Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Mindkét végén beszakadt a régi gumi és nagyon ráfeküdt az üvegre, aminek az lett a vége, hogy teljesen összekarcolta az üveget a kar. Mivel nem volt időm megállni a márkaszervizben és a benzinkúton megláttam 170 Sk-ért két univerzális gumicsíkot, 1 perc alatt gumit cseréltem. A maradék gumit harapófogóval levágtam. Nem a legjobb megoldás, mert a felső harmadban picit eláll és nem töröl tisztára, de jobb, mint a régi karcolós.

Hazaút

©trbské pleso - Popradské pleso

2008. június 11-15.
Végre eljött a várva várt szerdai nap. Kedden nagyon későig dolgoztunk, így a korai indulásból nem lett semmi - Éva még ingeket vasalt, én meg rájöttem, hogy a rosszul visszacsavart szűrő miatt 50 cm víz áll az öntözés szerelőaknájában. 9 óra elmúlt, mire összeszedtük magunkat, telecsomagoltuk a 156-ot és kigurultunk a garázsból.

Aztán már jöttünk is vissza, mert az Éva nem volt biztos benne, hogy a vasalót kikapcsolta-e.

Kikapcsolta. Ezt a kirándulást négyes kirándulásnak terveztük, ezúttal Éva anyukája és egy éves szünet után Corina is velünk tartott.

Mivel a Magas Tátrát az utóbbi pár héltben már kétszer megjártuk az autópályán Zsolnán keresztül, ezúttal úgy döntöttem, hogy másik utat választunk. Az autópályán Szenc (Senec), Nagyszombat (Trnava) után letértünk Nyitra (Nitra) irányába. Ez nem autópálya, hanem autóút, amin soha nem tudom, mennyi a megengedett sebesség, de a többség 130 körül ment, úgyhogy beálltunk 140-re és lassan döcögtünk. Az első gond akkor jött, mikor kifogtunk egy alsó kategóriás seggfejet. A seggfejsége abban nyilvánult meg, hogy a RAV4-es 4 kerekűjét hülye játékokra használta. A játék lényege az volt, hogy a gyors sávban 120-as tempóval előzött, majd a jobb sávba visszaérve nagyon rálépett és elhúzott, majd a következő kamionnál ismét kijött és 120-al ballagott. Jobb dolog nincs is, főleg annak, aki tempomattal próbál 140-el haladni. Mikor eltakarodott előlem, én persze szintén odaléptem, de szinte egyszerre gyorsultunk és annyi plusz erőm soha nem volt, hogy lehagyjam, illetve eléggé féltem, mert nem szórakozott és 180-190-es sebességnél képes volt elém vágni. Mondom ez már veszélyes, inkább hagyom elmenni. Lelassítottam, erre ő is lassított. Mikor 90-re lassított, hogy egymás mellett haladjunk, egy nagy gázzal kilőttem és sikerült egy autónyival megelőznöm 170-ig, így nem tudott elém vágni és végre elhagytam. Amíg vacakoltunk, meg is érkeztünk Nyitrára.

Sajnos az autóút még mindig úgy van megépítve, hogy a várost érinti és 2x is pirosat kaptunk, mire a kedvenc szakaszom elértük. Azért kedvenc a szakasz, mert itt lehet leginkább megőszülni. Dimbes dombos a szakasz, évente 4-5 halottal. Pedig lehetne normális út, ha valaki nagyon akarná. Sokszor elég lenne, ha a domb tetejére nem lassulna vissza pár autó 40-50-re, ill. a mögötte lévő nem akarna a tele csíkon át előzni. Mikor a Felicia a kettős záróvonalon 50-el előzte felfele a 40-el haladó valamit (a füsttől nem lehetett látni mi az), égnek állt az összes hajszálam. Megúszta. Legközelebb nem fogja.

