pihenőnk egy fizetős szerpentin tetején 1.384 méteren volt, a Steinplatte egyik részén. Innen némi hegyi túrával értük el a feljebb lévő pihenőt, ahol megebédeltünk.
A következő megálló Zell am See. Itt egy vidám fesztiválba csöppentünk. Érdekes volt a felvonulás. Magunkhoz vettünk egy kis fagyit, és tovább indultunk.
A magashegyi szerpentint ma "csak" megmásztuk, mert a szállás (Tauernalm) a túlsó végén van.
Maga az út 47,8 km hosszú, és két hágó van rajta. Az egyik 2.428 méteren van, és egyszerűen csak CÉL-nak hívják. A másik a "Hochtor"-nak nevezett alagút, mi 2.504 méteren van. A szakasz fizetős, a belépő 33 Euro. Minden további nap még 10 Euro. A szállást már eleve azért választottam, mert jár hozzá egy ingyenes belépő a szakaszra.

A nap élményeihez hozzá tartozik:
A Hochalpenstrasse több helyén is hatalmas plakátok hívják fel a motorosok figyelmét, hogy nem versenypályán vannak, vezessenek normális ember módjára. A harmadik kanyar után már ott is volt az első motoros, aki az úton feküdt. Láthatóan a mentőt várták. A motorostársai próbálták figyelmeztetni a közlekedőket. Ha jól vettem ki a szitut, motoros egy kicsit szűken előzött egy autót, és a bal elejét eltalálta. A kocsi meg fellökte.
Szóval ennyit a táblákról...

A nap egy kiadás fürdéssel kezdődött Salzburgban. Csilli-villi lett a Pók, egészen a város túlsó széléig. Sógoréknál ugyanis divat felmosni az utat egy javítás után. Mi meg persze arra mentünk. A sárgás lé szépen mutat a feketén, a mosás (11Euróért) élt 3 km-t :-(
A Chimsee partján hajóra szálltunk, és ellátogattunk a nagyobbik szigetre, a Férfi szigetre (Herreninsel). Ide építette volna König Ludwigs II. (Neuschwanschtein építője) a Bajor Versailles-t. A francia kastély mását. Egy része el is készült. Hihetetlen látvány az elkészült, dúsan díszített, aranyozott termekből átmenni a csupasz téglafalúakba.
Hajóval visszamentünk a Nők szigetére (Fraueninsel), ahol egy zárda működött régen.
Búcsút intve a szigettől elindultunk hazafelé. A szállástól pár km-re - a szűk, de annál jobb minőségű - kertek alatti út mellett érdekes dolgot találtunk. Egy boltív a patak felett. A boltív a két háború közt tervezett, és elkezdett autópálya hídja lett volna a patak felett. Aztán félbeszakadt az építkezés. Az új pályát, a háború után kb. 2 km-el odébb építették. Érdekes volt látni.
200 km nyitott tetős kocsikázás után érkeztünk vissza a szállásra. Furcsa mód, kátyúval, úthibával nem találkoztunk, pedig csak mellékutakon jártunk.
Csodálatos nap volt.