Úgy látszik tetszik az autónak az új termosztat meg a friss Selenia: új rekordunk van. 1028 km 55 liter gázolajjal, amit 5,35 literes fogyasztás relatíve nagy távolságon, pedig a ebben csak a napi ingázás van benne, tehát 25-26 kilométeres szakaszok...
2009. január 29., 136217 km
17 €
M+V Kubovič, Pozsony
Első futómű beállítás, -1 és -3 értékek között kell mozognia, +6,8 volt....
Le kell tolnom az Andrist, hogy nem tud lengőkart cserélni anélkül, hogy elállítaná a futóművet :)))
Brutális a különbség, a beállítás előtt is éreztem, de most elég rágondolnom, hogy jobbra akarok menni és már neki is dől az autó. Sokkal feszesebb lett minden.
- hatso ajtok egyik naprol a masikra elkezdtek ugy nyilni, mint az olajto, minden pillanatban varom, hogy kirohan par kover diszno (hatarolok?)
- alig 45000 km utan doglodni kezdett az ekszij (meg gondolom valamelyik gorgo)
- futomubeallitas
- lampak beallitasa
- elso fektarcsak teljesen kukasak
- bal feltengely haldoklik
- az elso stabilizator es a kutyacsontok lassan cseresek
- a turbo picit ereszti az olajat
- a nivopalcanal gyongyozik az olaj
- a lengescsillapitok lassan cseresek (meg talan a torony is)
- lassan itt a muszaki + zoldkartya ideje
- a nyari gumik mennek a kukaba
- a nyari felniket gorgoztetni kell
- a jobb tukrot szinre kell fujni
- az elso utkozot picit meg kell javitgatni
2009. január 25., 135.997 km
Kezdett elegem lenni az egészből. Körülbelül ugyanezekkel a szavakkal kezdtem a blogot egy éve is, a 156 futóművének nyekergése egyszerűen minősíthetetlen kezd lenni. Fel is akartam tölteni a webre, hogy ezzel riogassam a jónépet, de az autóm egy nagy szajha: egész nap képes úgy nyikorogni, hogy nem hallom a rádiót, de ha becsomagoltam a mikrofont, hogy feljátszom a zajt, egyszeriben elhallhatott. Ezt eljátszottuk 2-3x, aztán feladtam, úgyse kell nyilvánosan kiteregetni a szennyest.
Az egész első futómű kórtörténete:
A vétel után két héttel kezdett el nyikorogni, akkor még azt se tudtam, hogy létezik az autóban lengőkar. Másfél év elég volt, hogy lengőkar szakértő legyen belőlem, fejből fújom az összes lépést....
Szóval első alkalommal jött az ismerkedés. Ez 2007. augusztus 29-én volt, 93300 km magasságában. Megtudtam, hogy a hatalmas nyekergés oka a picike felső lengőkarocska, amilyen kicsi, olyan nagy a szája. A szilentek viszont nem lógtak, így kapott egy rakás fókazsírt. Csodák csodája, igazuk is lett a Szamosiéknak, tényleg az a kis vacak volt zajos. Majd' háromezer kilométert kibírt a fókazsír, aztán a spanyol hegyekben újra kezdte, a helyi greenpeace majdnem kitiltott a Pireneusokból, hogy zavarom a madarakat a párzási időszakban. Valahogy túléltem, de megesküdtem, hogy több fókazsír nem kell. Ezúttal Csöri guru szervizét látogattam meg, aki 2007. decemberében, 103.653 km állásnál kicserélte a nyikknyakk gyári felső lengőkarokat Delphi-re. Újak voltak, szépek voltak, csendesek voltak, forrt bennem az öröm. Januárig. Február 10-én már megint a Szamosiéknál voltam, km állás 108200, a Delphi 5000 km-t bírt ki. Ezúttal bálnazsírt kapott a lengőkar, jól betömtük a pofáját, ne legyen kedve nyöszörögni. Hasonló elánnal tömtem meg a pénztárgépet is, átléptük a 100 ezer Forintot. A bálnazsír jó volt, legközelebb májusban kellett megint másfajta grafitos macskakakival bekenni, ami majdnem annyi volt, mint az új Delphi csendes periódusa (115115 km). A grafitos is hamar megadta magát, bár nehéz összehasonlítani a periódust, hiszen nem fut az ember rögtön szervizbe, egy ideig hallgatja, tűri, aztán lassan kezdi félrerakni az ezreseket a malacperselybe. A következő fordulót augusztus 8-ra írtuk ki, 125226 km, tehát több, mint 10 ezer km-t voltam türelmes. Érdekes módon a Szamosiék még mindig nem raktak be új lengőkart, hanem felújították a Delphit. A szilentezésig tehát csaknem 21573 km-t tudtam a lengőkarokba rakni, aztán végleg megdöglöttek. Ekkor a stabilizátor rudakat is szilentezték.
