2008. május, 115115 km
Szamosiék úgy döntöttek, hogy nem szedik le a váltót, mert szerintük minden zaj természetes. Persze istennek nem tudtam meggyőzni őket, mert sem az ugrálás, sem a kattogás nem jött elő, ha János beült mellém. Ha ketten voltunk, az autó majdnem szétesett. Feladtam a győzködést.
A Tátrából jövet majdnem megbolondultam, úgy búgott az egész autó, emiatt cserélni kellett a bal első kerékcsapágyat. Mivel a tolatós kattogást sikerült egyszer bemutatni, a féltengelyeket is szétszedték és a híg löttyöt, ami benne volt, kicserélték Tutela zsírra. Egyébként semmi nem lóg, minden teljesen rendben van.
Az új gond tehát sikeresen megoldva, a régiek maradtak.
2008. március 22., 110328 km
Szombat van, a Ferrarik az edzésen éppen szétkalapálták a mezőnyt, mihez lehet fogni ilyenkor? Nézzünk át a sógorékhoz, az idő tűrhető, az Alfa alig várja, hogy indulhasson...
Mire Pozsonyba értünk, már azt is kigondoltuk, hova megyünk - ezúttak a mayerlingi tragédia színhelyét látogatjuk meg. Mivel majdnem tíz óra volt, mikor indultunk, pozsonyban vettünk 261 koronáért tíz napos osztrák matricát, a faluzás ilyenkor megduplázza az utat. Mivel novemberben végre elkészült az osztrák autópálya Pozsonyra kapcsolódó szakasza, rögtön ki is próbáltuk. Meglepően kevés volt az autó, így nagyon simán jutottunk előre, bár érzésre sokkal hosszabb volt az út, mintha faluzva mentünk volna. Több tíz kilométerrel hosszabb az új szakasz, cserébe viszont nem kell sorakozni, lámpánál zöldre várni. Szabályok szerint autózva 51 perc alatt értünk Vösendorfba, a shopping citybe, ami nem egy rossz idő, faluzva ha jól emlékszem 2 óra szokott lenni. Ami nem volt teljesen jó, hogy a Garmin az új utat egyáltalán nem ismerte, így sokszor a levegőben úsztunk és nem lehetett rábízni magunkat. Az A4-re érve újra minden rendben volt.
Vösendorfban egy gyors megálló következett, a Nordsee-ben egy kis halat ebédeltünk 19 EUR-ért, majd Mödlingbe navigáltunk.
Mödlingről a KD kézikönyv semmit nem ír, így bízzon az ember a mai kommersz utikönyvekben... Minden esetre a Garmin ismerte a Huszártemplomot (Husarentempel), így a könyvre nem is volt szükség, a történelmi hátteret Éva úgyis fejből fújja. Mödling egész hangulatos hely, főleg a templom felé vezető fákkal övezett rész. Ennek ellenére meglepetésként ért, mikor a Garmin kijelentette, hogy megérkezünk, ugyanis az erdő szélén voltunk, ahonnan gyalog kellett tovább menni.
Picit meg is ijedtem, hiszen nem voltam erdei túrához öltözve, ráadásul az idő is olyan volt, hogy bármely pillanatban eleredhet az eső. Ennek ellenére nekivágtunk, bár nem nagyon sejtettük, merre kell menni, hiszen a turistautak jelölve voltak, csak éppen nem volt kiírva, hogy hova vezetnek. Fél óra bandukolás után az ösvényünk ismét lejteni kezdett, ezért elhagytuk és próba szerencse alapon a bal ösvényen elindultunk felfele. Jó tíz percnyi emelkedés után az út kiszélesedett és a hegy tetején megláttuk a templomot. Ismét letértünk, hogy toronyiránt egy nagyon igényes emelkedőn győzzük le a hegyet. Itt már húsz lépésenként meg kellett állnunk, a tél alaposan kikezdte az amúgy se túl fényes kondíciónk. Az utolsó lépéseket már csak alapos koncentrálással tettük meg, a lábaink már inkább más foglalatosságot kerestek volna.
