Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

A Szilvesztert otthon szerettük volna tölteni, de ennek nem mondott ellent, hogy december 28-30. között egy kicsit kikapcsolódjunk. Egy hirtelen ötlettől vezérelve a Balaton nyugati partját néztük ki, erre még soha nem jártunk.

Az út annyira rendben volt, hogy jobban már nem is lehetett volna: az utak rendben voltak, nem csúszott, nem volt hó, a 83-as út meglepően jól autózható, Matyi végigaludta a 3 órás utat, mi kell még? Az igazsághoz ugyan hozzátartozik, hogy Pápa es Hévíz között valahol 3 faluban is rettenetesen fel voltak túrva az utak, de át lehetett vészelni. A Garmin nyílegyenesen vezetett a célba.

Hévíz a rengeteg német és orosz ellenére meglepően kellemes nyomokat hagyott bennem, amit az Európa hotelnek és a hangulatos városkának tudható be. Az egyedüli (jó nagy) negatívum az volt, hogy egy "fit" hotelben alapelvárásom volt, hogy nemdohányzó hotelről van szó, a realitás viszont az volt, hogy a nemdohányzó étterembe a dohányzószalonon át vezetett az út, ami nálam felér egy kisebb katasztrófával.

Ami kevésbé jött be, az a rég áhított Keszthely volt. Kastélyát eddig csak képekről ismertem, de mindig vágytam rá, hogy a Festetics örökséget személyesen is megnézzem. Keszthely Hévízről egy köpésre van csak, ráadásul decemberben ingyenes parkolással kedveskedett a látogatóknak. A jókedvünk a kellemes sétálóutca csak fokozta, míg a utcán őgyelgő népség miatt picit óvatosra nem fogtuk a tempót. A baj akkor kezdődött, mikor megéheztünk - a városban 40 perc gyaloglás és 30 perc autós körözés után se találtunk normalisan kinéző éttermet. Próba szerencse alapon benéztem 3 helyre, az egyik akkora volt, mint otthon az éléskamránk, a másik egy falócás pokoltornáca volt Rejtő könyveket idézve a harmadikban meg zsíroskenyér-lekvároskenyér szinten volt az étlap. Utolsó esélyként benéztünk a kastélyba, gondoltam itt méregdrágán, de csak süt egy darab csirkemellet a Matyinak. Egy fenét. Kávézó ugyan akadt, de a bejáratig el se jutottunk, mert a bejárati ajtó előtt egy banda füstölt akkora elánnal, mintha az éves molyirtásra jöttek volna össze. A kicsi ekkor már ordított az éhségtől, így csináltam 5-6 képet és visszamentünk az Európa hotelbe, ahol 14.00 kürül végre teletömtük a bendőnket.

A hazaút ismét gondtalan volt, Matyi ismét végigaludta, mi meg újra megcsodáltuk a kreatív magyar falfestési metódusokat a la Devecser :(

A minitúra 450 km-re sikeredett. Megpróbáltam úgy vezetni, hogy az mindenkinek kedvére legyen (90-100 km/h), ami meg is látszott a fogyasztáson, 900 km után 55 litert sikerült utánatankolni, vagyis simán hoztam volna az 1000 km-t egy tank gázolajjal. Az autó szerint 4.2 volt az átlagfogyasztás, az egyszeregy szerint 6.1 :)

184.820 km
A 4. szezont kezdik a Bridgestone téli gumik, most kb. 22800 km-t futottak, az állapotuk remek, nincs ok cserére. Ezúttal meg sem éreztem a 17-->16 váltást, ami által bebizonyosodott, hogy a hiba a 225-ös gumikban volt, a 215/45/R17 a helyes méret.

Egyik napról a másikra fogta magát és meghalt. Egyszerre mindkettő. Éppen ilyen alkatrészektől elvártam volna, hogy kibírják bármeddig, de nem... Utángyártottat egyszerűen nem lehet keríteni, senkinek nincs raktáron, gyárit meg nem akartam, így 3 hétig tartott, mire felfedeztem, hogy Pozsonyban is van Bárdi auto és 31€-ért vettem két Bárdi auto teleszkópot. Remélem 1-2 évig kibírják.