2009. januárra már teljesen elegem lett az egész lengőkarok taknyolásból. A többség szerint ráadásul én vagyok a hibás, mert nem gyári cuccot használok, így ezúttal - 135997 km-nél, 32344 km után kivágtam a fenébe a Delphit. Úgy lötyögtek a szilentek rajta, mint hűtőből frissen kivett kocsonya. De nemcsak a felsők, az alsók is. A jobb alsó volt a prímás, szerintem az diktálta a fő hangokat, a felső lengőkarok csak asszisztáltak. A vonósnégyest a bal alsó kar egészítette ki és így együtt szépen muzsikálgattak. Mivel a muzsika kikapcsgombját nem találtam, mint a négy zenészt menesztettem. Rohadjanak meg, ahol vannak. Az új lengőkarokat Erhardtól szereztem, a felsők gyári dobozos TRW-k, az alsók Ocap márkájúak, nincsenek ugyan gyári dobozban, de ugyanolyanok :)
Majd 5 órán át cseréltük őket (én, én, csak egy picit segített az András, szépen elmondta, hogy melyik vasnak mi a neve és mire jó, amúgy én csináltam az egész piszkos munkát! Na jó, nem így volt.... Én álltam, ő meg melózott és még magyarázott is... de rongyfelelős én voltam :))
Most már csak az a kérdés, hogy mennyit bír ki alattam egy ilyen konfiguráció. Na meg minél előbb kell egy futómű beállítás, be is jelentkeztem holnap 11.30-ra.
2009. január 25., 135.997 km
172 nap és 10771 km után újra eljött az olajcsere ideje. A cserét András bácsival oldottuk meg egy vasárnapi ebéd keretében.
- Olaj Selenia WR 5-40 15600 Ft (Elaforg)
- Gyári gázolajszűrő 5900 Ft (Erhard)
- Olajszűrő 1890 Ft (Erhard)
- Levegőszűrő 1800 Ft (Erhard)
Bár rutinműveletnek tűnik egy olajcsere, ezúttal voltak nehézségek is. Én, főkibici pozíciómnál fogva erről nem tudtam, csak az András nagyon sóhajtozott lenn az aknában, ezért kénytelen voltam lehajolni hozzá. Meg is fájdult a derekam, de nem törődhettem vele, mert az András már méteres erőkarral próbálta megnyitni az olajleeresztő csavart és az meg se mozdult. Ekkora erő kifejtése esetén már reális esélye van, hogy az öntvény kapitulál, ezért nem nagyon feszegettük tovább a dolgot. Végül András édesapja segített a jobb kezébe épített rezonátor segítségével úgy megrázta a csavart, hogy az legyőzte a rákent ragasztót (?) és megindult. Úgy fellélegeztem, hogy megemelkedett a garázs teteje. Az András is, mert egész idő alatt egy 156 műszerfalon állt, amiről nem is tudott, mert egyszer régen oda rejtette az aknába. A pici MJET olajszűrőt olyan gyorsan cserélte ki, hogy szemmel nem tudtam követni. A kifolyott olaj ronda fekete volt, jóérzésű ember ilyet nem hagy az autóban. Ellenben az aránysárga, gyönyörű, új, friss, fincsi Selenia nagyon szép látvány volt, ha nincs fogvacogtató 7 fok a műhelyben, biztosan vadvirágos, méhektől hangos méznektárhoz hasonlítottam volna. A gázolajszűrő cseréje a márkaszerviz szerint nagy esemény, Andrásnak két perces munka volt, amiből másfél azzal telt, hogy megpróbálta belőle kiönteni az összes gázolajat. Közben megtanultam, hogy a Beta nagyon jó szerszámokat gyárt. A levegőszűrő cseréjéhez le kellett venni a motorborítást, egész jó mulatság kihalászni a szűrőt ill. visszarakni az újat és bekattintani a bilincset. A levegőszűrő annyira poros-koszos volt, hogy elhatároztam, ezentúl véletlenül sem hagyom ki és azt is 10000 km után cserélem majd. A mostani így 21016 km-en át szolgált, ami szerintem marketing duma vagy az, aki összeállította a szervizkönyvet, még nem látott húszezret futott szűrőt.
