Megértük. Őszintén szólva pár karcolást kivéve egyáltalán semmi különbséget nem látok az autón a 100e km után. Jó kis autók ezek.
Az eljövendő napokban kiderül, mennyire családi autó a 156 SW. Minden esetre a hatsó sor megtelt, ide már maximum egy fél kiskutya fér be...
2011. június 24. - 199.611 km
Még jó másfél hónap volt hátra a 2 évből, de nem akartam az utolsó pillanatra hagyni, hiszen a xenon (= hiányzó lámpamosó) miatt szerettem volna egy kis időhöz jutni, hátha nem sikerül a vizsga és szerelni kell majd.
Ezúttal a szenci állomast választottam, vagyis Skull választotta, és intézte - a hálám üldözni fogja.
Nem tudom, mennyire Skull közbejárása miatt, de mindenki kedves volt, mosolygott, senki nem akart lehúzni, a motort nem pörgették hülyére - szóval nagyon elégedett voltam, 10 perc alatt végeztünk.
Az emisszió a koromokádás ellenére simán a limit alatt. A fékek remekül teljesítettek, pedig kértem, hogy legyen szigorú. Amit mégis talált: tompított beállítása, olajleeresztő csavarnál csurog az olaj, lengéscsillapítók kukásak és a kipufogó rozsdásodik - mind apró hiba, tehát újabb 2 év nyugalom és békesség.
Az akció ára 65€ volt.
Az autót 2007. júliusában vettem és hozzáfogtam, hogy mindent rendbe rakjak.
2007.07.18. - 92990 km - 1400 Ft - BLOG
Hűtőfolyadék feltöltés, hamutartó izzó csere, tükörtartók lefestése
2007.07.24. - 93055 km - 10000 Ft - BLOG
Hátsó ablaktörlő motorjának cseréje bontottra
2007.08.17. - 93070 km - 50000 Ft - BLOG
2x új gumi, Kléber Hydraxer, feltöltés gázzal, centrírozás, régi gumik leadása
2007.08.17 - 93083 km - 8850 Ft - BLOG
Műszaki vizsga, zöld kártya
2007.08.18 - 93091 km - 13334 Ft - BLOG
Új első ködlámpák, bal ködlámpában izzócsere
2007.08.29. - 93300 km - 197700 Ft - BLOG
1. olajcsere, felső lengőkarok zsírozása, olajszűrő, levegőszűrő, pollenszűrő, váltóolaj, klímafertőtlenítés, hűtőfolyadék, fékfolyadék, szervófolyadék, hosszbordásszíj csere görgőkkel együtt, vezérműszíj, görgők, vízpumpa csere, a 4. izzítógyertya cseréje.
2007.10.25. - 102200 km - 15482 Ft - BLOG
Felső motortartó bak cseréje
2007.11.13. - 18211 Ft - BLOG
Alfa code relé cseréje
2007.11.27. - 103325 km - 129158 Ft - BLOG BLOG
4x Bridgestone Bizzak téli gumi szereléssel együtt, kerékőr
2007.12.09. - 103653 km - 110440 Ft - BLOG
2. olajcsere, olajszűrő, bal hátsó ajtó gumilistájának cseréje, Delphi felső lengőkarok, termosztát csere, repedt olajteknő ragasztása (olajfolyás), bal hátsó izzó cseréje
2007.12.25. - 104680 km - 2843 Ft - BLOG BLOG
Jobb hátsó defekt, jobb első tompított
2008.02.10. - 108200 km - 224000 Ft - BLOG
Kuplungcsere, kettőstömegű csere, hűtővíz feltöltés, felső lengőkar zsírozás, generátor szabadonfutójának cseréje
2008.03.15. - 110062 km - 8000 Ft - BLOG
Nyári gumik felrakása, centrírozás
2008.04.10. - 114298 km - 19277 Ft - BLOG BLOG
3. olajcsere, olajszűrő, levegőszűrő, fékek mérese, lengéscsillapítók mérése
2008.05.08. - 115115 km - 48000 Ft - BLOG
Felső lengőkarok zsírozása, belső féltengelyek zsírozása, bal első kerékcsapágy csere
2008.05.12. - 116942 km - 27095 Ft - BLOG
Középső motortartó bak cseréje, jobb tompított cseréje
2008.07.30. - 124660 km - 435 Ft - BLOG
Turbóérzékelő csövének javítása
2008.08.06. - 125226 km - 90500 Ft - BLOG
4. olajcsere, olajszűrő, első felső lengőkar szilentezés, első stabrúd szilentezés, jobb hátsó keresztlengőkar csere, kézifékkötél cseréje, átvizsgálás, bal első parkolólámpa izzó csere
2008.11.18. - 131760 km - 75000 Ft - BLOG
Téli gumik felrakása a használtan vett OZ Superturismo felnikre
2009.01.19. - 135600 km - 19000 Ft - BLOG
Első tompítottak cseréje xenonra
2009.01.25. - 135997 km - 111200 Ft - BLOG BLOG
5. olajcsere, olajszűrő, levegőszűrő, gázolajszűrő, első felső lengőkarok, első alsó lengőkarok cseréje, futómű beállítás
2009.02.05. - 136823 km - 58000 Ft - BLOG BLOG
Ékszíjcsere, lámpabeállítás
2009.02.10. - 138000 km - 165900 Ft - BLOG
Ékszíjcsere, görgőcsere, generátor szabadonfutójának cseréje
2009.03.19. - 141600 km - 120000 Ft - BLOG
17"-es felnik, Vredestein gumik - használt, állítolag 5000 km-t futottak
2009.03.25. - 142090 km - 145000 Ft - BLOG
Első stabilizátorrúd csere, stab. pálcák cseréje, belső féltengelyekben csillagok cseréje, zsírozás, új turbócső, zörgő ablakgomb javítás, ajtók zsírozása
2009.04.13. - kb. 144000 km - 4000 Ft - BLOG
Hátsó ablaktörlő csere, jobb oldali rendszámvilágítás izzójának a cseréje
2009.05.08., 145070 km - 71000 Ft - BLOG
Első / hátsó fékek cseréje, első fékcsövek cseréje.
