Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

2009. január 29., 136217 km

17 €

M+V Kubovič, Pozsony

Első futómű beállítás, -1 és -3 értékek között kell mozognia, +6,8 volt....

Le kell tolnom az Andrist, hogy nem tud lengőkart cserélni anélkül, hogy elállítaná a futóművet :)))

Brutális a különbség, a beállítás előtt is éreztem, de most elég rágondolnom, hogy jobbra akarok menni és már neki is dől az autó. Sokkal feszesebb lett minden.

- hatso ajtok egyik naprol a masikra elkezdtek ugy nyilni, mint az olajto, minden pillanatban varom, hogy kirohan par kover diszno (hatarolok?)
- alig 45000 km utan doglodni kezdett az ekszij (meg gondolom valamelyik gorgo)
- futomubeallitas
- lampak beallitasa
- elso fektarcsak teljesen kukasak
- bal feltengely haldoklik
- az elso stabilizator es a kutyacsontok lassan cseresek
- a turbo picit ereszti az olajat
- a nivopalcanal gyongyozik az olaj
- a lengescsillapitok lassan cseresek (meg talan a torony is)
- lassan itt a muszaki + zoldkartya ideje
- a nyari gumik mennek a kukaba
- a nyari felniket gorgoztetni kell
- a jobb tukrot szinre kell fujni
- az elso utkozot picit meg kell javitgatni

2009. január 25., 135.997 km
Kezdett elegem lenni az egészből. Körülbelül ugyanezekkel a szavakkal kezdtem a blogot egy éve is, a 156 futóművének nyekergése egyszerűen minősíthetetlen kezd lenni. Fel is akartam tölteni a webre, hogy ezzel riogassam a jónépet, de az autóm egy nagy szajha: egész nap képes úgy nyikorogni, hogy nem hallom a rádiót, de ha becsomagoltam a mikrofont, hogy feljátszom a zajt, egyszeriben elhallhatott. Ezt eljátszottuk 2-3x, aztán feladtam, úgyse kell nyilvánosan kiteregetni a szennyest.

Az egész első futómű kórtörténete:
A vétel után két héttel kezdett el nyikorogni, akkor még azt se tudtam, hogy létezik az autóban lengőkar. Másfél év elég volt, hogy lengőkar szakértő legyen belőlem, fejből fújom az összes lépést....

Szóval első alkalommal jött az ismerkedés. Ez 2007. augusztus 29-én volt, 93300 km magasságában. Megtudtam, hogy a hatalmas nyekergés oka a picike felső lengőkarocska, amilyen kicsi, olyan nagy a szája. A szilentek viszont nem lógtak, így kapott egy rakás fókazsírt. Csodák csodája, igazuk is lett a Szamosiéknak, tényleg az a kis vacak volt zajos. Majd' háromezer kilométert kibírt a fókazsír, aztán a spanyol hegyekben újra kezdte, a helyi greenpeace majdnem kitiltott a Pireneusokból, hogy zavarom a madarakat a párzási időszakban. Valahogy túléltem, de megesküdtem, hogy több fókazsír nem kell. Ezúttal Csöri guru szervizét látogattam meg, aki 2007. decemberében, 103.653 km állásnál kicserélte a nyikknyakk gyári felső lengőkarokat Delphi-re. Újak voltak, szépek voltak, csendesek voltak, forrt bennem az öröm. Januárig. Február 10-én már megint a Szamosiéknál voltam, km állás 108200, a Delphi 5000 km-t bírt ki. Ezúttal bálnazsírt kapott a lengőkar, jól betömtük a pofáját, ne legyen kedve nyöszörögni. Hasonló elánnal tömtem meg a pénztárgépet is, átléptük a 100 ezer Forintot. A bálnazsír jó volt, legközelebb májusban kellett megint másfajta grafitos macskakakival bekenni, ami majdnem annyi volt, mint az új Delphi csendes periódusa (115115 km). A grafitos is hamar megadta magát, bár nehéz összehasonlítani a periódust, hiszen nem fut az ember rögtön szervizbe, egy ideig hallgatja, tűri, aztán lassan kezdi félrerakni az ezreseket a malacperselybe. A következő fordulót augusztus 8-ra írtuk ki, 125226 km, tehát több, mint 10 ezer km-t voltam türelmes. Érdekes módon a Szamosiék még mindig nem raktak be új lengőkart, hanem felújították a Delphit. A szilentezésig tehát csaknem 21573 km-t tudtam a lengőkarokba rakni, aztán végleg megdöglöttek. Ekkor a stabilizátor rudakat is szilentezték.

