Felszabadult a szombatom. Az autó újra jó, az esőzések pont szünetelnek. El kellene menni már egy túrára, igencsak autózi támadt kedvem. Egy dolog billegett, hogy milyen erőben leszek. Egész héten valami megfázásfélével bajlódtam. Jó lenne már egyszer kipihenni. Na de ilyen ziccert nem hagyok veszni. Azzal lett kerek a terv, hogy most tényleg rövid lesz a túra, nem egy 700+ km-es mint máskor. Mecsek most nem, Balaton-felvidék+Bakony majd máskor, inkább a Bükk, ahova legutóbb júniusban már nem jutottam el, de most aggteleki körök nélkül.
Már kilenc óra volt mire összeszedtem magam és elindultam. Némi készpénzt vettem ki aztán irány észak felé. Cegléd előtt a zötyögős úton ráparáztam a fékbetét rögzítő stiftekre, megálltam leellenőrizni a benzinkútnál. Előtte már Nagykőrös után rámtapadt egy Fiat furgon, aztán elléptem. Épp megvolt az ellenőrzés, a furgon megállt mellettem és egy fél generációval idősebb fickó pattant ki belőle, kérte hadd nézegesse meg az autómat. Beszélgettünk, három mondat után a 'dzsitivu' előkerült, kiderült született olasz, de régóta nálunk él és van jópár olasz és egyéb klasszik vasa. 20 perc elröppent, elköszönéskor mondogatta, hogy a GTJuniorját meg fogja csináltatni már végre.
Farmos után kezdődött amiért az ember veszi a fáradtságot és elindul félig betegen is. A motor ordít, a szélzaj igen erős, a kanyarok előtt lehet szúrogatni gázfröccsel a negyediket vagy éppen a hármat, a kanyarban a bódé megdől.
Egerben rátankoltam és már mentem is Balaton felé.
Tetszik ez a csúszós fehér aszlatos kis szerpentinecske, kimaxoltam, mentem egy teljes oda-visszát és a keleti csúszós oldalon még vagy 10x óvatos duhaj módban, félidőben tartottam egy fékpihenőt (képek). Fentről lefele menetben van egy s-kanyar az marha jó lett, mert kiirtották az útszéli bozótot, mindent jó előre be lehet látni, így klasszul lehet fűzni. Faja volt.
Laci barátom a hírekben olvasta, hogy a Szilvásvárad Ózd utat felújították. Elmentem hát, hogy meggyőződjem róla magam is, mert a térkép szép kanyarokat mutat.
Visszafelé Farkaslyuk után elengedtem két sportmotoros srácot, hosszan előztek, sasolták a gépet, intettek, hogy tetszik nekik. Elhúztak, majd hamarosan én is tudtam előzni és haladtam. Legnagyobb meglepetésemre (és valószínűleg az övékére is) Csernely előtt beértem őket.
Pihenőt tartottam a bélapátfalvi templomnál, hogy a gombászok és motorosok hazatérjenek a Bükkből. (nyugalom nem volt, mert éppen nagy munkálatokban voltak ott)
A szarvaskői szakasz most egyben lement, ilyen csak egyszer volt eddig.
A Bükkben végül jó másfél órát nyomultam három után a nyugati oldalon. Tiszta volt ekkor már, csak egyszer történt, hogy inkább megfordultam pár percnyi rész miatt, mert nem lehet úgy búcsúzni a hegytől, hogy az egyik legjobb részen vonatozni kell.
Fájin a kis gép, nagyot ment, őrület, elégedett vagyok a gyári beállításokkal, nagyon nagy öröm hajtani. A gumikon látható a fogyás.
Kecskemét-Cegléd-Farmos-Heves-Eger-Borsodnádasd-Szilvásvárad-Ózd-Bélapátfalva-Felsőtárkány-bükkszentkereszti leágazás-Eger-Heves-Farmos-Cegléd-Kecskemét
Ezúttal egy szolid 549km.
32290km amióta én koptatom.
Nos, összeszereltem. Fájin lett. A bal hátsó féknyereg csavarok meneteit meg kellett tisztítanom, hogy bizton meglegyen a rögzítő erő, ezzel kicsit ’elszórakoztam’. Spéci csavar volt 28-as hosszal, meg vasárnap reggel nincs csavarbolt. Kedd este a lányom segítségével légtelenítettem a rendszert, tegnap még egy átnézést és új betétrögzítő csapokat kapott, mert minden szivárgásmentesnek látszott. 15 perces próbakörre már csak este sötétben került sor, nem tudtam már tovább halogatni. Két hónapja nem mentem a kisautóval, másnapra meg eső várható. A fékcsikorgás is eltűnt. Pompás.