2009.06.02., 150223 km - 32000 Ft - BLOG
6. olajcsere, Selenia 5W40, olajszűrő, levegőszűrő, pollenszűrő, jobb első parkolólámpában izzó (H6)
2009.08.15., 154301 km - 15120 Ft - BLOG
Zöld kártya, műszaki vizsga 2 év után
2009.11.06., 159800 km - 7500 Ft - BLOG
Téli gumik
2009.11.28., 160466 km - 67000 Ft - BLOG
7. olajcsere, Selenia 5W40, olajszűrő, levegőszűrő, gázolajszűrő, szervófolyadék, hűtővíz, váltóolaj, felső turbócső, bal első parkolólámpában izzó (H6)
2010.02.24., 163500 km - 60000 Ft - BLOG
Jobb első kerékcsapágy csere
2010.03.18., 165431 km - 8000 Ft - BLOG BLOG
Nyári gumik, új első ablaktörlők
2010.03.24., 165750 km - 35000 Ft - BLOG
Fóliázás
2010.04.03., 166515 km - 127.000 Ft - BLOG
Új első futómű
2010.06.15., 172594 km - 32000 Ft - BLOG
8. olajcsere, Selenia 5W40, olajszűrő, levegőszűrő, pollenszűrő, légkondi fertőtlenítés
2010.10.26., 183700 km - 152.000 Ft - BLOG
9. olajcsere, Selenia 5W40, olajszűrő, levegőszűrő, vezérlés csere, vízpumpa, klímaszíj, bal hátsó keresztlengőkar, kézifékkötelek, EGR pucolás
2010.11.10., 184503 km - 70.000 Ft - BLOG
Szélvédő csere
2010.11.10., 184558 km - 8.700 Ft - BLOG
Motorháztartó teleszkópok cseréje
2010.11.19., 184.820 km - 3.000 Ft - BLOG
Téli gumik
2011.03.26., 194.204 km - 45.000 Ft - BLOG BLOG
10. olajcsere, Selenia 5W40, olajszűrő, levegőszűrő, pollenszűrő, ékszíj görgő + feszítő, futómű ellenőrzés, nyári gumik, mosás, klímafertőtlenítés, nyikorgó hátsó fék orvoslás
2011.04.19., 195.680 km - 99.000 Ft - BLOG
Leszakadt kipufogó hegesztése, fékszervódob cseréje bontottra, fékolajcsere Tutela DOT4, repedt olajteknő hegesztése, új hűtő, állapotfelmérés.
2011.06.24., 199.611 km - 18.200 Ft - BLOG
Műszaki vizsga, zöld kártya
Kiábrándító, mennyi autó van az utakon. Mikor 1998-ban megvettem a Tipot, szinte üres utakon jártam munkába, ha néha előbukkant egy egy öreg Skoda vagy szakadt Kadett, villámként hasítottam el mellettük és számomra nem is léteztek. Akkor imádtam a sofőrködést, ekkor a kötelesség is élvezet volt.
Aztán teltek múltak az évek és eljutottunk odáig, hogy a 30-40 perces dugókban kellett reggel állni. Mivel megszokni nem tudtam, maradt a megszökés. Hivatalosan 8.30-ra kellene munkába érnem, de elkezdtem 6.30-ra járni. Az elmúlt egy év alatt elmondhatom, hogy ez egy remek ötlet volt. Hajam deresedése lelassult, a kedvem javult, normális vérnyomással ülök reggel a számítógép elé.
