Immár 7. alkalommal vártuk hetek óta a nagy napot, a Selenia rally napját. Az Alfa Romeo Club Magyarország 9. alkalommal rendezte meg ezt a tradicionális versenyt és kétszeres győztesként mi sem hiányozhattunk.
Pénteken már nem nagyon bírtam magammal, illetve csütörtök éjjel 3-ig dolgoztam, mert tudtam, hogy péntek az Olaj napja :) Ezt azt jelentette, hogy délig még tartottam magam a munkában, de utána már csak az Elaforg honlapját bújtam és az Oracle licence politikáját felváltotta a nagy kérdés, mitől lett a Selenia WR egyszeriben Pure Energy és hogyan is hívták azt a spéci féltengelyzsírt, amivel a Szamosiék átkenték csapágyakat.
Fél kettőkör pár a könyökömön jött a Tutela és fejből ment az összes olaj neve. Már annyira nem fértünk a bőrünkbe, hogy cégünknek több kárt okoztunk, mint hasznot, így nem is rontottuk tovább a levegőt, teletankoltuk a Rómeót és már a határon is voltunk. Átkozottul meleg nap volt, áldottuk a légkondicionáló feltálóját és az Alfa mérnökeit a hatékony és gyors rendszerért. A határon megvettük a matricát (megint drágult...) és a tempomatot 160-ra állítva észre se vettük és Budapest határában jártunk. Az M0-on a sebességet felére csökkentve majdnem megütött a guta a lassúságtól, de legalább ment a sor, sütött a nap és szép volt az élet. Az M6 feljárója előtt ugyan vártunk negyed órát, de megérte, az út szinte üres volt és az utazás gondtalan. Kár, hogy az út nem ér egészen Pécsig... Szinte hihetetlen, ha a régi beszámolóim olvasom, mindig kerültem az autópályákat, most meg sztrádáért könyörgök, változik a világ...
Pécsre a 6-os úton, faluzva értünk be, de így sem tartott az út tovább 4 óránál. Ezúttal a Kálvária-Rácz hotelt választottuk, a Valcsics Villában eltöltött két év fantasztikus volt, de a reggeliről alkotott elképzelésem nem sikerült velük egyeztetnem, így a Tettye tér ezúttal kimaradt. Ez a hotel is ***, de én itt se adnék többet kettőnél, vagy még annyit se. A törött WC ülőke, hiányzó WC papír és a folyosón terjengő nehéz ételszag nehezen ellensúlyozható azzal a sok pozitívummal, amit csak Pécs városa nyújthat. Mert Pécs egy fantasztikus város. Teljesen más a klímája, hangulata van, pezsgő élet jellemzi és még a nap is máshogy süt.
Mivel már harmadszor látogattunk ide, már kedvenc helyünk is van, éspedig a Replay. Mexikói vacsorát választottunk és jól választottunk. Hullafáradtan aludtunk el: minden készen állt a másnapi versenyre.
Reggel 7-kor keltem, mégse megy az ember koszos autóval egy Alfa Romeo találkozóra. A reggeli itt se volt olyan, amilyet én szeretnék, de az előző évekhez képest egy szintet feljebb léptünk. Ha lesz időm, biztosan megkeresem a pécsi hotelszövetséget egy baráti e-mailel, honnan szerzik be a sziklamargarint, amit kenni nem lehet és a szájpadlásra ragadva még két hétig tart, mire fogkefével le lehet kaparni. Azt se gondoltam volna, hogy 5 forintos szalámit raknak ki az ember elé, jobb családban ilyet nem vásárolnak a kutyának se, illetve májusban miért kell az ember elé fonnyadt retket és paprikát rakni. Ezen kívül szívesen megtanítanám a személyzetnek, hogyan kell kávét főzni, ilyen rossz kávét csak egyszer ittam, valahol Egyiptomban, a sivatag közepén, mikor az egész autóbusz kávét rendelt, de az öreg arab árusnak csak két kanálnyi őrölt kávéja volt. Feketeleves ugyan mindenkinek jutott, de senki nem itta meg... A Shell kúton a csaj elfelejtett a 2 ezresből 500-at visszaadni, de ez sem zavart már, mert fejben már feladatokat oldottam. A 156 csillogott, mint Marika néni aranyfoga, mehettünk.
