Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

A első szériás 1750 105-ösök Bendix főfékhengert és Lockheed fékszervót kaptak. Ha jól tudom a korábbi autókat és a Juniorokat Benditalia egységekkel szerelték. A fékrendszer egykörös, ráadásul álló fékpedálos. A főfékhenger az autó alján foglal helyet, a szervó a motortérben. Az egység bemenete a főfékhengerből jövő nyomásjel az oldalsó csatlakozón keresztül, az erősítést vákuum végzi, a kimenete a hengeres rész végén lévő fékcső csatlakozás.
A bejövő nyomásjel egy kis dugattyún keresztül a félig határolt löketű vákuumszint szabályzó szelepet működteti egy kis membrán segítségével, ami a légköri nyomás és a szívócsőben kialakult alacsonyabb nyomás közötti nyomásszintet állít be a bementeti nyomásjellel arányosan. Ez a nyomásszint hat a főmembrán egyik oldalára, a másik oldalára pedig a szívócső nyomásszintje. Ez a főmembrán egy tolórúd segítségével a kimeneti térre ható dugattyút működteti. Ily módon a fékpedál lenyomásakor megnő a nyomás a kimeneti térben a bemeneti jelhez képest. A pedál elengedése során a szabályzó szelepnél új egyensúlyi állapot jön létre, ez csökkenti a nagy membránra ható nyomáskülönbség mértékét, a rúd kevésbé nyomja a kimeneti dugattyút, ami csökkenti a kimeneti tér nyomását. Nagy vonalakban ennyi. Ügyes mérnöki alkotás a 60-as évekből. Tetszettek még a Rubery Owen feliratú csavarok is.
Szétszerelés után a fém alkatrészeket konzerváltam. Hátha egyszer...

Még október elején beérkezett az új komplett Lockheed fékrásegítő. A szerelvény mellett döntöttem, jobb, ha lesz egy tartalék egységem. Még 2004 környékén újítottam fel a fékrásegítőt, ez elég régen volt már és az üzembiztonság miatt jobbnak láttam most lecserélni. Ezzel a művelettel befejeződött a fékrendszer teljes felfrissítése, minden gumi izé új lett.
A bal első keréknél leengedtem a fékfolyadékot a tartályból, majd pár csavar után kint is volt a régi. A beszerelés macerásabb volt, mert először a pánt csavarja ütközött a légszűrővel, majd újra a pántot fel kellett lazítanom és egy picit fordítottam a dob két része között. A dob egyik felén vannak a rögzítő pontok, a másikon pedig a fékcsövek bevezetése. Ezeket kellett egymáshoz belőni.
Jó lenne kipróbálni, hogy a légtelenítés jól sikerült-e.

X

Kecskemét-Kiskunfélegyháza-Tiszaalpár-Kiskunfélegyháza-Kecskemét
99km
33229km

35km

33130km

Kmét-majdnem Izsák-Kmét
A 6 és fél liter olaj lassan melegedett ebben a hidegben. Mikor a Nap is eltűnt a felhők miatt már nem volt olyan kellemes az autózas fűtés nélkül. Visszafelé repült. Tetszett a hangja, jól ment.
65km

Fél órára kisütött a Nap. Villámgyorsan kiástam a garázsból, 20km bemelegítés, 20km kergetés. A hang, a gépészkedés, a gázfröccs. Vigyor. Vissza a görgős zsámolyokra, betoltam a helyére.
Kmét-Ágasegyháza-Kmét

A szép idő miatt még beleférhet egy túra az öreg járgánnyal. A fűtest még mindig nem javítottam meg, így könnyen úgy járhatok mint tavaly, a reggeli hidegben nem tudok menni, ezért egy nagyobb autózás valószínűleg már nem jön össze az idén. Most kell menni.
Aknán átnéztem, keréknyomás, olajszintek, pedálrugdosós cipő is előkerült. Mehetünk.
Az útvonal tervezés merész, volt is fenntartásom vele. Sajnos beigazolódott az aggodalmam. Kíváncsi voltam már egy ideje hogyan mozog a kisautó a ceredi kanyarokban, de tavaly az első túrán a 156-tal elvette a kedvem az eléggé leromlott aszfalt, így halogattam.
Az volt a tervem, hogy Mátraszentimre-Nagykeresztúr-Mátraszele útvonalon érek el oda. A Mátrászentimre felé vezető úton nem jutottam tovább pár kilométernél, annyira rázós volt. 'Kár a benzinért', inkább mentem két mátrai klasszikust és Recsknél lefordultam Mátraszele felé. Egy fokkal jobb, de nagyon mondogattam magamban, hogy ez bukta így ha rohadt jó Cered ha nem, akkor is.
A bárnai bekötő nyirkos volt, csak egyszer mentem rajta.
Cered tetszett, ki kellett ismerni melyik kanyar milyen állapotban van. Ez nem egy erősített futóművű rally autó, bizony ez muzeális érték. Mentem kettőt. Az aszfalt tele volt nyomokkal, nem tudom mikor volt verseny vagy zárt/nyitott gyakorlás nemrég, de komolyan autóztak ott.
Míg sikerült ide érkeznem végig elég sok autó mozgott az utakon, így eredeti tervem ellenére arra jutottam, hogy inkább elmegyek és bejárom a nagy kedvenc útvonalat. Sokat kell menni oda, de nyugalom van arra felé, jó kanyarok és végig kitűnő az aszfalt.
Útban odafelé felfedeztem, hogy Zabar-Ózd első osztályú, de a fehér aszfaltos rész piszok csúszos.
Szőlősardón gyors pihenő és kései ebéd. Benéztem a motorháztető alá, minden rendben, hajrá, menjünk. Most az önindító is tekert, nem úgy mint júniusban. Egy nagy kört tettem, majd egy Ragály-Kánó oda-visszát. Páratlan.
Utána következett a kihagyhatatlan balatoni szerpentinecske. Egyébként ezzel lett volna érdemes kezdeni, mert tökeletes arra, hogy hetek múltával újra kitapogassa az ember az autó viselkedését.
A sok tötyögés a vacak utakon elvitte az időt, a Bükk kimaradt, egy óra kellett volna még. Az időzítés sem volt tökéletes, öt óra felé értem Egerbe, a hazautazók biztos túl sokan voltak a hegyen is, legalábbis ezzel nyugtattam magam.
Hát most így sikeredett. Autózásból elég pár hétig, nem motoszkál a fejemben, hogy menni kellene.