Már amikor. Mert azért reggel 6-kor is van autó elég. Ráadásul a "kertek alatt" járva az utak minősége sem a legjobb. Egyrészt az út eléggé szűk, másrészt jópár autós szitálva jár balról jobbra és jobbról balra, hogy a lyukakat kikerülje. Tapasztalt motoros barátom naponta elmondja, hogy őrült vagyok, ha ezen az úton előzök. Pedig én minden nap előzök 5-6 alkalommal. De a korsó sose jár gond nélkül a kútra, néha kicsorbul, néha eltörik. Be kell vallanom, azért elég óvatosan előzök, először az előzendő autó mögé állok úgy, hogy gázkisütésű, villámokat szóró szemeim a tükörben elérjék a sofőr pupilláját. Mikor jobbra mozdul, hogy észrevett, indulok előzni.
Ma ez nem jött be. A Peugeot kombi vezetője bemozdult jobbra, én padlóztam és fergeteges 80 km/h-val előzni kezdtem. Mikor melléértem, meggondolta magát és balra rántotta a kormányt. Csak egy puffanást hallottam, de a tükröm egészben volt, így simán tovább hajtottam, gondoltam, hogy talán valami kavicsot kaptam. Az egész olyan gyorsan játszódott le, hogy megijedni sem volt időm.
Csak este vettem észre, hogy nem úsztam meg a dolgot. Vagy ő nem. A képen látható sérülés minden esetre X akta számomra. Az szinte biztos, hogy a tükrével jött belém, de ha így volt, akkor miért nem törött le a tükröm vagy miért nem csukódott be? Az ütéstől rögtön leszakadt volna az ő tükre, így az én tükröm már karcolni sem tudta volna? Ha kárt szenvedett, akkor viszont sajnálom, hogy nem álltam meg megdumálni a dolgot, még a végén cserbenhagyással fognak gyanusítani...
Megfogadtam, hogy többet itt már nem előzök. Másfél napot ki is bírtam...
Régóta terveztük, hogy meglátogatjuk a sógorok legnagyobb szabadtéri gyerekparkját, a Marchenparkot (www.familypark.at). A hétvégén úgy döntöttünk, Matyi már elég nagy, hogy élvezze az attrakciókat, ezért a nyári, forró vasárnap reggelen felkerekedtünk. Jó érzés volt elhagyni Szlovákiát és végre normális utakon autózni, már majdnem el is felejtettem, milyen a sima aszfalton gurulni. Nem csalódtunk, remek munkát végeztek a park tulajdonosai, csak ajánlani tudom. Persze a remek vasárnapi idő hátulütője a rengeteg ember volt, sok helyen 15-20 perces várakozás volt, de nem tűnt veszélyesnek. Ami viszont abszolút rossz volt, az a kaja: mindhárom porciót otthagytuk szinte érintetlenül.
220 km lett az egész út, nemsokára remélem újra visszajövünk :)
Ideje volt picit megtörni a szürke hétköznapokat. A főnököm dicshimnuszokat zengett az egyik hazai hotelről, így elhatároztuk, hogy mi is kipróbáljuk pár nap erejéig. Május 11-én indultunk el, a 156 szokás szerint megtelt, egy kis táskában a kettőnk cuccai, 2 nagy táskában és 3 kicsiben a Matyi cuccai. Meg a kocsi. Meg a kismotor, mert anélkül nem volt hajlandó velünk jönni :)
Nyitráig sima volt az út, lassan bandukoltunk és vártuk, mikor alszik el a kicsi. Nyitra után kezdődött a rémálom, a dombos úton elég egy spórolós autóbusz (= 40 km/h fel a dombra, hogy este el tudja adni a szomszédoknak a megspórolt gázolajat), és fél Szlovákia dugóban áll. Nagyban folyik az építkezés, egyszer talán autópálya lesz itt, most viszont egy rakás 40-es tábla és tolongás. Kb. 10 km döcögés után kigondoltam, hogy legalább az előttem kószáló bűzbombát megelőzöm. Visszahárom padlógáz - abban a pillantban szemből rámröhög a fehér radaros Fabia. Ilyen nincs, egy órája megyek a szabályok szerint, erre az első előzésnél célfotó. Nézem az órát - kerek 120 km/h. Ez olyan 150 euró. Döcögök lassan, csak a kigyorsításoknál lépek oda, nehogy kormos legyen a rendszer, de valahogy nem jön a rendőr. Már kezdek megnyugodni, mikor szirénával utolér - miért ne, ha felébresztheti a gyereket. Fiatal srác és fiatal csajszi, lihegnek, hogy 30 km-t üldöztek, és nem bírtak utolérni. Nézek rájuk... A célfotó ott virít a monitoron, egész jó kép, kár, hogy nem akarják kinyomtatni. Magyarázom a bizonyítványom, de hiába - nem hajlandóak visszatekerni a videót és a képen mind a 4 kerék a saját sávomban van, így nem ismerik el, hogy előztem. De mindegy is, mert az összeg, amit mondanak nagyon megfelel és inkább fizetek. Matyi alszik. Minden jó, ha a vége jó. Még 300 méter volt a letérőig, azután már nem kergettek volna, hanem feljelentenek.
