Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Bemérettem a féket és a csillapítókat. Üzemi fék tökkkéletes, rögzítő elmegy, átmegy. Beállítható, de kerékleszedős, szenvedős és érzékeny. Legjobb tudásom szerint márbeállítottam. Lehet csak rontanék rajta, még meglátom. Csillapítók elöl 81%, 81%, BH 61%, JH59%. Az elsőkben

Csikós videójának hatására elővettem az autót kora reggel. Ha már nekem is van ilyen. Viszonylag sokat használgatom, de mégis. És ahogy kell, jól el is áztattam. Az Izsák-Páhi szakaszt ki is hagytam, nem, vizes úton oda nem. Minek. Kmét-Izsák-Kmét, 60km. Repült.

Átnéztem az autót a túra után. Olaj nem fogyott feltűnő mennyiségben, pedig kapott kis kínzást. Olajfolyás szinte nincs. Kivétel a difi behajtás. Ott még kell ügyködni. Megnéztem a megszakítót is. Nem tűnt tragikusnak, volt kis égés rajta, de találtam még pár pótalkatrészt, így kapott egyet. Nehéz megítélni, de fogjuk rá, hogy jobb lett. Mintha 2017-ben tettem volna bele újat, így kb. 10 ezret ment. Elég jó.

A nagy műtét után 90km-rel nekivágtam 7.30-kor a veszprémi útnak. 11 órára jelentkeztem be a muzeális minősítésre még március végén. (Kecskeméten már csak júliusra lett volna időpont). Éppen kifordultam a kapunkból és egy fehér Giulia jött velem szemben. Ritka pillanat. Aztán a solti körfogalomban elém sorolt egy német rendszámos kék Giulia. Földvár után megröptettük a gépeket, de ő sajnos lefordult az M6 irányába. Haladtam tovább, majd Cece előtt egy másik kék Giuliából intett valaki. Tényleg különleges. Ennyit még nem láttam egy nap forgalomban.
A veszprémi garázssoron megálltam és letakarítottam a rovarhullákat az autóról, kicsit körbetakarítottam az árulkodó részleteket, hogy a szebbik képét mutathassa. Kaptam pár kritikát, de nem volt komoly gond. Szerintem a kipufogó leömlők gyárilag sem voltak kezelve semmivel, a vasöntvény meg ugye rozsdásodik. Majd legközelebb az is meglesz, ha ez kell. Jó pont volt szerintem, hogy Kecskemétről keréken jöttem.
Utána felmentem a Bakonyba. Olaszfalu, Bakonynána, Dudar, Súr. Megnéztem a felújított Szápár-Tés szakaszt (kétszer) is. Elég huzatós az emelkedő, már nehezen vitte az egy tonnát. Kicsit nyirkos volt az út, az árok is elég mélyecske, úgyhogy most elmaradt a gumicsikorgatás.
De a nap fénypontja mégis az alsóperepusztai egysávos bekötő út lett. Gesztenyefasor 3 km hosszan és pont virágzott. Kivételes.
Terveztem, hogy meglátogatom a Pécsely-Dörgicse szakaszt is, de lemondtam róla, mert Tótvázsonynál elkezdett köhécselni a járgányom. Egyszer durrant egy nagyot aztán megjavult. Tuti gyújtás, minden vezeték stabilan a helyén, mi lehetett az azóta sem tudom. Egy új megszakítót, lehet már megérdemelne. Mire elhagytam Pécselyt Füred irányába már meggyógyult. Nem túl megnyugtató.
Vissza B.füred, Enying, Solt, Kiskőrös, Izsák, Kecskemét. Az 52-est kihagyom már, ha lehet, naggyon gáz. Élmény faktor csekély, viszont veszély és amortizáció faktor igen magas. Simontornya előtt az ős X5 előzés közben belegyorsított, elég barátságtalan lépés. A gőgösség kibújt az emberből. Leintettem, beintettem. Anyád.
514km, nem mondom, hogy hibátlanul, de szerelés nélkül. Intenzíven használtam, volt padlózás nem egyszer. Bírnia kell. Ezt az Alfát is erre készítették, én meg ezért tartom életben. Ja, a jobb hátsó szitál nagyobb sebességnél. Áhh, miért nem lehet rendesen kicentírozni?