Azért én se voltam teljesen haszontalan, az alsó motorvédőt egyedül szedtem le és segítettem visszarakni :) Másodosztályú inasnak szerintem már jó vagyok, sőt törlőrongy adogatásban verhetetlen vagyok.
A csere után picit járattuk a motort és kiderült, hogy a 4 liter olaj nem elég neki. A pálca alján még nem látszott olaj, a számítógép szerint 2 egység hiányzott. Kapott még 3-4 decit - most már a pálca felénél volt az olaj, de a számítógép szerint még mindig hiányzott 2 egység. Többet már nem mertünk beleönteni és jól is tettük, egy kis idő után szépen megállt az olajszint a MAX jelzésnél és a számítógép is észbe kapott.
1. fejezet
Na hol kezdjem? az elején? vagy in medias res?
A jó anyját minden olasznak, a jó apját mindenkinek, aki kitalálta a xenont, a jó mamáját mindenkinek, aki xenont árul és a jó papáját mindenkinek, aki xenont vásárol.
Inkább mégis az elején.
Szóval vettem én is egy ilyen xenon izét. Marha jól láttam a gyárival is, de mégis meg kellett vennem, mert fejre vagyok esve. A jobb oldalon kezdtem. Kiszedtem az izzót, rákötöttem a levegőben a xenon izzót, bekötöttem a trafót, ellenőriztem és röhögtem egyet, hogy ez nagyon egyszerű - 5 perc alatt kész voltam. Bekapcsolom - semmi, lóg a levegőben az izzó és nem vilagít. Fél perc meditació után rajöttem, hogy a reflektor helyére kötöttem be, nem a tompított helyére. Visszaoperáltam hát a reflektort és elkezdtem gondolkodni, hol a tompított, ha már a sárhanyó tövében vagyok és a reflektor a világítás belső része. Féltem odapillantani, de muszáj volt és tényleg, van ott egy 2 centis lyuk és ott rejtőzik a tompított. Leszedtem a jobb oldali takarólemezt és kiderült, hogy van ott hely elég. Naaa, megy ez, ha akar az ember. Fogtam a lámpa takaróbúráját és a frissen vásárolt baumaxos 25-os fúróval nekiestem. Vagyis pofára estem. Mert a fúró elgörbült a műanyagtól. Egy kézzel visszaegyenesítettem, erős gyerek vagyok én. Sajnos teljesen egyenesre nem tudtam visszacsinálni, ezért a 25-ös lyuk helyett 27-es ellipszis lett a vége. Ez a kupak is megér egy misét, a xenonhoz ugyanis vagy egy szilikon kupak, ami nagyszerűen lezárja a műanyag kupakot, csak éppen azzal számol, hogy kupak maximum 2 mm vastag, nem úgy, mint ez - az egyik felén ugyanis olyan vastag, mint a kisujjam (szellőző hasáb?). Ezt megoldottam ragasztópisztollyal, körbekentem, így olyan 23-24-es lyuk maradt. Persze az alján a szellőzőt, mely a lyuk miatt kiszakadt, szintén foltozni kellett. A következő lépés az volt, hova kerüljön a trafó. Kapásból kiszúrtam 5 helyet, szépen fel is szereltem mind az 5 helyre, de egyik se tetszett. Nem tetszett a kínai felfogató sem, úgy hajlik, hogy a trafó súlyát alig bírja el, és attól féltem, hogy állandóan rezonálni fog majd. Végül mégis találtam egy egész jó helyet és a végső helyére került. 8-as kulcs kell hozzá, amit egy kézzel akartam kivenni a szekrényből. A doboza persze kinyílt és az összes kulcsom szétgurult a garázsban. Az egyiket majdnem elkaptam, de csak majdnem, mert közben rámesett a feleségem biciklije. Mivel a bicikli csomagtartójában volt a xenonkészlet, azt kellett mentenem. Meg is mentettem, de így rámesett a másik bicikli es belerúgtam a 20 kilós satuba. Félig rokkantan, de nagy kedvvel fogtam neki az izzó behelyezésének. Mivel Punto II-n edződtem, úgy gondoltam, elég tapasztalatom van. A 156 lámpája nagyon izgi alkatrész. Olyan, mint a fóka segge, mély es sötét. Nem mintha sok fókasegget láttam volna, de nagyjából így képzelem el. Mivel lemerült az elemlámpám, vettem egy fejre rakható bányászlámpát, így spóroltam egy kezet. Nagyon ügyes vagyok. Olyan elégedett voltam, hogy a csavarokat le is vertem. Szépen beestek a motortérbe, a motorvedőre. Jó széleset mosolyogtam, mire levertem a 8-as kulcsot is. Szerencsére ezt már ismerem, addig csapkodtam alulról a motorvedőt, míg a végén ki nem estek az alkatrészek. Engem nem lehet csak úgy átverni!