Selmecbánya a célunk egy jó kis ebédre, annál nagyobb a csalódásunk. A TV-s show-ból ismert, két csillagot kapott étterem steak-je ehetetlen, a helyi specialitást pedig visszaküldjük, meg a húst vasfűrésszel kell vágni, a krumplis tészta meg szénné van égetve. Marad a juhtúrós galuska, ami az olcsó szalonna miatt méreg sós, de legalább ehető. Becsületükre legyen mondva a visszaküldött kaját nem számlázták ki, de húsz eurós ebédtől picit más szájízzel szeretnék távozni.
A kedvem nem csak ettől volt rossz, a selmeci szerpentinen újra megszólaltak a felső lengőkarok és hallhatóan kopog a stabrúd is. Pedig már azt hittem, minden rendben van... A katasztrófák csúcsa a selmeci központban rendelt fagyi volt, amit életem legrosszabb fagyija címét fél másodperc alatt elnyerte.
Szerencsére ezzel a negatívumok elfogytak, a Sliac-Sielnica melletti Kaskady **** hotel már az első benyomásra meggyőzött, hogy remek választás volt. A nap csúcsa a vacsora volt, Marek Karaka fiatal kora ellenére 2011 szlovák mesterszakácsa lett, amit a fantasztikus esti menüvel húzott alá. Csak ajánlani tudom, nálam az ország top 5 éttermében biztos ott van a Kaskady konyhája.
Bár a hotelt tulajdonosa erősen gyanús privatizációs machinációk által vásárolta szimbolikusan kis összegért, de annál nagyobb párt szponzorálással, amit itt letett az asztalra, igencsak feledteti a múltat. Bár hivatalosan 4 csillagos, szerintem semmi akadálya, hogy 5 csillagos hotelről beszéljünk, a szolgáltatások alapján megérdemlik. Egy olyan hely, amit fenntartások nélkül merek bárkinek ajánlani.
Három napig tartott, mire megtanítottam úszni a Matyit :) Szombaton Besztercebányára mentünk, ahol Pepo barátom esküvőjén vigyorogtunk egyet, majd az egész héten át tartó nyári melegtől búcsúztunk egy kiadós záporral. Mivel a Sliac egy eléggé aktív katonai reptér, naponta láttunk remek légibemutatókat, éjjel viszont szerencsére ők is aludtak.
Vasárnap egy lávakövön sült remek marhasteak búcsúztatott, a hazaút nedves, de problémamentes volt. Az egész kirándulás - az első pár órát elfeledve - 100 pontosra sikerült és remélem nemsokára újra visszalátogatunk Szlovákia szívébe.
Április 19 eleve rosszul indult, mert 9-én a győri MOL kúton olyan matricát kértem, ami 19-én is érvényes lesz, erre kaptam egy 10 naposat, ami utánaszámolva 18-án éjfélkor lejár, így újra meg kellett állnom. Az egyik pech, hogy 6,22€-t kidobtam az ablakon, a másik, hogy Matyi felébred és ilyenkor már nem alszik vissza. Illene már kitalálni valami jobb módszert, mondjuk SMS fizetés külföldieknek is.
Az útról nincs nagyon mit mondani, az M1 még mindig remek, picit kómásak voltunk a korai ébresztő miatt, de fél kilenc után megálltunk a Szamosi parkolóban. Az autónak ugyan semmi baja nem volt, de összekötöttük a kellemeset a hasznossal, amíg a nagyvárosban tekeregtünk, a 156 szépen megújult. Kapott új hűtőt, mert a régi már olyan szinten morzsolódott, hogy elég volt csúnyábban ránézni és kiestek a lamellák. Esküszöm 30 éves autókban nincs ennyire tönkre a hűtő. A másik dolog, ami régóta zavart, az olajos motortér. 90000 km-el korábban már Csöri foltozgatta és rendbe is tette, most viszont olyan szinten köpte az olajat, hogy azt hittem a főtengely szimering adta meg magát. Fejben fel is készültem, hogy a váltó lekerül és talán új kuplunggal megyek ma haza, de Szamosiék pontosan tudják, hogy csak azt kell cserélni, ami már haldoklik és mindig megvédenek egy egy húzósabb kiadás elől. Most is kiszúrták, hogy az a szimering rendben lesz és az olajteknő lesz a bűnös.
Amíg Norbi az olajteknő hajszálrepedését hegesztette, mi megmutattuk Matyinak a tömegközlekedés örömeit. Nem nagy sikerrel. Mire leértünk busszal a Kölcsey utcából a Hűvösvölgybe, egy életre megútálta a buszozást, amit elégge hangosan a világ tudtára is adott. A villamos a Moszkva térig sokkal kultúráltabb volt, ám az első benyomás egy életre megmarad, így 10 másodperces frekvenciával váltogatva egyszer az én nyakamban lógott, egyszer az Anyáéban. A Moszkva téren kénytelenek voltunk taxit fogni.