Odafenn aztán végre kifújhattuk magunkat, bár itt is elakadt a lélegzetünk. Itt azonban más miatt - a tempomból fantasztikus kilátás nyílt Bécsre, az egész város a tenyerünkön hevert. Leültünk a padra és Éva elmesélte a hely történetét. Mödling több, mint ezer éve lakott, ill. akkortól vannak írásos emlékek. A múlt században főleg Bécsnek, illetve a bécsi erdőnek köszönhetően volt kedvelt. Az általunk meglátogatott Huszártempom 1813-ban épült és nem tipikus templomot kell elképzelni, hanem egy klasszicista, nyitott épületet, vastag oszlopok által tartott háromszög alakú homlokzattal. A templom lényege a fantasztikusan kiválasztott hely az Anninger fennsíkon, mintegy modern Olümposzként emelkedik ki a varázslatos fák közül. Az Aspern és Deutch-Wagrami harcok, illetve az ott elesettek emlékére épült. A legenda szerint Prince Johann of Liechtenstein az életét megmentő 4 huszárja emlékére nevezte el Huszártempomnak. A templom felirata is osztrák hazaszeretetről szól - A császárért és hazáért. Az osztrák monarchia kiváló nemzeteinek emlékére.
Látogatásunk fő célja Sissi magyar királynő egyetlen fiának, Rudolf tragikus halálának megismerése volt. A Huszártempom volt az hely, melyet Rudolf 1888-ban kiszemelt öngyilkossága színteréül. Az oltárszerű templomban állva a város felett, a tiszta levegőt mélyen beszívva és az örökzöld fák suttogását hallgatva egy lépéssel közelebb kerülhetünk, hogy megértsük a herceg döntését. Pisztolygolyó által kívánt meghalni, mintegy szimbolumaként a II. Vilmos által színrelépő politika, illetve a monarchiát fenyegető háború ellen. Rudolf viszont túl gyenge volt, hogy megtegye a végzetes lépést, ezért társat keresett egy közös öngyilkossághoz. Mizzi Caspar volt a kiszemeltje, a "madam", aki élete utolsó éveinek oázisa volt, de Mizzi kinevette és nem volt hajlandó hallani sem a halálról.
Egy évvel később aztán megtalálta a támogatást Mary Vetser 17 éves bárónő oldalán és bekövetkezett a mayerlingi tragédia néven ismert talány. Máig nem lehet tudni, gyilkosság vagy öngyilkosság történt, illetve ki kinek a keze által halt meg.
Utunk Mayerlingbe vezetett, ahol a vadászkastély, túránk fő célja a husvéti ünnepek miatt zárva volt. Picit elszomorodtunk, hiszen a kép nem lehet teljes, ha nem láttuk a helyet, ahol megtörtént a tragédia. Csináltunk pár képet és megfogadtuk, hogy az első adandó alkalommal visszajövünk.
Mivel Rudolf sírhelyét már láttuk Bécsben, a nap befejezése Mary sírja volt. Mivel a császári család hallani sem akart Maryról, illetve a halálesetre teljes volt az embargó. A halott lányt felöltöztették, a szétlőtt fejre tollas kalap került és a közeli Heiligenkreuzba kocsikáztak, az ottani kolostorba. Valamivel éjfél után értek oda, a fagyos föld miatt nem tudták azonnal eltemetni. Csendőrök segítettek a sírt kiásni, hogy másnap reggel a legnagyobb titokban sor kerülhessen a temetésre és Bécsben megkapják a tömör hírt: Minden elrendezve. Heiligenkreuz máig egy aprócska falucska, az élet a helyi cisztercita kolostor körül zajlik. Keresztény körökben nagyon fontos központról van szó, 2007 szeptemberében a pápa is meglátogatta. A kolostor körül semmi jel nem utal a mayerlingi tragédiára, így nem sokat időztünk itt. A helyi temetőt próbáltuk megtalálni, de eredménytelenül. Negyed óra tekergés után feladtuk, sem a Garmin, sem a térkép nem jelöli a temetőt. Végül a kolostorban
kértünk és kaptunk segítséget, a temető egy rejtett mellékutcácska végén van. Akit érdekel a pontos hely: N48°03.682', E016°08.596'. Aki pedig több információt szeretne, megtalálja például itt: http://hu.wikipedia.org/wiki/Maria_von_Vetsera.