A novemberi rossz napokat autós szempontból a kilencedike tetézte be, csak úgy fogta magát a szélvédő és elrepedt. Alig 10 centis repedés volt a bal alsó sarokban, a nevesebb szélvédő specialisták 300€ körüli összegekkel riogattak, de találtam egész olcsó megoldást is: üveg 65€, keret 25€, ragasztó 25€, munka 25€, vagyis 140€. Gond csak egy volt, 3 napot kellett volna várni és első ránézésre nem tűnt olyan helynek, ahol ott merem hagyni az autóm. Aztán meggyőztem magam, hogy felesleges annyi pénzt kidobni, inkább várok.

Az üveg viszont nem várt, a következő 25 km alatt újabb 30 centit repedt - éppen a előttem - keresztben. Mivel a rendőrökkel mostanában szerencsém van, inkább elvittem a nevesebb szervizbe, ahol azonnal bevettek 7.30-kor és 14.00 mehetek az autóért. Mivel nem biztosítós az eset, 250€-ban egyeztünk meg.

Az üveges srác szerint követ kaptam kb. 10 centi magasságban, onnan repedt először lefele, majd felfele az üveg.

A közlekedési minisztérium sikeresen kiállította szeptember 23-ra az új forgalmit, kijavították az összes hibát, végre FIAT gyártja az Alfát, ami Romeo és nem Tomeo, végre 6-os váltóm van. A szín mizériát lezártuk: az CAC papírban Grigio van, így marad a szürke a forgalmiban. A FIAT képviselet hivatalos véleménye, hogy az arany nem szín, hanem nemesfém, a FIAT Slovakia máig nem válaszolt a kérvényeimre.

Az utolsó pont a rendőrség meglátogatása volt, hogy a címem átírják. Fél nap szabadsággal próbálkoztam, de nem jutottam délig sorra. Ezután 2 hét szünet következett, nem tudtam elszabadulni a munkából. Ekkor már 6 hete jártam forgalmi nélkül, de szerencsére nem állítottak meg. Az újabb próbálkozás keretében egy hosszabb ebédszünetet vettem ki és 10.30-ra mentem a rendőrségre. Alig hittem a szememnek, mikor 12.02-kor sorra kerültem - én voltam aznap az utolsó. Viszont a rendőr nem vett be "mert én most ebédelni megyek..."

Az utolsó próbálkozásom jegyében hétfőn reggel 7-kor már a rendőrségen voltam (7.30-kor kezdenek) és sikerült 19-nek feliratkoznom. Szinte hihetetlen, de 9.50-kor sorra jutottam, az már persze más dolog, hogy 10.15-ig hozzám se szólt, mert gyorsan megcsinált 3 forgalmit a hátsó ajtóban várakozóknak. Szerencsére már semmibe nem kötött bele és 12€ ellenében megváltoztatta a címem, így 6 hét után újra van forgalmim, ami ráadásul hibátlan :)

2010.10.26., 183700 km

Az autó másfél éve nem volt emelőn, így addig egyezkedtem Csörivel, míg sikerült egy egész napra kibérelnem a Várpalotai műhelyt az aranykezű mesterrel egyetemben :))

Aprólékosan átnéztük az egész autót és kicseréltünk mindent, amit csak kellett, kivéve a motorháztetőt tartó teleszkópokat, amik nem tudom mikor haltak meg, de már egyáltalán nem tartanak.

Lényegében semmi meglepetést nem találtunk, a lassan porrá morzsoló hűtőről már régen tudok, az olajfolyást a váltó oldalon szintén láttuk már, a lengőkar és kormányösszekötők eddig bírják.