A budapesti taxik / taxisok voltak a nap meglepetésemberei. Egyrészt sokkal olcsóbb taxizni, mint gondoltam, másrészt mindegyikük nagyon kedves és udvarias volt. Az első utunk az újonnan felfedezett újbuda centerbe vezetett, ahol Magyarország legnagyobb, 4000 m2-es játszóháza van. A környék ijesztő, a centrum kiábrándító, a gyerekház olyan, mint a Batman játék volt a Commodore 64-en, csak éppen a csövek nem eregettek gőzt. Nagyon gyorsan leléptünk és elindultunk gyalog a Campona felé, míg meg nem láttuk a táblát, hogy 7,2 km. Taxiiiii 5-555-555 :)
A Campona sokkal barátságosabb arcát mutatta. A gyereksarok viszont teljesen üres volt, ami folytatta a szürrealisztikus napot. Egy órát ugráltunk a kicsivel, aztán meguntuk és a centrumba-a Vörösmarty térre vitettük magunkat. Jó nagyot került a taxis, mégis belefértünk a 3 ezresbe. A csomagtérből kivette a kocsit és összerakta, udvarias is volt, megint csak ámultunk. Meg éheztünk. Matyi bebizonyitotta, hogy a Primera 1.6 kombi a világ legunalmasabb autója, elaludt a kezemben. Az illatokra azonban felébredt és falatozott egyet - egy remek minestrone és szarvassteak volt a menü. A Gerbeaud helyben sült tölcsérjébe kértünk két fagyit és átsétáltunk a Lánchidon. Az Alagútnál fogtunk egy taxit és Hűvösvölgybe vitettük magunkat, ahol már készen várt a tip top állapotú autó.
A próbaút remekül sikerült, az autó alján egy csepp nem sok, de annyi olaj sem volt. Az új hűtő vidáman csillogott az autó orrában és az autó rendben találtatott. Lassan gurultunk lefele a budai dombokról. Aztán még lassabban. Aztán már a dombról lefele is gázzal kellett menni. A fékpedál lassan, de biztosan felkeményedett, majd sziklaszilárdan beállt. A JTD üvöltött, a fékek füstöltek, a víz 110 fokon fortyogott és Budakeszi közepén állva maradtunk.
Ilyenkor mutatkozik meg, mennyire megbízható egy szerviz. A Szamosiék már zárás előtt voltak, aggódtam is, hogy már nem kapom el őket. Szerencsére az első csengésre felvették és rögtön fel is ajánlották, hogy lejönnek megnézni, mi a helyzet. Ezek a napon ez volt az első jó hír, nem vagyunk egyedül a bajban! A világ talán egyetlen 146 műszerfalú Temprája be is futott, emelővel, 3 mesterrel és 4 zsák szerszámmal. Majdnem egy óra bütykölés után azonban még mindig csak a fejüket csóválták - ilyennel biza még nem találkozott senki. Én már feladtam, a kiránduló kiránduljon, a szerelő szereljen, a taxis meg taxizzon.
7es BMW jött, így a lerobbant olaszt B kategóriás politikusként hagytuk ott. A vajszínű bőr és a masszázsfotel annyira megtetszett, hogy alig akartunk kiszállni. Budakeszi - Mátyás templom 2800 Ft, hihetetlen jó ár. Az már más dolog, hogy ez szerinte euróban 14 pénz. 7 hónapos terhes feleséggel és álmos 19 hónapos gyerekkel jó kapcsolatunk kihasználva a Hiltonban szálltunk meg - egy hely, ahol még nem ért csalódás. Most is remekül megegyeztünk és a sors minő iróniája - akárcsak Gemonában, mikor a 156 először hagyott cserben - ezúttal is az 505-ös szobát kaptuk. 505 az SOS? Véletlen lehet mindez?
A szobapincérrel gyümölcstálat hozattam, az Éva csirkés szendvicset. Igyekezve sem tudtunk hibát találni. Remekül aludtunk, szó sem lehetett az idegen ágy effektusról, pici túlzással még azt is mondhatnám, hogy jobb volt, mint otthon. Matyi egész éjjel meg se mukkant, reggel 7.30-ig édesen szuszogott. A reggeli is fejedelmi volt, így nagy reményekkel vártam a Szamosi telefonra, mit intéztek az autómmal este. Szívunk, mint a torkos borz - hangzott a válasz. A fél autó darabokban van, kicseréltünk a fékfőhengert újra, de nem segített.
Kigondoltam, hogy guruljunk le a Mammutba, ott gyorsabban telik az idő. Éva csavargott egyet, mi meg addig mászkáltunk a gyerekházban, míg teljesen el nem fáradtunk. A mobilom lassan, de biztosan megadta magát, így már csak 2-3 óránként kapcsoltam be. Délben jött a Szamosi hír - Csepelen vannak és bontott szervódobot keresnek, nyugodtan csináljunk programot. Eltaxiztunk az állatkertbe, ahol megkóstoltuk az eredeti Gundel palacsintát és pár remek fogást, ami után a gasztronómia létráján ismét feljebb léptünk két fokot. Bravo Merczi Gábor és a Gundel csapat. Matyi mindhárom jércemellet megette, ami jelen pillanatban világcsúcs, általában elégedettek vagyunk, ha a harmada porciót megeszi. Vagy az ezüst étkészlet a siker titka?
