Tagok >> Piritu - 1.000.000 >> Blog
A Párduc ma megint igazi olasz hisztérika volt.
34 fok, napsütés. Győrtől Pápáig kényelmesen 24 fokban üldögélve élveztük a nyugalmat. Aztán megálltunk az Aldinál. Hazafelé indulva csak nem akart hűvös lenni. Minden arra mutatott, hogy nem indult el a klíma kompresszor. Egyszer már jártam így Bp-en. Kétszer is leállítottam a motort, vártam egy percet, majd újra indít, de semmi. Klíma ki/be kapcsolgatás, kompresszor ki/be, semmi.
Aztán megálltunk az utca végén a fagyisnál. Kétszer két gombócot vettünk, indítva minden oké. Hűt, ahogy kell.
Most akkor mi van? :-OO
Megjöttünk a Nagy Túráról:
- 11 nap
- 4 ország
- sok-sok hágó
- Ötztaler Gletscherstraße - 2.829 méter, a legmagasabb közúton elérhető pont
- Kaunertaler Gletscherstraße - 2.750 méter
- Milano - dóm&bevásárló utca
- Genova
- Como-i tó
- George Clooney háza "Villa Oleandra" Laglio-ban
- Pisa
- Maranello Ferrari Múzeum + Maranello Village
- 2.770 km
- 223,79 liter E95
- 8,08 liter/100km-es fogyasztás
- 4.312 fénykép
- sos-sok élémény
Az utat a Pók hibamentesen teljesítette!
:-))
Most már végleg haza indultunk...
Végig autópályán, nagyrészt csepegő esőben.
Rövid pihenő Tarvisio-ban, majd onnan a régi úton át Ausztriába.
A második faluban teletankoltunk, majd vissza a pályára.
Megjött a jó idő is, lehetett nyitott tetővel suhanni. 120-as tempó mellett még lehet rádiót hallgatni és beszélgetni.
Ma alig készült fénykép, úgyhogy a mai naphoz csak kettőt teszek fel. Az egyik induláskor, a másik megérkezéskor készült.
Már régóta szemezek a neten ezzel a szállodával. Mivel ****-os, az árai nem az én dimenziómban járnak. (A szobában 174 Euro/éj volt kiírva a két fős szobáért.) Aztán az indulás előtt pár nappal rám kacsintott a szerencse. A Booking.com-on 64 Euróért kínálták, így gyorsan beterveztük utolsóként.
Itt minden autóért rajongónak egyszer meg kell fordulnia!
Már a recepció is "gyá" minősítésű, egy F1-es kocsi van díszletként. Meg egy csomó minden...
Mindenhol ilyen, még a szobába is jutott egy Ferrari szívósor a falra.
Vacsizni visszamentünk a városba. Sikerült találni egy kockás abroszos pizzériát, rengeteg Ferrari zászlóval. Szemben bérvezetést kínáló cég két kocsival. Pizza közben jártak be velük, élmény volt a hangjuk.
Érdekes, hogy a bár rész emberi árakon van, úgyhogy búcsúzóként 6 Euróért elszürcsöltünk egy sör és egy Martinit.
A Ferrari múzeuma volt a megérkezés utáni menü. Kellemes hűvösben sétáltunk amíg a Pók kint a fák alatt hűsölt.
Hihetetlen élmény a legendás autók közt nézelődni. Külön részleg az F1-es kocsiknak, díjaknak, külön a régebbi kocsiknak, külön az újaknak. A legtöbb ideig a félkész kocsit nézegettem, csodálatra méltóak még a részletek is.
A shopban nem vettünk semmit, mert Alfás cuccuk nem volt. A parkoló mellettiben ellenben igen, úgyhogy a Pók kapott egy négylevelű lóherét ajándékba.
Ezek után beköltöztünk a Ferrari villába, de az is egy másik történet...
Véget ért a nyaralás, elindultunk hazafelé. Hogy mégse legyen olyan szomorú a dolog megállunk Maranellóban körülnézni. Addig is a Radici hágót megmásszuk. A maga 1.529 méterével a 220. a listámon. Viszont errefelé van, ráadásul a Carrara-i márványt rejtő hegyeken keresztül vezet az út. Fél napot szánt a navi 150 km-re. Így is lett.
Kanyar, kanyar hátán. Kár, hogy megint csöpögött az eső, így tetőnyitásról szó se lehetett. Az egyik szimpatikus faluban megálltunk ebédelni, hogy hol, azt nem tudom. Viszont végre kaptam olivás, chilis spagettit, már régóta fentem rá a fogam.
