Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

2008. április 12.
Nyolcadik alkalommal is eljöttünk, bár majdnem nem értünk ide. Az úton ugyanis mindenhol Alfába botlottunk, ahányszor megálltunk pisilni, rögtön ott termett valaki, hogy ismerkedjen. Kértem az Évát, hogy bírja ki Esztergomig, de a végén én se bírtam és addig bújkáltam, míg végül mindenki elvégezhette, amit akart.

Ami nem nagyon jött be nekem, az az előfizetéses dolog volt. Jobbat mondjuk nehéz kitalálni, de Szlovákiából befizetni a 2400 Ft-ot majd 8 ezresembe került (inkább nem számolom össze), utalás nélkül persze nincs parkoló. Reggel 9-re gond nélkül odaértünk, viszont jó fél órát vártunk a sorban, nem lehetett parkolni. Cserébe viszont kiírták a nevem :-PPP

Ami így egy hónap múltán még megmaradt bennem:

- átkozottul jó kávét árultak, a tavalyi nem volt ilyen jó, bár az ingyen volt
- nem volt tájékozódási verseny (egy szerencse, hogy Tommi figyelmeztetett, ha később tudom meg, garantáltan nem élem túl)
- egy srácnak elromlott a 33-a, a hangosbemondó is bemondta, mégse segített neki senki. Mondom megnézem én, mert olyan szerencsétlenül állt ott, elvégre egyszer már láttam boxert képen. Neki is fogtunk, a srác magyarázott én meg szaporán imádkoztam. Az elosztóhoz mondtam 2 imát, a karbihoz csak egyet. Aztán még sokat bólogattam és lám az autó pöccre beindult. Ilyen is van. Cserébe nem nyertem a tombolán, elvégre ott fenn nem figyelhetnek rám egész nap. Minden esetre a napi szatiszfakcio megvolt :)
- picit Jason feeling kerülgetett, mikor megláttam a gumicsizmás figurát a szerszámmal, de ezúttal nem a motorfűrészes gyilkos epizód jött, hanem egy MiTo-t faragott ki jégből. Jó poén volt, bár a beharangozás után sokan igazi autót vártak.
- felmentünk a toronyba, egész jó idő volt, csak sokat kellett sorakozni
- a veterán szekció megint olyan nyomokat hagyott bennem, amit soha nem fogok kiheverni. A 2600 Sprint valami fenomenális volt, míg a többség a felfele nyíló 156 ajtóra pisilte le a lábát, addig én csendesen simogattam a bordó szépséget. Erre mondja a klasszikus, hogy izlések és pofonok...
- Attie, Tommi, Cacho, Piritu, George. Remek srácok, jó volt velük dumálni. George megmutatta az autójában a Transporter című filmet. Úgy tetszett, hogy eldöntöttem, nekem is kell. Mivel 156-om van, az Audiovoxra nincs pénzem, megvettem a Transporter mindkét részét, legalább az legyen meg :)
- estére a Tescoban összefutotta Bg-vel, nem láttam vagy 2 éve. Kicsi a világ
- este egy átkozottul jó étteremben voltunk, rózsaszín pisztrángot ettünk, hát ezek aztán tudnak főzni. Igaz, nem a legolcsóbb, de aki megengedheti magának, ne hagyja ki. http://www.jeseter.sk/index_e.shtml. Ami vicces volt, hogy az étterem előtt ott parkolt a fehér GT, ami mellett 3 órával és 200 km-el arrébb Esztergomban összefutottam. Kicsi a világ part II.

Az olasz kirándulás megtette a magáét, ideje olajat cserélni.
114298 km, 2008. 4. 10.

A márkaszervizbe vittem - www.autoimpex.sk.
Érdekes módon a levegőszűrőt nem cserélték ki, se a gázolajszűrőt.
Az olajat én vittem, az olajszűrő 386 Sk volt (2895 Ft)
A munkadíj 1011 Sk (7583 Ft)

Ebben az árban benne van a számítógépes ellenőrzés, ami semmilyen hibát nem jelzett. A gázolajnyomás 4.3 bar, a reális töltőnyomás 976 mBar.

A lengéscsillapítók eredménye katasztrofális

Bal első 59% (40 Mm)
Jobb első 54% (45 Mm)
Bal hátsó 64% (47 Mm)
Jobb hátsó 66% (45 Mm)

60% alatt már gyengének számít a lengéscsillapító.

Az autó súlya a gép szerint 1403 kg (eleje 872, hátulja 531 kg)

A fékek:

Bal első 3,98 kN
Jobb első 4,28 kN
a különbség 7%

Bal hátsó 2,21 kN
Jobb hátsó 2,07 kN
a különbség 6%

Kézifék bal - 1,9 kN
Kézifék jobb - 1,38 kN
a különbség 27%

Fékek összegzése: 91%
Kézifék: 24%

Ezen kívül cserélni kell a felső lengőkarokat, kutyacsontot, stabilizátor rudat, keresztlegőkart kb. 30000 Sk értékben, ami több, mint 200e Ft.