9 előtt odaértünk, alig pár autó volt még csak jelen. Az első utam az Elaforg csapathoz vezetett, majd sorra kezet ráztunk a sok ismerőssel. A Selenia rally nagy pozitívuma a családias hangulat, szinte mindenki mindenkit ismer és komoly barátságok is szövődtek. Házigazdánk, az Ábel autóház jelesre vizsgázott, tényleg mindent megtettek, hogy jól érezzük magunkat. Ha a Valcsics Villa tulajdonosa egyszer megkérdezné Tóth urat, hol veszik a friss kenyeret, sokkal több vendégük lenne...
A 18-as számot választottuk, hirtelen ötlettől vezérelve. A Klub ezúttal is talált egy érdekes szponzort, a svájci órák viszonteladója Certina és Tissot kollekcióját mutatta be, a legpontosabb versenyzőnek egy nagyon szép órát ajánlott fel (nem a legpontatlanabbnak kellett volna?), illetve egy tesztet is összeállított. A kérdések könnyűk voltak, szerintem aki kitöltötte, nem hibázott, minden válasz adva volt.
Tűzött a nap, csillogtak az Alfa Romeok, mosolyogtak a srácok, mosolyogtak a lányok, minden a legnagyobb rendben volt, de a levegőben már érezni lehetett a feszültséget, a versenylázt. Több csapat már beült az autóba és az itinert tanulmányozta. Egyedül Cacho állt picit elveszve, navigátor nélkül nehéz az élet.
2008. május 13.
732 km - Józsi bácsi elhalálozása miatti papirozás (Vyšné Hágy, Poprad, Starý Smokovec).
Zsolnán keresztül mentünk, bár a Garmin végig azt állította, hogy a Donovalyn keresztül gyorsabb. Ha viszont annyit csal, mint Zsolna és Martin között, ahol minden két percben összeszedtünk egy perc késést, akkor nem hiszek neki. Úgy látszik végig 90 km/h-val szamít, ami a hegyi szerpentinen, kamionok között egy hatalmas sci-fi.
2008. április 24.
Egy gyors kiruccanás volt, picivel több, mint száz kilométerre. Soha nem hallottam róla, az Interneten megtaláltam a hotel GPS koordinátáit, aszerint mentem. A határt Moravský Sv. Ján mellett léptam át, közben csak lestem, hogy Velke Levare mellett milyen szép templom van. Malackynál majnem belefutottam a rendőrökbe, szerencsére kiszúrtam őket, így csak azt mérték, hogy milyen szépen betartom a korlátozást.
A határ után rögtön látszott, hogy ez Ausztria, minden tiszta, dolgos kezek munkája minden földön. A Garmin persze eltévedt, vagyis a koordináták voltak pontatlanok, így a hotel mögé érkeztem egy szántásra, a domb másik felére nem lehetett áthajtani a szőlősön. Mivel más kiindulópont nem volt, emlékezetből próbáltam megtalálni és alig negyed óra alatt sikerült is.
A hotel 4 csillagos Veltlin volt, nagy parkolóval, szlovák és cseh személyzettel. A prezentáció után borkóstolás következett, kb. a 15. pohárig mindenre emlékszek, aztán már csak arra, hogy reggel 5-kor arra ébredtem, hogy jobb lenne meghalni. Nekem viszont munkába kellett mennem, így a hatalmas villásreggeli után elballagtam, pedig ingyen golflecke várt volna.
Paysdorf egyébként földrajzilag a Lednice és környéke, vagyis a morva bortermő terület folytatása, szerintem az alap borok teljesen egyformák. A drágább borok (20 EUR-tol feljebb) viszont tényleg fantasztikusak voltak, könnyedek, testesek, gyümölcsösek - amit csak a vendég kívánt.