A levegőszűrő meglepően koszos volt, pedig eredetileg nem is akartam cserélni. A klímaszíjat se akartam, de a hajszálrepedések láttán inkább az is cserélve lett. A vezérlést elég lett volna 30e km-el később cserélni, de a 159-es sztorik a vízpumpával elvették a kedvem a kísérletezéstől, lényegében úgyis mindegy, hogy a 60 ezrest most adom, vagy jövőre... A kézifék zsinórok teljesen össze voltak rothadva, amin nem csodálkoztam, a hátsó keresztlengőkar meg már majdnem kiesett a helyéről - ez se volt újdonság.

Újdonság volt viszont az EGR szelep, amit eddig még soha nem pucoltunk ki - annyi kormot kapart ki Csöri, hogy 2 halottas urnát megtöltött volna. A motor felőli toroknál a korom már teljesen elzárta a felső levegőnyílást. Nem tudom emiatt, vagy más miatt, de sokkal, sokkal jobban megy most az autó.

Meglepett az izzítógyertya is - az 1-2-3 még gyári, a 4. cserélve volt. Csöri megállapítota, hogy a 4. teljesen kukás és a 2. már picit döglődik, mindkettőt cseréltük. Eredetileg mind a 4-et cserélni akartam, de Csöri lebeszélt róla.

Sikeresen felkészültünk a télre és a 200 ezredik kilométerre :)

Majdnem két hétig jártam papirok nélkül. Az ok prózai volt: a rendőrségen nem tudták megmondani, hol vannak a papírjaim. A pozsonyiak szerint már elküldték, a szerdahelyiek szerint még nem érkeztek meg. Ez egy műen generált gond, a pozsonyi ugyanis nem Szerdahelyre küldi a papírt, hanem Nagyszombatba, hogy minél több bürokrácia keletkezzen és legyen munka, amit ki lehet mutatni. Szeptember 8-án elhatároztam, hogy most már muszáj beutaznom a rendőrségre, mert 9-ig volt érvényes a papír, amit a rendőrtől kaptam (a gumicsere után az autó alkalmas a közlekedésre...), viszont a rendőrség csak hétfő-szerda-péntek van nyitva.

El is indultam reggel 6-kor, mert 7.30-kor nyitnak és első akartam lenni. 6.40-kor én voltam 22. Azt hittem megüt a guta, a mellettem megállás nélkül pofázó kamionos szerint ők 5-kor jöttek. Ez már betegség. Szerencsére a rendőrök pontosan nyitottak, és alig 10-en álltak a sorban, így az elsők között jutottam be. Megtudtam, hogy a papírjaim még nem érkeztek meg, így mehetek haza és jöhetek pénteken. Kérdem és pénteken már biztos itt lesznek, ha 2 hét alatt nem értek ide? Azt nem ígérheti. De várjak azért, mert megnézik az új gumijaim. Ok, vártam 40 percet, a hölgy megnézte a gumikat. Mondom, akkor én megyek is haza, jövök pénteken. Néz rám: de nem ezzel az autóval. ??? nézek rá. Hát pénteken már nem lesz érvényes a papír, jöjjön vonattal. 20 éve nem ültem vonaton és nem is tervezek ilyesmit, így kértem írja fel, hogy jó a gumi és ha megállítanak, valahogy kibeszélem magam. Erre felírja a papírra, hogy gumi új, de nem ellenőrizhető a méret. Mondom hogyhogy nem? Hisz nézzék meg a papirokban! Na jó, de nincsenek papirok. Ha akarom, álljam ki a sort és megnézik a számítógépben. Másfél órával később már az 5. embert intézték, én még mindig a 22. Aztán valahogy begyorsult a dolog is alig 3 óra múlva sorra jutottam. Megnézték a számítógépben és felírták, hogy a 215/45/R17 jó az autóra.