Tehát:
Elöl maradt az ATE öntvény és krómozott dugattyúk, új tömítések, új flexicső, jobb és bal oldalt, helyes dugattyú utánfutással szerelve
Hátul új nyergek jobb és bal oldalon, az egyetlen flexicső is cserélve
Elöl a kerékcsapágyak és a forgótömítés újra cserélve, kis holtjátékkal beállítva, hőálló zsírral megkenve
Idevonatkozó történelem:
Ha emlékeim és adataim nem csalnak a 105-ös Giulia első szériája négy dobfékkel jött ki 1962-ben, három fékpofával elöl. A kupé már négy tárcsafékkel került piacra 1964-ben, ezzel egy időben a Sedan is elöl tárcsaféket kapott. Ha igaz, az első, verseny körülmények között is jól működő tárcsaféket a Dunlop készítette a Jaguar C-type Le Mans versenyautó számára 1953-ban. Érdekes, hogy a korai Giuliáknak is a Dunlop, az első felfújható gumiabroncsok készítője volt a féknyergek gyártója, a hátsó a ma is használt elvet követve a tárcsára ható rögzítőfékkel, de külön hozzá tartozó fékbetéttel. Az ötlet megvolt, de az emelős elvű megoldás kivitelezésével gondok lehettek, mert két év után ATE lett a féknyergek beszállítója elöl és hátul is és egyúttal hátul a rögzítőfék dobfék elvűre változott. A 1750-es változat megjelenésével 1967 végétől elöl nagy féket kaptak a ’nagymotoros’ 105-ösök.
kép1 korai Giulia első dobfék három fékpofával
kép2 korai Giulia hátsó dobfék
kép3 Dunlop hátsó féknyereg melletti rögzítő fék
kép4 Dunlop első féknyereg
kép5 ATE hátsó fék, dob rögzítőfékkel
kép6 új hátsó féknyereg
kép7 ATE első fék
kép8 az első féknyereg feljavítva
Igen, a bal első kerékcsapágy hangos lett. Kellemetlen volt, City után egy próbakörre tellett csak, aztán letámasztottam az autót. Kicsit darabosan forgott a kerék, nem akartam megvárni, hogy a csapágy megforogjon a tengelyen.
Tanulság: a hanyag, kissé feszes csapágybeállítás és a kanyarvadászat nem tesz jót a kerékcsapágynak.
Picit nézegettem, próbáltam a fékrendszer megbontása nélkül levenni a tárcsát, de nem sikerült. A flexicső és a nyereg között van egy acélcső szakasz is, persze az azt rögzítő konzol csavarjai átmenő csavarok, ellentartani csak a tárcsa alatt lehet. Így megbontottam a rendszert.
Elindult a lavina. Ha már megbontottam a rendszert és tavasszal elhatároztam hogy a fékrendszer összes elasztomerét újra cserélem, elkezdem a munkát így főszezon közepén. Tapasztalat szerint legalább három hét, akármihez is komolyabban nyúlok. Ez nagy fájdalom.
Gyönyörű krómozott dugattyúk vannak az első nyeregben, minden tökéletes, de a 18-20 éves gumicuccoknak lehet sok is, így inkább csere.
Még egy hozománya van a műveletnek. Amikor 2004-ben a Classicalfától megkaptam a nyergeket, Saab900 speckó szerint voltak a dugattyúk beállítva az elsőkön, így nem volt utánfutása a betétnek. Ez lehet a hátterében az egyre kellemetlenebb fékcsikorgásnak 60 alatti mérsékelt lassulás mellett, ami a kissé kopott tárcsával kezdett előjönni. Remélem ez most meg fog szűnni, mert a tárcsa még marad.
Új csapágyakat helyi boltban beszereztem, két nap kiszállítással mert az egyik elég speciális. Szereztem hozzá Viton forgótömítést is, meg hőállóbb zsírt. Ennyi tuningot kap most. 24Nm a csapágy ráhúzásra, 14-el behúzta a helyére, visszalazít, 1Nm ráhúz, negyed fordulatot enged, ráhúz picit ha kell, hogy a sasszeg a koronásanyán átfusson. Finoman szalad a kerék, a túloldalit is inkább megcsinálom, nehogy jövőre az is feladja a harcot..
A hátsó nyergek már nem mutattak ilyen vidám képet. A tömítőgyűrű alatt a horonyban a korróziós elszíneződés már majdnem végig haladt a hengeres felületen, így inkább komplett nyereg csere mellett döntöttem.
Várom a kiszállítást.
Vasárnap éjjel 11-kor megint történt valami az autóval. Balatonakali előtt két süldő vadmalac után jött a harmadik, siettek a Balatonra inni talán. Számítottam a lemaradt harmadikra, így már lassítottam, kicsit le is tudtam térni, de a bal első keréknél találkoztunk. Szerencsére csak a bal hátsó ív kapott egy kisebb horpadást, az autó oldala a maszatolást lemosva még mindig hibátlan. Nem is tudom mi lett volna nagyobb szívás a bal első sarka vagy az oldala végig. Ezt most ennyivel megúsztam.
283683km
Meghallgattam újra milyen a V6 hangja ahol igazán jól szól.
Kmét-Páhi-Kmét 66km, 200786km
A 159 most nem volt jó választás a pár órával korábban felszerelt ideiglenes jobb hátsó gumijával. Megvolt az indok és a V6-tal mentem Füredre. Élmény volt a családdal, csomagokkal megpakolt 159 után a fürge V6. Földvár-Enying között emlékezetes dinamikus autózást hozott az út oda-vissza.
