Tagok >> Piritu - 1.000.000 >> Blog
Irány a Garda tó!
270 km - négy és fél óra kocsikázás volt a mai program.
Reggeli előtt a szállodából sikerült meglátnunk a legelőre menő tehéncsordát, eddig ilyet csak otthon láttam régebben a faluban.
Reggeli után a vámszabad területet határoló két hágót másztuk meg:
2.208 m - Passo d' Eira
2.291 m - Passo di Foscagno
Pihenésképp Bormióban felmentünk a 3.012 méter magas Bormio 3000 hegyre.
Innen kezdődött az út másik sarokpontja a Stelvio hágó. Pár nap híján 10 éve jártunk először itt, akkor a másik oldalról jöttünk. Valahol ott indult a hegyi kabriózással töltött nyaralások sora és a hágóvadászat. Visszagondolva sok szépet láthattunk, megérte.
Szóval a Stelvio előtt kis kitérőt tettünk a 2.501 méter magas Umbrailpass-ra, ami egyben a svájci határ is, de nem mentünk át.
Stelvio a maga 2.758 méterével egy gondot jelentett, rengetegen voltak, nem tudtam a táblával közös képet csinálni. Még a sílift is ment, síelők is voltak.
Újdonság volt hogy felmentünk a 2.800 méter magas "Tibet Hütte"-hoz, ami a nyilvántartásom szerint a negyedik legmagasabb autóval elérhető pont. A Stelvio a hetedik elérhető legmagasabb pont és a második legmagasabb hágó.
A túlsó oldalon lefelé megálltunk a 2.188 méter magasan fekvő Berghof Franzenshöhe hotelnél. A Stelvióra felvezető út festői hátteret adott az ebédhez.
Volt még egy megálló egy kávé erejéig betervezve, az 1.875 méter magas Ristorante Rocca Bianca. Itt nem volt parkoló, úgyhogy kimaradt.
Nem maradt ki a Forte Gomagoi - útzáró erőd a Stelvion.
Még 190 km várt ránk a következő szállásig: Hotel Campagnola - Malcesine
Itt egy kiadós vacsorával tettük fel a pontot a mai napra.
Kezdetnek felmentünk a Costaccia 2.360 méter magas hegyére a felvonóval, ez maradt el tegnap az eső miatt. Most viszonylag szép idő volt, csodálatos kilátással.
Kicsit kocsikáztunk. Livignonak van egy bejárata Svájc felől is a Livigno hágón keresztül, ami 2.315 méter magas. Ezt vettük célba. A hágót jelző tábla a határ túlsó oldalán van és a határállomáson nem láttunk senkit átmentünk Svájcba. Ha már ott voltunk elgurultunk a 2.330 méter magas Bermina hágóra. Nálunk elképzelhetetlen minőségű út és csodaszép táj. Megérte átmenni.
Visszafelé újra megmásztuk a Livigno hágót, a határon volt egy emberke, de a forgalom a legkevésbé sem érdekelte, ki se nézett a bódéból.
A szálloda jött némi fürdőzéssel, majd 2 óra körül kimentünk a városba valami könnyű ebédért. Hatalmas Livigno burger és sültkrumpli lett belőle és egy nagy séta a városban.
A nap zárásaként újra elgurultunk a piknik helyre hogy élvezzük a napsütést és a tájat.
7 éve jártunk erre akkor készült egy kép ahogy a padon pihenek, ezt a jelenetet játszottuk újra. Biztos ami biztos alapon az összes padra lepihentem hogy meglegyen az eredeti párja.
7 óra körül visszaértünk és a szálloda kényelmében telt el a nap hátra lévő része.
Ma 515 fénykép/videó készült.
Holnap indulunk tovább.
A mai program a három nagy hegy lett volna felvonóval, de az időjárás közbeszólt.
Először a 2.749m magas Carosello 3000 volt a célpont.
Csodás táj, tiszta idő, némi hó és 10 fok várt minket gyenge széllel. Minden meleg ruhánkra szükség volt. Itt is – mint általában nyáron a hegyekben – bevett szokás hogy a hegyről biciklivel mennek le. Szóval pár biciklist láttunk, de sima turistával – mint mi - nem nagyon találkoztunk. A kabinok át voltak építve hogy fel tudják vinni a biciklit.
