Tagok >> WarbiRunner (Gyuri) >> Blog
Az autóhoz pótkerékkel együt 7db nyári kereket kaptam, mindegyiken Conti Sportcontact 3 gumikkal. Különböző állapotban. Próbáltam itthon kitalálni, hogy hova melyiket tegyem, de nem sikerült igazán összeraknom egy tuti garnitúrát. Két kerék volt amin rengeteg minta van még, a többi olyan forma-forma, még egy szezon bennük van.
Úgyhogy felhívtam a gumist, két fordulóban elcipeltem neki a rengeteg antracit Ti felnit és megkértem őket, hogy rakjanak össze nekem egy használható garnitúrát, vagy javasoljanak valamit, hogy mi legyen.
Gondoltam, hogy ha picit is indokolt, hívnak majd, hogy új gumi kell, hisz nekik az az üzlet. De nem hívtak. Másnap a megbeszélt időpontra ott voltam, már elő volt készítve a 4 frissen centírozott kerék.
És a helyszínen még variáltam picit, mert átcseréltettem egy felnit. Feltűnően le volt horzsolva a pereme. helyette egy épre átszereltettem a rajta lévő gumit. Kicsi plusz költség, de a 4 felni így már fix, nem kell tovább csereberélgetnem.
Aztán gondoltam egyet, rákérdeztem mennyiért raktározzák el a télieket. Valahogy semmi kedvem nem volt 2 fordulóban visszacipelni a rengeteg kereket. Azt mondja 4e/garnitúra. Na mondom akkor ezeket nem viszem innen sehova :-) Ennyiért elteszik, ősszel felhívom őket, időpontot egyeztetek, ők addigra lemosva előkészítik a 4 kereket. Jó szolgáltatás, jó áron.
Aztán csaptam egy próbakört, mert megvallom tartottam a 19-esektől. Bár anno ilyennel próbáltam a Ti-t és tetszett. Na.. most is. Magára talált, sokkal jobban viselkedik vele, mint a 17-esekkel. Nem ráz jobban egyáltalán, sőt, simábban veszi a rossz utakat és mintha könnyebben ugrana.
És hát szép nagyon. Viszont szegény autó így járt egyelőre, még nem sikerült egy normális fotót lőnöm róla. Most is csak az udvar sarkában, kicsit koszosan sikerült, hogy valami azért legyen itt. Na majd, ha indul a kiránduló szezon :-)
Tegnap csak városban autóztam, mégis, nagyon a 159-hez volt kedvem. Hát mentem azzal. Nemzeti ünnepen ünnepi limuzin dukál. Ilyenkor nincs forgalom, nincs dugó, lehet csak úgy kellemesen autózgatni. Kicsi kerülővel, kedvenc útvonalon.
Már hazafelé gurultam, amikor olyat csináltam amit még sosem. Nem azért előztem, hogy hamarabb haza érjek, annyira nem volt sietős. Csupán hangját akartam hallani. Egy pillanatig még el is gondolkoztam, hogy előzzek? Minek.. Aztán mégis odaléptem neki, csak hogy kicsit énekeljen, a gurulós, lassan váltogatós cruising után egy kicsit érezzem ahogy pillanatok alatt dobálja a fokozatokat.
Ezt a pedállal előhívható előadást ezt nagyon szeretem benne. A többi autós biztos gondolt magában ezt-azt. A hülye.. hova siet. Vagy kitudja. Lehet volt akinek még tetszett is.
Mindegy is, valójában nem is előzés akart ez lenni, csak pár önfeledt másodperc az 5 henger hangjával.
Egy ideje ott pihen a csomagtartóban a gázolajszűrő cseredarab. Mikor az árát közölték, azért dobtam egy hátast, de végülis a xenon izzó óta nagy meglepetések nem érnek.
A cserét eddig halogattam, mert hideg volt. Annyira egyszerűnek tűnik a csere, hogy pénzt ezért nem adok, hogy más csinálja, nekem meg fázós a kezem. De végre egy szerelhető megoldás.
A felfogató pánt csavarját kell kioldani, csöveket lehúzni és ennyi. Végül alul kihúzni a vízérzékelő csatlakozót. Előbb kihúzni, és kézben, az autóból kivéve kitekerni a szenzort. Egyébként alul zúdul a gázolaj :-)
Kb 3 perc az egész, kár volt ennyit készülni rá. A légtelenítés kicsit hosszadalmasabb mint a 146-nál. Ott két gyújtás ráadás után már hallhatóan nem bugyogott a tankba visszatérő gázolaj. Itt a kulcsot kell ki-be rakosgatni vagy 5-6-szor mire megtelik a szűrő és lelégtelenedik.