Harmadik látogatásunk Triesztben.

2008. április 3.
Indulunk, megálló Klagenfurtban, de a Minimundus zárva van. Olasz autópályára nem megyünk, faluzunk és Udine körül lámpaüzleteket nézünk. Délután csavargás, este hotel keresés. A múltkori hotel 150 EUR-t akar, múltkor lealkudtam 80-ra, most nem megy. Megyünk tovább. Este ricottás pizza a kedvenc pizzériánkban - Copacabana Trieste. Este bolyogás, a város feletti út mégse visz vissza a tengerhez. Pedig már álmos vagyok. Fantasztikus hotelt találok a tengerparton, ezentúl mindig ide jövünk.

2008. április 4.
Hihetetlen, hogy felülök az ágyban és a ringatózó tengert látom. Ez megérte, mehetünk haza :) Vagyis előbb még átfutjuk a Miramare kastélyt, csinálunk pár szép képet.
Az irány Gorizia, átfutjuk a félig szlovén környéket, aztán vissza Udine irányába, de a nekünk tetsző lámpákból csak 3 darab van és 6 kell. Akkora a csalódás, hogy a többi szép dolgot is otthagyjuk, csak később jövünk rá, hogy ez hiba volt, de már nem megyünk vissza, inkább eljövünk újra 2-3 hét múlva. Inkább benézünk egy hatalmas flóra centrumba és veszünk egy Cupressus Semperv. Pyramidalis tuját, ilyet nálunk nem nagyon kapni. A csomagtérbe nem fér be, de a hátsó ülés lábterébe fektetve pont elfér. Tarvisio előtt felfutunk az autópályára Ciao Agip capuccinora, még mindig imádjuk. Aztán tempomat és meg sem állunk hazáig.

hazaút az olasz határtól 423,8 km
fogyasztás 4,9
átlagsebesség 112 km/h
idő 3:44
hőmérséklet 11°C

az egész út 1677,96 km

Délben még Pozsony, autópályán 14.30 Budapest. Intézkedés ezerrel, majd Gerbau szelet a Halászbástya tövében.

2008. május, 115115 km
Szamosiék úgy döntöttek, hogy nem szedik le a váltót, mert szerintük minden zaj természetes. Persze istennek nem tudtam meggyőzni őket, mert sem az ugrálás, sem a kattogás nem jött elő, ha János beült mellém. Ha ketten voltunk, az autó majdnem szétesett. Feladtam a győzködést.

A Tátrából jövet majdnem megbolondultam, úgy búgott az egész autó, emiatt cserélni kellett a bal első kerékcsapágyat. Mivel a tolatós kattogást sikerült egyszer bemutatni, a féltengelyeket is szétszedték és a híg löttyöt, ami benne volt, kicserélték Tutela zsírra. Egyébként semmi nem lóg, minden teljesen rendben van.

Az új gond tehát sikeresen megoldva, a régiek maradtak.

Vyšné Hágy 750 km

2008. március 22., 110328 km
Szombat van, a Ferrarik az edzésen éppen szétkalapálták a mezőnyt, mihez lehet fogni ilyenkor? Nézzünk át a sógorékhoz, az idő tűrhető, az Alfa alig várja, hogy indulhasson...

Mire Pozsonyba értünk, már azt is kigondoltuk, hova megyünk - ezúttak a mayerlingi tragédia színhelyét látogatjuk meg. Mivel majdnem tíz óra volt, mikor indultunk, pozsonyban vettünk 261 koronáért tíz napos osztrák matricát, a faluzás ilyenkor megduplázza az utat. Mivel novemberben végre elkészült az osztrák autópálya Pozsonyra kapcsolódó szakasza, rögtön ki is próbáltuk. Meglepően kevés volt az autó, így nagyon simán jutottunk előre, bár érzésre sokkal hosszabb volt az út, mintha faluzva mentünk volna. Több tíz kilométerrel hosszabb az új szakasz, cserébe viszont nem kell sorakozni, lámpánál zöldre várni. Szabályok szerint autózva 51 perc alatt értünk Vösendorfba, a shopping citybe, ami nem egy rossz idő, faluzva ha jól emlékszem 2 óra szokott lenni. Ami nem volt teljesen jó, hogy a Garmin az új utat egyáltalán nem ismerte, így sokszor a levegőben úsztunk és nem lehetett rábízni magunkat. Az A4-re érve újra minden rendben volt.

Vösendorfban egy gyors megálló következett, a Nordsee-ben egy kis halat ebédeltünk 19 EUR-ért, majd Mödlingbe navigáltunk.