Őrület a kis járgány, legszívesebben ezt hajtom az utóbbi időben.

Kecskemét-Farmos-Gyöngyös-Mátrafüred-Parád-Recsk-Mátraszele-Bárna-Cered-Zabar-Ózd-Serényfalva-Ragály-Perkupa-Aggtelek-Ragály-Kánó-Ragály-Ózd-Borsodnádasd-Balaton-Eger-Heves-Farmos-Kecskemét

591km

Három hét pihenő után előástam a kis gépet. Motoros munkatársam rádumált, hogy nézzem meg a Tiszaalpár-Kiskunfélegyháza szakaszt. Elég hullámos, de tényleg jó kanyarok vannak ott. Talán egyszer szúrtam negyediket, azt is inkább a móka miatt. Jobban kedvelem a lassabb, kanyargósabb utakat.

Kmét-Lakitelek-2x(Tiszaalpár-Kiskunfélegyháza)-Kmét
~110km

Felszabadult a szombatom. Az autó újra jó, az esőzések pont szünetelnek. El kellene menni már egy túrára, igencsak autózi támadt kedvem. Egy dolog billegett, hogy milyen erőben leszek. Egész héten valami megfázásfélével bajlódtam. Jó lenne már egyszer kipihenni. Na de ilyen ziccert nem hagyok veszni. Azzal lett kerek a terv, hogy most tényleg rövid lesz a túra, nem egy 700+ km-es mint máskor. Mecsek most nem, Balaton-felvidék+Bakony majd máskor, inkább a Bükk, ahova legutóbb júniusban már nem jutottam el, de most aggteleki körök nélkül.
Már kilenc óra volt mire összeszedtem magam és elindultam. Némi készpénzt vettem ki aztán irány észak felé. Cegléd előtt a zötyögős úton ráparáztam a fékbetét rögzítő stiftekre, megálltam leellenőrizni a benzinkútnál. Előtte már Nagykőrös után rámtapadt egy Fiat furgon, aztán elléptem. Épp megvolt az ellenőrzés, a furgon megállt mellettem és egy fél generációval idősebb fickó pattant ki belőle, kérte hadd nézegesse meg az autómat. Beszélgettünk, három mondat után a 'dzsitivu' előkerült, kiderült született olasz, de régóta nálunk él és van jópár olasz és egyéb klasszik vasa. 20 perc elröppent, elköszönéskor mondogatta, hogy a GTJuniorját meg fogja csináltatni már végre.
Farmos után kezdődött amiért az ember veszi a fáradtságot és elindul félig betegen is. A motor ordít, a szélzaj igen erős, a kanyarok előtt lehet szúrogatni gázfröccsel a negyediket vagy éppen a hármat, a kanyarban a bódé megdől.
Egerben rátankoltam és már mentem is Balaton felé.
Tetszik ez a csúszós fehér aszlatos kis szerpentinecske, kimaxoltam, mentem egy teljes oda-visszát és a keleti csúszós oldalon még vagy 10x óvatos duhaj módban, félidőben tartottam egy fékpihenőt (képek). Fentről lefele menetben van egy s-kanyar az marha jó lett, mert kiirtották az útszéli bozótot, mindent jó előre be lehet látni, így klasszul lehet fűzni. Faja volt.
Laci barátom a hírekben olvasta, hogy a Szilvásvárad Ózd utat felújították. Elmentem hát, hogy meggyőződjem róla magam is, mert a térkép szép kanyarokat mutat.
Visszafelé Farkaslyuk után elengedtem két sportmotoros srácot, hosszan előztek, sasolták a gépet, intettek, hogy tetszik nekik. Elhúztak, majd hamarosan én is tudtam előzni és haladtam. Legnagyobb meglepetésemre (és valószínűleg az övékére is) Csernely előtt beértem őket.
Pihenőt tartottam a bélapátfalvi templomnál, hogy a gombászok és motorosok hazatérjenek a Bükkből. (nyugalom nem volt, mert éppen nagy munkálatokban voltak ott)
A szarvaskői szakasz most egyben lement, ilyen csak egyszer volt eddig.
A Bükkben végül jó másfél órát nyomultam három után a nyugati oldalon. Tiszta volt ekkor már, csak egyszer történt, hogy inkább megfordultam pár percnyi rész miatt, mert nem lehet úgy búcsúzni a hegytől, hogy az egyik legjobb részen vonatozni kell.

Fájin a kis gép, nagyot ment, őrület, elégedett vagyok a gyári beállításokkal, nagyon nagy öröm hajtani. A gumikon látható a fogyás.
Kecskemét-Cegléd-Farmos-Heves-Eger-Borsodnádasd-Szilvásvárad-Ózd-Bélapátfalva-Felsőtárkány-bükkszentkereszti leágazás-Eger-Heves-Farmos-Cegléd-Kecskemét
Ezúttal egy szolid 549km.
32290km amióta én koptatom.