Ez a pár tíz kilométer lassabban telt, majd újra autóút következett és Zólyom (Zvolen) érintésével megérkeztünk Besztercebányára (Banská Bystrica). Itt már kezdődnek a hegyes-völgyes szerpentinek egészen a Tále nevezetű síparadicsomig. Szeretem ezt az utat, de sajnos lezárták, így jókora kerülővel, Brezno városán keresztül érkeztünk meg. A Hotel Partizán (www.partizan.sk) éttermét tippeltem ki ebédre, mióta megkapták a 4. csillagot, eszméletlenül jól főznek. A lányok levest rendeltek, én nem szeretek degeszre tömve vezetni, ezért Cézár salátát.

Sztori: evés közben kétségbesett gázolás-fékezésre lettem figyelmes. Egy ötvenes hölgy igyekezett a Mercijével kitolatni (a Partizán parkolója a domboldalban áll, ha az autó nincs lefékezve, a 2 méteres holttér után menthetetlenül leesik a golfpályára). A harmadik próbálkozással elérte, hogy már csak 60 centi választotta el az autó elejét a lezuhanástól. Természetesen felajánlottam a segítségem, nem árt egy kis adrenalin. A kín akkor jött, mikor észbe kaptam, hogy ez Merci, nincs kézifék, csak lábfék, nincs mibe kapaszkodnom. Ezt valahogy megemésztettem, a elmagyaráztattam, hogyan startolni, hogyan kiengedni a lábféket. Aztán jó harminc centit megindultam előre. A hölgy sikított egyet és megkért, hogy távozzak :) Én viszont nem adtam fel, és nézem mint csinált a hölgy - egész idő alatt a 6. fokozatban a váltó. Mikor látta, hogy a váltót piszkálom, majdnem szívrohamot kapott, miért rakom 1-be. Megnyugtattam, megtaláltam a hátramenetet és szépen kitolattam. Azóta is ott hálálkodik valahol :)

Az utat a Čertica hágón keresztül folytattuk a lányok szeme kocsányon lógott a kanyaroktól, pedig esküszöm lassan mentem :) Poprad alatt újra autópálya, ill. félkész, egyedül Svit városa átkozttul unalmas és lassú, itt még virágzik a szocializmus, brrr. Poprad után Keľmarok következett, majd pár elaludt falvacskán keresztül megérkeztünk Vyąné Ruľbachyba.

Távolság: 400,6 km
Fogyasztás: 4,8 liter/100 km
Átlagsebesség: 76 km/h
Idő: 5:13 óra
Hőmérséklet: 21 fok

Immár 7. alkalommal vártuk hetek óta a nagy napot, a Selenia rally napját. Az Alfa Romeo Club Magyarország 9. alkalommal rendezte meg ezt a tradicionális versenyt és kétszeres győztesként mi sem hiányozhattunk.

Pénteken már nem nagyon bírtam magammal, illetve csütörtök éjjel 3-ig dolgoztam, mert tudtam, hogy péntek az Olaj napja :) Ezt azt jelentette, hogy délig még tartottam magam a munkában, de utána már csak az Elaforg honlapját bújtam és az Oracle licence politikáját felváltotta a nagy kérdés, mitől lett a Selenia WR egyszeriben Pure Energy és hogyan is hívták azt a spéci féltengelyzsírt, amivel a Szamosiék átkenték csapágyakat.

Fél kettőkör pár a könyökömön jött a Tutela és fejből ment az összes olaj neve. Már annyira nem fértünk a bőrünkbe, hogy cégünknek több kárt okoztunk, mint hasznot, így nem is rontottuk tovább a levegőt, teletankoltuk a Rómeót és már a határon is voltunk. Átkozottul meleg nap volt, áldottuk a légkondicionáló feltálóját és az Alfa mérnökeit a hatékony és gyors rendszerért. A határon megvettük a matricát (megint drágult...) és a tempomatot 160-ra állítva észre se vettük és Budapest határában jártunk. Az M0-on a sebességet felére csökkentve majdnem megütött a guta a lassúságtól, de legalább ment a sor, sütött a nap és szép volt az élet. Az M6 feljárója előtt ugyan vártunk negyed órát, de megérte, az út szinte üres volt és az utazás gondtalan. Kár, hogy az út nem ér egészen Pécsig... Szinte hihetetlen, ha a régi beszámolóim olvasom, mindig kerültem az autópályákat, most meg sztrádáért könyörgök, változik a világ...

