Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

A meleg szél felszárította az utakat, így kivittem ma a zöldet, Izsák felé félútig. Kisimultam, vigyorogtam végig. 24km, visszafelé pár körfogalom, kis ökörködés az üres parkolóban. Nagyon hiányzott már.
Egyúttal megnéztem mi a hatása az új gyújtókábeleknek. Kis jóindulattal is inkább semmi. A sima alapjárat nem ezen múlt. Van még egy szett új gyertya is a polcon. Hátha nem az elosztó bütykei vagy a karburátorok. Egyébként mindegyik perselyezve, felújítva, de az ördög még valahol elbújt. Egyáltalán nem vészes, de foglalkoztat időről-időre.
(Alakul a kis Fiat, most éppen mozgásképes volt, így tudtam az Alfával kiállni a garázsból)

3760km egy év alatt. Igazán jó teljesítmény. Meg is lenne a 4000, ha három hete eljutottam volna a Mecsekbe. Kora délutánra haza akartam érni, ezért napkelte előtt indultam. Plusz egy fok. Olyan rohadt hideg volt, hogy muszáj volt a fűtést bekapcsolnom, pedig megfogadtam azt nem piszkálom, mert a közel 53 éves szelep ha most kezd el csöpögni, abból baj lesz. Az összes pulcsim rajtam volt már, meg a lábamat is betakartam valamivel. Soltvadkertnél feladtam és elfordítottam a kart. Láttam hogy csöpög, nem sok, de csöpög. Bíztam benne, hogy hamarosan eláll, de inkább erősödött. Feladtam Jánoshalmánál és visszafordultam. Persze Soltvadkerten már nem csöpögött, bedagadt. Azannyáját. Aki mer az nyer. Ez most kimaradt. Utána Kakucson faján működött, minden rendben volt. Nagy lutri a veteránozás és dupla ha nem tripla öröm egy sikeres túra. Szerencsére idén ez volt a legnagyobb incidens. Szenzációs kis autó, már most is hiányzik. A v6 az aknán megfeneklett, így most ki sem tudom hozni a garázs mélyéről.
Idén a nagy műtét miatt sokat dolgoztam rajta, úgy tippelem minden utazással töltött percre több mint egy percnyi autópiszkálás jutott. Rémisztő az arány.
Egyik, ha nem a legnagyobb évem volt az autóval az eddigi 18-ból.

Ma továbbképzést tartottam magamnak a Kakucs Ringen az öreg géppel. Csont hülyének néztek, hogy szakadó esőben minek mentem oda.
Le is szögezte a pályamester, ha leesek a pályáról mehetek haza, mert nem fogja lemosni a sarat a kerékről.
Egyedül voltam, mentem 40 kört óramutató járásával ellentétesen, 110-et meg a másik irányban. (két éve csak ellentétesen tudtam menni, úgyhogy most már mindkét irányt elég jól kimaxoltam)
Minden véleménnyel ellentétben ennek szerintem igenis volt értelme. Rengeteg szituáció volt, sok mindent gyakoroltam, elég tömény tréning a magamfajta lelkes amatőrnek. Megérte elmenni.
Alul-felül lemostam, szőnyegek, kárpitok felhajtva, ablakok lehúzva, szárad a kisautó a garázsban.
A gumin látszik a 156 pályán töltött kilométer a vizes aszfalt ellenére is.

Kmét- Kakucs- Kmét

Eszembe jutott, hogy valamikor október 21-e táján láttam meg először az autót. Éppen idén 18. éve.

Akkoriban Angliában dolgoztam az autóiparban mérnökként. Találtam egy megfelelőnek tűnő autót Olaszországban a Luzzagonál. Sikerült rátennem a kezem és végül egy Ferrari Dino társaságában elhozták Coventrybe. Már a foglalózás sem mindennapi volt. Akkor gondolkodtam el, hogy lehet hülyeséget csináltam a papírozás ellenére, amikor Mr. M. , aki veterán Jaguár alkatrész kereskedő és Luzzago üzleti partnere, ezúton kapta meg kintlévőségét és másnapra egy öreg V12-es 500SEL mercit vett abból az 1500(!) fontos összegből. Aztán nem volt semmi gáz, minden ment, jött, ahogy lebeszéltük.

Nagy pompát kerekített emberünk az átadásból, ponyva alá rejtette, leleplezte, beindította. Majd meglepett azzal is, hogy tárolási költséget kért. Na erről éppen nem volt szó. Összekülönböztünk. Ő nyert, én meg tettem a trélerre a járgányt és húztam onnét. Végülis rendes ember volt, mert még korábban adott valamilyen öreg Jaguárhoz való balmenetes központi kerékanyát szuvenyirnek. Na így került hozzám a GTV.

Az autómat 18 évig őrizgették, nyilvánvalóan használat nélkül, fedett, száraz helyen, ezért a karosszériához, fényezéshez nem kellett nyúlni. Magam két évig építgettem, hogy megbízható legyen. Első futómű, fékrendszer, kardán, hűtőrendszer, gyújtásrendszer, kuplung hidraulika, elektromosrendszer átvizsgálása, minden új lett, amitől ott tudna hagyni egy ilyen autó az út szélén. Akna nélküli hideg garázsban lassan haladtam és közben szereztem be a szükséges szerszámokat, ismereteket. Készült precíz üregvédelem is, szereztem hozzá akkor még bontott első lökhárítót Lincolnshire-ből a Velocesporttól 30 fontért, indexekkel. Más idők voltak. A kopó alkatrészek zömét Alfaholics-tól, Classialfától rendeltem. 2005 október közepén levizsgázott. A fényszóróra ráragasztottam a takaró matricát és ennyi volt az adaptáció a baloldali közlekedési rendszerre. 2006 júliusig koptattam vele Midlands B és C útjait. Azóta is hiányoznak, nem csoda, hogy fogalom az angliai autós kultúra. Ott lehet, csodálatos kis utak vannak mindenütt.

