A rendezvényt a www.alfaclub.sk rendezte a Pezinok közelében (Pezinská Baba, szlovák hegyi versenyek egyik fő helyszíne). A paddock kapuit augusztus 2-án az Alfa Romeo márkának nyitották meg. A támogató ezúttal az 5. és legújabb szlovák márkakereskedés, az Auto Valuesek (http://www.valusek-alfaromeo.sk) volt, akik több modellt is magukkal hoztak, volt 159 SW, 159 V6 3.2, 147, Spider és ha nem törték volna össze, akkor lett volna Brera is. Picit reméltem, hogy megjelenik a MiTo, de arra még 1 hónapot várni kell.
Fél órás késéssel, 10.30-kor érkeztem meg, de semmiről nem maradtam le. Először is megismerkedtem pár emberrel, akikkel már nagyon rég leveleztem, de soha nem találkoztunk. Tomas Neuschl az alfaclub.sk ill. az autoalfa.sk "tulajdonosa" elhozta a fekete 156-ot és bemutatót tartott a MiTo felnikből, ezeket most kezdte árulni a Mille Miglia felnik utódjaként. Allen Dimov-ot még mint 155 tulajdonost ismertem meg, most ugyan offos autóval jár, de a fiával sikerült egy GTV 2000-et nagyon szép állapotba hozni. A srác teljesen fanatikus, fejből szórja az autó minden alkatrészét. Maros-ban az tetszett meg, mennyire komolyan vette a szlalomot, gumihőmérsékletet mért, motort hűtött, kesztyűt húzott - és meg is nyerte a kétliteres 147-el.
Egy pillanatra megállt egy piros 156 SW is fehér csíkokkal, majdnem hasra este, egy éven át könyörögtem, hogy vigye már el valaki a bazárból, mert kénytelen vagyok megvenni. Nem akartam ugyanis első generációs Selespeedet, de maga az autó nagyon tetszett. A vicc az, hogy a megismerkedésünk után kiderült, hogy a sráccal fél évig leveleztem, neki is aranybarna 146 volt... Kicsi a világ, nagyon kicsi.
Végre összefutottam a márkakereskedések kedvencével is, aki miután rájött, hogy beszélek angolul, megnyílt előttem és jókat dumáltunk. Az Alfa Romeo a kedvence, de ezt látni is lehetett. Jelenleg 4 Alfája van, 147 GTA fehér gyöngyfény, tetőablak, ... 159 3.2 V6, Spider és még egy, a találkozóra a 147-el jött el, amit éppen árul. Hát a 4 éves autó fantasztikus állapotban van, valaki jól fog vele járni. A motortérből enni lehetne, a belső csillog és kívülről hibátlan. De a törődésnél sokkal jobban megfogott a fehér szín. Ha azt mondja valaki fehér, akkor A4-es papírra, fogsorra, falra asszociál az ember. De ha azt mondja, fehér gyöngyházfény, akkor ezentúl beleborzongok. Nagyon régóta nem fogott meg semmi ennyire, mint ez szín, ahányszor az autó közelébe értem, felálltak a kezemen a szőrök és megborzongtam. Nem is tudom szavakba önteni ezt a színt, a napsugarak törését, a simogatóan meleg és gőgösen hideg kavalkádot.
A többiekről talán inkább semmit, voltak zöld féknyergek, audis lámpák, szegecselt küszöbök és unatkozó pofák.
Ezúttal is volt Alfa Romeo Ki mit tud, 11 kérdésből 10-et tudtam, egyet tippeltem. A jutalmam a 4. képen látható :)
Összességében 4-5 órát töltöttem el a szlovák Alfások között és nagyon jól éreztem magam.
2007. július 30. 124660 km
Elment az ereje, nem megy a turbo... Érdekes kis jelenség, az autó 2600-ig szinte semmit nem lépett, majd megindult, mint a vaddisznó, a fogyasztásmérő majdnem kiakadt, volt úgy, hogy 11-12 litereket írt ki. Ezen kívül a leállításkor mintha tovább pörgött volna a motor 1-2-t, zajosan és csörögve állt le.