Pécsre a 6-os úton, faluzva értünk be, de így sem tartott az út tovább 4 óránál. Ezúttal a Kálvária-Rácz hotelt választottuk, a Valcsics Villában eltöltött két év fantasztikus volt, de a reggeliről alkotott elképzelésem nem sikerült velük egyeztetnem, így a Tettye tér ezúttal kimaradt. Ez a hotel is ***, de én itt se adnék többet kettőnél, vagy még annyit se. A törött WC ülőke, hiányzó WC papír és a folyosón terjengő nehéz ételszag nehezen ellensúlyozható azzal a sok pozitívummal, amit csak Pécs városa nyújthat. Mert Pécs egy fantasztikus város. Teljesen más a klímája, hangulata van, pezsgő élet jellemzi és még a nap is máshogy süt.

Mivel már harmadszor látogattunk ide, már kedvenc helyünk is van, éspedig a Replay. Mexikói vacsorát választottunk és jól választottunk. Hullafáradtan aludtunk el: minden készen állt a másnapi versenyre.

Reggel 7-kor keltem, mégse megy az ember koszos autóval egy Alfa Romeo találkozóra. A reggeli itt se volt olyan, amilyet én szeretnék, de az előző évekhez képest egy szintet feljebb léptünk. Ha lesz időm, biztosan megkeresem a pécsi hotelszövetséget egy baráti e-mailel, honnan szerzik be a sziklamargarint, amit kenni nem lehet és a szájpadlásra ragadva még két hétig tart, mire fogkefével le lehet kaparni. Azt se gondoltam volna, hogy 5 forintos szalámit raknak ki az ember elé, jobb családban ilyet nem vásárolnak a kutyának se, illetve májusban miért kell az ember elé fonnyadt retket és paprikát rakni. Ezen kívül szívesen megtanítanám a személyzetnek, hogyan kell kávét főzni, ilyen rossz kávét csak egyszer ittam, valahol Egyiptomban, a sivatag közepén, mikor az egész autóbusz kávét rendelt, de az öreg arab árusnak csak két kanálnyi őrölt kávéja volt. Feketeleves ugyan mindenkinek jutott, de senki nem itta meg... A Shell kúton a csaj elfelejtett a 2 ezresből 500-at visszaadni, de ez sem zavart már, mert fejben már feladatokat oldottam. A 156 csillogott, mint Marika néni aranyfoga, mehettünk.

9 előtt odaértünk, alig pár autó volt még csak jelen. Az első utam az Elaforg csapathoz vezetett, majd sorra kezet ráztunk a sok ismerőssel. A Selenia rally nagy pozitívuma a családias hangulat, szinte mindenki mindenkit ismer és komoly barátságok is szövődtek. Házigazdánk, az Ábel autóház jelesre vizsgázott, tényleg mindent megtettek, hogy jól érezzük magunkat. Ha a Valcsics Villa tulajdonosa egyszer megkérdezné Tóth urat, hol veszik a friss kenyeret, sokkal több vendégük lenne...

A 18-as számot választottuk, hirtelen ötlettől vezérelve. A Klub ezúttal is talált egy érdekes szponzort, a svájci órák viszonteladója Certina és Tissot kollekcióját mutatta be, a legpontosabb versenyzőnek egy nagyon szép órát ajánlott fel (nem a legpontatlanabbnak kellett volna?), illetve egy tesztet is összeállított. A kérdések könnyűk voltak, szerintem aki kitöltötte, nem hibázott, minden válasz adva volt.