Szóval a xenon. A jobb kezem beraktam a 10 centis résbe, ahol jól elvolt a többi kábellel együtt. Pici kézimunkával sikerült rászúrnom a piros kábelt a barnára és a feketét a sárgára. Mehetünk pudingra! Nagy büszkén beülök az autóba, kulcsot fordítok, lámpát kapcsolok, és... és semmi. Nem világít. Trafót cserélek. Semmi. Izzót cserélek - semmi. Erhardnak hívok, azt mondja jól csinálom. Andrisnak hívok, ki van kapcsolva. Gondolkodjunk egyet, elvégre van egy villamosmérnöki diplomám és otthon is én cserélem a kamrában az izzót, tehát tehetségem is. Ha nem a barna a plusz, akkor kizárásos alapon csak a sárga lehet az. A kínaiak is sárgák, ez jó előjel, isteni sugallat. Kiköt, beköt, beül, fordít, kapcsol - ez az! Világít, éljen, éljen. Ezt le is kell fényképezni! Csinálok 3 képet, de látom, hogy valami furcsa történik az izzóval - nem felolvasztotta a védőburkot? Gyorsan lekapcsolom, nem történt semmi baj, csak a védőtok fogyott el. Picit. Ezzel meg is volnank, hiszen már csak a nőgyógyász gyakorlat jön - feldugok, kapcsolok és kész is lesz. Jobb kéz 10 centis lyukba beszúr, 1 ujjal rögzítem az izzót, 1 ujjal félrenyomom a kábelt és 1 ujjal kattintom a szorítórugót. Vagyis nem kattintom, mert több ujj nem fér be, csak kettő. Két centi, két ujj. Ez van. Újra. Semmi. Megint. Semmi. Kitépem a szilikongyűrűt, nyerek meg egy centit. Most már befér a harmadik ujjam, de nem tudom rögzíteni az izzót. Még párszor megpróbálom, de ez teljesen más, mint egy izzót behelyezni, ugyanis minél beljebb nyomom az izzót a fókaseggbe, annál kisebb a hely az ujjaimnak, húzom ugyanis a kupakot magam után. És ez ráadásul a jobb, vagyis a könnyebbik oldal. Kitartó ember vagyok, de ez mar kettőnek is sok, szépen elcsomagolom a xenont es visszarakom a fantasztikus H7-es izzót. Nem sértődött meg, világít. Örülök. Csomagolok. Viszlát.
2. fejezet
Éjjel latomasom volt. Nem olyan, hogy megyek az utcan es a Feri latom-as. Olyan igazi. Mint a Buddha ur, mikor fejen talalta az alma. Vagy az a Newton volt? Fene ismeri ezt a sok lusta hiresseget, mind a fa alatt hever ahelyett, hogy xenont szerelnenek.