Úgy megörültem az autónak, hogy 2008. május 8-án reggel elindultunk csavarogni :)
Bécs
Innsbruck
Brenner hágó
Merano
Bolzano
Trento
Venezia
Udine
Graz
Bécs
az igazsag az, hogy a fo cel az volt, hogy a 2 hete kinezett lampakat es kilincseket megvegyem a hazba, az itteni kinalat nem er semmit, minden egy kaptafara van es az olasz lampak horror arban vannak. de ugy belul tudjuk, hogy ez csak kifogas, hogy mehessunk...
reggel 6-kor indulas, Pozsonyba 20 perc alatt felmegyek, onnan autopalya vezet az olasz hatarig es meg tovabb, kozben kenyelmesen megkajalsz Innsbruckban. Delben mar a Brenner hagon vagy (8 EURos meglepetes) es delben olasz foldon.
szerpentinezel egyet, megallsz kavera 2100 meter magasan, majd 70 U kanyar utan megerkezel Meranoba, ahol 3 oras seta es varosnezes var. Onnan 26 km Bolzano, megveszed az elso 12 lampat, tobb nincs. Elmesz 1 ora alatt Trentoba, ott keresel egy hotelt, zuhany es kimesz a varosba egyet kajalni. 2 ora seta, 2 ora kaja, 23-kor alszol egyet, aztan reggeli es elmesz megvenni meg 4 lampat. tobbet nem vehetsz, mert nem fer a kofferbe. Kozben rajottel, hogy nincs penzed hazamenni, de nem baj, mert idokozben befut a fizetesed. Megorulsz es oromodben veszel meg 12 kilincset 6 darab Oviese alsogatyat, mert az is olasz :) Ezzel tulleped a tervet 300 euroval, de egye fene, kilincs kell. a sztrada unalmas, faluzva lecsorogsz Velencebe, ahol keresel egy parkolohelyet 4 EUR/ora es meg varnod is kell ra. Aztan seta, kaja, seta, majdnem 5 ora, mire visszaersz a parkoloba. Innen ujra faluzva elmesz Portogruaroba, ahol a cento commerciale-ban veszel egy rakas olasz sonkat (prosciuto crudo, mortadella), szalamit (Beretta), borokat, grappat, tesztat, pestot, hogy meg tovabb elvezhest az olasz izeket. Ezuttal csak szazast fizetsz es 1 honapig van mit enni/inni. Mivel mar 20 ora van, toronyirant felmesz Gemonaba, egesz jok az utak, 130-al siman mehetsz. Gemonaban felmesz a sztradara, hogy meg egy utolso olasz capuccinot ihass, innen a hatarig mar csak 4,70 EUR. A hatartol kb. 4 ora hazaig, ejjel 2:02-kor hazaersz es az egesz mar csak emlek...
Fél éves kínlódás után az egyik fő gond megoldva! (116942 km, 2008. május 7.)
A márkaszerviz is ugyanazt állította, mint előtte a többiek, minden ok, de addig nyaggattam őket, hogy jobban megnézték a motortartó bakokat és kiderült, hogy fél éve nekem van igazam, tényleg el volt szakadva a középső bak. Soha nem derül ki, miért nem jött erre rá senki és miért jöttem rá én, ráadásul senki el sem hitte, hogy baj van...
A csere egy óra alatt megvolt, azóta az autót mintha kicserélték volna, fantasztikus újra normálisan indulni az autóval. Annyira, hogy el is viszem kerülni egyet.
Most már csak a zörgő csörgő váltó zavar, de az legalább hangos zenével megoldható.
Az örömöm még a szokásos szivatás se tudta elmulasztani. A srác ugyanis kihozta az autót és csak úgy mellékesen megkérdezte, hogy ki akarom-e próbálni. Persze, hogyne, kipróbálni muszáj. Azt viszont nem sejtettem, hogy 303 Sk (2333 Ft) vár majd a számlán. Közben persze a hiperaktív srác cserélt egy első izzót is (már tegnap kiégett, de odacsaptam neki és világított tovább), ami további 202 Sk (1555). Fantasztikus. Remegve mentem fizetni, hátha addig észrevesznek valami légyszart az autón és fizetek még pár ezrest a pucolásért. Szerencsére nem így történt, ezért az 1952 Sk-s motortartó bak (15030 Ft) és a munkadíj 1062 Sk (8177 Ft) kifizetésével megúsztam ezt a napot.