Kiástam a garázsból, bár sokat autóztam a héten. (kedden 156V6 túra volt a kartársakkal, volt kanyarvadászat bőven) Szép idő volt ma, a szezonnak hamar vége, ki kell használni a lehetőséget. Ráfogtam arra, hogy megjáratom, felforrósítom az olajat három hét után és lemosom a vezetéstechnikai tréningen rákerült foltokat.
Hát ütött a kis autó. Olyan direkt vezetési élményt ad, hogy újra elképedtem. Az első köhögős 500m után finoman kifordultam a főútra 1,2,3 semmi erőltetés, karcos az egész, a motor hangos, remeg, a kipufógó érces, durrog, a kormányba kapaszkodni kell, minden buckáról jelzést hoz. A váltáskor érzi az ember, hogy valami gépészetet kezel. Szenzációs. Ez a hatvanas évek igazi csemege, ezek már jól használható autók, de még van szoros kapcsolata a géppel, az úttal az embernek. Utazósnak nem ideális, arra modern járgány kell, nem vitás, de játszósnak talán a legjobb. Rengeteg a vezetés közben az inger és mindent tud amitől jó autó a jó autó.
Utána azonnal mentem egy keveset a v6-tal is, kíváncsi voltam milyen a kontraszt a friss élmények után. Harmad évszázaddal és öt generációval későbbi technika. Más világ. Ahogy elindultam az jutott az eszembe milyen selymes a kormány, a motor, csak suhan az úton. A sebesség, a V6 tónusa, a tuning kipufogó búgása a különlegesség az autóban. A váltó becuppan, szinte megy magától. Ha nem figyel az ember, könnyen összetéveszti a fokozatokat, annyira könnyedén forog, annyira menni akar. Az igaz, hogy az egyenesfutásra sokkal érzékenyebb ezeken a nyomvályúkon Földvár felé, de ez nem az autó hibája, ez a nagy kerekeké.

Jó ötletnek tűnt egy éveleji bemelegitésnek és autóra hangolódásnak. Szeptember lett belőle. 2020. februárban teljesítettem a délelőtti programot elég jól a 159-esemmel. A fiamnak is nagyon tetszett, így belefogtunk megint, kicsit nehezítve a feladatot. Kíváncsi voltam mire megyek egy 50+ éves autóval a délutáni tréningen.
Hasznosnak bizonyult, mert volt hogy nem győztem a kormányt elég gyorsan kezelni és megforgott az autó a rántópados pályán. Csiszolni kell még a reflexeket. A rövidebb kormányáttétel is nehezítette a feladatot. A szlalom újra egész jól sikerült.

Készítettem két kis rövid filmet az augusztus 18-ai kora reggeli autózásomról. Szerintem elég jól átadja az autó kezelésének hangulatát, így akit érdekel láthatja, hallhatja milyen lehetett egy AR GTV 1968-ban lendületes vezetés közben. Egyelőre kitartok az elképzelésem mellett és semmi tuning, még a futómű, gumi is gyári méreten. Csak a hátsó dob került ki a hangélmény miatt.

A hosszabb film a keleti oldalon készült a csúszós fehér aszfalton, a rövidebb a nyugatin a harapósabb útburkolaton.

https://www.youtube.com/watch?v=I78TlOcg92o

https://www.youtube.com/watch?v=4XH_54JDcIg

Váratlanul az ölembe hullott a szombat. Az autó jó, az időjárás is. Döntöttem, elmegyek, ki tudja mikor tehetem meg újra. Este gyorsan megtankoltam, beállítottam a keréknyomást, leellenőriztem a folyadékszinteket. Kint éjszakázott, hogy reggel ne kelljen a garázsozással húzni az időt. Villanyfénynél még egy gyors gyújtás ellenőrzés, tökéletes volt, nem ezért van a durrogás.
Még nem is pirkadt, mikor elindultam.
Reggel a balatoni szakasz kicsit nyirkos volt a köd miatt, de négyszer végigmentem rajta. Aggtelek-Perkupa-Ragály kört megtettem a szokott irányban, háromszor visszafelé.
Bükkbe úgy indultam, ha sokan lesznek visszafordulok, nem kellett.
Kecskemét előtt pont elkapott még egy zápor meg kis dugó volt a repülőnap miatt.
E napra esett a 29000. közös km.
Nagyot ment, lenyűgözött a futómű, csodálatos masina.
Kecskemét-Abony-Heves-Eger-Balaton-Borsodnádasd-Ózd-Serényháza-Aggtelek-Kánó-Ózd-Balaton-Felsőtárkány-Bükkszentkereszt-Eger-Heves-Abony-Kecskemét. 719km

Mielőtt újra bekerült volna a garázsba, picit kanyarodtam vele.

Végre sikerült a találkozónkat összehozni. Az Alfa Romeo történetének két kiemelkedő jelentőségű típusa találkozott most. Akkor és most is az egyik legjobb színben mindkettő. Nagy pillanat.