Ennyi siker mára elég is - gondoltam. De ma velem voltak az angyalok. Az egyik csendes rendőr, megsajnált és addig kotort a postán és a szemétben, míg egyszer csak kihúzta a papírjaim. Hurrrá!!!! Közben kiírtam a kérvényt, hogy változtassák meg az autó papírjaiban az én címem, mert az bizony oda is be van írva. Én naív, azt hittem az autó papírjaiban az autó adatai vannak, de nem, a címemnek muszáj ott lenni. Ez egy nagyszerű módszer, hogyan beszedni még több pénzt, aki költözik, az biztos tele van bankjegyekkel, szedjük el tőle, amit csak lehet. A rendőr srác rendes volt, még mielőtt a kérvény leadtam volna, rákérdezett, hogy ez másik autó, vagy az, amivel jöttem? Kicsit hülyén néztem ki a fejemből, hát persze... Mert, mondja, az az autó, ami kinn van arany színű, a papirokban meg szürke szín van. Mivel nem ül a szín, ismét bevonják a forgalmit, mert ezt már szigorúan veszik.

Nyeltem egy nagyot, fejben már kombináltam. Mennyi évet lehet kapni hivatalos közeg súlyos testi sértéséért? Nem, nem éri meg. Mosolyogtam egyet: ha nem tetszik a színe, írja át... Nem, nem, a közlekedésügyi hivatal által kibocsátott papír számunkra szentírás, ha itt szürke van, akkor az szürke. Biztos hülyére volt törve és rossz színre festettem, próbáljam a Lopott autók ellenőrző osztályát, ha ők megállapítják, hogy a szín eredeti, akkor a Közkedésügyi hivatal átírja a színt, és annak alapján a rendőrség is átírja. Mivel ez soknak tűnt, egyenesen a Közkedésügyi hivatalba siettem, ahol a hölgy szokatlanul rendes volt. Bár az is lehet, hogy az ok az volt, hogy megmutattam neki, mennyi hiba van a papirokban (Alfa Tomeo, Peugeot motor, 5-ös váltó....). Megígérte, hogy mindent javít a papirokban - péntekig. Kivéve a színt. Az autó hivatalos színe ugyanis Grigio - Luca di Bosco. A Luca di Bosco-t nem lehet lefordítani, az biztos valami marhaság, marad a Grigio, ami szó szerint szürke, így nekem szürke autóm van és punktum. Ezek szerint van még egy lehetőségem - átfesteni az autót. Mivel ez túl körülményesnek tűnik, egyelőre nem csinálok semmit....

180642 km
Fene tudja, mennyit futottak végül a Vredestein gumik, a tippem 38000 km körül van, ami nem is rossz teljesítmény. Az új gumiknál végül a Pirelli P Zero Nero 215/45ZR17 91Y lett a nyertes, bár szívesen vettem volna újra Vredestein gumit is. Talán beképzelem, de a 225/45 jóval nagyobbnak tűnt, viccesen kicsi így a kerék, de sajnos a papirok szerint ez a hivatalos gumiméret.

Az akció kerek 500€ volt.