A lesikló pálya felett a kabinból több helyen mormotákat és az üregeiket lehetett látni. A mozgó kabinok nem nagyon zavarták őket.
A következő a 2.402m magas Mortolina Seilbahn volt. A parkolás itt egy kicsit kalandosra sikerült, mert a kijelölt parkoló a mezőn volt. Az éjszakai eső az összes gödröt feltöltötte vízzel, természetesen a bejáratnál, kikerülhetetlenül voltak a legmélyebbek - úgyhogy átmentünk terepjáró üzemmódba.
Itt is csak pár biciklissel találkoztunk. A hegytetőn az étteremben nem volt senki a két pultoson kívül. Ittunk egy-egy üdítőt, nézelődtünk, közben elkezdett csöpögni az eső így lejöttünk.
A hol erősebben, hogy gyengébben csepegő eső miatt a harmadik felvonót már nem vállaltuk be, helyette elmentünk egy régi kedvenc helyünkre a tóhoz.
A város felőli végén van a Fopél piknik terület egy kis étteremmel. Délután háromra járt, így itt megebédeltünk, majd tovább mentünk a tó gát felőli végébe. A gátra nem mentünk fel, mert az már a svájci határ és nem volt kedvünk az esetleges Covid játékhoz. Emberek voltak a bódéban.
A napot egy fagyival zártuk a szálloda bárjában.
Ma 77 km-t mentünk és 414 fényképet/videót készítettünk.
Átmentünk a második szállásra Livignoba.
A mai etap 414 km, öt és fél óra.
Az első megálló Arese-ban volt, természetesen az Alfa múzeum.
Az egyetlen Covid intézkedéssel itt találkoztunk. A 3. képen lévő öltönyös úr hőmérsékletet mért. Miután nem voltunk lázasak bemehettünk.
Magát a múzeumot idő híján nem néztük meg, csak pár alfás cuccért ugrottunk be a shop-ba.
- 110 éves jubileumi póló,
- írótömb tollal,
- nyakba akasztós kulcstartó,
- Alfa sapi
kb egy óra múlva értünk az ebéd tervezett helyére: Baia di Parè - Hotel Ristorante Pizzeria Egy hét híján 7 éve itt aludtunk párat a túra során, még a másik Spiderrel.
A következő betervezett pontot - Forte Montecchio Nord - kihagytuk mert minél előbb a szállodában szerettünk volna lenni.
Két hágót érintettünk még:
- 2.291m Passo di Foscagno
- 2.208m Passo d’Eira
Kifelé a völgyből majd még egyszer meg kell mászni őket.
Jó volt korán érkezni a szállodába (Alpen Village Hotel ).
Az átépítések miatt a lefoglalt szobához csak 5 km-re egy erdei parkolóban tudtak volna parkolóhelyet adni. A házmester bármikor odavitt volna minket.
Közöltem hogy nekem ez így nem igazán felel meg.
Némi tanácskozás után felajánlották a legjobb szobájuk egyikét, ahhoz ugyanis jár parkolóhely a bejárat mellett. Mielőtt elfogadtam megnéztem az oldalukon hogy mennyi az annyi. Az ajánlatuk jó volt, így átköltöztünk.
A kilátás a szobából a 10-11. képen :-)
Újabb nap az Aosta völgyben - 132 km
Már két éve is elgurultunk mellette (oda-vissza), meg az idén is errefelé, most felmentünk megnézni.
Forte di Bard - egy völgyzáró erődrendszer, az Aosta völgyet védi nyugat-keleti irányban. Hihetetlenül bonyolult rendszer, rengeteg lőállással. (Ettől függetlenül Napóleon serege 400 fővel elfoglalta.) A bejáratnál mélygarázs (3.kép) és ferdepályás liftrendszer fogad. Látogatók rajtunk kívül nincsenek, az egész várat bebolyongva vagy 10 emberrel ha találkoztunk.
A liftekkel felmentünk a tetőre és onnan legyalogoltunk. A belépő 8 Euro volt fejenként ami egy kiállítás megtekintését is magában foglalta. Mi az erőd védelmét bemutatóra mentünk be (7.kép). A szervezők ellenben az ajándékboltot legfelülre tették, úgyhogy elfelejtettünk emléktárgyat venni...