Ebéd után újabb telefon - a csepeli szervódob nem passzol, a srácok szerint 2 féle dobbal volt szerelte, de a katalógusban 4 féle is szerepel. Amíg Juditék a telefondrótot izzították, mi állatkertbe mentünk. Matyi felkiáltott, hogy vaaavv, mikor meglátta a gorillát, de még ugyanazzal a mozdulattal el is aludt. Az állatkert remek hűvösében csaknem három órát aludt. Utána volt fókashow, kecskegida simogatás, unatkozó oroszlán sasolás, haletetés, páva kergetés. Próbáltuk magunkat a lehető legjobban érezni, mintha már sejtettük volna a folytatást. 5 után a Szamosiék még mindig rejtett hibát emlegettek és tovább szívtak. Számomra ez azt jelentette, hogy egyre kisebb az esélye, hogy az ünnepek előtt készen legyen az autó, viszont illene már benézni a munkába is. És persze az sem elhanyagolható, hogy a kuplungra összespórolt pénzünk kb. ekkora fogyott el. Nehéz döntés volt, de meghoztam - megyünk haza. Vonattal. A telefonom még egy utolsó hivást kibírt, megtudtam, hogy 19.55-kor indult egy vonat Pozsonyba a Keleti pályaudvarról.
Egy taxist kérdeztem meg, milyen messze van a Keleti. Csodálkozva vettem tudomásul, hogy elég a 20-as/30-as buszt követnem és kb. 10 perc séta. Elindultunk. Fél óra séta után két dolgon törtem a fejem - mit rontottam el és hogyan ültessem a feleségem a nyakamba. Újabb 30 perc "séta" után kezdtem megdühödni, de ekkor a távolban megláttam az állomást. Vagy mi sétáltunk extrém lassan, vagy a taxis szívatott meg, minden esetre jó 3,5 km lehetett az út, ami ugye ritkán 10 perc. Első osztályra már nem volt jegy, maradt a másodosztály a maga bűzével és kényelmével. Tudom, ez van 33 €-ért, de picit kultúráltabb közlekedésért picit azért hozzáfizettem volna. Minden esetre a gyerekkocsival eltorlaszoltam a kupét, ha már ez a marhavagon, akkor legalább utazzunk diszkréten. Maga az út meglepően rendben volt, Matyika rögtön elaludt az ülésen félbe hajtva, még a tolóajtó rezonanciája sem ébresztette fel. Ezt máig nem értem, mert úgy kell elképzelni, hogy valaki 25 kilós kalapáccsal veri másodpercenként kétszer az ajtót. A bicskám is csak kétszer nyílt ki a zsebemben, de szerencsére a harci készültséget le lehetett fújni. Pozsonyba 22.46-kor futottunk be, ahol mentőangyalunk már várt ránk a hugomnak öltözve. Éjfélre már ágyban is voltunk.
Másnap délután kertészkedés közben csöngött a telefon - a tatai bontóban frissiben bontott szervódob passzol az autómba és ráadásul működik is minden, mehetek az autóért. Sikerült kideríteni, hogy ez a szervódob egy hibás konstrukció volt, a gyár rögtön le is cserélte.
Nagypénteken a feleségem úgy döntött, hogy ne menjek vonattal, menjünk együtt a Bravoval. A programot az ünnepi sofőrök biztosították: 1 km-el a Törökbálinti letérő előtt satufék és majdnem egy órás helyben állás következett. A két és fél órás út, amiért már a harmadik matricát fizettem ki egyszeriben 4 órás lett, így Hűvösvölgy helyett a Vörösmarty térre indultunk ebédelni. A Gerbeaud nem hozta a szokásos formáját, majdnem egy órát vártunk az ebédre. Azt hiszem ideje lesz más kedvenc után nézni. Az új étlap viszont nem okozott csalódást, a hal és a steak is remek volt, bár a Gundel után csak "b" kategória. A kávé viszont isteni volt, akárcsak a Gerbeaud szelet.
Következett a hogyan menjek navi nélkül Hűvösvölgybe játék. Picit tekeregtünk, de végül kijutottunk a Moszkva térre, ahonnan már ismerős volt az út. Robi és Norbi éppen egy gyönyörű V6-ot masszírozott, így rögtön jobb lett a kedvem, az autóm kulcsait megkapva meg egyenesen mosolyogtam.
A mosolyból akkor lett vigyor, mikor Judit közölte a 3 napos szívás árát - ilyen korrekt hozzáállással az utóbbi 10 évben nem találkoztam. Itt is köszönök mindent és öröm az ürömben, hogy a legjobb szerviz környékén ért utol ez a tipushiba.