Sose voltam szent. Nem is állítottam ilyet és be kell vallanom, naponta megszegek jópár szabályt, főleg az utakon. A legtöbb esetben a sebességgel van bajom, nehogy már 50-el kelljen totyogni a 4 sávoson, ahol jópár éve a rozzant Skodák meg Ladák háromszoros féktávval még 60-al jártak, nehogy már 40-el menjek ott, ahol fél éve befejezték az útépítést, de a tábla kinn maradt. És nehogy tilos legyen balra kanyarodni ott, ahol évekig balra tértem és nehogy emiatt kerüljek a bedugult városban majdnem 4 km-t. Nehogy már a padkajavítás miatt lezárt úton heteken át körbe járjak, napi jó fél órával többet ülve dugóban, mikor a munkások 16.30-kor eldobják a lapátot és a nyamvadt behajtani tilos tábla mellett simán el tudok hajtani és senkit nem veszélyeztetek. Szóval az öntörvényű viselkedésem öntörvényű magyarázata mindig talál okot arra, hogy a központilag előírt szabályokat lazábban vegyem a kelleténél és az emberekre erőszakolt szürke uniformitás ellen lázadjak. Sokszor az az érzésem, hogy az őrzünkvédünk mögött lényegében csak az van, hogy mindenki olvadjon be az átlagmagas, átlagfábiás, átlag60lovas, átlaghavi1000km, átlagképességű, átlagagyú, átlagfelfogású átlagba. Mert az átlag a jó, 40 éven keresztül bizonyított tény, az átlag nem ugrál, az átlag nem siet, az átlag elégedett, az átlag alkalmazkodik. És szemtelen is vagyok. Néha nagyon szemtelen. Például aki három autónyi helyet hagy induláskor, azt megelőzöm. Aki beragad, azt kikerülöm. Ha zöldem van, nem adok udvariasan előnyt a szemből balra térőnek, menjen akkor, amikor a soromnak pirosa van. Szóval nagyon rossz ember vagyok. Ezt sokan tudatják is velem, a szelídebbje a 30 km/h totyogás után megsértődik, hogy megelőztem és 50 km/h helyett 70-re gyorsít és le akar tolni. A másik villog, mint a veszett karácsonyfa, a harmadik a dudára tenyerel. Én mosolygok. Én nem villogok, nem dudálok senkire, én előzök. Aztán van a durvábbja. Ilyeneket főleg kétsávos utakon látni, ahol az egyik sáv elfogy és jönne a besorolás. A kezdő durva ráragad az előtte lévő autóra és mereven néz előre, nehogy beengedjen. A közepesen durva dudál is hozzá és mutogat, miért nem soroltam be 2 km-el korábban a sor végére. A nagyon durva meg kiugrik az autóból és kirúgja a jobb lámpám. Ez van, az emberek mindenfélék. Befüvezett taknyosok, frusztrált apukák, kigyúrt izomemberek. Mindegyik harcol a saját 10 négyzetméteréért az aszfaltcsíkból. Én nem harcolok, én simán rossz ember vagyok. Mert saját szabályok szerint élek nomádként és akkor lassítok, mikor veszélyes a gyors tempó és nem akkor mikor tábla írja elő. Mert oda hajtok be, ahova az aszfaltcsík vezet, nem oda, ahova beengednek. Rossz, rossz, rossz. Ennek ellenére meglepően jó kapcsolatom alakult ki a rendőrséggel, ami abban nyilvánult meg, hogy a 2001 és 2009 között lefutott 250 ezer km alatt egyszer sem fizettem büntetést. Volt úgy, hogy megdorgáltak, volt úgy, hogy fiatalkori nagyon gyors száguldás miatt nem sikerült a célfotó, a lényeg, hogy kijöttünk egymással. Én nem okoztam balesetet, ők nem zavarták a köreim. Aztán történt valami, amit nem értek, valaki szerint a sors bosszúja és utolért a folyóra járó kancsó, más szerint sima pech, a harmadik szerint a rendőrség szorgalmas munkájának eredménye. Az egész a tilos behajtással kezdődött. Szokás szerint elkerülve a másfél órás dugót a tilos behajtani táblán át elindultam haza. Mivel az ott lakóknak valahogy haza kell jutni, az első 100 méteren azt játszottam, hogy ott lakok, a második 100 méteren