Innen újra a hegyekbe mentünk, a cél a 2980 méter magas Passo dei Salati volt. Az induló állomás 1.825 méteren van.
Az első meglepetés itt jött!
Nem ment a felvonó, pedig az oldaluk szerint nyitva vannak!
Ha már itt vagyunk, megebédeltünk az induló állomás mögötti étteremben.
Egyszer csak azt vettük észre hogy egy fickó megy a felvonóhoz és az elindul.
Mint kiderült csak ebédidőt tartottak. 12-tőf fél kettőig :-DD
Szóval felmentünk.
Itt méteres hófalak, köd, szél és a lenti (és otthoni) nyárhoz képest farkasordító hideg várt minket. A köd (értsd felhő) néha felszakadt és csodálatos kilátás nyílt.
Hazafelé még megálltunk pár kép erejéig egy Gaby nevű helyen ahol egy kőhidat csodáltunk meg. Az itteni hegyi szakaszon volt még vagy három ilyen.
Jó nap volt, sok mindent láttunk, holnap indulunk tovább...
183 km az Aosta völgyben.
Első úticélunk a szállástól háromnegyed óra járásra lévő Telecabina Dolonne - Courmayeur volt. Itt felmentünk a 1.960 méter magas hegyre (Maison Vieille) a felvonóval. Szép a kilátás, télen tuti sokan vannak itt mert mindenfelé síliftek vannak.
A hely csak bemelegítés volt a következő helyre ami végül is a kirándulás egyik sarokpontja volt. A 3.446 + 1,3 méter Punta Helbronner, a Mont Blanc olasz oldali hegye. Innen át lehet menni a francia oldalra, de most nem üzemelt az a pálya.
Fent csodálatos kilátás, hó és egy büfé fogadott, ahol meg is ebédeltünk. Ilyen magas szinten még nem kajáltam :-)
Ezek után immáron kocsival jöttek a hegyek. Először a francia határon lévő 2.188 méter magas "Kis Szent Bernát" hágóra mentünk fel. Kb 30 km hihetetlen szerpentin. Itt szembesültünk először azzal hogy a sok kanyarba bele lehet szédülni, néha meg kell állni.
Visszafelé másik úton jöttünk, ott megmásztuk az 1.950 méter magas Colle San Carlo-t.
Kanyar itt is volt bőven.
A napot egy jó sétával és egy fagyival zártuk Aosta városában, ahol találtunk egy olasz oltópontot is. A helyi patika előtt egy légkondícionált sátor.
A túra útvonala és a menetrend a Covid miatt már két éve készül. (Sajnos Seborga nem fért bele.) A szállások január óta lefoglalva.
A csomagoláshoz már vagy 10 éve folyamatosan fejlesztjük a csekklistát (110literes a csomagtartó!), így az könnyen ment.
Kérdésként maradt, hogy merre menjünk el az Aosta melletti szállásra? Kb. ezer km-ről beszélünk és több lehetőség van:
- Szlovénián keresztül: 966 km és 10 óra. (1.kép) Az útvonallal jár pár hátrány: Az egyik a szlovén autópálya, arra nincs „matricám”, venni kéne. (Heti 15Euro, havi 30. Ha hazafelé is erre akarok jönni ez utóbbi kell.) Kedvem se nagyon van az ottani Covid előírásokat IS áttanulmányozni és felkészülni. A másik hogy az olasz szakasz a legforgalmasabb velencei részen megy át, ill. elég húzós útdíjakat kell fizetni. Az olasz díjkalkulátor szerint összesen 546km és 50,50 Euro az autópálya.
- Ausztrián keresztül Tarvisio-t érintve 991 km és 10 és fél óra (2.kép). Errefelé 550 km 58,30 Euro az olasz díj és így is belekerülünk az Ardiára tartók forgalmába. Mondjuk már a tervezésnél figyelembe vettem hogy szombat a turnusváltás ideje ezért mi vasárnap megyünk.
- Ausztrián keresztül, de Lienz felé (3.kép). Így az összes távolság 1.017 km és majd 12 óra (2019-ben erre mentünk), az olasz rész 450 km és 42,10 Euro az autópálya. Kb. 100 km országút látnivalókkal és az útdíj így kevesebb. Nem beszélve arról, hogy a határ környékén és a Garda tó déli csücskéig hegyi szakaszok vannak csodaszép kilátással.