Apropo xenon. Szoval felebredtem es a fejemben ott volt a pontos terv, mit hogyan fogok csinalni. Most az izzoval kezdtem, minden mast hagytam a fenebe. Berakni gyerekjatek, de eppugy, mint tegnap, nem tudtam mit kezdeni a rogzitorugoval. Rajottem, hogy a xenonizzo kb. 1 mm-el hosszabb, de a foglalat ugyanolyan. Mi lehet a gond? Vegul ugy dontottem, ugy a brute force technologiat valasztom. Azt tippeltem ugyanis, hogy az izzo fem foglalata is sokkal vekonyabb, mint a kinai muanyag foglalat. Az ujjamon mar mar kiszakadt a butyok, de csak nyomtam, nyomtam es egyszer csak bekattant. Mivel nem szeretem a felmegoldasokat, a kovetkezo 5 percet azzal toltottem, hogy bepattintsam a masik oldalt is. Picit feltem, hogy a muanyag eltorik, de kibirta. Ugyanezt elismeteltem a bal oldalon is - kisebb a hely, de nem volt gond. Alig tiz perc alatt bekerult a ket izzo, ujabb perc volt a pozitivnak kikialtott sarga es a barna kabel rakotese. Picit tobb ido volt a kupak felfuzese, az egesznek gyarinak es szepnek kellett kineznie. Erdemes fuzesnel mar a vegso allapotaban tartani a kupakot, hogy ne csavarodjon majd a kabel. Tegnap mar kineztem, hova kerulnek a trafok, az egesz alig 2-3 perc volt. Vegul jott a harom kabel osszekattintasa es elrendezese ugy, hogy az egesz trafos-xenonos dologbol semmi ne latszodjon. Summa summarum alig fel ora alatt bekerultek a xenonok es mehetett a probaut. Amitol tartottam, hogy nagyon forrosodik majd es karosodik a lampa, de a 20 km-es ut alatt nem vettem eszre semmit. A latas tesztre este hatig varni kellett. A szin fenomenalis. Nagyon termeszetes, a szemnek kellemes, viszont a reflektor sarga szine nagyon kiabrandito mellette. Akarcsak a parkololampa. Ezzel meg valamit kell tenni. Akarcsak a beallitassal, a bal oldal igencsak feljebb van, pedig szerviz állította be - igaz másfél éve.
A különbség a képen látható, aki nem tudná, a bal a H7 halogén, a jobb a 6000es xenon.
Epilógus
Az elmúlt napokban 3x fordult meg a fejemben, hogy kiszedem, főleg az előttem álló autó felgyújtása a legnagyobb félelmem. Többször látom, ahogy perzselem a sofőr nyakát. Aztán a fényt is jobban szórja, nincs a fénynek "vége" az úttesten, hanem tovább teríti, ami miatt lényegében egy gyengébb reflektort simán helyettesíthet. Az is idegesít, hogy belém köthet a rendőr. Szóval tesztnek jó volt, de nekem inkább gyári megoldás kell.
Aztán vannak a wow de jó pillanatok. Például január 20-án olyan 120-130 km/h körül megérkeztem egy erdős részre, ahol a bolyongó fénysugár (ami halogén esetén már le van nyírva ugye) kiszúrt egy fekete, fényelnyelős nagykabátú úriembert az út szélén sétálni. Mivel szemből jöttek az autók, de a kanyar miatt elvilágítottak, a legkisebb esélyem se volt, hogy észrevegyem. Túlzás nélkül mondom, a xenon életet mentett. Ha elkapom, rögtön vége. Ahogy sötétebb szakaszokra érek, a különbség szignifikáns és az autózás biztonságosabb.
Egyelőre marad, aztán majd meglátjuk.
Éva születésnapi ajándéka egy belépőjegy volt az Operettszínház Rudolf musicaljére mindennel, ami hozzá tartozik :)
- jeges reggel, Budapesten vörös fokozatú figyelmeztetés
- ónos eső odafagyás két törlés között
- komáromi tankolás
- Móron kútra csúszás
- Székesfehérvár, Bori vár, ...
- M7 Budapest
- pezsgőzés a Hiltonban
- gyertyafényes vacsora
- Operettszínház
- reggel villásreggeli
- délben már munkában
2008. december, 141800 km
Már 2007 júniusában cseréltetni akartam, de a márkaszerviz "elfelejtette" cserélni, aztán jött a szétesett motor, aztán eladó lett - nem volt idő se kedv cseréltetni. A vízhőfok stabilan állt 50 fokon. Végül a hugom megelégelte és hozatott velem új termosztatot. A márkája BEHR (gyári beszállító) és az Elaforgban vettem. A cserét a Hugi haverja csinálta pár fillérért - olajcserével, mindennel együtt fizetett 7000 Ft-ot.