játszottam, hogy eltévedtem, aztán fellélegeztem.... volna. De nem, ott állt a rendőr, ahol a kánaán kezdődött és a szörnyű rémtettem 60 euróval büntette. Megmagyaráztam, hogy pár hetes kisfiam sírva vár rám és nem akarok dugóban megőszülni és senkinek sem ártok, a katonai fegyelem fontos és spártai szigorúsággal és tettetett kegyetlenséggel ropogtatta a három huszast. Aztán picit megenyhült és két huszast visszaadott, neki is van családja. Rendes ember. Magamban azért vigyorogtam egyet, kb. 20 óra dugózást spóroltam a lezárás hetei alatt, egy óra 0,1 euró, egész tűrhető. Illetve ha valaki hivatalosan kért volna huszast egy antidugósítás keretében, szerintem simán kifizettem volna. Aztán jött az autópályás akció - 130-on a tempomat, ballagunk szép lassan, egyszer csak besűrűsüdik előttünk a pálya. Megrúgom a gázpedált, a mutató 160-ra lendül kb. 15 másodpercre, aztán visszaáll szépen 130-ra, de késő. Már villog is a Golf, megint 60 euro. Célfotót kérek, de nincs, ha kell, utazzak a kerületi hatóságra 150 km-t és kérjem ki. Nincs más hátra, mint elhinni, hogy pont akkor kattant a gép, mikor odaléptem neki. Azért ő se nagyon biztos a dolgában, ezért megint 20 € a büntetés. Pár nappal később egy utópálya melletti parkolóban 10 koromfekete úriember blokkolja a parkoló jobb oldalát, mivel a kicsit akarjuk szoptatni, a 21 üres hely legtávolabbi résébe tolatok, ami persze mozgáskorlátozottaknak van fenntartva. Mivel sok a szabad hely, többek között mellettem is nekik van fenntartva, nem nagyon izgat a dolog, a lényeg, hogy a feketék ne bámulják a szoptató anyukát. Még ki se szállok az autóból, már ott a rendőr. Egy anyagyilkos, vérengző vadállat józan pillatában fellépő lelkiismerethullám tör rám, majdnem elsüllyedek a vádak hallatán. Ekkora bűnt szinte nem is tudok elviselni. A koporsómba veri a szöget az újabb vád: a jobb hátsó kerék ráadásul átlóg a másik parkolóhelyre, így két speciálisan megjelölt parkolóhely blokkolásának vétkében bűnösnek találtatott. 20 perces tárgyalás következett, amely nagyon fordulatos volt. Sokáig úgy nézett ki, hogy kötél általi halál a büntetésem, aztán a szoptatást befejezve a háromtagú család és Matyi védőgügyögése a mi oldalunkra fordította az előnyt és szabadon távozhattunk. Na ők voltak az utolsó normális rendőrök az életemben. Következett a traktoros sztori. Ha erre gondolok, máig remegni kezd a kezem. A sztori lényege, hogy van egy 4 sávos út, ami 2 sávos, mert a középső két sávot fehér csíkkal kidíszítették. Mennyi értelme van, nem tudom, nem kibickedem a dolgukba. Viszont aszfalt mint aszfalt, sőt a ritka használatnak köszönhetően kimondottan minőségi aszfalt, ezért vettem a bátorságot és megelőztem egy 25-el kullogó mezőgazdasági JCB-t. Abban a pillanatban mögöttem termett a rend szigorú őre és olyan szemrehányó tekintettel nézett rám, mintha megettem volna a vacsoráját. Hogy képzelek én ilyen ekkora bűnt elkövetni... Kérdem mi a baj, bepiszkoltam a csíkokat? Az én értelmezésemben akadályt kerültem ki, csak nem fogok mögötte döcögni?! A szabály, az életem értelme, a közütak bibliája, a naprendszer közepe világosan megmondja, hogy a csík az csík, a NAGY FEHÉR VIRTUÁLIS SZALAGKORLÁT és inkább apácákat erőszakoljon meg valaki, de NEM LÉPHETI ÁT. Jó kemény kalapja volt a srácnak, magamban már röhögtem... volna, ha ez a poén nem kerül 60 euróba. Na mindegy, megint egy olyan eset, mikor egy ROSSZ embernek nem fog fél deci festék parancsolgatni és holnap, holnapután és aztán még sokszor ugyanígy ki fogom kerülni