2009. januárra már teljesen elegem lett az egész lengőkarok taknyolásból. A többség szerint ráadásul én vagyok a hibás, mert nem gyári cuccot használok, így ezúttal - 135997 km-nél, 32344 km után kivágtam a fenébe a Delphit. Úgy lötyögtek a szilentek rajta, mint hűtőből frissen kivett kocsonya. De nemcsak a felsők, az alsók is. A jobb alsó volt a prímás, szerintem az diktálta a fő hangokat, a felső lengőkarok csak asszisztáltak. A vonósnégyest a bal alsó kar egészítette ki és így együtt szépen muzsikálgattak. Mivel a muzsika kikapcsgombját nem találtam, mint a négy zenészt menesztettem. Rohadjanak meg, ahol vannak. Az új lengőkarokat Erhardtól szereztem, a felsők gyári dobozos TRW-k, az alsók Ocap márkájúak, nincsenek ugyan gyári dobozban, de ugyanolyanok :)

Majd 5 órán át cseréltük őket (én, én, csak egy picit segített az András, szépen elmondta, hogy melyik vasnak mi a neve és mire jó, amúgy én csináltam az egész piszkos munkát! Na jó, nem így volt.... Én álltam, ő meg melózott és még magyarázott is... de rongyfelelős én voltam :))

Most már csak az a kérdés, hogy mennyit bír ki alattam egy ilyen konfiguráció. Na meg minél előbb kell egy futómű beállítás, be is jelentkeztem holnap 11.30-ra.

2009. január 25., 135.997 km
172 nap és 10771 km után újra eljött az olajcsere ideje. A cserét András bácsival oldottuk meg egy vasárnapi ebéd keretében.

- Olaj Selenia WR 5-40 15600 Ft (Elaforg)
- Gyári gázolajszűrő 5900 Ft (Erhard)
- Olajszűrő 1890 Ft (Erhard)
- Levegőszűrő 1800 Ft (Erhard)

Bár rutinműveletnek tűnik egy olajcsere, ezúttal voltak nehézségek is. Én, főkibici pozíciómnál fogva erről nem tudtam, csak az András nagyon sóhajtozott lenn az aknában, ezért kénytelen voltam lehajolni hozzá. Meg is fájdult a derekam, de nem törődhettem vele, mert az András már méteres erőkarral próbálta megnyitni az olajleeresztő csavart és az meg se mozdult. Ekkora erő kifejtése esetén már reális esélye van, hogy az öntvény kapitulál, ezért nem nagyon feszegettük tovább a dolgot. Végül András édesapja segített a jobb kezébe épített rezonátor segítségével úgy megrázta a csavart, hogy az legyőzte a rákent ragasztót (?) és megindult. Úgy fellélegeztem, hogy megemelkedett a garázs teteje. Az András is, mert egész idő alatt egy 156 műszerfalon állt, amiről nem is tudott, mert egyszer régen oda rejtette az aknába. A pici MJET olajszűrőt olyan gyorsan cserélte ki, hogy szemmel nem tudtam követni. A kifolyott olaj ronda fekete volt, jóérzésű ember ilyet nem hagy az autóban. Ellenben az aránysárga, gyönyörű, új, friss, fincsi Selenia nagyon szép látvány volt, ha nincs fogvacogtató 7 fok a műhelyben, biztosan vadvirágos, méhektől hangos méznektárhoz hasonlítottam volna. A gázolajszűrő cseréje a márkaszerviz szerint nagy esemény, Andrásnak két perces munka volt, amiből másfél azzal telt, hogy megpróbálta belőle kiönteni az összes gázolajat. Közben megtanultam, hogy a Beta nagyon jó szerszámokat gyárt. A levegőszűrő cseréjéhez le kellett venni a motorborítást, egész jó mulatság kihalászni a szűrőt ill. visszarakni az újat és bekattintani a bilincset. A levegőszűrő annyira poros-koszos volt, hogy elhatároztam, ezentúl véletlenül sem hagyom ki és azt is 10000 km után cserélem majd. A mostani így 21016 km-en át szolgált, ami szerintem marketing duma vagy az, aki összeállította a szervizkönyvet, még nem látott húszezret futott szűrőt.

