Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Nem örültem sokáig a feltöltött klímának, ugyanis 2-3 másodperc hideg levegő fújás után a kompresszor kikapcsol. Megnéztük miért - túl nagy a nyomás. 500 grammról visszavettük 450-re (a katalógus szerint ennyi a minimum), de nem segítetett, a magas nyomás miatt kikapcsol a gépezet. Illetve ki-be-ki-be 2-3 másodpercenként. A klímásom nem mert 450 gramm alá menni, szerinte az tönkrevágja a kompresszort, inkább hűtőt tisztítana meg szűrőt cserélne. Sajnos most erre nincs időm, így marad a kikapcsolt légkondi.

2-3 nap után automatikusan nyomtam egy automata gombot és láss csodát a légkondicionális hibátlanul működik. Úgy látszik, mégis segített a hűtőanyag adagjának csökkentése, mert ezáltal csökkent a nyomás is.

Fantasztikus nyári időjárás fogadott április 24-én, így kitaláltuk, hogy nem a szétbombázott teraszon töltjük, hanem sétálunk valahol és az utolsó cseppig kiélvezzük a D vitamin gyűjtést.

Lassan gurultunk Győr felé, ahol matricát vettünk, majd az M1-en Tatabánya felé indultunk. Itt a Matyi felébredt és tudtunkra adta, hogy tízóraizni szeretne. A megállóban volt vagy 10 parkolóhely, de az első harmadban 40 tagú román család ebédelt, a közepén dagadt német pöffeszkedett, így a feleségem kérésére arrébb parkoltam - a sor legvégére. Bár a fólia miatt nem látni be az autóba, szerintem érthető a kérés, hogy szoptatás alatt ne járjanak idegenek az autó körül. Ez így nem is lett volna baj, ha a sor vége nem a rokkantak számára kijelölt parkoló. De még az se lett volna baj, ha fél percen belül ki nem szúr a rend éber őre. Végül a románok alapos megvizsgálása (elég ijesztően néztek ki) és Matyi mosolya megenyhítette őket és 10 perc után elengedtek. Büntetés nélkül - és ez így volt jó.

Budapesten az Erzsében téren parkoltunk le, bár nem szeretem ezt a helyet, mindig itt kötök ki. A lézengő gyanús alakokat már megszoktam, a feketere festett hajú fiatalok pipafüstjén sem ütközök már meg, de a hajléktalanok miért járnak a liftbe vécézni - ez számomra elfogadhatatlan, babakocsival meg elég kellemetlen lépcsőzni.

Átsétáltunk a Lánchídon az Adam Clark térre, megsimogattuk a kőoroszlánokat és felsiklóztunk a Várba. A megújult Halászbástyán csináltunk pár fotót, majd visszasétáltunk. Hat óra is elmúlt, mire hazaértünk. Jó nap volt, valamikor újra megismételjük.

168.000 km
A melegebb napokon már bekapcsolt a klimatizáció, de rögtön kapcsoltam is ki, mert a kompresszor nagyon hangoskodott. Ma végre rájöttünk miért - összevissza 35 gramm gáz volt benne. Ha jól emlékszem 640 gramm van előírva, így megtankoltuk, most úgy hűt, hogy jegesmedve legyen a talpán, aki kibírja.

www.autocomp.sk, 60€

Mióta megvan a JTD, nem nagyon törődtem a fogyasztással, mert... mert minek? Elraktároztam a fejemben, hogy bármit csinálok, a fogyasztás a számítógép szerint mindig 4.8 liter, a bankszámlám szerint pedig valahol 7 és 7.5 liter között mozgott. Figyelni inkább azt szoktam, hogy tele tankkal hány kilométert tudok megtenni, mert egy ideje már csak Shell kútra járok, és az nem mindig van útban. Az elején mindig 850 km körül tudtam teljesíteni, később ez 820-830 között állapodott meg.

Aztán megszületett a kisfiam és megpróbáltam párszor "just cruising" módban autózni, hiszen sehova nem siettünk, döcögtünk egyet a szabályok szerint, plusz mínusz (inkább plusz) 10 km/h. Az első meglepetés akkor ért, mikor a morva túra (kb. 250 km szabályok szerint) feltornászta 902 km-re a hatótávolságot. Azután jött Esztergom 350 kilométere majdnem szabályosan és 930-nál kellett tankolnom.

Ha ez így mind igaz, akkor a 140 lovas JTD-nek szabályok szerint nem nagy gond 1000 km fölé tornászni a hatótávolságot, vagyis 6 liter körül fogyasztani.