Tűzött a nap, csillogtak az Alfa Romeok, mosolyogtak a srácok, mosolyogtak a lányok, minden a legnagyobb rendben volt, de a levegőben már érezni lehetett a feszültséget, a versenylázt. Több csapat már beült az autóba és az itinert tanulmányozta. Egyedül Cacho állt picit elveszve, navigátor nélkül nehéz az élet.

2008. május 13.
732 km - Józsi bácsi elhalálozása miatti papirozás (Vyąné Hágy, Poprad, Starý Smokovec).
Zsolnán keresztül mentünk, bár a Garmin végig azt állította, hogy a Donovalyn keresztül gyorsabb. Ha viszont annyit csal, mint Zsolna és Martin között, ahol minden két percben összeszedtünk egy perc késést, akkor nem hiszek neki. Úgy látszik végig 90 km/h-val szamít, ami a hegyi szerpentinen, kamionok között egy hatalmas sci-fi.

2008. április 24.
Egy gyors kiruccanás volt, picivel több, mint száz kilométerre. Soha nem hallottam róla, az Interneten megtaláltam a hotel GPS koordinátáit, aszerint mentem. A határt Moravský Sv. Ján mellett léptam át, közben csak lestem, hogy Velke Levare mellett milyen szép templom van. Malackynál majnem belefutottam a rendőrökbe, szerencsére kiszúrtam őket, így csak azt mérték, hogy milyen szépen betartom a korlátozást.

A határ után rögtön látszott, hogy ez Ausztria, minden tiszta, dolgos kezek munkája minden földön. A Garmin persze eltévedt, vagyis a koordináták voltak pontatlanok, így a hotel mögé érkeztem egy szántásra, a domb másik felére nem lehetett áthajtani a szőlősön. Mivel más kiindulópont nem volt, emlékezetből próbáltam megtalálni és alig negyed óra alatt sikerült is.

A hotel 4 csillagos Veltlin volt, nagy parkolóval, szlovák és cseh személyzettel. A prezentáció után borkóstolás következett, kb. a 15. pohárig mindenre emlékszek, aztán már csak arra, hogy reggel 5-kor arra ébredtem, hogy jobb lenne meghalni. Nekem viszont munkába kellett mennem, így a hatalmas villásreggeli után elballagtam, pedig ingyen golflecke várt volna.

Paysdorf egyébként földrajzilag a Lednice és környéke, vagyis a morva bortermő terület folytatása, szerintem az alap borok teljesen egyformák. A drágább borok (20 EUR-tol feljebb) viszont tényleg fantasztikusak voltak, könnyedek, testesek, gyümölcsösek - amit csak a vendég kívánt.

Úgy megörültem az autónak, hogy 2008. május 8-án reggel elindultunk csavarogni :)

Bécs
Innsbruck
Brenner hágó
Merano
Bolzano
Trento
Venezia
Udine
Graz
Bécs

az igazsag az, hogy a fo cel az volt, hogy a 2 hete kinezett lampakat es kilincseket megvegyem a hazba, az itteni kinalat nem er semmit, minden egy kaptafara van es az olasz lampak horror arban vannak. de ugy belul tudjuk, hogy ez csak kifogas, hogy mehessunk...

reggel 6-kor indulas, Pozsonyba 20 perc alatt felmegyek, onnan autopalya vezet az olasz hatarig es meg tovabb, kozben kenyelmesen megkajalsz Innsbruckban. Delben mar a Brenner hagon vagy (8 EURos meglepetes) es delben olasz foldon.