Azért én se voltam teljesen haszontalan, az alsó motorvédőt egyedül szedtem le és segítettem visszarakni :) Másodosztályú inasnak szerintem már jó vagyok, sőt törlőrongy adogatásban verhetetlen vagyok.

A csere után picit járattuk a motort és kiderült, hogy a 4 liter olaj nem elég neki. A pálca alján még nem látszott olaj, a számítógép szerint 2 egység hiányzott. Kapott még 3-4 decit - most már a pálca felénél volt az olaj, de a számítógép szerint még mindig hiányzott 2 egység. Többet már nem mertünk beleönteni és jól is tettük, egy kis idő után szépen megállt az olajszint a MAX jelzésnél és a számítógép is észbe kapott.

1. fejezet
Na hol kezdjem? az elején? vagy in medias res?

A jó anyját minden olasznak, a jó apját mindenkinek, aki kitalálta a xenont, a jó mamáját mindenkinek, aki xenont árul és a jó papáját mindenkinek, aki xenont vásárol.

Inkább mégis az elején.

Szóval vettem én is egy ilyen xenon izét. Marha jól láttam a gyárival is, de mégis meg kellett vennem, mert fejre vagyok esve. A jobb oldalon kezdtem. Kiszedtem az izzót, rákötöttem a levegőben a xenon izzót, bekötöttem a trafót, ellenőriztem és röhögtem egyet, hogy ez nagyon egyszerű - 5 perc alatt kész voltam. Bekapcsolom - semmi, lóg a levegőben az izzó és nem vilagít. Fél perc meditació után rajöttem, hogy a reflektor helyére kötöttem be, nem a tompított helyére. Visszaoperáltam hát a reflektort és elkezdtem gondolkodni, hol a tompított, ha már a sárhanyó tövében vagyok és a reflektor a világítás belső része. Féltem odapillantani, de muszáj volt és tényleg, van ott egy 2 centis lyuk és ott rejtőzik a tompított. Leszedtem a jobb oldali takarólemezt és kiderült, hogy van ott hely elég. Naaa, megy ez, ha akar az ember. Fogtam a lámpa takaróbúráját és a frissen vásárolt baumaxos 25-os fúróval nekiestem. Vagyis pofára estem. Mert a fúró elgörbült a műanyagtól. Egy kézzel visszaegyenesítettem, erős gyerek vagyok én. Sajnos teljesen egyenesre nem tudtam visszacsinálni, ezért a 25-ös lyuk helyett 27-es ellipszis lett a vége. Ez a kupak is megér egy misét, a xenonhoz ugyanis vagy egy szilikon kupak, ami nagyszerűen lezárja a műanyag kupakot, csak éppen azzal számol, hogy kupak maximum 2 mm vastag, nem úgy, mint ez - az egyik felén ugyanis olyan vastag, mint a kisujjam (szellőző hasáb?). Ezt megoldottam ragasztópisztollyal, körbekentem, így olyan 23-24-es lyuk maradt. Persze az alján a szellőzőt, mely a lyuk miatt kiszakadt, szintén foltozni kellett. A következő lépés az volt, hova kerüljön a trafó. Kapásból kiszúrtam 5 helyet, szépen fel is szereltem mind az 5 helyre, de egyik se tetszett. Nem tetszett a kínai felfogató sem, úgy hajlik, hogy a trafó súlyát alig bírja el, és attól féltem, hogy állandóan rezonálni fog majd. Végül mégis találtam egy egész jó helyet és a végső helyére került. 8-as kulcs kell hozzá, amit egy kézzel akartam kivenni a szekrényből. A doboza persze kinyílt és az összes kulcsom szétgurult a garázsban. Az egyiket majdnem elkaptam, de csak majdnem, mert közben rámesett a feleségem biciklije. Mivel a bicikli csomagtartójában volt a xenonkészlet, azt kellett mentenem. Meg is mentettem, de így rámesett a másik bicikli es belerúgtam a 20 kilós satuba. Félig rokkantan, de nagy kedvvel fogtam neki az izzó behelyezésének. Mivel Punto II-n edződtem, úgy gondoltam, elég tapasztalatom van. A 156 lámpája nagyon izgi alkatrész. Olyan, mint a fóka segge, mély es sötét. Nem mintha sok fókasegget láttam volna, de nagyjából így képzelem el. Mivel lemerült az elemlámpám, vettem egy fejre rakható bányászlámpát, így spóroltam egy kezet. Nagyon ügyes vagyok. Olyan elégedett voltam, hogy a csavarokat le is vertem. Szépen beestek a motortérbe, a motorvedőre. Jó széleset mosolyogtam, mire levertem a 8-as kulcsot is. Szerencsére ezt már ismerem, addig csapkodtam alulról a motorvedőt, míg a végén ki nem estek az alkatrészek. Engem nem lehet csak úgy átverni!