Költségek: 99 ezres az autóra, 99 ezres az egyébre :)
Képek:
1. 500 km-el a tisztítás után mindenhol folyik az olaj
2. itt, egész fenn, védett helyen volt hajszálrepedés
3. Szamosi János gyerekmegőrzője :)
4. Egy kis dugó az M1-en
5. Matyinak semmi sem gond
6. Hajsza az asszony után :)
7. Vonatozunk
Ha kell, élvezettel esünk be a hajtűkanyarba, ha kell, 200-as sebességgel száguldunk. Ha kell fűt, ha kell, hűt. Ha kell, 4 litert eszik, ha kell, cipekedik. Az univerzális autó :)
... avagy hogyan vigyünk haza egy új gyerekszobát az IKEAból. 1 emeletes ágy, 1 kiságy, 3 matrac, 1 szekrény, 2 kisszekrény, 2 asztalka, 2 szék, 3 polc, 3 lámpa, 2 szőnyeg meg pár apróság.
Az 146 JTD volt az első autóm, amely kibírta alattam a 100.000 km-t. A Tipo kirohadt alólam (75e), a Puntot eladtuk (95e), a 146 TS-nek mennie kellett (70e). A vége felé azonban már nagyon kacsingattam a 146 utódja iránt, hiszen nagyon megöregedett az évek alatt, a külső még mindig vadítóan imádnivaló, de belül már messze nem azt nyújtotta, amit elvártam, minőségre, üléspozícióra, hangszigetelésre és egyebekre való tekintettel. Aztán jött a 156. Gyors vásár volt, autó kellett és nem volt idő találgatni. Vakon vettem meg, próba nélkül, minden esélye megvolt, hogy belefussak életem legrosszabb döntésébe. Annál meglepőbb lett, mikor a 3 év után rájöttem, hogy életemben először nem unom az autóm, örömmel ülök bele és az egészséges jobbra vágyáson kívül egyáltalan nem vágyom más autóra. Ezt az érzést még tovább lehetne fokozni pár aprósággal, mint a kormány bőrözése, egy nagytakarítás, egy polír, a felnikre színes logó az elveszett helyett, a 6 euros tesco szőnyeg helyett szép fekete Alfa szőnyeget jajjaj. De hát az élet sokszor a prioritásokról szól és ez most nem annyira fontos, mint más dolgok, de a lényeg, hogy a 156 még mindig imádnivaló és életem legeslegjobb autója.
Mit is jelent százezer kilométer egy 3 éves, más által már levetett autóval? Mi az olcsóbb, jobb, kényelmesebb? Tényleg az új autó az egyetlen megoldás?
Nézzük a számokat. Aki használt autót vesz, két dologra nagyon figyelnie kell. Az első, hogy minden kopó alkatrészt cserélni kell. Nálam ez az akció csaknem 3000 €-ba került, amiben benne volt az olaj, szűrők, vezérlés, kuplung, kettőstömegű, gumik. Illetve azok a dolgok, amik rosszak voltak: relé, termosztát, generátor görgője, tartóbak. Ha erre az ember odafigyel, az esztétikumot, új autó illatot (amúgy durván mérgező) és a modernséget leszámítva szinte új autója van.
A másik fontos dolog a szívás és szívatás megelőzése. Ehhez meg kell egy jó szerelő, ami átkozottuk ritka fogalom. Nem érdemes spórolni vagy ár szerint keresni, mert az olcsó ritkán jó. Picit gyakoribb a közepesen jó szerelő átlagos árért és rengeteg a hozzá nem értő, de nagy pofájú szerelő. Ez márkafüggetlen dolog, de az Alfa esetén többszörösen érvényes. A százezer kilométer alatt rengeteget megtanultam - szerintem a legnagyobb gond, hogy a piac pénzérzékeny. Mindenki olcsónak akar mutatkozni, ezért 150 ezres kiadás mellett már nem meri megmondani, hogy még 15 ezerért cserélni kellene ezt/azt. Ez abban mutatkozik meg, hogy pár hónap múlva ez a 15 ezres dolog 80-90-re dagad. És ha a szerelőnek szerencséje van, ismét hozzá látogat a tulaj, így még keres is a dolgon. Ez sajnálatos hozzáállás, vagy simán a szakmai tudás hiánya. Summa summárum, érdemes olyan embert találni, akinek a lelkiismerete egálban van a szakmai tudással. És mindkettő egálban van a marketingjével. Főleg Alfás körökben hatalmas divat az autó és a szerelő ok nélküli fényezése, akárcsak a nagyotmondás; az értelmetlen önigazolás a feledés homályába tolja a sok káromkodást, kiadást - pénzben és időben egyaránt.