A bal nagy első lámpatest kavicsot kapott és elrepedt még évekkel ezelőtt. 2018-ban az imolai börzén szereztem egy cikkszámhelyes korai Carello lámpát. Most megkapta. Jobb első helyzetjelző izzócsere is megvolt.
Gyűjteném a kilómétereket, de esik az eső. Talán délután összejön.

Még 2020 őszére elképzeltem, hogy megkergetem az öreg GTV-t a Bükkben, a balatoni szerpentinen - és talán amit legjobban vártam - az Aggtelek-Kánó körön. Kis késéssel, de 2021. április 12-ére ki is jelöltem az indulást. Aranytl barátom vállalta a társaságomat annak ellenére, hogy a GTV tényleg nem a V6 géposztályba tartozik. Az autót felkészítettem, stabil volt, bíztam benne. Indulást megelőző napon megreptettem a Kmét-Izsák szakaszon. Amikor beálltam a garázsba és leállítottam a motort buborékolási hangokat hallottam. Most, hogy kicsit messzebbre indultam volna, nem mertem bevállalni a kezdődő hengerfej problémát. Átpakoltam a V6-ba. A túra így is nagyon jó volt, de most tényleg a GTV-vel mentem volna.
Következő hétvégén nagy levegőt vettem és szétkaptam a motort, levettem a hengerfejet. Tényleg, a tömítés kezdte megadni magát, felületi rozsda kezdődött a 3-as és 4-es henger között, kicsit megkésve az 1-es és 2-es között is. Sejtettem a hiba okát: elégtelen leszorító erő. Sajnos amatőr voltam és a gyári meghúzási nyomaték szerint szereltem legutóbb is. Ez a modern tömítéseknél nem elég, ezek sokkal keményebbek mint a régiek. Nekem már szakadt ki hengerfej csavar a FIAT500 motornál, így óvatosan huzkodom ezeket a csavarokat az ilyen idős autóimnál. Utánajártam és tényleg az a jó ha 50-80%-kal többel húzza meg az ember ezeket. Ha már a hengerfej lent van, hozzá a kipufogó leömlő, a váltóhoz rögzített kipufogócső, gondoltam csak egy ugrás a váltó kivétele, amivel könnyedén meg tudnám állítani a régóta zavaró olajcsöpögést, ami valahol a főtengely szimering és a váltó behajtás oldaláról származik. Soha nem tudtam eldönteni, valamikor váltó olajnak tűnt, máskor motorolajnak. Mindegy is, a váltót ki kell venni, hogy megjavítsam, akkor meg már tökmindegy. Egyébként gigaszivatós a váltó kiszerelése a főfékhenger miatt, így mezei szereléssel, gólya nélkül. Persze most sem vettem a fáradságot, hogy szerezzek egyet. Billenteni kell a motort, a váltót jobbra tolni, de ezt csak úgy lehet megtenni, hogy le kell szerelni a váltókar csapágyazását a jobb oldalon a kis szellőzővel, így lehet nyerni 10 millit. Ezt már múltkor is kitapasztaltam, nem volt újdonság. Egyébként ez volt a harmadik ilyen műtét. 2010-ben volt egy első felújítás, ami a költségek észszerű keretek közötti tartása miatt nem volt teljeskörű. Aztán a motorból előjöttek olyan kis zörejek, amiket korábban a nagyobbak elnyomtak, így nem tudtam megállni és 2017-ben is belenyúltam. Ekkor a váltóban még jónak mondott csapágyakat is kicseréltem a korábban extrán beteg nyelestengely csapágy mellett, így csak egy maradt bent eredeti, meg az 5-ös szinkrongyűrű. A váltó végre kint volt és a bűnös is meglett. A választóvillák O-gyűrűjeinél szivárog az olaj, innen csurgott le a harang aljára. Sajnos ezek cseréjét legutóbb is könnyelműen átléptem. Hiba volt. A főtengelyszimeringet is kiszereltem. Ennél a motornál ez az olajteknő leszerelésével jár. Kellemetlen munka a bölcső miatt. Kapott egy kis kencét a cigarettatömítés végénél, remélem ez hiányzott neki. Hengerfej visszaszerelése idegmunka volt. 10Nm-enként mentem fel a nyomatékkal, hogy csökkentsem az esélyét valamelyik tőcsavar kiszakadásának. 80-ról vissza 30-ra szintén 10-esével, hogy tudjon igazodni, aztán fel 100-ig. Ennyit mertem neki adni. Majd az idő megmondja mennyire helyes így. A váltó visszaszerelese egy zsonglőrködés, már egy óra alatt sikerült is. Összerakásnál még megszenvedtem a kuplung munkahengerrel, mekkora egy vacak megoldás. Az egész kipufogó rendszer felszerelése is  komolyabb figyelmet igényel nehogy nagyon feszüljön, próbáltam logikus lenni. A többi sima ügy volt, karbik, kardán miegymás. Az első negyed óra járatas szombaton kisebb olajpacával és föttögő kipufogóval zárult, ja meg a lent fogó kuplunggal. Ezeket meggyógyitottam, másnap még egyszer alapjáraton hagytam járni, nem csöpög, nem folyik, az olaj tiszta, a víz nem buborékol. Akár jó is lehet. (egy autószerelő végzettségű munkatársam mondasa jut az eszembe: jó akkor lesz, ha évek múlva is hibátlanul működik) Késő délután 30km-es betepülés megtörtent. Nem szitál, nem vibrál, nem kattog, nem zörög, megvannak a sebessegek. 
47 óra munka, pár nyamvadt apróságért. De amikor a karbikat raktam fel és a benzin szaga megcsapta az orrom, na akkor átbillent a dolog. Onnantól gyorsan ment már. Gyógyíthatatlan vagyok.