Szóval a xenon. A jobb kezem beraktam a 10 centis résbe, ahol jól elvolt a többi kábellel együtt. Pici kézimunkával sikerült rászúrnom a piros kábelt a barnára és a feketét a sárgára. Mehetünk pudingra! Nagy büszkén beülök az autóba, kulcsot fordítok, lámpát kapcsolok, és... és semmi. Nem világít. Trafót cserélek. Semmi. Izzót cserélek - semmi. Erhardnak hívok, azt mondja jól csinálom. Andrisnak hívok, ki van kapcsolva. Gondolkodjunk egyet, elvégre van egy villamosmérnöki diplomám és otthon is én cserélem a kamrában az izzót, tehát tehetségem is. Ha nem a barna a plusz, akkor kizárásos alapon csak a sárga lehet az. A kínaiak is sárgák, ez jó előjel, isteni sugallat. Kiköt, beköt, beül, fordít, kapcsol - ez az! Világít, éljen, éljen. Ezt le is kell fényképezni! Csinálok 3 képet, de látom, hogy valami furcsa történik az izzóval - nem felolvasztotta a védőburkot? Gyorsan lekapcsolom, nem történt semmi baj, csak a védőtok fogyott el. Picit. Ezzel meg is volnank, hiszen már csak a nőgyógyász gyakorlat jön - feldugok, kapcsolok és kész is lesz. Jobb kéz 10 centis lyukba beszúr, 1 ujjal rögzítem az izzót, 1 ujjal félrenyomom a kábelt és 1 ujjal kattintom a szorítórugót. Vagyis nem kattintom, mert több ujj nem fér be, csak kettő. Két centi, két ujj. Ez van. Újra. Semmi. Megint. Semmi. Kitépem a szilikongyűrűt, nyerek meg egy centit. Most már befér a harmadik ujjam, de nem tudom rögzíteni az izzót. Még párszor megpróbálom, de ez teljesen más, mint egy izzót behelyezni, ugyanis minél beljebb nyomom az izzót a fókaseggbe, annál kisebb a hely az ujjaimnak, húzom ugyanis a kupakot magam után. És ez ráadásul a jobb, vagyis a könnyebbik oldal. Kitartó ember vagyok, de ez mar kettőnek is sok, szépen elcsomagolom a xenont es visszarakom a fantasztikus H7-es izzót. Nem sértődött meg, világít. Örülök. Csomagolok. Viszlát.