Hazafele még megálltunk Badenben, a híres fürdővárosban, de az erős szél miatt inkább az kellemesen kifűtött autóból néztünk körül. Fél hatkor értünk haza, valamivel több, mint 300 km-t tettünk meg.
2 hónap hirdetés után senkit nem találtam, aki komolyan érdeklődött volna, illetve hajlandó lett volna megfizetni a törődést, amit az autó kapott. Végül megsajnáltam az autót, olyan szomorúan és elhagyatottan állt az udvaron - kivettem egy nap szabadságot és elvittem az összes bazárba a környéken. Az AAA kivételével szóba sem álltak velem, ők viszont fele annyit kínáltak, mint szerettem volna, így nem lett üzlet a dologból.
Mivel nem akartam újra leparkolni az udvaron egy újabb hónapra, kapóra jött a hugom panaszkodása az apám 18 éves Corollájára. Nincs szervó, nincs elektromos ablak, két mini hangfal, az egykor nagyszerű autó ma már igencsak rozsdásodik és hát... Mégiscsak családtag, mondjuk szépen - eljárt felette az idő. Úgy gondoltam, járjon az Alfával, legalább használva van, közben hirdetem tovább, egyszer csak megveszi valaki.
Alig egy hét után a húgom közölte, hogy töröljem a hirdetéseket, megtartja az Alfát :) Hogy vírusos a dolog vagy nem meglátjuk, szóval Évike sok boldog kilométert, én meg örülök, hogy a családban maradt a hűséges társ...
Szinte kilométerre pontosan 100.000 km-t tettünk meg együtt 52 hónap alatt.
Bizony, bizony, nekitolattam egy alattomos bokornak... Meglátjuk, mit lehet vele kezdeni, remélem rendbe lehet hozni nagyobb beavatkozás nélkül...
110.062 km, 2008. március 22.
Lehetetlen volt szabad gumis találni, már kezdtem dühös lenni, mikor a Mikona (www.mikona.sk) egyik pozsonyi kisebb szervize azt mondta, hogy vállalnak.
Picit majdnem megjártam az odaúton, rosszul kattintottam vissza a hátsó üléstámlát és egy nagyobb fékezésnél az egyik gumi a nyakamba repült. Szerencsére semmi baj nem történt.
A cserét egy seggfej végezte el, nem is érdemes rá szót pazarolni, vagdosta a kerekeket jobbra-balra. Főleg akkor volt ideges, mikor harmadszorra is azt írta ki a centrírozó, hogy kevés a súly. Végül vagy 2 kiló súlyt rárakott és hatalmas örömmel húztam el onnan.
A 3. képen az első és hátsó felnik különböző mérete látható.
2008. március 5.
A két Alfa büszkén vágtatott Pozsonyba, bár az ok nem volt ilyen szép - az ember nem tud örülni, ha bazárba viszi az Alfát. Mivel összevissza rohangáltunk megfelelő vevőt keresve a 146-ra, nem nagyon figyeltem oda azokra a jelekre, melyekre általában odafigyel az ember. Picit gyanús volt ugyan, hogy reggel óta 263 km-t mutat a fedélzeti számítógép és nem bír csökkenni az hátralévő kilométerek száma, de az üzemanyagszint még nem érte el a nullát, így azt gondoltam ki, hogy majd visszafele a Shell kúton tankolok.