Szóval a harmadik lett. 1.033 km-t mentünk és 38,20-at fizettünk olasz autópályadíjnak.
Köztes megállók csak tankolás és étkezési céllal. Hogy még este tudjuk nézelődni az 4:30-as indulás mellett döntöttünk, két éve is ekkor indultunk.
Az osztrák autópályán hamar kiderült, hogy az ablakomat nem sikerült jól beállítani, mert 130 környékén erős süvítéssel jelezte a tempót. 125-nél még nem volt zavaró, úgyhogy ez lett az utazó.
Az út egész Milánóig eseménymentesen telt, ott azonban 3 óra körül elkapott minket egy hatalmas zápor. Szinte megállt a forgalom az autópályán, szerencsére sokan felkapcsolták a hátsó ködlámpát és lehetett egymást 40-50-el követni. Sokan félreálltak elakadásjelzővel a leállósávra, a motorosok meg a hidak alá. Az ablaktörlő se nagyon győzte a melót, de túljutottunk rajta. Kitisztult és újra lehetett haladni. 17 órára már be is csekkoltunk, szóval a tervezett 12 óra elég lett.
A határokról:
- magyar-osztrák: természetesen kérték az oltási igazolást, az oltó orvossal anno megírattuk így nem volt gond,
- Olaszországba a beutazáshoz az érvényes rendeletek alapján be kellett regisztrálni és egy dPLF-et lekérni (ez egy beutazási adatlap), illetve oltási igazolás vagy teszteredmény kellett. Nekünk oltási volt. A határon SENKI sem volt, így nem is kértek semmit.
Az országban se kért soha senki semmit. Se oltásit, se dPLF-et, se tesztet, mindössze a zárt helyeken maszkot kellett hordani.
Szóval egy jó pizzával nyitottuk a nyaralást…
Működött a klíma, de biztos ami biztos...
Lejött 325 gramm gáz, belement 550 -> 40% ment el.
Utoljára 2018.06.07-én volt elleőrizve, akkor 360 gr jött le, 575 ment bele.
Ma nekiálltam a felkészítésnek:
- olajszint - maxon
- fékfolyadékszint - rendben
- hidraulikafolyadék - rendben
- hűtővízszint - rendben
- ablakmosó - félig, rendben
- szerszámok - bekészítve
- segélycsomag - rendben
- izzókészlet - rendben
- sárga mellények - rendben
- tűzoltó készülék (olaszban kötelező) - rendben
- KKL olvasó + 3PIN átalakító - bekészítve
- defektjavító + kompresszor - bekészítve
- váltógomb - megszorítva a csavar
- bőrtisztítás és ápolás - megcsinálva
- műanyagápolás - nanocuccal elvégezve
- utastérből a felgyülemlett cuccok kipakolása - rendben
Megjött az új hosszbordás és feszítő (mindkettő Dyco) - a csapágy pont olyan mint az enyémen, egyenlőre nem lesz berakva.
update 2021.06.30.
- porszívózás - rendben
- DRL magasságállítás (az egyik lefelé világított) - rendben
- navigációk (éles és tartalék) feltöltése a POI-kkal és az útvonalakkal - rendben
- osztrák autópálya matrica - felragasztva
Sógoréknál járva ránéztem az ottani benzinárakra és bekanyarodtam a kútra. Ha forintosítom a 1,249Euro/liter árat kb. annyi lesz mint itthon, DE ott nincs etanol hiszti (biznisz), így a normális E95 csak 5% etanolt tartalmaz amíg a miénk 10%-ot és az 5%-os itthon "feláras". Szóval adok neki egy esélyt hogy a túra előtt szokja a "normális" benzint :-)
Km óra állás: 85.468 km
Együtt megtett út: 29.968 km
Együtt töltött idő: 1.415 nap
Tankolt üzemanyag: 2.392,61 liter (ebből 57,36 liter a vásárláskori teletank)
Átlagfogyasztás: 7,79 liter/100 km
Átlagos benzinköltség: 31,16 Ft/km
Napi átlagos futás: 21,18 km/nap
Összes költség: 164,87 Ft/ km