az akadályt. A ROSSZ emberek viszont mágnesként vonzzák a bajt, az egyenruhás bajt. Mikor kirúgják a lámpám, akkor nem, két óra várás után hívtam nekik, hogy visszavonom a feljelentést, mert nem győzöm őket kivárni, és a tettes már legalább 100 km-el arrébb van és két óra várás amúgy is elég volt arra, hogy ne akarjak szembesítősdit játszani az illetővel. Ráadásul a horpadás is jól mutat az autón, a pókhálósan repedt lakk meg kimondottan Robert Smith-es. Most viszont ott voltak, kiszúrtam őket rögtön. Be is álltam mintapolgár rezsimbe, szigorúan 50 km/h, narancsnál már fékezés, az átlagtól csak egy picivel elevenebb kigyorsítás. Két kilométer után kezdtek gyanúsak lenni. Ragadt rám és tolt le az útról. Két lehetőségem volt - gyorsítani vagy maradni 50-en, ők meg bohóckodjanak. Maradtam. Egy besorolás következett, három autó közénk került. Rögtön jobban érteztem magam, mikor látom, hogy a tele csíkon keresztül előzik a sort és jönnek mögém. Itt már kezdtem magam rosszul érezni. Mit akarnak? Teljesen átlagos vagyok, még szürke felhőt is fújtam magam fölé. Nem kellett volna autót mosnom? Esetleg a fólia? Indexelni mindig szoktam, a pirosat tisztelem, a sebességet nem léptem túl. Pedig egyszerű, orruk van a ROSSZ emberekre. Le is villogtak és 5 perc keresés következett. Aztán jött a magas lovas, lenéző pillantás: na seggdugasz, eléggé beszartál tőlem? én vagyok a JO rendőr és most szívni fogsz. Udvarias köszöntésem biccentéssel fogadva már sózza is rám: 60 euró lesz, kopottak a gumik. Az anyád, jobbat nem találtál? Kiszállok, nézem az első gumikat: tök jók. Nem elöl, hátul. Hátul? Uram szerintem ez legalább 3 mm, a törvény 1,6 mm-t ír elő. Ezek a gumik még simán kihúzzák télig. Pofázni mersz polgár? Néz rám villámot okádó szemekkel, de időben moderálja magát: ha nem lesz csendben, elveszem a jogosítványát is és lefoglalom az autót. Apám, TE ezt mind megteheted? TE ilyen hatalmas vagy? Mély tiszteletet varázsolok a szemembe és udvariasan megkérdem: Nagy jó uram, hogyan tetszett 4 méterről megmérni, hogy a gumiprofil fél milliméter? A válasz érdekes: nem a bal oldal, a jobb hátsó gumi fél mm és kész. Hajlandó megfizetni a 60 eurót? Az autó papírjait mindenképp lefoglaljuk! Hú, ÖN nagyon erős és hatalmas, kérem büntessen meg nagyon, nagyon. Ekkora bűn számára túl enyhe ez a büntetés, egy ROSSZ ember többet érdemel! Azért szépen megkérdezem, hogy ha a bebizonyítom, hogy a gumi még 1,6 mm-es, akkor megegyezhetünk? Megint a speciálisan tanult szúrós pillantással néz ártatlan szemeimbe: ha nem emiatt, akkor azért vettem volna el a papirokat, mert más cím van az autó papírjaiban, mint a személyiben. Ekkor esett le, hogy bármit is tettem volna, bárhogy is rendben lettek volna a dolgok, ma egyszerűen elő volt rendelve, hogy fizetnem kell. Mert ROSSZ ember vagyok.

Bizony, megint eltelt egy év. Az autó korát és a kilométer állást is sikerült megduplázni. A 2010 egész jó év volt a kiadások szempontjából, mivel az első futómű cseréjét már készpénznek veszem, ezen kívül csak a JE kerékcsapágy csere és a felső turbócső eldurranása lepett meg. Volt még két olajcsere, így többet költhettem szamárságokra :)

Messze a legdrágább mulatság a xenonosítás volt, a Bose HiFi és a fóliázás se azok a dolgok, amik miatt pénztárcát kéne nyitogatni.

Minden esetre a 3. év végére átlépjük a 15000€-s határt, 55:45 arányban megosztva a szervizek + extrák illetve a tankolás + biztosítás között. Az autópálya díjakat és a parkolást még mindig nem számolom, kb. 300€ / év.