Na most már elég. Miért koppan valami előre-hátra irányváltást követő fékezés közben? Csak a fékbetét lehet. Azannyát, mindkét oldalon elhagytam a féknyereg rugót. A régit szereltem fel legutóbb mikor betétet cseréltem, mert könnyen felment. Műhiba. Szépen fent is fogott a fék. Megtaláltam amit akkor be kellett volna tennem és beépítettem. Az új erős rugó jobban megnövelte a felfektetési utat, beljebb fog a fék.. Elrontotta a begyakorolt fék-gázpöccintési mozdulatot. Valamit tenni kell.
Kmét-Izsák-Orgovány-Izsák-Kmét
Megjárattam a kis járgányt az első nagyobb melegben. Minden rendben találtatott csak egyetlen dolog zavaró, hogy a fűtéscsap kicsit átenged, csendesen fűtöget, ami nyári melegben nem olyan szerencsés. Kis mókolás után megtaláltam a megoldást.
Nagyot ment.
~75km
Munka után kis kerülőt vettem hazafelé.
Büszke vagyok az autón a rovarhullákra és a fékportól szürke felnikre amik a felvidéki kör emlékei. Inkább még nem mostam le...
Kecskemét-Jakabszállás--Izsák-Kecskemét
67km
Hosszúra nyúlt a tél, két hete még sótól porzó utakról kaptam hírt a kiválasztott útvonalon. Mostanra viszont az esők már lemoshatták. A következő egy hétben semmi esélyt nem láttam az indulásra, így hirtelen döntöttem és sikerült összehozni a túrát. Az ősszel a V6-tal már jártam erre, a tapasztalatok alapján igazítottam az útvonalterven.
Farmosig az út rettenet, sőt még rosszabb mint eddig, mert majd egy óra alatt értem át Nagykőrösre az útépítés miatt.
Farmos után egy korábban elkerült passzátos izgett-mozgott mögöttem, hogy ő is menne, de aztán lemaradt az erdei szakaszon. Traktor megfogott egy hosszú kanyar előtt és utolért, kigyorsításkor sem bírta a tempót valahogy. Őszintén csodálkoztam ezen, de jólesett. Előfordul, hogy alábecsülik a zöld autócskát.
Balatonnál a keleti csúszós oldalon kitapogattam a tapadási határokat. Mire belejöttem és tetszett már a kanyarvétel mikéntje, az ötödik és hatodik körben a búcsúkanyarban pont jöttek szemben, így kellett menni egy hetediket is.
Ózdnál feltöltöttem a tankot és siettem Bánréve felé. Bátka, Ratkó felé közelítettem meg Szirket. Ez az út igencsak felejthető, az aszfalt annyira szétfagyott, hogy élvezhetetlen. Kerülendő.
Node, Szirktől kezdődött valami egészen más. Az az út az, amin a magamfajta szeret autózni. Sima aszfalt, hullámvasút, erdő, kormánygépészkedés, pedálpöcögtetés, gumikoptatás, 2-3-4-3-2 stb. egészen Lubényig. Utána eggyel nagyobb útra váltottam, Jolsvánál balra, majd egészen Veszverésig haladtam, kiváló utak, élvezet rajtuk autózni. A második kiemelt szakasz a Veszverés-Nyilas, fel a hegyre kicsit gyorsabb mint a Szirk-Turcsok, de nagyon nagyot lehet ott is menni, folyamatosan 2-3-4-3-2. A bércen haladtam egy uzsonnázó helyig (Sedlo Grajnár), gyors evés, közben járt a szemem körbe-körbe nem jön-e mackó. Egyedül voltam az ebédemmel, tipikus életterében a medvének. A hegyről lefelé kicsit vacak az út, kár, mert jók a kanyarok, de csak pár kilométer egészen Szepespatakig. Svedlér előtt őzek futottak át előttem -kár lenne az Mk1 lökhárítóért-, egészen Szomolnokig igen jó a szélesebb hegyi út. Onnan átugrottam majdnem Mecenzéfig, ez a rész ősszel is nagyon emlékezetes volt. Jól vehető éles kanyarokkal teli rész, itt is kopik a gumi rendesen. Vissza Szomolnokig, majd megnéztem elkészült-e az út Rozsnyó felé át a hegyen. Igen, Dénes alatt ugyan van még egy pár száz méter, ami építés alatt volt, de fel a hágóra nagyon szép a keskeny út, kiváló új aszfaltcsíkkal. Húzós az emelkedő, nem száguldott a kis autó. A délnyugati oldal nagyon megtetszett, viszonylag jól belátható út, kibójázva, autózásra a legjobbak között van, kell az ülés oldaltartás ott is. Hamar Krasznahorkaváralján voltam. Az idő nagyon elrohant, ezért eredeti tervemmel ellentétben nem mentem vissza Nyilas felé, hanem levágtam az utat Veszverés érintésével Jolsva felé. Turcsok-Szirk visszafelé is csodajó, az alacsonyan járó Nap a fák között kicsit zavaró volt. Próbáltam elkerülni a bátkai döcögést, ezért kipróbáltam a Kövi-Gömörfalva-Tornalja utat. Pompás, jobb nem is lehetne, csak egy vadászó macskával találkoztam Deresk előtt.