A végén még kapott egy rutin kiolvasást. A múltkor rosszul gondoltam, nem regenerált. A kilovasáskor volt 96%. Tényleg az van, hogy nem szabad erre ráállni és figyelni, mert úgy tűnik hogy pont jókor áll neki a dolognak és figyel. Azóta a regenerálás is megtörtént és nem városban. Hajdúböszörménybe kellett átugranom. Hazafelé egyértelműen észrevettem. Mikor beértem Debrecenbe még dolgozott az ügyön, de mintha észrevette volna, hogy városba értem. Jól befűtött és gyorsan letudta, így nem kellett kerülgetnem, plusz köröket futnom, mire a belvárosba értem, már normál fogyasztási értékeket mutatott, helyén volt a turbónyomás.
Immár 4000km-en is túl egy dolog nem stimmel még. Minden hosszabb utam után fáj a derekam. De nagyon. Már a három memória pozíción három különböző beállítás van, de egyik sem oldotta meg a gondot. Utazás közben nincs gond, nem tűnik kényelmetlennek. Kifejezetten kényelmesnek sem, valahogy túl kemény az egész ülés. Az igazi gond az. hogy 5-600km után kiszállok és beleáll a fájdalom a derekamba. Nekem, akinek ezelőtt soha, semmitől nem fájt a derekam.
Bárkit vittem, bárki vezette ezt az autót, csak dicsérte, hogy mennyire kényelmes. Úgyhogy a hiba biztosan az én készülékemben van. Viszont tény, hogy 2 napra megnyomorít. Utolsó ötletként ma fogtam és lemértem a 146 ülését. Magasságot, ülőlap és háttámla szögeket, majd átmásoltam a 159-be. A motorok elég fura helyeken érnek végállásba.
Végül az ülőlap és háttámla szögét teljesen sikerült lemásolnom, viszont az ülés magassága 5 cm-rel alacsonyabb legfelső állásban is.
Beülve ismerős az érzés, úgyhogy van remény, hogy jó lesz. Sokkal könnyebb kiszállni, nem kell kászálódni, mint eddig. Az is biztos, hogy érzésből nem állítottam volna ide, bármeddig próbálgatom, ezt le kellett mérni :-)
Most reménykedek hogy bejön, mert igen nagyon morcos lennék, ha ezen múlna egy ilyen jó autó használhatósága.
A felső vízcső légtelenítő csavar után, következő típushiba ellenőrzésként bekukkantottam a kipufogó tőcsavarokra. Már lélekben készültem egy lehetséges (drága és hosszadalmas) megelőző szervízre, de ismét kellemes meglepetés ért. Már előttem ezt orvosolták. Ez egyben magyarázat arra, hogy az autó orrában miért van zölddel összejelölgetve sok-sok alkatrész. A tőcsavar csere egy viszonylag nagy bontással járó művelet, ekkor kerülhettek oda a jelölések.
A fotón az olajos csőcsonk még mindig a szívócsonk tömítésnél kifolyt olaj nyoma, ide nem ért be a kezem kitakarítani, egyelőre így marad. A motormosásnak meg nem vagyok híve.
Ma lecseréltük a váltóban az olajat. Nagy hidegben kicsit akadósan vált, gondoltam kezdjük ezzel. Nem variáltam Tutela beszerzéssel, kapott Fina olajat. Ez volt polcon.
144060km- nél történt a csere. Nem volt vészes ami benne volt az sem, de ártani nem fog neki.
Az akadós váltás pedig nem ettől van. Valószínűleg a rudazat kopott meg, inkább az okozza. Nem vészes, úgyhogy nem piszkálom.
Ritka zord egy tél az idei, jókor cseréltem izzító gyertyát, az az igazság. Tavaly kihúztuk szívócső melengetéssel, idén gondok lettek volna.
Ma reggel -17.5 fokot mutatott a hőmérő. Erre nem számítottunk, azt hittük hétvégén túl voltunk a nehezén. Erre még egy fokkal hidegebb lett. Mindenre felkészülve kimentem indítani. Arra az egyre nem készültem, hogy a kapu kinyitása lesz a neheze. Annyira összement a hidegben a vaskapu, hogy befeszült a zárnyelv. Alig bírtam kinyitni. :-)
Aztán beültem a kis TD-be. Gondoltam két izzítás azért nem árt... Aztán elfordítottam a kulcsot, vidáman tekert egyet és már járt is a motor. Semmi csörrenés, semmi köhögés, semmi szenvedés. Csak úgy beindult és járt, mintha plusz 17 lenne. El se hiszem. Jó kis autó még mindig :-)
Itt nem úgy jött az összeszokás, mint anno a 146-nál. Abba, miután kifizettem, Siófokon beültem, 10 perc múlva előzgettem a sort, 170 fölé küldtem egyenesben. Beszippantott, átvette az uralmat és így is maradt 9 évig.
A 159 más. Amikor megláttam képekről, már éreztem, hogy kell. Ha ránézek, ha bele ülök, tudom, hogy nem cserélnék semmire. Ez a külső.. ez a belső... ilyen elegáns 159-et nem is láttam még. Mégis inkább féltem tőle...