Az időm erősen korlátozva van, de ha lenne, akkor se az autó szervizelésére szeretném költeni. Ez volt az egyik oka annak, hogy eldöntöttem, 10000 km-es szervizperiódust választok. Ez a fele a gyárilag előírtnak, de egyrészt hiszek a gyakoribb olajcsere jótékony hatásának, másrészt szeretem átnézetni az autót minden tizes után, így tervezve be a szervizlátogatást és próbálva nullázni a meglepetéseket.
A százezer km alatt tehát 10 olajcsere várt. Reméltem, hogy ezen kívül messze elkerülöm majd a szervizeket. Nem sikerült. Mindössze 4 alkalommal bírtam ki a tízezres periódust, 5 alkalommal viszont kénytelen voltam újabb megállót betervezni. Viszont - mint a görbéből is látni lehet - a kezdeti nagy befektetés meghálálta magát, hiszen az egyes 10ezres periódusok (ami átlagban 11200 km) konstans kiadást hoztak valahol 15 cent / km környékén. Egy nagy bucka látható csak, ami az utolagos xenonosítás nem kis költsége volt. A lényeg azonban, hogy időben csökkenik az egy kilométer ára, tehát az öregedő autó nem kér egyre nagyobb befektetéseket, jelenleg 18 cent / km körül működünk, ami egy egész szép összeg. Főleg annak tükrében, hogy az auto-motor-sport az 1.6 KIA ceed-et 16 centre hozta ki az első 60000 km alatt. Jelenleg nincs semmi, amit ez az autó ne tudna megadni, mp3, usb meg hasonló marhaságok nem érdekelnek, a többiben meg az új modellek sem nyújtanak többet. Végeredményben tehát a három éves autó kb. harmad áron (a vételár + rendbehozatal) funkcionálisan ugyanazt tudja, mint az új. Mert az újszag, első puppantás érzése, 0 km látványa, karcmentesség ritkán ér meg több, mint 20 ezrest. Euróban.
Mennyibe is került a 100.000 km? Csak a tényeket nézve 17.989 euróba. Hatalmas összeg, jóval több, mint az autó vételára volt. De mi is kerül ennyibe?
Természetesen az autós legnagyobb ellenfele az állam, illetve az állam a benzinkutakon keresztül. 6918 €-t töltöttem át a pisztolyon keresztül a 63 literes tankba, miközben egy literért 80 cent és 1,40 € között fizettem. A biztosítás csak a kötelezőből áll, 1075€. E két kategória a kiadások 45%-át jelentette.
Hatalmas összeg el tud gurulni a kerekek irányába. Ami vigasz, hogy ez új autónál is játszik, persze a gyári garnitúrát kivéve. Én 1934€-t adtam a 8 felni + 12 gumiért, ami még nagyon jó árnak is mondható, hiszen a téli 16-os Bridgestone és a nyári 17-es Pirelli nem éppen az ócska kategória.
Ami igazán fáj, az a futómű. Erre mondja az Alfa fanatikus, hogy ez az ára a remek, sportos futóműnek. Marhaság. Ez egy elcseszett konstrukció és a körülötte kialakult legendák szülte szívatás keveréke. A lengőkarok és a stabrúd viszont bizonyítottan megcsinálhatóak úgy, hogy 30000 km-t simán kibírjanak, így ennek az összegnek illene 1500 € körül megállni. Nálam 2464€ lett, tehát egy ezres a szívásra ment. Ehhez még jön 404 € kerékcsapágyakra, de ez jobb családokban is előfordul.
Marhaságokra (váltógomb, xenon, fólia, hangszóró...) szintén elment egy ezres, de az vesse rám az első sziklát, aki nem szereti csinosítgatni az autóját. A xenon fölösleges volt, a fólia viszont remek.
Az isten nem ver bottal kategóriában volt 2 törött ködlámpa, egy új szélvédő, egy relé, motorháztartó teleszkópok, termosztat, 3 turbócső, halott hátsó ablaktörlő motor, szakadt gumilista. Együtt 915 €, ami egyben az autó hibalistája is a százezer kilométer alatt.
Az isten szerelővel ver kategóriában a már említett ezres mellett volt még 190 euró a két szabadonfutóért, amit már lopás szinten emlegetnék, hiszen a végső károm 1200€ volt az olasz kényszerhétvégével együtt. Mivel a bíróságig nem jutottunk el az ügyvédem tanácsára, ezt a kiadást átírtam a remek kirándulások részbe. A 190 €-t viszont azóta is siratom, mivel az autóban pár km-t teljesítettek csak és a végső cserét az olasz 550€-ért csinálta meg, ez a összeg a vezérlések, szíjak kategóriában virít 1200 €-ra duzzasztva azt.
Nem véletlenül hagytam a végére az olajcseréket és ami vele együtt jár. Bár feleztem a csereperiódust, 547 €-ba kerültek az olajak, szűrők. Vagyis jó 200€-t tudnék 100000 km-en spórolni és annyit megér az érzés, hogy friss olajat kap hűséges társam.
Drága? Olcsó? Nem vitatéma, hiszen kevesen tudnak érdemileg hozzászólni saját (őszinte) statisztikák hiányában.