114981 km
Mivel az olajcserénél nem cserélték ki, újra bejelentkeztem. A srác szerint a gázolajszűrőt és a pollenszűrőt tényleg nem kell, viszont a levegőszűrőt valóban illik cserélni.
Csak úgy mellékesen megjegyezték, hogy az autó katasztrofálisan rezonál - amit Csöri és Szamosi nem tudtam előhívni, hát itt bizony az összes hiba előjött. Végre valaki, aki nem gondolja, hogy találgatok.
A márkaszerviz persze hű maradt a hírnevéhez, a LMM csatlakozója leesett és a Sistem avaria felirat elkezdett világítani. Érdekes módon az autó ugyanúgy vagy még jobban működött, mint LMM-el, ennek ellenére visszadugtam, egyszer majd beméretem.
A szűrő 635 Sk volt (4900 Ft), a csere 506 Sk (3900). Ha ezt előre mondják, inkább magam csinálom... 8800 Ft plusz 2 út...
2008. április 12.
Nyolcadik alkalommal is eljöttünk, bár majdnem nem értünk ide. Az úton ugyanis mindenhol Alfába botlottunk, ahányszor megálltunk pisilni, rögtön ott termett valaki, hogy ismerkedjen. Kértem az Évát, hogy bírja ki Esztergomig, de a végén én se bírtam és addig bújkáltam, míg végül mindenki elvégezhette, amit akart.
Ami nem nagyon jött be nekem, az az előfizetéses dolog volt. Jobbat mondjuk nehéz kitalálni, de Szlovákiából befizetni a 2400 Ft-ot majd 8 ezresembe került (inkább nem számolom össze), utalás nélkül persze nincs parkoló. Reggel 9-re gond nélkül odaértünk, viszont jó fél órát vártunk a sorban, nem lehetett parkolni. Cserébe viszont kiírták a nevem :-PPP
Ami így egy hónap múltán még megmaradt bennem:
- átkozottul jó kávét árultak, a tavalyi nem volt ilyen jó, bár az ingyen volt
- nem volt tájékozódási verseny (egy szerencse, hogy Tommi figyelmeztetett, ha később tudom meg, garantáltan nem élem túl)
- egy srácnak elromlott a 33-a, a hangosbemondó is bemondta, mégse segített neki senki. Mondom megnézem én, mert olyan szerencsétlenül állt ott, elvégre egyszer már láttam boxert képen. Neki is fogtunk, a srác magyarázott én meg szaporán imádkoztam. Az elosztóhoz mondtam 2 imát, a karbihoz csak egyet. Aztán még sokat bólogattam és lám az autó pöccre beindult. Ilyen is van. Cserébe nem nyertem a tombolán, elvégre ott fenn nem figyelhetnek rám egész nap. Minden esetre a napi szatiszfakcio megvolt :)
- picit Jason feeling kerülgetett, mikor megláttam a gumicsizmás figurát a szerszámmal, de ezúttal nem a motorfűrészes gyilkos epizód jött, hanem egy MiTo-t faragott ki jégből. Jó poén volt, bár a beharangozás után sokan igazi autót vártak.
- felmentünk a toronyba, egész jó idő volt, csak sokat kellett sorakozni
- a veterán szekció megint olyan nyomokat hagyott bennem, amit soha nem fogok kiheverni. A 2600 Sprint valami fenomenális volt, míg a többség a felfele nyíló 156 ajtóra pisilte le a lábát, addig én csendesen simogattam a bordó szépséget. Erre mondja a klasszikus, hogy izlések és pofonok...