Azóta úgy áll a víz 90 fokon, mintha odaszögelték volna.
2008. december 11. 133420 km
Minden reggel türelmesen állok a sorban és várom a sorom. Mióta rendőr irányítja reggel a forgalmat, nem nagyon érdemes tolakodni, ráadásul sokkal jobban is mozog a sor. Ma viszont ócska nap volt. A csaknem 400 méteres két sávosra ugyanis nem tudom feltérni, akkora volt a sor. Mit csinálhattam? Elkezdtem előzni a sort, hogy majd a végén besorakozok. Csakhogy a sor ideges, a tükrökben figyelik, ki tolakodik és ha valaki pofátlan, mint én, előzni kezd, picit kitolják az orrukat, rosszabb esetben meg fejszével fejbe csapnak. Nekem szerencsére csak a kitolt orr jutott, ami nem lett volna baj, ha éppen nem parkol egy ügyes az út szélén. A taknyos úton fékezni nem akartam, periférikus látásom impulzust küldött az agyamnak, hogy simán elférek. Nem látta azonban, hogy a parkoló autónak akkora füle van, mint Mickey egérnek. Csak egy puffanás hallatszott és becsapódott a tükör. Szerencsére a tükör egészben volt, megnyugodtam és hajtottam tovább. Csak a munkában vettem észre, hogy a tükör nagyon megjárta...
Egy nappal később:
Leszedtem a tükröt és megragasztottam a repedést és a visszaragasztottam a kitört darabot. Egész tűrhető lett, legalábbis addig, míg nem lesz meg az új tükör.
Fájdalomdíjként egy szuper extra mosást kapott, de még mindig nem beszél velem...
2004. június 26. - kb. 49000 km
Éppen hazafele tartottam a Rábaringen lezajlott Alfa Romeo klubtalálkozóról, mikor Győr városát elhagyva nyomtam egy padlógázt, hogy egy szuszra megelőzzem az előttem "haladó" 120-as Skodat, Favoritot és Puntot. A sebességem az előzés végére valahol 130 km/h körül járt, mikor az autó megtorpant egy pillanatra annak ellenére, hogy nem vettem el a lábam a gázról. Pár másodperccel később pedig teljesen elvette a gázt, a folyamatos gáztaposás ellenére is motorfékkel lassult az autó egész 40 km/h-ra. Hármasba váltva valahogy eldöcögtem következő letérőig. Közben az injektor visszajelzője is felgyúlladt. Rögtön leállítottam a motort és vártam egy picit. Az újraindítás után a visszajelző elaludt, de 200 méter megtétele után újra elvette a gázt és le kellett állnom. A következő 10 km-en még kétszer eljátszotta ezt, a 4. alkalommal egy picit többet vártam, 3-4 perces pihenő után folytattam utam és csodák csodája több, mint 1000 kilométeren át nem jelentkezett többet a gond. A teljességhez hozzátartozik, hogy ekkor körülbelül 10 liter gázolaj volt a tankban.
2004. július 20. - kb. 50200 km
Ezután jött a kellemetlen ékszíjas történet és a pár percre visszakapott autó, amit én vittem el a klímáshoz. Alig melegedett be alattam az autó, mikor a híd közepén 100-as tempónál felgyúlladt a visszajelző és a gázolás, visszaváltás ellenére is alig sikerült 50 km/h-n tartanom a sebességet. Rögtön hívtam a márkaszervizt, mi lehet a hézag. Újraindítást javasoltak és az út folytatását. 100 méter után azonban a leállítás után kialvó visszajelző újra felgyúlladt, de már nem álltam meg újra, a hátralévő 3 km-t így tettem meg. A márkaszervizben törölték a hibakódot, mire mentem az autóért, addigra viszont elfelejtették, mi volt a hibakód... Nem volt mit tenni, lenyeltem ezt is. Újabb egy héten át voltam autó nélkül, majd következett az autó visszaadása.
