Míg a 159 rekreációs szabadságon volt, a jobb sorsra érdemes 156-ot fogtam be napi használatra. Megérdemelten a hétvégi-túrázós autó kategóriában van már pár éve, de valamivel járni kell. Eső, gyakori hidegindítás, só, nyári sportgumi. Sajnáltam. Szerencsére pár éve mindenre kiterjedő waxolást és üregvédelmet kapott, így nyugodtabb voltam emiatt. Alapos alsómosás után bekerült a garázsba.
550km
203126km
Történt, hogy lefutotta az autó a magáét.
A kettőstömegű hirtelen elkezdett zörögni félig benyomott kuplungpedál mellett. Pár száz km alatt rohamosan romlott. Kaptam is gyorsan időpontot a következő hétre. Közben az alkatrészek beszerzésébe kezdtem. Ahogy belemerültem, egyre rázósabb ügynek tűnt a DMF az F40-es váltóhoz. Visszaigazolták, számlát küldtek, de nem jön az alkatrész, majd egy másik helyről sikerült mégis szerezni, de az egy beépített volt, vissza kellett küldeni, két napra rá lett egy jónak mondott új LUK cucc. Valahogy nincs belőle vagy alig van már.
Ezzel egy hét kiesett, majd eszünkbe jutott a szerelővel, hogy a 20 ezret futott kinyomót nem néztük meg (műhiba). Bizony odavan az is, nem is értem miért, de tény, hogy zörgős és a kinyomó felülete égett lett. Talán a torziós lengésektől? Kicsit nehezen tudom magyarázni a dolgot…Egy másik helyről egy másik márkát, Valeot kértem, de csak a doboza volt az, visszacserélték egy Luk-ra, ezzel is végül kiesett egy hét, mert a szerelőnél már logisztikai zavart jelentettem az autómmal.
Ha már ekkora a műtét, nézzünk rá a jobbra teljesen alászedett kerék melletti pici kormánymű kottyanásra is. Elküldtük kormánymű felújításra.
A TMK listámon szereplő kormányszervó nyomócsőből is kapott egy gyárit, mert úgy hallottam azok sem bírják örökké. Nem akartam kísérletezésbe fogni az újrakrimpelt megoldással. A szerelőm figyelmeztetett, hogy ez nem szokott jól elsülni. Logikusnak tartottam, mert ha nem pontosan olyan paraméterű (rugalmassága, átmérője) a gumicső, akkor bizony érthető, hogy előfordulhat a pulzáló kormány esete.
A három éve felrakott (márkásnak látszó) alsó lengőkarok nagy gumiszilentjei is szakadtak voltak már. Nyaralás közben egy meredek emelkedőn tolattam fel, majd indultam előre és koppant valami. Később leszedtem a kereket, nem láttam mást mint ezt, úgyhogy erre fogom. Kicseréltettem mind a két oldalon.
Közben nem tudtam megállni és az első futóműkeretet lefestettem. Előjött belőlem a veterános őrület. Előszőr homokfúvatásban gondolkodtam, aztán rájöttem azzal igaz kevesebb a (rozsdapor) szívás, de nem olyan tartós megoldás (az örökkévalóságra készítem fel?!). Ezek úgyis belülről rohadnak ki, ha a homokkal még az üregbe is befújnak, akkor ott is elkezdődhet a rozsda. Drótkorong, rozsdaátalakító, epoxi, fényes fekete. A 105-ös és a kisfityó ponyvája vörös lett a rozsdaportól, moshatom ki őket. Mindenesetre a futóműkeret vállalható lett. Felfrissítettem az üregvédelmét is.
Nem is számoltam, de vagy 3 hét lett az egész műveletsor.
Másnap felkerültek a téli gumik is.
Kapott egy balos napellenzőt, ami még a nyáron a defekt utáni napokban tört el, hogy jobban érezzem magam. Most, hogy már nincs napsütés ide is eljutottam. Igaz nem lenne baj, ha egy szebbet találnék, mert a fóliás rész kicsit bevörösödött már rajta.
Újra egyben lévőnek érzem, futómű pazar, váltó pompás lett, szépen megy. Egy hónapja az injektorokat is tisztítottam adalékkal, mindegyik fájin lett (nem hittem, hogy működni fog). Kíváncsi vagyok meddig szalad még a kis fehér 159.