Régi vágyam teljesült. Sikerült a családot elvinnem Székelyföldre. Elég sűrű lett így pár napra, de talán lesz máskor is rá alkalom.
Kmét-Arad-Temesvár-Déva-Vajdahunyad-Magyarpeterd
Tordai-hasadék-Torockó-Torda-Nyárádtő-Ákosfalva-Hármasfalu-Parajd-Korond-Csiba
Madéfalva-Gyergyószentmiklós-Békás-szoros-Gyergyószárhegy-Gyergyószentmiklós-Csiba
Csiba-Szentegyháza-Zetelaka-Madarasi Hargita hegycsúcs-Csiba
Csiba-Csíkszereda-Csíksomlyó-Gyimes-Csíkszereda-Székelyszenttamás-Szováta
Szováta-Parajd-Korond-Szováta-Nyárádszereda-Marosvásárhely-Gyulafehérvár-Popas cu Utilitati Autostrada-Temesrékás-Arad-Kecskemét
1980km
Az utak tényleg kivételesen jók és szépek voltak. Autózás a Sóvárad-Nyárádszereda-Kebeles szakaszon volt a legemlékezetesebb. Csiba-Homoródfürdő is nagyon jó, de napközben nagyobb volt a forgalom, éjjel jobb. Egyetlen rosszabb szakasszal találkoztam, Gyergyószentmiklós- Békás-szoros között eléggé szétfagyott az aszfalt, nagy a forgalom, úgysem lehet tempózni és a környezet is kárpótol.
Emlékezetes volt még valahol az A1-n a három kisebb vízenfutásos esemény odafelé a többszöri felhőszakadás közben a dimbes-dombos részen, egyiknél kisebb bizonytalanságot éreztem, elég óvatos voltam, mi nem kaptuk el a korlátot. Sajnos előttünk voltak, akik nem tudták elkerülni.
Még soha nem kaptam autópályán defektet. Szerencsére egy bő km leállósávon döcögés után pont jött egy pihenő. Volt riadalom éjjel 11-kor hazafelé, mert ez az egyetlen olyan járgányom ami nem cipel pótkereket. Mire kigugliztuk a mikéntet, befutott egy autómentő, megegyezkedtünk, vártunk rá 15 percet míg megvacsorázott a rendőr komáival, két óra múlva úton is voltunk egy ideiglenes gumival. Hajnali négykor nyitottam otthon a kaput.
A defektről még:
Fél perc alatt leeresztett, 30-cal mentem a leállósávban. Ledarálta a lökös sarkát (jobb hátsó) egy tenyérnyi részen, a vasat is megigazította. Ma szereztem rá rendes gumit. Tegnap este a vasat kiigazítottam, kifugáztam, majd rendesen festem. Lököst szakira kell bízzam. Dobbetét kuka.
Pályán megállni, főleg éjjel, szemerkélő esőben, családdal nem opció....
~1800km. Autós szempontból semmi említésre méltó nem történt..
'Driving dog' a kifejezés amit nem ismertem és ami meghozta a sikert.
A gyújtáselosztó körüli vizsgálódásaim eredménye az volt, hogy a tengelykapcsoló alkatrész túlságosan kopott. 2-3 fokot is mozgott, ami a főtengelyen ugye 4-6 fok. Ez nem egészséges. Ez is egy olyan finomság, ahova sok év után jut el az ember, mert az autó jól megy, de valami nem tökéletes és az zavaró. Motor felújítva töviről hegyire, karburátor szintén, de az alapjárat valahogy soha nem volt olyan amilyen lehetne szerintem. Jópár éve a gyújtáselosztó is kapott egy felújítást, a tengely csapágypersely lógása szinte megszűnt, ez nagyjából most is igaz. A megszakító bütykös tengelyének kopása sem tesz jót a pontos gyújtásnak, pláne hogy a négy bütyök különböző kopása a megszakítási pont hengerenkénti sietését/késését is felnagyítja a trigonometria összefüggései szerint. Modern, új elosztót nem akartam rárakni, a felújított JF4 Bosch cuccok sem biztos hogy különbek és nagyon drágák. Így kutakodásba kezdtem. Egy NOS eredeti Bosch, kissé rozsdás felületű tengelykapcsolót (driving dog) tudtam találni. Ezt be is építettem már, várom az alkalmat, hogy kipróbáljam. A bütykös tengely feltételezett bajának megállapítását közvetetten fogom kideríteni. Szereztem egy elektronikus megszakítót. Ennek az a nagy előnye, hogy a tengely lógásából adódó gyújtási időpont hibát csökkenti, illetve a bütykös tengely kopásának hatását majdnem teljesen kiveszi. Második lépésben azt is vizsgálom. Ha érezhető a javulás, akkor jó lenne egy megfelelő Bosch megszakító bütykös tengelyt szerezni/csináltatni.
Folyt. köv.
1
539