2004. július 27. - kb. 50250 km
Végre visszakaptam az autót, a márkaszerviz szerint olyan, mint a svájci óra. Új ékszíj, új vezérműszíj, semmi gond. Egészen az 7. megtett kilométerig, mikor az első kanyarban elment az autó ereje és felgyúlladt a visszajelző. Húha, gyerünk vissza a szervizbe. A számítógépre téve az nem is fukarkodott a hibajelzésekkel, rögtön kettőt is kiírt:
1. hiba - Diesel BOSCH EDC 15 teszt
A gázpedál 2. szenzora nincs szinkronban az 1. szenzorral: ideiglenes hiba
Lehetséges okok: kábelszakadás, kábel testelés, rossz érintkezés, rossz szenzor, rossz vezérlőegység.
2. hiba - Diesel BOSCH EDC 15 teszt
Gázolajpumpa
Lehetséges okok: kábelszakadás, kábel testelés, rossz érintkezés, rossz relé, rossz pumpa, rossz vezérlőegység.
Következtek a filozófálások, anekdoták, hányszor volt már hasonló eset Ducatoval, hogyan tisztították, forrasztották a potmétert, bevállalni viszont aznap nem akarták, valamikor jövő héten - mondták, - ha itt lesz a villanyszerelő srác. Hazáig ötször ment el az autó ereje, de nem állt le. Rángatva, párszor több másodpercen át működőképes gázpedál nélkül, de hazavergődtem. Szerencsére a diagnózis ingyenes volt, legalább ezzel a kedvemben jártak.
Az elkövetkező napokban igyekeztem megfigyelni, mikor jön a gyengülés. Egyre gyakrabban jelentkezett és egyre inkább erősödött az a benyomásom, hogy csak kanyarban fordul elő a gond.
2004. július 31. - kb. 50600 km
Éppen hazaértem munkából, mikor jött a hír, azonnal indulnunk kell Csehországba. Nagy volt a dilemma, újra vásároljak matricákat és menjek a Puntoval, vagy kockáztassak egy esetleges leállást és menjek az Alfával. Végül a kényelem, klíma, magasabb utazósebesség győzött és elindultunk. Kb. 50 méter után az autó elgyengült. Leállás, újraindítás, nem alszik ki a visszajelző! Ilyen még nem volt! Újabb 20 méter, újabb újraindítás. Ez az út jól kezdődik... Aztán jó 20 km egyenes úton gond nélkül, majd a körfogalom után újra világít. Brrrrr. Leállok, indulok, térek az autópályára, újra elgyengül. Már kezdek dühös lenni, de barátnőm nyugtat és kér, hogy lassan térjek az autópályára. Ezek szerint ő is észrevette, hogy a kanyarban csinálja! Az autópálya viszont egyenes, reménykedjünk, hogy igazunk lesz. És igazunk lett. Jó 250 km után semmi gond, sőt, volt egy rakás körforgalom is és egyszer sem villant fel a visszajelző. Csehországban teletankoltam az autót a Shell kúton és éjjel elindultunk vissza. Éjjel 2-ig száguldottunk hazáig és újabb 250 km után örömmel tapasztaltam, hogy ismét nem történt baj. Néha mintha apró bizonytalanságot tapasztaltam volna, de ez képzelődés is lehetett.
2004. augusztus 5. - 51400 km
Olajcsere a Szamosi szervizben, megkértem töröljék a hibakódokat, biztosan van pár a múlt hétről. Hát volt is, éppen az a két hiba, amit a márkaszervizben is kiírt a gép. A törlés azonban Szamosiékat nem nyugtatta meg, és igazuk volt, a rövid próbaút alatt újra hibát írt ki, ezúttal azonban csak az 1. számút - a pumpa hibáját.
Következett a WD40-es kezelés, a gázpedál potmétere, majd a vezérlőegység összes csatlakozója megkapta az adagját, végül a motortér pár csatlakozója következett.
Újabb 5 km-es kerülő, újra ugyanaz a hiba. Újabb WD40 adagok, ezúttal a motortér összes csatlakozójára és a kofferben lévő üzemanyagszivattyú csatlakozójára is jutott. A próbakör után a hibatároló üres maradt. Éljen, hurrá? Nem tudom, és senki sem tudja, semmi nem biztos. Egyelőre minden jónak tűnik, az autó működik és jól működik. Valahogy nem nyugodtam meg teljesen, a kétkedést viszont csak sok hosszú problémamentes kilométer oszlathatja el...