Mivel Éva mögöttem jött a 146-al, szép lassan döcögtem, ezért gondoltam, hogy ilyen jó a fogyasztás. Felmásztunk az autópályára és éppen a Duna felett hajtottunk át, mikor egyetlen rángatás, bármi nélkül fogta magát az autó és leállt a motor. A kijelzőn megjelent a Sistem avaria (rendszerhiba) felirat és a figyelmeztetés, hogy azonnal forduljak a márkaszervizhez. Én inkább a Szamosit hívtam. Közben persze sikerült a leállósávba navigálnom az autót és senki nem durrantott seggbe (ha nem Éva jön mögöttem, bármi lehetett volna a vége...). Háromszög ki, 146-ba be és mentünk gázolajat keresni. Kénytelen voltam venni egy 5literes kannát is, majd egy hatalmas kerülővel vissza a hídra. Közben persze a 146 is tiltakozni kellett, így kénytelen voltam abba is tankolni... Alig fél óra alatt visszaértünk, szerencsére mindent úgy találtam, ahogy ott hagytam.
Megtankoltam a kannából, majd Szamosiék tanácsa szerint párszor megdolgoztattam az üzemanyagpumpát, majd megpróbáltam beindítani. Semmi. Másodszorra semmi. Harmadszorra röff röff beröffent. Viszont továbbra is hibát jelzett, de János megnyugtatott, hogy ez okos gép, nemsokára felfogja, hogy minden ok és nullázza a hibát. Így is történt, úgy tűnik a hülyeségem megúsztam egy tapasztalattal és semmi nem károsodott.
2008.2.10., 108200 km
A sok sok apróság lassan kitisztult és a 156 állapota közeledett ahhoz, amit tip top állapotnak nevezek. Viszont még mindig volt 3 gondom, amik talán összefüggöttek, talán nem, a lényeg, hogy zavarták a köreim...
1. a gondok gondja a rezonálós indulás volt - iinduláskor berezonál a karosszéria
2. hátramenetben alacsony fordulaton dadogva gurul az auto - döcc döcc döcc, mintha lefektetett akadályokon gurulna át az autó
3. alapjáraton elkezd az egész autó ritmikusan ugrálni fel-le. Ha kinyomom a kuplungo, abbahagyja. Ilyen ugrálás után párszor nem lehet 1-et váltani, mert nem veszi be.
A berezonálós dolog Spanyolországban kezdődött, és egyszer csak azt vettem észre, hogy se nem javul, se nem rosszabbodik, egyszerűen úgy rossz, ahogy van.
Az egész abban nyilvánult meg, hogy induláskor, 1-be rakom a sebességet és ha nem adok nagy gázt, az egész autó berezonál, megszólal az összes létező illesztés. Két lehetőség volt - tűrni a berángatást vagy nagy fordulaton indulni. Nekem az egyik lehetőség sem tetszett...
Rögtön el is vittem a Szamosi szentélybe, mondják már meg, mi a fene van az autóval. János ugyan nem látta az autót, de az Laci szerint ez teljesen ok, ha leesik a fordulat, berezonál és ez így jó. De nem nekem.
Nem bírtam megemészteni, hogy egy sokmilliós autó berezonál, mint egy tragacs. Mikor az egyik kolléganőm vittem haza és hümmögni kezdett egy berángatásnál, elvittem az autót Várpalotára Csörihez. Az autó egy hétig volt ott, de Csöri is azt mondta, mint a többiek - a kuplung rendben van, felesleges cserélni, rakjam a pénzem jobb helyre. Persze ha akarom, cseréli, de nincs róla meggyőződve...
Közben még sikerült megnézetnem az autót Bandival, aki szintén azt mondta, hogy minden ok.
Ekkor már annyira zavart az egész, hogy elhatároztam, a saját kezembe veszem a dolgokat. Vettem az Elaforgtól egy kuplung szettet 62800 Ft-ért és kettőstömegű lendkereket 88800 Ft-ért (Valeo). A váltó leszedését a Szamosi szervizre bíztam, Zolika az elmúlt évek alatt harmadszor fogott neki a váltóm leszedésének...