285280km
Egy éve van már, hogy a rugó darabjait megtaláltam porszívózás közben. Most végre a felvidéki túra előtt beszereltem a bontott cuccot. Közben felfedeztem, hogy az olajtartályból jövő csövet cseszegeti a kuplungpedál minden benyomáskor, már hiányzott is belőle, ezt is orvosoltam. Kapott még egy kis teflonspray kezelést, ne csikorogjon visszaengedéskor. És persze a típushibás kinyomórúd szilentet is rendbe szedtem. Találtam a garázsban 9-es belső átmérőjű PE csövet, azzal vettem ki a rémisztően nagy holtjátékot. Jó lett, hajrá, mehet kanyarvadászatra.
Kmét-majdnem Izsák-Kmét
A 6 és fél liter olaj lassan melegedett ebben a hidegben. Mikor a Nap is eltűnt a felhők miatt már nem volt olyan kellemes az autózas fűtés nélkül. Visszafelé repült. Tetszett a hangja, jól ment.
65km
Attila barátunk régóta mondogatja, hogy Felvidéken sok olyan út van amit kedvelni fogunk.
Az idei túrázós szezon vége előtt vettük a bátorságot és megnéztük mi igaz ebből.
A tervezéskor már látszott, hogy ez hosszabb lesz mint amit hétköznap kivitelezni lehetne a korán nyugvó Nap miatt. Lacival találtam meg a közös időpontot, szombatra esett a választás, felvállalva azt is, hogy esetleg vizes lesz az út itt-ott. Alapvetően ez egy felfedező túrának indult.
Reggel mikor 5.30-kor kiálltam az autóval eső fogadott. Most mi van, nem ezt ígérték! Gyorsan ránéztem a radarképre, időjárásjelentésre… Jó lesz, semmi pánik.
Pályán Egerig, második körömnél Balatonnál mire összerázódtunk az autóval újra, összefutottunk Lacival. Hajrá, menjünk tovább. Ózdnál tankolás.
Torna, Szepsi, Szomolnok. Utána Kassabéla felé haladtunk egészen a víztározóig. Nagyon jó a Szomolnok Kassabéla szakasz is, de ez az amivel érdemes rövidíteni a túrát a jövőben, ha szükséges. Sokat vártam a Szomolnok-Krasznahorka hegyi úttól, de sajnos pár kilométer után döcögősre váltott, szerncsére már dolgoznak rajta. Szepesremete, Merény majd a hágón egy gyors ebéd a napsütésben. Nyilas, Veszverés, Csetnek, Jolsva, Lubény. Tankolás Nagyrőcén, vissza Szirk felé, Nyustya, Klenóc. Sötétedésig volt még időnk, így Kriványig mentünk tovább. Dabaron megálltunk uzsonnázni, már éppen sötétedett. Mire kifogytunk az ételből, szóból és kezdett hideg lenni, el is röppent két óra.
Salgótarján, majd tankolás az M0-n. Újra megállapítottuk, hogy megérte a fáradtságot körülnézni a Felvidéken. Nincs párja. Bitang sok kanyar, hullámvasút, gyönyörű vidék, őszi színek, sima utak, amilyennek lennie kell. Közlekedni nem, de autózni pazar. Alig várjuk a tavaszt, hogy újra mehessünk.
Napos idő miatt szinte mindenütt száraz volt az aszfalt, így volt gumicsikorgatás is bőven a hegyekben. Őrület, lesz mire emlékezni.
Feszített volt a program, csak Klenócon és Dabaron az uzsonna előtt jutott eszembe képet készíteni.
956.4km
Fél órára kisütött a Nap. Villámgyorsan kiástam a garázsból, 20km bemelegítés, 20km kergetés. A hang, a gépészkedés, a gázfröccs. Vigyor. Vissza a görgős zsámolyokra, betoltam a helyére.
Kmét-Ágasegyháza-Kmét
Éppen befejeztem a kárelhárítási munkákat. Megjöttek a bontóból a mások számára tűzrevaló kacatok, de én örömmel szereltem fel a gyári hátsó dobbetétet a defekt miatt kilyuggatott helyett. Kapott az autó egy jó motortér szigetelést is. Ja és mankókereket, amit persze soha nem fogok elővenni, legalábbis statisztikai esélye szinte nulla, az utóbbi harminc év tapasztalata alapján ezt tippelem.
Még aznap a családdal indultunk Budapestre és az indítás után furcsa zajokra lettem figyelmes. Ez bizony a kettőstömegű lendkerék. Rövid ideig tartott az öröm.
Információim szerint 160000km autópályás használat során ment bele, a többi 125000km vegyes használatban. A tervezett élettartamot legalább hozta.