Az első utamon egy tisztességes padlógázig sem jutottunk. Csendben, nyugodtan hazahozott. Az első budapesti utamon is addig jutottunk, hogy autópályán egyszer 170-ig felgyorsítottam, aztán visszaálltam az utazótempóra. Valahogy vegyes érzelmek kavarogtak:
Gurulok csendben az M3-mason. Hiszen pont erre vágytam. A pihentető, nyugis autózásra, hogy ne vigyen "bűnbe" az autóm. De hol az élmény? Megyek 150-nel a belsőben, hallgatom a zenét, nem fáradok. Tudom, ha letaposom, akkor elrugaszkodik. De minek? Jó így, csendben 150-nel. Mindenki kisorol, elengednek. Igazából jó. De...
Aztán jött egy utam Törökszentmiklósra, hazafelé hatalmas köd. Akkor először megéreztem a nyugalom mögött azt, hogy mit is nyújt ez az autó. A tejfel ködben pontosan tudtam, hogy még akár előzhetek is. Akkora ereje van, hogy pont ennyi látótávolság elég neki. És nem emelkedett a pulzusom, nem öntött el az adrenalin. Egy adódó vészhelyzetben sem. Az autó nem engem uralt, hanem a helyzetet. Mint egy higgadt profi, csinálta a dolgát én meg nem győztem ámulni. És otthon ismét pihenten, nyugodtan szálltam ki. Ekkor már úgy néztem rá vissza, ahogy egy Alfa megérdemli. Ez szép volt..
A második pesti utat már vártam. Akartam, hogy vigyen egy kicsit. És tudtam, hogy most Csobánka fele kell mennünk. 2009-ben vezettem egy gyönyörű piros Ti-t a Zemplénben és jól emlékszem, hogy akkor ott azt mondtam, hogy egyszer kell egy. 7 évre rá itt ülök a sajátomban és várom a pillanatot ami emlékeztet hogy miért is akartam én Ti-t. Csak a lelkesedés volt akkor túl nagy? Aztán elértünk Csobánkáig, elhagytuk a falut, finoman megnyomtam a "sport" gombot és jött aminek jönni kellett.
Egész elképesztő. Így már rémlik, hogy miért is akartam én Ti-t. Továbbra is minden pillanatban a biztonságérzet a meghatározó, nincs az a brutális adrenalin fröccs. De minden megvan ami egy irreális, fizika határait feszegető autózáshoz kell. És bármeddig. Nincs fáradás, nincs olyan, hogy jó, elég volt ez a pár kanyar nehogy baj legyen. Ezt érezni kell mindenkinek aki kicsit is szeret vezetni. Azt, hogy ez az autó mennyire tudja, mennyire ki vannak tolva a határai. Egy pillanatra sem rémít meg, úgy sodródik, gyorsít, fékez a vizes kanyargós aszfalton, hogy közben nincs dráma.. csak elképesztő tempó.
Az autót elhozva az első hideg reggelen szembesültem azzal a fura hanggal. Elsőre azt gondoltam, hogy a váltótól jön. Aztán felnyitva a motorháztetőt egyértelmű lett, hogy a hosszbordás szíj felől jön. Ahogy egyre hidegebbek lettek, az is feltűnt, hogy kormányzásra hangosodik. Vagyis: szervo pumpa
Azzal a lendülettel meg is néztem a folyadék szintet. És igen, a MIN jelzésen volt éppen.
A váltó olajcserekor átnézték nekem a kormányművet is, nem találtak szivárgás nyomot. Reméltem, mert a szerviz történet szerint pár tízezerrel ezelőtt cseréltek benne kormányművet, tartályt, pumpát. A folyadék feltöltése után a hang egyelőre eltűnt.
Update : Megelőzésképpen a korábbi bejegyzésben említett LubeGuard-ból töltöttem bele egy kis adagot.
Végre. Már 3-szor álltam neki, kétféle laptoppal, hogy csatlakozzak az ECU-hoz. Nem sikerült. Aztán leesett a tantusz, nem állítottam át az interfész típust a MES-ben VAG-COM-ról, ezért nem jött össze.
Banális hiba, ez van, ha az ember 5 perces időosztásban csinálja a dolgait. Ma volt normálisan időm, beállítottam, és működik.
Egyúttal nulláztam az olajcsere számlálót és saját megnyugtatásomra az ECU-ban is megnéztem a km óra állást. Ami természetesen stimmel.
Mindenképp megnyugtató, hogy tudtam csatlakozni. Egyúttal megvettem a MES 3.3 regisztrált verzióját. A funkciók miatt is, ennyit meg is ér, és azt mondom, hogy egy ilyen komoly fejlesztést ennyivel támogatni, ez a minimum. Hasznomra lesz ez még biztos.
