Nem akartam venni csak jövőre, de muszáj voltam. Január elején rakták fel, azóta persze nem volt égető szükség rá, de sokkal nagyobb biztonságban érzem magam, mióta fent vannak.
Mivel a 195/55-ös méret @#@$÷ß drága, a 185/60-as mellett döntöttem. Ez csak 7 mm-rel nagyobb és sokkal olcsóbb is. Végülis 12.000 forint pro stück árért szereztem Semperit Speed Grip gumikat. Eddig maximálisan meg vagyok elégedve velük. Kicsit talán lehetnének komfortosabbak.
George-ot és Willyt meg fogom ütni. Pár hete kérdezték tőlem, hogy a hosszbordás szíjat és a görgőt cseréltettem-e. Mondtam, hogy nem. Válasz: nem ártana, mert szépen bekavarhat a vezérlésbe, ha szakad.
Na, hát ezt úgy, ahogy van le se szartam, egészen múlt hét péntekig. Beadtam Alfonzt a helyi szerelőhöz, mert iszonyatosan vonyított a motor. Én a generátorra tippeltem, mert onnan jött a hang. Aztán megállapították, hogy a hosszbordásszíj görgője adta meg magát. Kivették, betettek egy új SKF-et, a szíj viszont maradt a régi, azt mondták, még jó állapotban van.
Mindez munkadíjjal együtt 20.000 forintomba fájt.
Szóval George, Willy, jövök egy sallerral Nektek :)
Km állás: 158.300
És eljövé a téligumi ideje, mert valaki, akinek finga nincs arról, hogy milyen a normális időjárás, így akará. Csak reménykedni tudtam abban, hogy az autóváltás után használni tudom még a gumikat, hiszem 1 telet még simán elhúznak.
A viharfelhők már akkor gyülekezni kezdtek, amikor a két kereket egymás mellé téve konstatáltam, hogy biza a 185/60 R14-es kerekek vagy fél centivel kisebb átmérővel rendelkeznek. Hogy ettől az óra csalni fog, ám legyen, a nagyobbik baj az, hogy az amúgyis alacsonyan lévő dekni méglejjebb kerül. Szóval jók voltak a kilátások.
Aztán próbálnánk apuval felerőszakolni a felnit, de hát csak nem ment fel. Először a tüskére gyanakodtunk, hogy attól nem megy. Némi töprengés után pedig leesett, hogy a fékek miatt nem megy fel a 14-es felni. Nem fér be egyszerűen.
Örömtáncot járva hoztam meg ezek után a kényszerű döntést, mi szerint a téli felniknek és a guiknak menniük kell. Nem így terveztem, de én már nem tudom a hasznukat venni. A QV felni megmarad téli keréknek, a nyáriakra pedig már van egy cseles tervem :)
Végre minden összejött ahhoz, hogy az eresztő karteremet le tudjam cserélni. Amióta megvettem Alfonzt, csöpögött belőle az olaj, ezt az előző tulaja tudatta is velem. Csak idővel a csöpögés kicsit felgyorsult és eszeveszett tempóban folyt el az olaj.
Kihasználtam az alkalmat és egyből olajat is cseréltem. Sok tanakodás után végülis a Valvoline MaxLife-ra szavaztam, meglátom hogyan váik be.
A karter 25-be, az olaj 6.6-ba, a szűrő 1.6-ba, a munkadíj 12-be fájt. A munkálatok természetesen Pirinél végződtek el, szép passzívban megmondva :)
157.000 km
Papírvékonyak voltak már a fékbetétek és a tárcsák is a végüket járták. Elugrottam Pirihez, hogy javítsunk a dolgon. A tárcsa gőzöm sincs, hogy milyen márkájú, de a bemarások és a lyukak miatt nagyon tetszetős :) A betétek Ferrodo típusúak.
Km állás: 156.800
Kezdtem unni a sárgát meg azt, hogy alig látok. Hiszen hiába az egyébként profi vetítőlencsés technológia, ha az izzók nem frankók. Elhatároztam, hogy kell egy xenon szett. Szerencsémre pont ekkor tűnt fel a láthatáron egy kedvező ajánlat és a xenonnagykerből 25-ért el is hoztam egyet.
A javulás szemmel látható. Sokkal nagyobb teret világít be és a 6000K-es színhőmérsékletnek köszönhetően is jobban látok. Reflektor használata e mellett gyakorlatilag felesleges, jobban nem látsz tőle, csak sárgábban :)
Képeket hamarosan töltök fel.