A szép idő miatt még beleférhet egy túra az öreg járgánnyal. A fűtest még mindig nem javítottam meg, így könnyen úgy járhatok mint tavaly, a reggeli hidegben nem tudok menni, ezért egy nagyobb autózás valószínűleg már nem jön össze az idén. Most kell menni.
Aknán átnéztem, keréknyomás, olajszintek, pedálrugdosós cipő is előkerült. Mehetünk.
Az útvonal tervezés merész, volt is fenntartásom vele. Sajnos beigazolódott az aggodalmam. Kíváncsi voltam már egy ideje hogyan mozog a kisautó a ceredi kanyarokban, de tavaly az első túrán a 156-tal elvette a kedvem az eléggé leromlott aszfalt, így halogattam.
Az volt a tervem, hogy Mátraszentimre-Nagykeresztúr-Mátraszele útvonalon érek el oda. A Mátrászentimre felé vezető úton nem jutottam tovább pár kilométernél, annyira rázós volt. 'Kár a benzinért', inkább mentem két mátrai klasszikust és Recsknél lefordultam Mátraszele felé. Egy fokkal jobb, de nagyon mondogattam magamban, hogy ez bukta így ha rohadt jó Cered ha nem, akkor is.
A bárnai bekötő nyirkos volt, csak egyszer mentem rajta.
Cered tetszett, ki kellett ismerni melyik kanyar milyen állapotban van. Ez nem egy erősített futóművű rally autó, bizony ez muzeális érték. Mentem kettőt. Az aszfalt tele volt nyomokkal, nem tudom mikor volt verseny vagy zárt/nyitott gyakorlás nemrég, de komolyan autóztak ott.
Míg sikerült ide érkeznem végig elég sok autó mozgott az utakon, így eredeti tervem ellenére arra jutottam, hogy inkább elmegyek és bejárom a nagy kedvenc útvonalat. Sokat kell menni oda, de nyugalom van arra felé, jó kanyarok és végig kitűnő az aszfalt.
Útban odafelé felfedeztem, hogy Zabar-Ózd első osztályú, de a fehér aszfaltos rész piszok csúszos.
Szőlősardón gyors pihenő és kései ebéd. Benéztem a motorháztető alá, minden rendben, hajrá, menjünk. Most az önindító is tekert, nem úgy mint júniusban. Egy nagy kört tettem, majd egy Ragály-Kánó oda-visszát. Páratlan.
Utána következett a kihagyhatatlan balatoni szerpentinecske. Egyébként ezzel lett volna érdemes kezdeni, mert tökeletes arra, hogy hetek múltával újra kitapogassa az ember az autó viselkedését.
A sok tötyögés a vacak utakon elvitte az időt, a Bükk kimaradt, egy óra kellett volna még. Az időzítés sem volt tökéletes, öt óra felé értem Egerbe, a hazautazók biztos túl sokan voltak a hegyen is, legalábbis ezzel nyugtattam magam.
Hát most így sikeredett. Autózásból elég pár hétig, nem motoszkál a fejemben, hogy menni kellene.
Őrület a kis járgány, legszívesebben ezt hajtom az utóbbi időben.
Kecskemét-Farmos-Gyöngyös-Mátrafüred-Parád-Recsk-Mátraszele-Bárna-Cered-Zabar-Ózd-Serényfalva-Ragály-Perkupa-Aggtelek-Ragály-Kánó-Ragály-Ózd-Borsodnádasd-Balaton-Eger-Heves-Farmos-Kecskemét
591km
Három hét pihenő után előástam a kis gépet. Motoros munkatársam rádumált, hogy nézzem meg a Tiszaalpár-Kiskunfélegyháza szakaszt. Elég hullámos, de tényleg jó kanyarok vannak ott. Talán egyszer szúrtam negyediket, azt is inkább a móka miatt. Jobban kedvelem a lassabb, kanyargósabb utakat.
Kmét-Lakitelek-2x(Tiszaalpár-Kiskunfélegyháza)-Kmét
~110km
Festőmesternél eltűntették az augusztusi sérüléseket, amiket a jobb hátsó defekt és a bal hátsó íven a vadmalac okozott. Ráadásként a jobb A oszlop sérülést is kértem kijavítani. Szép lett, elégedett vagyok az eredménnyel. Az eldolgozásokon lehet még tökéletesíteni, ha nagyon megvizsgálom, de megvannak hozzá az eszközök, nem gond. Jó érzés, hogy újra rendben vannak a járgányok.
Vaxolajjal a bal hátsó ívet és a hátsó futóműkeretet lekezelem a tél előtt. A kissé megtépázott jobbos dobbetét cseredarabja úton van.