Mödlingről a KD kézikönyv semmit nem ír, így bízzon az ember a mai kommersz utikönyvekben... Minden esetre a Garmin ismerte a Huszártemplomot (Husarentempel), így a könyvre nem is volt szükség, a történelmi hátteret Éva úgyis fejből fújja. Mödling egész hangulatos hely, főleg a templom felé vezető fákkal övezett rész. Ennek ellenére meglepetésként ért, mikor a Garmin kijelentette, hogy megérkezünk, ugyanis az erdő szélén voltunk, ahonnan gyalog kellett tovább menni.

Picit meg is ijedtem, hiszen nem voltam erdei túrához öltözve, ráadásul az idő is olyan volt, hogy bármely pillanatban eleredhet az eső. Ennek ellenére nekivágtunk, bár nem nagyon sejtettük, merre kell menni, hiszen a turistautak jelölve voltak, csak éppen nem volt kiírva, hogy hova vezetnek. Fél óra bandukolás után az ösvényünk ismét lejteni kezdett, ezért elhagytuk és próba szerencse alapon a bal ösvényen elindultunk felfele. Jó tíz percnyi emelkedés után az út kiszélesedett és a hegy tetején megláttuk a templomot. Ismét letértünk, hogy toronyiránt egy nagyon igényes emelkedőn győzzük le a hegyet. Itt már húsz lépésenként meg kellett állnunk, a tél alaposan kikezdte az amúgy se túl fényes kondíciónk. Az utolsó lépéseket már csak alapos koncentrálással tettük meg, a lábaink már inkább más foglalatosságot kerestek volna.

Odafenn aztán végre kifújhattuk magunkat, bár itt is elakadt a lélegzetünk. Itt azonban más miatt - a tempomból fantasztikus kilátás nyílt Bécsre, az egész város a tenyerünkön hevert. Leültünk a padra és Éva elmesélte a hely történetét. Mödling több, mint ezer éve lakott, ill. akkortól vannak írásos emlékek. A múlt században főleg Bécsnek, illetve a bécsi erdőnek köszönhetően volt kedvelt. Az általunk meglátogatott Huszártempom 1813-ban épült és nem tipikus templomot kell elképzelni, hanem egy klasszicista, nyitott épületet, vastag oszlopok által tartott háromszög alakú homlokzattal. A templom lényege a fantasztikusan kiválasztott hely az Anninger fennsíkon, mintegy modern Olümposzként emelkedik ki a varázslatos fák közül. Az Aspern és Deutch-Wagrami harcok, illetve az ott elesettek emlékére épült. A legenda szerint Prince Johann of Liechtenstein az életét megmentő 4 huszárja emlékére nevezte el Huszártempomnak. A templom felirata is osztrák hazaszeretetről szól - A császárért és hazáért. Az osztrák monarchia kiváló nemzeteinek emlékére.

Látogatásunk fő célja Sissi magyar királynő egyetlen fiának, Rudolf tragikus halálának megismerése volt. A Huszártempom volt az hely, melyet Rudolf 1888-ban kiszemelt öngyilkossága színteréül. Az oltárszerű templomban állva a város felett, a tiszta levegőt mélyen beszívva és az örökzöld fák suttogását hallgatva egy lépéssel közelebb kerülhetünk, hogy megértsük a herceg döntését. Pisztolygolyó által kívánt meghalni, mintegy szimbolumaként a II. Vilmos által színrelépő politika, illetve a monarchiát fenyegető háború ellen. Rudolf viszont túl gyenge volt, hogy megtegye a végzetes lépést, ezért társat keresett egy közös öngyilkossághoz. Mizzi Caspar volt a kiszemeltje, a "madam", aki élete utolsó éveinek oázisa volt, de Mizzi kinevette és nem volt hajlandó hallani sem a halálról.

Egy évvel később aztán megtalálta a támogatást Mary Vetser 17 éves bárónő oldalán és bekövetkezett a mayerlingi tragédia néven ismert talány. Máig nem lehet tudni, gyilkosság vagy öngyilkosság történt, illetve ki kinek a keze által halt meg.

Utunk Mayerlingbe vezetett, ahol a vadászkastély, túránk fő célja a husvéti ünnepek miatt zárva volt. Picit elszomorodtunk, hiszen a kép nem lehet teljes, ha nem láttuk a helyet, ahol megtörtént a tragédia. Csináltunk pár képet és megfogadtuk, hogy az első adandó alkalommal visszajövünk.