A márkaszerviz az erőtlenségre úgy van programozva, hogy robot is lehetne ott az ember helyett, rögtön LMM csere, száz ezresből betakarható. Én inkább addig turkáltam a motortérben, míg meg nem találtam (Attie segítségével) az elhasadt turbóérzékelő csövet. Rohadt egy megoldás, nem értem miért nem lehet az alumínium csövet görbíteni, hogy a gumicső ne kanyarogjon feleslegesen, nem is csoda, ha idővel megtörik. Ezúttal nem telefonáltam, hanem elmentem a márkaszervizbe, a csövecske ára 42 EUR plusz adó és 3 napon belül itt lehet. Megköszöntem és inkább a helyi meteorban vettem egy üzemanyagcsövet és bilincset. Bilincs azért kellett, mert a cső egyik vége 3, a másik 5 mm-es, nehogy egyszerű legyen a világ. Az egész csere csak alulról végezhető el, ezért negyven perc kellett rá - nincs se emelőm, se profi szerszámom, a motorvédő műanyag leszedése a legigényesebb rész.
A csere után az autóban újra feléledt a vaddisznó :)
2008. július 12.
A sofor elotti reszbol teljesen eltunt az aram. A ventilator, radio, veszjelzo megy, de tole balra semmi, se a mutatok, se az index, se a lampak, semmi. Az auto mukodik, a motor jar, a biztositekok rendben vannak. Irany a szerviz.
2008. julius 4.
www.autoimpex.sk - kiderult, hogy a SERVICE 15A-os biztos szallt el. Csere utan minden OK. 920 Sk.
2008. julius 6.
ismet elszallt a biztositek. A csere utan elforditom a kulcsot es 2 másodpercen belul ismet elszall a biztositek. Kb. 10 biztositek felaldozasa utan feladom, irany vissza a szervizbe.
2008. julius 7.
A ventilator releje volt zarlatos, ugy nez ki beazott. A csere utan minden mukodik.
2800 Sk.
Az autó új tulajdonosa a hugom lett, így teljesült a vágyam, hogy családban maradt az autó, a másik oldalon eléggé nagy felelősség. Számára az autó tökéletesnek bizonyult, de a háborús sérülések nagyon zavarták (éljen augusztus 20), ezért a www.kokoska.sk cég közreműködésével megcsináltattuk a tetőt, 5. ajtót és a kilincset.
Az eredmény egész jó lett és az autó visszanyerte a formáját.
Mindkét végén beszakadt a régi gumi és nagyon ráfeküdt az üvegre, aminek az lett a vége, hogy teljesen összekarcolta az üveget a kar. Mivel nem volt időm megállni a márkaszervizben és a benzinkúton megláttam 170 Sk-ért két univerzális gumicsíkot, 1 perc alatt gumit cseréltem. A maradék gumit harapófogóval levágtam. Nem a legjobb megoldás, mert a felső harmadban picit eláll és nem töröl tisztára, de jobb, mint a régi karcolós.
©trbské pleso - Popradské pleso
2008. június 11-15.
Végre eljött a várva várt szerdai nap. Kedden nagyon későig dolgoztunk, így a korai indulásból nem lett semmi - Éva még ingeket vasalt, én meg rájöttem, hogy a rosszul visszacsavart szűrő miatt 50 cm víz áll az öntözés szerelőaknájában. 9 óra elmúlt, mire összeszedtük magunkat, telecsomagoltuk a 156-ot és kigurultunk a garázsból.
Aztán már jöttünk is vissza, mert az Éva nem volt biztos benne, hogy a vasalót kikapcsolta-e.
Kikapcsolta. Ezt a kirándulást négyes kirándulásnak terveztük, ezúttal Éva anyukája és egy éves szünet után Corina is velünk tartott.