Ha már lenn volt a váltó, körülnéztünk egy kicsit a diffinél is, de semmit nem találtunk, ami arra utalt volna, hogy valós oka van az ugrálásnak, ami tolatásnál, alacsony fordulaton jön elő. Hűtővíz a minimumom volt, azt is fel kellett tölteni, majd a kedvencem jött - a felső lengőkar úgy nyekergett, hogy újra kellett zsírozni. A munkadíj 35000 Ft körül volt. Közben persze kiderült, hogy a kuplung hibátlan, szinte újszerű, a kettőstömegű viszont jó fél centit elmozgott.
Új kuplunggal és kettőstömegűvel azt hittem, eljön a kánaán, pedig az egyik gond sem tűnt el, hanem előjött egy újabb, az ékszíj feszítője elkezdett ugrálni és két centis kilengése olyan hangot adott, hogy alig mertem elindulni az autóval.
Rögtön irány a márkaszerviz Pozsonyban, ahol megtudtam, hogy kettőstömegűt kell cserélnem, mert az kattog. Kétszermentem vissza a szervizbe, hogy megmutassam a szíjfeszítő kilengését, de hiába, harmadszorra is elállították, hogy a kettőstömegűtől jön át a rezonancia. A végleges kegyelemdöfést azzal akartam megadni, hogy megmondom, vadonat új a kettőstömegű, de ez sem segített, szerintük rossz típust választottak a Szamosiék. Megköszöntem és fénysebességgel távoztam.
Ezúttal kivételt tettek a Jánosék és tekintettel az elfoglaltságomra szombaton fogadtak. Jánosnak elég volt pár pillantás és kigondolta, hogy a bűnös a generátor szíjfeszítője. Ez egy vicces 24 ezres görgő, János találóan a biciklihez hasonlította: előre a generátort hajtja, "hátrafele" szabadon fut. Szerinte ez a cucc összeszorult és a szabadfutás funkció megszűnt. Zolikával lebillentették a generátort és egy speciális kulccsal leszedték a szíjfeszítőt. És valóban - még satuba fogva, két kézzel sem lehetett elfordítani, pedig az új szíjfeszítőt kézzel is el tudtam csavarni. Alig tíz perc alatt össze is rakták az autót és következett az első beröffentés: eltűnt a rettenetes kerepelés, s bár furcsa hangok még mindig hallatszottak, sokkal jobban éreztem magam.
A próbakör maga volt a tökély. Hosszú idő után először indultam el úgy, hogy az autóban csend volt és semmi nem rezonált. Micsoda járáskultúra! Fantasztikus érzés volt!!!! Már éppen keretet akartam venni, hogy aranyba foglalom a Szamosi nevet, mikor a Moszkva térnél a pirosnál állva újra elkezdett ritmikusan ugrálni az autó. A kuplungot kinyomva abbahagyta, de utána nem vette egy az egyest. Egyre inkább azt hiszem, hogy váltó gond lesz a dologból, de az is megfordult a fejemben, hogy talán tényleg hibás a kettőstömegű? Esetleg a kuplungszerkezet? A nyelestengely csapágya? Tudja a fene, majd csak előjön ha akar, a lényeg, hogy Szamosiék megoldották a legnagyobb gondom és eltűnt a rezonancia, ami teljesen tönkretette a mindennapos autózást.
UI: A rezonancia nem tűnt el, csak picit javult.
UI2: mintha mostanában az alapjáratom is ingázna picit, nem nagyon csak úgy icipicit. Lehet, hogy nem is mechanikus a gond, hanem LMM? AAAA, nem, akkor nem segítene a kuplung kinyomása. Megőrjít ez az autó :)
2008. március 11.
Most már hallhatóan kattog a kuplungszerkezett alapjáraton, ebből újra kuplungcsere lesz...
2007. október 27-én leállt az autó, amint ezt a "Se kép, se hang" blogban megírtam. Mivel az akku saruját levettem, a rádió is nullázta magát és a 4 jegyű kódot követelte. Ezt azonban nem tudtam, így kénytelen voltam felkeresni a márkaszervizt (www.dunauto.sk), kérjék le nekem a gyári kódot. Mivel a navi beszerelésekor kinn volt a rádió és csináltam róla pár képet, nem kellett mást tennem, mint a fényképről leírni a kódot és elküldeni. A márkaszerviz nagyon rendes volt, vakon megrendelték a kódot és mailben elküldték a számlát - nem kellett bevinni az autót.