2. fejezet
Éjjel latomasom volt. Nem olyan, hogy megyek az utcan es a Feri latom-as. Olyan igazi. Mint a Buddha ur, mikor fejen talalta az alma. Vagy az a Newton volt? Fene ismeri ezt a sok lusta hiresseget, mind a fa alatt hever ahelyett, hogy xenont szerelnenek.

Apropo xenon. Szoval felebredtem es a fejemben ott volt a pontos terv, mit hogyan fogok csinalni. Most az izzoval kezdtem, minden mast hagytam a fenebe. Berakni gyerekjatek, de eppugy, mint tegnap, nem tudtam mit kezdeni a rogzitorugoval. Rajottem, hogy a xenonizzo kb. 1 mm-el hosszabb, de a foglalat ugyanolyan. Mi lehet a gond? Vegul ugy dontottem, ugy a brute force technologiat valasztom. Azt tippeltem ugyanis, hogy az izzo fem foglalata is sokkal vekonyabb, mint a kinai muanyag foglalat. Az ujjamon mar mar kiszakadt a butyok, de csak nyomtam, nyomtam es egyszer csak bekattant. Mivel nem szeretem a felmegoldasokat, a kovetkezo 5 percet azzal toltottem, hogy bepattintsam a masik oldalt is. Picit feltem, hogy a muanyag eltorik, de kibirta. Ugyanezt elismeteltem a bal oldalon is - kisebb a hely, de nem volt gond. Alig tiz perc alatt bekerult a ket izzo, ujabb perc volt a pozitivnak kikialtott sarga es a barna kabel rakotese. Picit tobb ido volt a kupak felfuzese, az egesznek gyarinak es szepnek kellett kineznie. Erdemes fuzesnel mar a vegso allapotaban tartani a kupakot, hogy ne csavarodjon majd a kabel. Tegnap mar kineztem, hova kerulnek a trafok, az egesz alig 2-3 perc volt. Vegul jott a harom kabel osszekattintasa es elrendezese ugy, hogy az egesz trafos-xenonos dologbol semmi ne latszodjon. Summa summarum alig fel ora alatt bekerultek a xenonok es mehetett a probaut. Amitol tartottam, hogy nagyon forrosodik majd es karosodik a lampa, de a 20 km-es ut alatt nem vettem eszre semmit. A latas tesztre este hatig varni kellett. A szin fenomenalis. Nagyon termeszetes, a szemnek kellemes, viszont a reflektor sarga szine nagyon kiabrandito mellette. Akarcsak a parkololampa. Ezzel meg valamit kell tenni. Akarcsak a beallitassal, a bal oldal igencsak feljebb van, pedig szerviz állította be - igaz másfél éve.

A különbség a képen látható, aki nem tudná, a bal a H7 halogén, a jobb a 6000es xenon.

Epilógus
Az elmúlt napokban 3x fordult meg a fejemben, hogy kiszedem, főleg az előttem álló autó felgyújtása a legnagyobb félelmem. Többször látom, ahogy perzselem a sofőr nyakát. Aztán a fényt is jobban szórja, nincs a fénynek "vége" az úttesten, hanem tovább teríti, ami miatt lényegében egy gyengébb reflektort simán helyettesíthet. Az is idegesít, hogy belém köthet a rendőr. Szóval tesztnek jó volt, de nekem inkább gyári megoldás kell.