Mivel Rudolf sírhelyét már láttuk Bécsben, a nap befejezése Mary sírja volt. Mivel a császári család hallani sem akart Maryról, illetve a halálesetre teljes volt az embargó. A halott lányt felöltöztették, a szétlőtt fejre tollas kalap került és a közeli Heiligenkreuzba kocsikáztak, az ottani kolostorba. Valamivel éjfél után értek oda, a fagyos föld miatt nem tudták azonnal eltemetni. Csendőrök segítettek a sírt kiásni, hogy másnap reggel a legnagyobb titokban sor kerülhessen a temetésre és Bécsben megkapják a tömör hírt: Minden elrendezve. Heiligenkreuz máig egy aprócska falucska, az élet a helyi cisztercita kolostor körül zajlik. Keresztény körökben nagyon fontos központról van szó, 2007 szeptemberében a pápa is meglátogatta. A kolostor körül semmi jel nem utal a mayerlingi tragédiára, így nem sokat időztünk itt. A helyi temetőt próbáltuk megtalálni, de eredménytelenül. Negyed óra tekergés után feladtuk, sem a Garmin, sem a térkép nem jelöli a temetőt. Végül a kolostorban
kértünk és kaptunk segítséget, a temető egy rejtett mellékutcácska végén van. Akit érdekel a pontos hely: N48°03.682', E016°08.596'. Aki pedig több információt szeretne, megtalálja például itt: http://hu.wikipedia.org/wiki/Maria_von_Vetsera.

Hazafele még megálltunk Badenben, a híres fürdővárosban, de az erős szél miatt inkább az kellemesen kifűtött autóból néztünk körül. Fél hatkor értünk haza, valamivel több, mint 300 km-t tettünk meg.

Bizony, bizony, nekitolattam egy alattomos bokornak... Meglátjuk, mit lehet vele kezdeni, remélem rendbe lehet hozni nagyobb beavatkozás nélkül...

110.062 km, 2008. március 22.
Lehetetlen volt szabad gumis találni, már kezdtem dühös lenni, mikor a Mikona (www.mikona.sk) egyik pozsonyi kisebb szervize azt mondta, hogy vállalnak.

Picit majdnem megjártam az odaúton, rosszul kattintottam vissza a hátsó üléstámlát és egy nagyobb fékezésnél az egyik gumi a nyakamba repült. Szerencsére semmi baj nem történt.

A cserét egy seggfej végezte el, nem is érdemes rá szót pazarolni, vagdosta a kerekeket jobbra-balra. Főleg akkor volt ideges, mikor harmadszorra is azt írta ki a centrírozó, hogy kevés a súly. Végül vagy 2 kiló súlyt rárakott és hatalmas örömmel húztam el onnan.

A 3. képen az első és hátsó felnik különböző mérete látható.

2008. március 5.
A két Alfa büszkén vágtatott Pozsonyba, bár az ok nem volt ilyen szép - az ember nem tud örülni, ha bazárba viszi az Alfát. Mivel összevissza rohangáltunk megfelelő vevőt keresve a 146-ra, nem nagyon figyeltem oda azokra a jelekre, melyekre általában odafigyel az ember. Picit gyanús volt ugyan, hogy reggel óta 263 km-t mutat a fedélzeti számítógép és nem bír csökkenni az hátralévő kilométerek száma, de az üzemanyagszint még nem érte el a nullát, így azt gondoltam ki, hogy majd visszafele a Shell kúton tankolok.

Mivel Éva mögöttem jött a 146-al, szép lassan döcögtem, ezért gondoltam, hogy ilyen jó a fogyasztás. Felmásztunk az autópályára és éppen a Duna felett hajtottunk át, mikor egyetlen rángatás, bármi nélkül fogta magát az autó és leállt a motor. A kijelzőn megjelent a Sistem avaria (rendszerhiba) felirat és a figyelmeztetés, hogy azonnal forduljak a márkaszervizhez. Én inkább a Szamosit hívtam. Közben persze sikerült a leállósávba navigálnom az autót és senki nem durrantott seggbe (ha nem Éva jön mögöttem, bármi lehetett volna a vége...). Háromszög ki, 146-ba be és mentünk gázolajat keresni. Kénytelen voltam venni egy 5literes kannát is, majd egy hatalmas kerülővel vissza a hídra. Közben persze a 146 is tiltakozni kellett, így kénytelen voltam abba is tankolni... Alig fél óra alatt visszaértünk, szerencsére mindent úgy találtam, ahogy ott hagytam.

Megtankoltam a kannából, majd Szamosiék tanácsa szerint párszor megdolgoztattam az üzemanyagpumpát, majd megpróbáltam beindítani. Semmi. Másodszorra semmi. Harmadszorra röff röff beröffent. Viszont továbbra is hibát jelzett, de János megnyugtatott, hogy ez okos gép, nemsokára felfogja, hogy minden ok és nullázza a hibát. Így is történt, úgy tűnik a hülyeségem megúsztam egy tapasztalattal és semmi nem károsodott.