- Attie, Tommi, Cacho, Piritu, George. Remek srácok, jó volt velük dumálni. George megmutatta az autójában a Transporter című filmet. Úgy tetszett, hogy eldöntöttem, nekem is kell. Mivel 156-om van, az Audiovoxra nincs pénzem, megvettem a Transporter mindkét részét, legalább az legyen meg :)
- estére a Tescoban összefutotta Bg-vel, nem láttam vagy 2 éve. Kicsi a világ
- este egy átkozottul jó étteremben voltunk, rózsaszín pisztrángot ettünk, hát ezek aztán tudnak főzni. Igaz, nem a legolcsóbb, de aki megengedheti magának, ne hagyja ki. http://www.jeseter.sk/index_e.shtml. Ami vicces volt, hogy az étterem előtt ott parkolt a fehér GT, ami mellett 3 órával és 200 km-el arrébb Esztergomban összefutottam. Kicsi a világ part II.
Az olasz kirándulás megtette a magáét, ideje olajat cserélni.
114298 km, 2008. 4. 10.
A márkaszervizbe vittem - www.autoimpex.sk.
Érdekes módon a levegőszűrőt nem cserélték ki, se a gázolajszűrőt.
Az olajat én vittem, az olajszűrő 386 Sk volt (2895 Ft)
A munkadíj 1011 Sk (7583 Ft)
Ebben az árban benne van a számítógépes ellenőrzés, ami semmilyen hibát nem jelzett. A gázolajnyomás 4.3 bar, a reális töltőnyomás 976 mBar.
A lengéscsillapítók eredménye katasztrofális
Bal első 59% (40 Mm)
Jobb első 54% (45 Mm)
Bal hátsó 64% (47 Mm)
Jobb hátsó 66% (45 Mm)
60% alatt már gyengének számít a lengéscsillapító.
Az autó súlya a gép szerint 1403 kg (eleje 872, hátulja 531 kg)
A fékek:
Bal első 3,98 kN
Jobb első 4,28 kN
a különbség 7%
Bal hátsó 2,21 kN
Jobb hátsó 2,07 kN
a különbség 6%
Kézifék bal - 1,9 kN
Kézifék jobb - 1,38 kN
a különbség 27%
Fékek összegzése: 91%
Kézifék: 24%
Ezen kívül cserélni kell a felső lengőkarokat, kutyacsontot, stabilizátor rudat, keresztlegőkart kb. 30000 Sk értékben, ami több, mint 200e Ft.
Harmadik látogatásunk Triesztben.
2008. április 3.
Indulunk, megálló Klagenfurtban, de a Minimundus zárva van. Olasz autópályára nem megyünk, faluzunk és Udine körül lámpaüzleteket nézünk. Délután csavargás, este hotel keresés. A múltkori hotel 150 EUR-t akar, múltkor lealkudtam 80-ra, most nem megy. Megyünk tovább. Este ricottás pizza a kedvenc pizzériánkban - Copacabana Trieste. Este bolyogás, a város feletti út mégse visz vissza a tengerhez. Pedig már álmos vagyok. Fantasztikus hotelt találok a tengerparton, ezentúl mindig ide jövünk.
2008. április 4.
Hihetetlen, hogy felülök az ágyban és a ringatózó tengert látom. Ez megérte, mehetünk haza :) Vagyis előbb még átfutjuk a Miramare kastélyt, csinálunk pár szép képet.
Az irány Gorizia, átfutjuk a félig szlovén környéket, aztán vissza Udine irányába, de a nekünk tetsző lámpákból csak 3 darab van és 6 kell. Akkora a csalódás, hogy a többi szép dolgot is otthagyjuk, csak később jövünk rá, hogy ez hiba volt, de már nem megyünk vissza, inkább eljövünk újra 2-3 hét múlva. Inkább benézünk egy hatalmas flóra centrumba és veszünk egy Cupressus Semperv. Pyramidalis tuját, ilyet nálunk nem nagyon kapni. A csomagtérbe nem fér be, de a hátsó ülés lábterébe fektetve pont elfér. Tarvisio előtt felfutunk az autópályára Ciao Agip capuccinora, még mindig imádjuk. Aztán tempomat és meg sem állunk hazáig.
hazaút az olasz határtól 423,8 km
fogyasztás 4,9
átlagsebesség 112 km/h
idő 3:44
hőmérséklet 11°C
az egész út 1677,96 km
Délben még Pozsony, autópályán 14.30 Budapest. Intézkedés ezerrel, majd Gerbau szelet a Halászbástya tövében.