Aztán vannak a wow de jó pillanatok. Például január 20-án olyan 120-130 km/h körül megérkeztem egy erdős részre, ahol a bolyongó fénysugár (ami halogén esetén már le van nyírva ugye) kiszúrt egy fekete, fényelnyelős nagykabátú úriembert az út szélén sétálni. Mivel szemből jöttek az autók, de a kanyar miatt elvilágítottak, a legkisebb esélyem se volt, hogy észrevegyem. Túlzás nélkül mondom, a xenon életet mentett. Ha elkapom, rögtön vége. Ahogy sötétebb szakaszokra érek, a különbség szignifikáns és az autózás biztonságosabb.

Egyelőre marad, aztán majd meglátjuk.

Éva születésnapi ajándéka egy belépőjegy volt az Operettszínház Rudolf musicaljére mindennel, ami hozzá tartozik :)

- jeges reggel, Budapesten vörös fokozatú figyelmeztetés
- ónos eső odafagyás két törlés között
- komáromi tankolás
- Móron kútra csúszás
- Székesfehérvár, Bori vár, ...
- M7 Budapest
- pezsgőzés a Hiltonban
- gyertyafényes vacsora
- Operettszínház
- reggel villásreggeli
- délben már munkában

2008. december 11. 133420 km
Minden reggel türelmesen állok a sorban és várom a sorom. Mióta rendőr irányítja reggel a forgalmat, nem nagyon érdemes tolakodni, ráadásul sokkal jobban is mozog a sor. Ma viszont ócska nap volt. A csaknem 400 méteres két sávosra ugyanis nem tudom feltérni, akkora volt a sor. Mit csinálhattam? Elkezdtem előzni a sort, hogy majd a végén besorakozok. Csakhogy a sor ideges, a tükrökben figyelik, ki tolakodik és ha valaki pofátlan, mint én, előzni kezd, picit kitolják az orrukat, rosszabb esetben meg fejszével fejbe csapnak. Nekem szerencsére csak a kitolt orr jutott, ami nem lett volna baj, ha éppen nem parkol egy ügyes az út szélén. A taknyos úton fékezni nem akartam, periférikus látásom impulzust küldött az agyamnak, hogy simán elférek. Nem látta azonban, hogy a parkoló autónak akkora füle van, mint Mickey egérnek. Csak egy puffanás hallatszott és becsapódott a tükör. Szerencsére a tükör egészben volt, megnyugodtam és hajtottam tovább. Csak a munkában vettem észre, hogy a tükör nagyon megjárta...

Egy nappal később:
Leszedtem a tükröt és megragasztottam a repedést és a visszaragasztottam a kitört darabot. Egész tűrhető lett, legalábbis addig, míg nem lesz meg az új tükör.

Fájdalomdíjként egy szuper extra mosást kapott, de még mindig nem beszél velem...