A hegyi szakaszt lezárandó egy 7,5 km-es 10%-os lejtő jött, nem sokkal utána Maranello, de ez már egy következő történet...
Megjött a jó idő, tehát irány a tengerpart. Kibéreltünk egy napernyőt két nyugággyal és édes semmittevéssel telt a nap.
Vacsora után esti sétát tettünk a parton.
Pisa és Lucca volt a mai terv.
Miután ismét esőre ébredtünk, csak az első lett belőle.
Már az odaúton is sikerült egy kiadós nyári záport elkapni, de a java csak Pisában jött. A parkolóban még ki tudtunk szállni az autóból, de a parkoló épületének takarásában vagy félórát kellett várni. Aztán a várfalon lévő kapuban újabb negyed órát. Ekkora esőt még nem nagyon láttam.
Miután elvonult, sétáltunk egy nagyot a Dóm téren, megvettük a belépőket a kápolnába (5 Euro). A dóm ingyenes. A toronyba az időjárás miatt inkább nem mentünk fel, amúgy - ha jól emlékszem - 14 Euro.
Először a dómot látogattuk meg, aztán a kápolnát. A dóm nagyon szép. Furcsa, hogy az emberek mégis csak a tornyot ismerik. Arról nem is beszélve, hogy errefelé nem ritka a ferde torony. (Bolognában is van rögtön kettő is.)
A kápolna is nagyon érdekes, itt is fel lehet menni a karzatra, ahonnan felejthetetlen a kilátás a dómra. (9. kép)
Végül újabb kiadós séta a városban. Néhány érdekes figurával. Már több helyen is láttam élő szobrokat, de ez az üldögélő fickó egy pillanatra engem is meglepett.
Utána visszamentünk a szállásra. Kis pihenő után egy kiadós vacsorával zártuk a napot Mario-nál.
Ma bő 400 km várt ránk, a terv szerint nagyrészt nyitott tetővel és olasz muzsikát hallgatva. Nos nem így lett, az égiek hatalmas záporral indították a napot.
Hamar elértük a Milano központja melletti mélygarázst, amit előtte a neten kinéztem. Innen 100m a dóm tér. A dóm nagyobb és szebb, mint amit a képek alapján elképzeltem. Sok katedrálist láttam már, de ez különösen lenyűgözött...
A másik látványosság a Galleria Vittorio Emanuele II Az üzleteket nézegetve egy alternatív világban találja magát az ember. Egy olyanba, ahol egy női táskáért 2.880 Eurót kérnek. Napi árfolyamon ez bő 900ezer Forint! (lásd Pihent agyúak 98401-es hsz)
A következő tervezett pihenő Genovában lett volna a kalózhajó melletti parkolóban. Ebből nem lett semmi, mert akkora sor állt a bejáratnál, hogy meg se próbáltam bemenni. Így csak egy kis városi kabriózás lett belőle.
Még egy pihenőt terveztünk, a Cinque Terre-t. No, itt lett végleg elegem az iGO-ból. A GPS koordináták alapján adtam meg a célt Manarolában.A pályáról lehajtva kb. 30 km-en keresztül olyan utakon vitt ahol szerintem évek óta senki sem járt. Az út két oldalán a gaz már súrolta a kocsi két oldalát. Aztán visszatért egy főútra, onnan már a táblákat követtük. Szinte mindig másfelé akart vinni, mint a tábla mutatta. Aztán Monterosso-ban partot értünk. Itt meg egy nyomorult parkoló helyet se találtunk. A tervezett séta elmaradt. Szóval erre még el kell jönni valamikor.
Megint eső és némi autópálya. A hotelt megtaláltuk Lido di Camaiore-ban. Kiadós esti séta, vacsora után nyugovóra tértünk. Az esőt, az iGO-t és a teli parkolót leszámítva szép napunk volt.
A kellemes kora estét csakis egy fedetlen kocsikázással lehet tölteni. (Napközben a meleg és az erős nap miatt inkább csukott tetővel, bekapcsolt klímával mászkáltunk.) A térképen izgalmas útnak tűnt a Bellagio-ba vezető parti út. Nos, nem csalódtunk. Volt itt minden a beláthatatlan kanyartól, a sziklába vájt úton keresztül az alagútig. A városban meg se álltunk, mert már hajóval jártunk itt, inkább visszafelé vettük az irányt.
Kellemes vacsora a teraszon, majd az esti kilátás Lecco városára.
Szép nap volt, a Pók továbbra is otthon érzi magát :-)