Nagy híre és riszpektje van a Tés és Olaszfalu közötti útnak a barátok körében, azt hiszem nem véletlenül. Eljött az idő, hogy a QV is megtapasztalja, miről van szó.
Volt már ott pár érdekes manőverem, többek között három éve egy téli napon. A hosszú egyenes után fékes balos kanyar. Kicsit több lett a fék, mint gondoltam és elindult a segge. Ellenkormány kicsi gáz és égnek állt a hajunk :) Mikivel azóta csak úgy hívjuk: A kanyar. :)
Most nem volt hó, sőt, tökéletesek voltak a körülmények. Szűk, jó minőségű út, tele élesebbnél élesebb kanyarokkal, forgalom nélkül...minden adott ahhoz, hogy a fülemen csordogáljon az adrenalin. Folyt is rendesen. A gokartos futómű, a szépen húzó motor, a direktszűrő hangja mind hozzájárult ahhoz, hogy fülig érő szájjal nyomjam végig a mintegy 8 km-t. Felejthetetlen élmény, ajánlom mindenkinek.
Alfonzó újabb élménnyel gazdagított, meg ő is megtanulta, hogyan kell arrafelé közlekedni :)
MENNYÜNK' MÉG EGY KÖRT :D
Kapott tőlem ajiba egy új fejegységet. Valami Panasonic cucc, nekem az volt a lényeg, hogy fekete legyen, mert az illik a fekete középkonzolhoz :)
Most, hogy 4 hónapja van nálam az autó, kicsit elgondolkodtam. Úgy tűnik nem tudtam felnőni ehhez az autóhoz csak 4 hónapi birtoklás után. Most kezdtem el csak szeretni, de úgy isten igazából.
Amikor megvettem, a barátaim gratuláltak hozzá és mondták, hogy most biztos örülök. Mondtam, hogy boldog vagyok, hogy végre egy QV-m lehet, de nem tudok neki örülni. Ennek az volt az oka többek között, hogy féltem az átiratástól. Kettős átiratást kellett csinálnom és semmit nem tudtam róla, féltem, hogy valami baj lesz. Hiába nyugtatgattak többen is, hogy semmi gond nem lesz, mégsem hittem el. Aztán szerencsére mindenfélre kérdezősködés nélkül átírták az autót. De ekkor már túl késő volt és amikor kiléptem az Okmányiroda ajtaján és beültem Alfonzóba, még akkor sem tudtam igazán örülni neki. Jó volt ránézni, büszke voltam rá, de valahogy mintha csak egy autó lett volna. Megaztán a többiek hipe-olása is némileg elmaradt, sőt, volt aki azt mondta, hogy meg fogom még bánni, hogy QV-t vettem. Kezdtem azt hinni, pontosabban elhinni, hogy szar autót vettem.
Pár hete sikerült úgy igazán beleszeretni. A formájába, a bőr üléseibe, a hangjába, mindenébe. A Rábaringen az ovál pályán megmutatta, hogy mit tud és nagyon elégedett voltam. Nem hittem el róla, hogy képes lesz 170-nel bevenni a kanyart és sikerült neki.
Most érzem úgy, mintha tegnap hoztam volna el Remeteszőlősről az előző gazdájától. Most örülök neki annyira, mint amennyire akkor, abban a másodpercben, vagy attól a másodperctől kellett volna, hogy kezembe adták a kulcsait. Holott ez már négy hónapja volt. Mintha kiesett volna négy hónap.
Különösebb apropója nincs ennek a blogbejegyzésnek. Illetve csak annyi, hogy amióta Alfonz nálam van, ez volt az első, huzamosabb autópályás kruzingolásom vele. Bodajk-Székesfehérvár-Balatonszentgyörgy-Székesfehérvár-Bodajk útvonalom 310 km-t tettünk meg együtt és olyan szépen duruzsolta végig, mint az álom :) Rájöttem, hogy a kedvence az a 150-160-as tempó. Innen még vígan gyorsít, 150-nél 4500-at forog a főtengely. Aztán sikerült megfutnom az eddig legnagyobb tempót is vele. Óra szerint kerek 200-zal hasítottunk a pályán. Ő még ment volna sokkal többet is, 200-nál 6000-et forog a moci, tiltás 7200-nél van. Csak nyuszi voltam egy kicsit.
Ez volt az ő szülinapi ajándéka nekem :) Szebbet nem adhatott volna.