A javitás ára 5000 Ft, vagyis 807,50 Sk volt a Szamosi szentélyben.
2005. január 7. - 62082 km
Szamosiék ismét rákapcsolták az autót az examinerre és a számítógép ismét az üzemanyagszivattyú eseti hibáját jelezte ki. Mivel az autó működése hibátlan, töröltettem a hibakódot és annyiban hagytuk az egészet.
2005. április 2. - 68008 km
Hosszú, egyenes úton jöttünk konstans sebességgel, mikor megtorpant az autó. Nem volt szó teljes fulladásról, de az autó érezhetően elgyengült. Hiába álltam félre és indítottam újra 3-4-szer, a visszajelző tovább világított és az autó nem ment úgy, ahogy kellett volna. Ha számszerűleg kellene kifejeznem, azt mondanám, hogy a százöt lóból 75 maradt. Mivel sok gázolaj már nem volt az autóban, továbbra is használtam. 4-én már csontszáraz volt a tank, a gázolaj mellett egy doboz STP diesel adalékot is kapott az autó. Bár titokban nagyon reméltem, hogy segít, az első padlógáznál újra felvillant a visszajelző és az autó gyengébb lett. Az újabb próbálkozás azonban sikert hozott: WD40-el átfújtam az összes létező csatlakozást. Először a csomagtérben a szivattyúnál, aztán a motortérben, végül az utastérben a computernél. Talán véletlen, talán tényleg kontakthibáról van szó, egye fene, most már én is meg tudom javítani...
2005. november 26. - 83976 km
Már régóta nem jelentkezett a régi gond, szinte már el is felejtettem, mikor a havas autópályán 140-es konstans sebességnél az autó érezhetően, de nem durván legyengült és csak padlógázon tudta tartani a tempót. Aztán egyszeriben minden erő visszatért. Két napig jártam így, aztán a csomagtérben átfújtam WD40-el a szivattyúba csatlakozó kábelköteget. Másnap minden rendben volt, harmadnap viszont újra felvillant a hibát jelző piktogram. Ekkor az utastérben lévő computer kábelkötegeit mozgattam át, ill. megápoltam a csatlakozásokat. Ez úgy látszik segített...
2005. december - 2006. február
Esős időben, magas páratartalom esetén többször is előjött a gond, de soha nem volt komoly baj, mindig magától megjavult az autó.
2008. nyár
Több, mint 2 év után újra jelentezett a gond, pedig már azt hittük, soha nem jön elő. Fene se érti, mi alapján jön elő... Persze a hugomnak jó nagy stresszt okoz a dolog, ezért nekiestem a szokásos WD40-es stratégiával és sikerült is 2 hónapra eltüntetni a gondot.
2008. ősz
Itt van az ősz, itt van a gond. Teóriákat gyártunk, mi lehet a baj, rossz a termosztat azt tudjuk, de az nem lehet a gond. A hugi annyira ideges, hogy valamelyik belassulásnál valaki a seggébe mászik, hogy hasmenéssel kel és rettegve vezet. Kénytelenek vagyunk még egy kört futni, irány a márkaszerviz. A gép egy rakás hibaüzenetet ír ki, éppen ugyanazokat, mint kilencvenezer kilométerrel ezelőtt: gázpedál szignál kiesés, gázolajpumpa szignál kiesés. Átcsiszolták az összes érintkezést, elkértek érte vagy 23.000 Ft-ot, aztán esküdöztek egyet, hogy most már minden jó lesz. Elhoztuk az autót, ki is bírt vagy 15 kilométert, aztán belassult. Ez nem lehet igaz.... Azonnal vittük vissza...
2008. december 1.
A márkaszerviz esküdözik, hogy megvan a hiba ok. A gázpedál potmétere a bűnös, ki kell cserélni. Megbeszéltük a hugival, hogy van bontott, van utángyártott és van ez. Mit tegyünk? Aki sokat ugrál, annak nincs jótállása. Végül megrendeltük a gyárit, de írásba kértem, hogy ha a hiba megint előjön, akkor visszafizetik a potméter árát. 3 nap vol, mire lejött az áru, újabb 9 nap, mire volt idejük beszerelni. Végül pofaszaggató 18e Sk volt a számla, ami kb. 150e Ft.