Majd a szokott útvonal, Ózd-Balaton-Eger-Heves-Jászberény-Farmos-Kecskemét.
Kicsit sportos volt, csak uzsonnakor meg tankoláskor állt a motor, de érdemes elmenni. A szervó nélküli kormány kezelése volt a fókuszban, főleg a visszafordító kanyarokban. Sok múlik rajta, ha ügyesen csinálja az ember.
Nagyot ment a kis Alfa újra, lehetetlen megunni. Ez az ő terepe.
761km
kép1 és 2 itt uzsonnáztam Nyilas és Szepespatak között
kép3 Dénes a hegyoldalról
kép4 az út ugyanitt
kép5 Deresk előtt a macskával
Levegőszűrőház és szűrő csere. Sikerült egy bontott házat szereznem még az ősszel. Addig nem álltam neki, félő volt, hogy csak tákolás lesz belőle a beszakadó csavarok miatt. Talált, süllyed – kettő is.
+ Fényszóró polír, ha már szétszedtem.
Kiemelt nap volt. Elhatároztam, hogy kerülőúton megyek munka után a sulihoz a gyerekért. Ragyogó napsütés, a környék legjobb útjai, kis forgalom, pompás V6.
Repült.
Kecskemét-Jakabszállás-Izsák-Páhi-Izsák-Kecskemét
79km
55 éve, 1968 március 27-én helyezte forgalomba az autót egy derék olasz ember Mario Roma, valahol PEscara környékén, legalábbis a régi rendszámból ez derül ki. Míg használatban volt, számos tulajdonos birtokolta, voltak olyanok is akik csak hónapokig, de akadt köztük olyan, aki hét évig. 1985-ben kivonták a forgalomból. 2003-ig valahol pihent, ekkor jutott hozzám. Októberben lesz ennek is 20 éve. Repül az idő. Megmaradt, pedig annyira nem is vigyázhattak rá. 1985-ben, 17 éves korában is egy szép kis autó lehetett, amit sajnáltak a prés alá küldeni, de már senki nem akarta hajtani. Inkább őrizgették a mechanikailag lehajtott és elfáradt GTV-t. A karosszériát egyszer kívülről átfújták, gondolom mikor a jobb eleje és bal hátulja koccos lett. Egy tenyérnyi folt is került a jobb küszöbre, a küszöbvégek voltak picit igazítva, amit színezett rücsivel diszkréten eltakartak, de az összes eredeti ponthegesztés még megvan. A rozsda alig rágta meg ennyi év alatt, az alján ott van a gyári alvázvédelem. Két évig dolgozgattam rajta, hogy megbízhatóan működjön az úton és teljes állagmegóvó konzerválást kapott. Ekkor lekerült róla az Mk2-es első lökhárító és indexbúrák. Majd évekkel később a belsejében is típusazonossá vált, galambszürke szőnyeget kapott a megfelelő szabással és a fekete műanyag kormányközép váltotta a fát. A motortér és a hajtáslánc is évjáratazonos lett idővel. A tetőkárpit, az első és hátsó szélvédő és a hátsó híd nem volt a kezemben eddig, minden mást már legalább egyszer javítottam rajta. Legjobb tudásom szerint a külső tükör csak a két évvel későbbi modelleken voltak, tehát erre az autóra nem lenne kötelező felszerelni, illetve az évjáratazonos de Duetto dísztárcsák, amik nem rá valók.
Ez egy szerencsésen elég jól megmaradt és általam mechanikailag szinte teljesen újjáépített és életben tartott öreg autó.
Hosszú életet minden egyes Alfa Romeonak!
Munka utan kis kerülőt vettem hazafelé.
Meglepett, hogy a Jakabszállás-Izsák szakasz milyen jó és milyen közel is van valójában. Mindig kiesett, nagyon régen jártam arra. Már új az út, jók a kanyarok.
Gázra mindig rendesen harapott ahogy kell, jót ment. Nem lehet megunni.
Kecskemét-Jakabszállás--Izsák-Kecskemét
67km