167055 km
Szakolca (Skalica) - Kromeriz - Trencsén (Trencin) - haza
415 km

Sajnos Trencsén magasságában belefutottam egy trafiba, pedig csak egy pillanatra mentem gyorsabban, hogy kikerüljek a forgalomból. A 145 km/h ára 20€ volt, ami nagyon baráti, főleg annak tükrében, hogy óra szerint 160 volt, GPS szerint meg 155 km/h. Hivatalosan ez 50 vagy 100€ lett volna.

Tatabányán jártam és maradt egy kis időm, így kitaláltam, hogy felmászok a turul szoborhoz. Úgy látszik ez az ötlet el van átkozva, már 5. alkalommal indultam neki a domboldalnak, de megint nem értem fel. Ezúttal én voltam a hibás, a vékony utacskán felfele ballagtam, mikor szemből megjelent egy toyota és nagyon úgy nézett ki, hogy nem fog lehúzódni. Fogtam magam és balra húzódtam, majd betolattam a képen látható kiugrásba (ez szemből van fényképezve). A baj csak az volt, hogy nem tudtam megállni. Az emelkedő, a sár és a tolatási sebesség azt eredményezték, hogy az első kerekek kipörögtem, mindent elborított a gumiszag, én meg zuhantam hátra - míg a kiugrás meg nem állított. A lakkozás sérült, szerintem nagyon ronda és főleg ilyen fölösleges mutatvány miatt....

2010. április 3, 166515 km
Immár (sajnos) rendszeressé vált a tavaszi futómű felújítás. A stabilizátor rúd táncol a helyén, az alsó lengőkarok szét vannak verve, a felső lengőkarok meg versenyt nyikorognak. A 4 lengőkar, stabilizátor rúd és stabilizátor pálcák ára 423€ volt az Erhardnál.

A futómű beállítása 30€ volt, bár a hátsóhoz nem nyúltunk, a biztonság kedvéért azt is megnézettem és volt rajta mit állítani. Az autó terpeszt, mint minden Alfa, de legalább ami állítható volt, be van rendesen állítva.

következik

Az első ablaktörőket még soha nem cseréltem, csendben tették a dolgukat immár 3 éve (és ki tudja mennyit az előző tulajnál). Tavaly vettem Erhardnál speciális törlőket, gondoltam itt az ideje az cserének, a régiek jók lesznek még a téli jeges ablakokra. A csere gond nélkül megvolt, de a bal 53 cm hosszú volt (a régi 48), így a kart feljebb kellett raknom.

A ronda, sós és rideg tél után megváltásként érkezett az első napsugár, sőt március 20-án Győrbe menet már 21 fokot mutatott a hőmérő és először kapcsolt be az automatikus módba állított légkondicionálás. Minden ideálisnak tűnt, de nemsokára kiderült, hogy mégsem az. A huncut napsugarak ugyanis addig csiklandozták Matyi orrát, amíg sírva nem fakadt. Megpróbáltuk az ablakra csíptethető sötétítőt, de annyit sem ért, hogy Matyi legalább rácsodálkozzon: jé az apa próbálkozik. Nem maradt más választás, mint a fóliázás.

A választás bárki számára könnyű lehet, nekem nagyon nehéz volt. Az olcsó amatőröktől a csillogó profikig tele a piac fóliázókkal. Az amatőröktől rettegtem, az ő aláírásuk van az összes felhólyagzott, leváló szélű, lilára fakult fólián, a profik meg szétszedik a fél autót. Végül mégis a profi mellett döntöttem, de megkértem, hogy nézhessem, hogy csinálják. A Saxo egy Chevroletet és egy P308-at fóliázott előttem és úgy döntöttem, tetszik, amit csinálnak. Persze tettem egy utolsó próbálkozást, az én felelősségemre ne szedjék ki az oldalsó üvegeket, ha csúnya lesz, aláírom, hogy így akartam, de nem egyeztek bele - amit ők csinálnak, annak tip-top minőségnek kell lenni. Másfél óra alatt végeztek, hárman csinálták felváltva az autót nagyon összehangoltan és profin. A legsötétebb SolarZone fóliát választottam, mégsem lett túl sötét, sőt, belülről fantasztikusan kilátok még este is. Annak ellenére, hogy az eddigi autóim lelkes amatőrök fóliázták, ez volt a legolcsóbb - 130€.

Amit nagyon sajnálok, hogy a szélvédőre hivatalosan nem lehet "fóliacsíkot" ragasztani, a két napellenző között gyakran zavaróan besüt a nap és szerintem sokkal balesetveszélyesebb, mint a fólia, ráadásul sok autóban gyárilag sötét a szélvédő teteje. De a törvényhozók nagyok okosak, így bízok benne, hogy jól döntöttek.