Mivel a Magas Tátrát az utóbbi pár héltben már kétszer megjártuk az autópályán Zsolnán keresztül, ezúttal úgy döntöttem, hogy másik utat választunk. Az autópályán Szenc (Senec), Nagyszombat (Trnava) után letértünk Nyitra (Nitra) irányába. Ez nem autópálya, hanem autóút, amin soha nem tudom, mennyi a megengedett sebesség, de a többség 130 körül ment, úgyhogy beálltunk 140-re és lassan döcögtünk. Az első gond akkor jött, mikor kifogtunk egy alsó kategóriás seggfejet. A seggfejsége abban nyilvánult meg, hogy a RAV4-es 4 kerekűjét hülye játékokra használta. A játék lényege az volt, hogy a gyors sávban 120-as tempóval előzött, majd a jobb sávba visszaérve nagyon rálépett és elhúzott, majd a következő kamionnál ismét kijött és 120-al ballagott. Jobb dolog nincs is, főleg annak, aki tempomattal próbál 140-el haladni. Mikor eltakarodott előlem, én persze szintén odaléptem, de szinte egyszerre gyorsultunk és annyi plusz erőm soha nem volt, hogy lehagyjam, illetve eléggé féltem, mert nem szórakozott és 180-190-es sebességnél képes volt elém vágni. Mondom ez már veszélyes, inkább hagyom elmenni. Lelassítottam, erre ő is lassított. Mikor 90-re lassított, hogy egymás mellett haladjunk, egy nagy gázzal kilőttem és sikerült egy autónyival megelőznöm 170-ig, így nem tudott elém vágni és végre elhagytam. Amíg vacakoltunk, meg is érkeztünk Nyitrára.
Sajnos az autóút még mindig úgy van megépítve, hogy a várost érinti és 2x is pirosat kaptunk, mire a kedvenc szakaszom elértük. Azért kedvenc a szakasz, mert itt lehet leginkább megőszülni. Dimbes dombos a szakasz, évente 4-5 halottal. Pedig lehetne normális út, ha valaki nagyon akarná. Sokszor elég lenne, ha a domb tetejére nem lassulna vissza pár autó 40-50-re, ill. a mögötte lévő nem akarna a tele csíkon át előzni. Mikor a Felicia a kettős záróvonalon 50-el előzte felfele a 40-el haladó valamit (a füsttől nem lehetett látni mi az), égnek állt az összes hajszálam. Megúszta. Legközelebb nem fogja.
Ez a pár tíz kilométer lassabban telt, majd újra autóút következett és Zólyom (Zvolen) érintésével megérkeztünk Besztercebányára (Banská Bystrica). Itt már kezdődnek a hegyes-völgyes szerpentinek egészen a Tále nevezetű síparadicsomig. Szeretem ezt az utat, de sajnos lezárták, így jókora kerülővel, Brezno városán keresztül érkeztünk meg. A Hotel Partizán (www.partizan.sk) éttermét tippeltem ki ebédre, mióta megkapták a 4. csillagot, eszméletlenül jól főznek. A lányok levest rendeltek, én nem szeretek degeszre tömve vezetni, ezért Cézár salátát.
Sztori: evés közben kétségbesett gázolás-fékezésre lettem figyelmes. Egy ötvenes hölgy igyekezett a Mercijével kitolatni (a Partizán parkolója a domboldalban áll, ha az autó nincs lefékezve, a 2 méteres holttér után menthetetlenül leesik a golfpályára). A harmadik próbálkozással elérte, hogy már csak 60 centi választotta el az autó elejét a lezuhanástól. Természetesen felajánlottam a segítségem, nem árt egy kis adrenalin. A kín akkor jött, mikor észbe kaptam, hogy ez Merci, nincs kézifék, csak lábfék, nincs mibe kapaszkodnom. Ezt valahogy megemésztettem, a elmagyaráztattam, hogyan startolni, hogyan kiengedni a lábféket. Aztán jó harminc centit megindultam előre. A hölgy sikított egyet és megkért, hogy távozzak :) Én viszont nem adtam fel, és nézem mint csinált a hölgy - egész idő alatt a 6. fokozatban a váltó. Mikor látta, hogy a váltót piszkálom, majdnem szívrohamot kapott, miért rakom 1-be. Megnyugtattam, megtaláltam a hátramenetet és szépen kitolattam. Azóta is ott hálálkodik valahol :)
Az utat a Čertica hágón keresztül folytattuk a lányok szeme kocsányon lógott a kanyaroktól, pedig esküszöm lassan mentem :) Poprad alatt újra autópálya, ill. félkész, egyedül Svit városa átkozttul unalmas és lassú, itt még virágzik a szocializmus, brrr. Poprad után Keľmarok következett, majd pár elaludt falvacskán keresztül megérkeztünk Vyąné Ruľbachyba.
Távolság: 400,6 km
Fogyasztás: 4,8 liter/100 km
Átlagsebesség: 76 km/h
Idő: 5:13 óra
Hőmérséklet: 21 fok