2008.11.22, 132.327 km
Hideg reggelnek indult a mai nap, de reméltük, hogy kisüt a nap. Itt ott már kikukucskált a felhők közül, de nem vitte túlzásba. A matricát Győrben vettük meg, majd irány az M1. Nagyon kevés volt az autó, csak néhány román kamion miatt nem volt sima az út. Na meg az angol rendszámú audi s4, képtelen volt felfogni, hogy a belső sáv a lassú. Mikor harmadszor lassított ok nélkül kilencvenre, kénytelen voltam dudálni rá. Észbe kapott, GPS szerint 179-ig húztuk, de le akkor se ment a bal sávból. Egy fekete fokusz megelőzte jobbról, én ilyen nem teszek, ezért tempomat 110 és vártam, hogy eltűnjön. Tíz perc múlva újra utolértem, de szerencsére Törökbálintra vitt az utam, így nem kellett vele törődnöm. Törökbálintról Gazdagrétre vitt az utam, Onofrej Károly barátomnak vittem egy kis pénzt, amiért kaptam pár liter olajat és egy termosztatot. Viszont rossz pont: 156-ra nem tudtak hátsó ablaktörlőt adni. Az üzlet jól el volt dugni, de Garmin nélkül is megtaláltam volna, mert 4 darab 156-os parkolt előtte. Rögtön ki is szúrtam Erhardt autóját... Innen a Mamutba vezetett az utunk, olyan hideg volt, hogy kénytelenek voltunk venni egy kabátot az Évának. Most is kitippeltünk egy részt, amit átvizsgáltunk, az Erzsébet híd volt soron a Rudas fürdő ütött kopott épületével, a Sissi szoborral és a 60-as években újjáépített híddal. Ekkor null fok volt, de mínusz tíznek éreztük, ezért a fényképezés után Pestre hajtottunk. A Vörösmarty téren már javában folyt a karácsonyi vásár, kürtős kalács, forralt bor, friss kolbász... Mi egy forró gulyáslevest választottunk a Gerbaud házban. Budaörsön még megálltunk a Praktikerben egy gyors vásárásra, aztán irány haza. Nem is volt gond, míg az M19-en bele nem futottunk egy tükörjég szakaszba, egy szerencsém volt, hogy nem kellett fékezni, szépen le tudtam lassítani. Mintha Győrben szállt volna le a Télapó, minden fehér volt, havas és jeges. Megálltunk még az Árkádban, Éva valamit elfelejtett, de nem mehettünk be, mert a rend őrei éppen bomba után kutattak. A 14-es út újra tükörjég volt, max. 50-et tudtam kihozni az autóból. Minden gázadás vagy fékezés hatására ugyanis húszfelé szaladtak a kerekek és minden út az árokba vezetett. Nem volt mese, 3x lassabban kellett mennem, mint szerettem volna. A szlovák oldalon azután - ahogy kezdődött, úgy véget is ért a jégpáncél és végre normális tempóban tudtunk menni. Jó kis nap volt, de nagyon elfáradtunk.

131760 km, 2008. november 18.
Reggel felébredtem és majdnem leestem az ágyról - 4 napja még 18 fokot mutatott a hőmérő, ma reggel pedig 3,5 nulla alatt. Ideje felgyorsítani az eseményeket. Mivel Ákos barátom a www.arspneu.sk cégben főnökösködik, sikerült soron kívül felrakatni a még szinte új Bridgestone Blizzak LM25 gumikat a Banditól vásárolt OZ Superturismo felnikre. A kiképzés miatt picit nagyobbnak látszanak az új felnik, remélem sok km-t lehúzunk majd együtt...

gumi felrakás 50 Sk / gumi
centrirozás 61 Sk / felni
Zn súly 180 Sk
mosás 30 Sk / felni
szelepcsere 30 Sk / felni

Legalább hússzor jártunk már Hofburgban, de valahogy mindig kihagytuk a Parlament és a Hofburg közötti kertet. Egyrészt a sok száz rózsa (minden tő más nemesítés), másrészt az itt talalható Sissi szobor volt az, amit szerettünk volna a gyűjteményünkbe tenni. Kihasználva az egyik utolsó meleg szombatot, tettünk egy kört és sült gesztenyét majszolva élveztük a történelmi épületek közötti bolyongást.

Később kigondoltuk, hogy ha már itt vagyunk, megnézzük a bécsi temetőt. Egyszer már voltunk benn, de utólag kiderült, hogy amit a temetőnek hittünk, az nem volt más, mint a temető bal szárnya, egy icipici rész a egészből. Valójában a temető hatalmas és még annál is nagyobb, benn tömegközlekedés van több megállóval és a kapuk között majdnem kilométeres a távolság. Ami engem illet, már régóta szerettem volna meglátogatni Beethoven sírját, de nem tudtuk, hogy fogjunk hozzá. Ezért elindultunk jobbról és megpróbáltuk a véletlenre bízni. 2 óra séta után olyan fáradtak voltunk, hogy feladtuk, illetve már sötétedni kezdett. Aztán kifele menet megnéztük az információs táblát, ahol a zenészek szépen meg voltak jelölve :) Körülbelül 2 perc múlva meg is találtam a sírt, Éva nem tartott velem, úgy elfáradt. Én meg örültem, hisz Beethoven mellett megtaláltam Brahms, Schubert, Strauss sírját is.