szerpentinezel egyet, megallsz kavera 2100 meter magasan, majd 70 U kanyar utan megerkezel Meranoba, ahol 3 oras seta es varosnezes var. Onnan 26 km Bolzano, megveszed az elso 12 lampat, tobb nincs. Elmesz 1 ora alatt Trentoba, ott keresel egy hotelt, zuhany es kimesz a varosba egyet kajalni. 2 ora seta, 2 ora kaja, 23-kor alszol egyet, aztan reggeli es elmesz megvenni meg 4 lampat. tobbet nem vehetsz, mert nem fer a kofferbe. Kozben rajottel, hogy nincs penzed hazamenni, de nem baj, mert idokozben befut a fizetesed. Megorulsz es oromodben veszel meg 12 kilincset 6 darab Oviese alsogatyat, mert az is olasz :) Ezzel tulleped a tervet 300 euroval, de egye fene, kilincs kell. a sztrada unalmas, faluzva lecsorogsz Velencebe, ahol keresel egy parkolohelyet 4 EUR/ora es meg varnod is kell ra. Aztan seta, kaja, seta, majdnem 5 ora, mire visszaersz a parkoloba. Innen ujra faluzva elmesz Portogruaroba, ahol a cento commerciale-ban veszel egy rakas olasz sonkat (prosciuto crudo, mortadella), szalamit (Beretta), borokat, grappat, tesztat, pestot, hogy meg tovabb elvezhest az olasz izeket. Ezuttal csak szazast fizetsz es 1 honapig van mit enni/inni. Mivel mar 20 ora van, toronyirant felmesz Gemonaba, egesz jok az utak, 130-al siman mehetsz. Gemonaban felmesz a sztradara, hogy meg egy utolso olasz capuccinot ihass, innen a hatarig mar csak 4,70 EUR. A hatartol kb. 4 ora hazaig, ejjel 2:02-kor hazaersz es az egesz mar csak emlek...

Fél éves kínlódás után az egyik fő gond megoldva! (116942 km, 2008. május 7.)

A márkaszerviz is ugyanazt állította, mint előtte a többiek, minden ok, de addig nyaggattam őket, hogy jobban megnézték a motortartó bakokat és kiderült, hogy fél éve nekem van igazam, tényleg el volt szakadva a középső bak. Soha nem derül ki, miért nem jött erre rá senki és miért jöttem rá én, ráadásul senki el sem hitte, hogy baj van...

A csere egy óra alatt megvolt, azóta az autót mintha kicserélték volna, fantasztikus újra normálisan indulni az autóval. Annyira, hogy el is viszem kerülni egyet.

Most már csak a zörgő csörgő váltó zavar, de az legalább hangos zenével megoldható.

Az örömöm még a szokásos szivatás se tudta elmulasztani. A srác ugyanis kihozta az autót és csak úgy mellékesen megkérdezte, hogy ki akarom-e próbálni. Persze, hogyne, kipróbálni muszáj. Azt viszont nem sejtettem, hogy 303 Sk (2333 Ft) vár majd a számlán. Közben persze a hiperaktív srác cserélt egy első izzót is (már tegnap kiégett, de odacsaptam neki és világított tovább), ami további 202 Sk (1555). Fantasztikus. Remegve mentem fizetni, hátha addig észrevesznek valami légyszart az autón és fizetek még pár ezrest a pucolásért. Szerencsére nem így történt, ezért az 1952 Sk-s motortartó bak (15030 Ft) és a munkadíj 1062 Sk (8177 Ft) kifizetésével megúsztam ezt a napot.

114981 km
Mivel az olajcserénél nem cserélték ki, újra bejelentkeztem. A srác szerint a gázolajszűrőt és a pollenszűrőt tényleg nem kell, viszont a levegőszűrőt valóban illik cserélni.

Csak úgy mellékesen megjegyezték, hogy az autó katasztrofálisan rezonál - amit Csöri és Szamosi nem tudtam előhívni, hát itt bizony az összes hiba előjött. Végre valaki, aki nem gondolja, hogy találgatok.

A márkaszerviz persze hű maradt a hírnevéhez, a LMM csatlakozója leesett és a Sistem avaria felirat elkezdett világítani. Érdekes módon az autó ugyanúgy vagy még jobban működött, mint LMM-el, ennek ellenére visszadugtam, egyszer majd beméretem.

A szűrő 635 Sk volt (4900 Ft), a csere 506 Sk (3900). Ha ezt előre mondják, inkább magam csinálom... 8800 Ft plusz 2 út...