2007. november 17.
A márkaszerviz nagy rendessége számomra rosszat hozott - gyártottam drótból rádiókiszedő szerszámot és rájöttem, hogy a Dunauto-ban rossz gyártási számot diktáltam le :( Elküldtem a jó számot, remélem nemsokára leküldik a kódot, ha már ennyibe került (1400 Sk = 10360 Ft).
2007. november 26.
A kódot az eredeti fénykép szerint rendelték meg :(( Mivel a képet oldalról csináltam, a végén lévő 666 számhármas 555-nek látszott, így csak magam hibáztathatom (lásd az első képet). Elhatároztam, hogy megpróbálom házilag kikódoltatni, de sem az ismerőseim, se Csöriék nem boldogultak a kóddal.
2007. december 8.
Rettenetes az autó rádió nélkül. Ma megrendeltem a Dunautóban a kódot, újabb 1474 Sk. Okulva az előzőkből ezúttal bevittem az autót és velük irattam le a serial numbert. Le is fényképezték, így már nem lehet baj.
2007. december 28.
Megjött a kód!!! Csak éppen a rádió szerint nem jó.... A guta ütöget, nehezen lélegzek és tartósan 185/125 a vérnyomásom. Ráadásul már 3-4 nap kell, hogy a rádió új tippelési lehetőséget adjon. A márkaszerviz ígéri, hogy hív, de valahogy nem jön nekik össze.
2008. január 7.
Sürgetem a márkaszervizt, de fogalmuk sincs, mit kell ilyenkor tenni.
2008. január 9.
Megint sürgetem a márkaszervizt, megígérik, hogy felhívják Prágát, mert ilyennel még nem találkoztak. Udvariasak, de sokra nem megyek vele. Közben persze én is keresek, a gsmhosting.com fórumjától az ukrán BP coder programokig mindent végigpróbálok, de nincs esélyem. Közben a rádió már 7. napja van WAIT módban, így újabb kódot nem is tudok próbálni.
2008. január 13.
Interneten keresgélek és egy egész szimpatikus oldalt találtam - http://www.mkservis.sk. Nem árulom el, miért volt szimpatikus, erre megvan az orrom :) Az egyetlen gond az volt, hogy a srác Zlaté Moravce-n lakik, tehát 225,3 km... Próba cseresznye alapon azonban felkerekedtünk és éves matrica vásárlás után már úton is voltunk. A srácot egy kis faluban, a világ végén, egy öreg házban találtuk meg. Kivette a rádiót és elküldött bennünket egy kávéra. Ekkor kb. harminc százalék esélyt adtam, hogy még látom őt az életben... 29 perccel később csengett a telefonom - kész a rádió.
Hihetetlen volt a nagy öröm, ami persze rögtön átváltott hihetetlen dühbe, ugyanis a srác nullázta a számlálót, így a WAIT feliratot felváltotta a ---- felirat. Mikor mondtam, hogy a gyári kód ez és ez, csak mosolygott - beadta azt a kódot, amit ő olvasott ki a rádióból - ami még csak nem is hasonlít a márkaszerviz által küldött kódra. És lássunk csodát - rögtön beugrott a Viva rádió!!!!
Hazafele akkora örömmel vezettem, mint már nagyon régen. Legszívesebben visszaperelném a pénzt a márkaszerviztől és odaadnám ennek a srácnak. A műveletért 500 koronát (3750 Ft) kért, ami 3x kevesebb, mint a márkaszerviz ára...
UI: 13 perccel azután, hogy elindultunk a rádiót kikódoltatni, az egyik fórumon visszaírtak és a válaszban ott a helyes kód...
UI2: 2008. március 5-én a márkaszerviz visszafizette az 1474 Sk-t.