Bocsánat, a lökhárítók, az első lámpakertetek, a bajúsz, a díszlècek az oldalablakok körül, az esővető mind rozsdamentes, a pajzs, a kilincs, az index, a külső tükör (1970-től, mk2 tartozék) krómozott spiáter, a szélvédő keretek eloxált aluból készültek. A hátsó lámpakeret krómozása műanyagon van (1968!).
Lusta voltam levenni a lökhárítókat és 1000, 2000, 2500-as papírral átdolgozni, meg polírozni. Majd ha egyszer elkap a buzgóság megcsinálom. Kézi fényesítést kapott, meg pöttyözést az első lökhárító alatt. Nehogy ezért huzigálják le a pontokat a minősítésen. Persze május végéig ötször tele lesz rovarhullákkal.
Sajnos marad így is makula itt-ott. (megvigyázott autó nem restaurált autó)

Rém pepecselős munka. Elment vele végül majd két óra. Egy nyomorult bal ajtóra. De mégjobb lett, nem lôg, küszöbig fut a síkban, klasszul záródik, nyílik. Ilyen legfeljebb Areseben volt utoljára...

Tavaly tavasszal a tető és a motorfedél kivételével küszöbig mindent átdolgoztam. Erős, közepes és hologram koronggal is. Aztán elegem lett belőle, hosszadalmas, fárasztóan zajos dolog ez. Most éreztem újra lendületet magamban (OT minősítés májusban) és nekiláttam, hogy egyenszilárdságú legyen a megjelenés. 2x2 órát szántam rá vasárnap és ma kora reggel. Beszereztem a krómokra is cuccokat, de lehet az már a télre marad.

Szombat reggel felraktam a négy kereket az autóra. Kicsit tovább tartott, mert a felnin átlátszó részeket is lefestettem. Most valahogy a dísztárcsa nélkül jobban tetszik és így használom az autót. Pompás az összhatás. Egy új gumi a frissen festett felnikkel óriásit dob az autó vizuális állapotán.
Fellapoztam a korabeli dealer műhelykönyvet. A 2000-es szériát taglaló mellékletben csuda dolgokat találtam. Öt gumitípushoz adják meg a nyomásértékeket. Amire emlékszem: CEAT D2 e. 1,7, h 1.,9, Michelin XAS e. 1,5, h. 1.8, Kléber, PIrelli Cinturato e. 1,8, h. 2,0. Arra tippeltem, hogy a modern gumi oldalfala sokkal puhább mint a régieké (kisebb üzemanyag-fogyasztásra való törekvés miatt), így az e. 1,8, h. 2,0 kombó mellett maradtam.
Izsák felé elindultam, az első jobbos kanyarig, ahol előfordult már a na-jó-inkább-picit-óvatosabban élmény. Tetszik az új kerék, bársonyos, szépen fut, megnyugtatóbb volt a tempós kanyarvétel. Jó lesz, ígéretes.
Végső verdikt a Bükkben.

Képen a nullméteres gyári méretű Falken abroncs.