Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Három hét pihenő után előástam a kis gépet. Motoros munkatársam rádumált, hogy nézzem meg a Tiszaalpár-Kiskunfélegyháza szakaszt. Elég hullámos, de tényleg jó kanyarok vannak ott. Talán egyszer szúrtam negyediket, azt is inkább a móka miatt. Jobban kedvelem a lassabb, kanyargósabb utakat.

Kmét-Lakitelek-2x(Tiszaalpár-Kiskunfélegyháza)-Kmét
~110km

Felszabadult a szombatom. Az autó újra jó, az esőzések pont szünetelnek. El kellene menni már egy túrára, igencsak autózi támadt kedvem. Egy dolog billegett, hogy milyen erőben leszek. Egész héten valami megfázásfélével bajlódtam. Jó lenne már egyszer kipihenni. Na de ilyen ziccert nem hagyok veszni. Azzal lett kerek a terv, hogy most tényleg rövid lesz a túra, nem egy 700+ km-es mint máskor. Mecsek most nem, Balaton-felvidék+Bakony majd máskor, inkább a Bükk, ahova legutóbb júniusban már nem jutottam el, de most aggteleki körök nélkül.
Már kilenc óra volt mire összeszedtem magam és elindultam. Némi készpénzt vettem ki aztán irány észak felé. Cegléd előtt a zötyögős úton ráparáztam a fékbetét rögzítő stiftekre, megálltam leellenőrizni a benzinkútnál. Előtte már Nagykőrös után rámtapadt egy Fiat furgon, aztán elléptem. Épp megvolt az ellenőrzés, a furgon megállt mellettem és egy fél generációval idősebb fickó pattant ki belőle, kérte hadd nézegesse meg az autómat. Beszélgettünk, három mondat után a 'dzsitivu' előkerült, kiderült született olasz, de régóta nálunk él és van jópár olasz és egyéb klasszik vasa. 20 perc elröppent, elköszönéskor mondogatta, hogy a GTJuniorját meg fogja csináltatni már végre.
Farmos után kezdődött amiért az ember veszi a fáradtságot és elindul félig betegen is. A motor ordít, a szélzaj igen erős, a kanyarok előtt lehet szúrogatni gázfröccsel a negyediket vagy éppen a hármat, a kanyarban a bódé megdől.
Egerben rátankoltam és már mentem is Balaton felé.
Tetszik ez a csúszós fehér aszlatos kis szerpentinecske, kimaxoltam, mentem egy teljes oda-visszát és a keleti csúszós oldalon még vagy 10x óvatos duhaj módban, félidőben tartottam egy fékpihenőt (képek). Fentről lefele menetben van egy s-kanyar az marha jó lett, mert kiirtották az útszéli bozótot, mindent jó előre be lehet látni, így klasszul lehet fűzni. Faja volt.
Laci barátom a hírekben olvasta, hogy a Szilvásvárad Ózd utat felújították. Elmentem hát, hogy meggyőződjem róla magam is, mert a térkép szép kanyarokat mutat.
Visszafelé Farkaslyuk után elengedtem két sportmotoros srácot, hosszan előztek, sasolták a gépet, intettek, hogy tetszik nekik. Elhúztak, majd hamarosan én is tudtam előzni és haladtam. Legnagyobb meglepetésemre (és valószínűleg az övékére is) Csernely előtt beértem őket.
Pihenőt tartottam a bélapátfalvi templomnál, hogy a gombászok és motorosok hazatérjenek a Bükkből. (nyugalom nem volt, mert éppen nagy munkálatokban voltak ott)
A szarvaskői szakasz most egyben lement, ilyen csak egyszer volt eddig.
A Bükkben végül jó másfél órát nyomultam három után a nyugati oldalon. Tiszta volt ekkor már, csak egyszer történt, hogy inkább megfordultam pár percnyi rész miatt, mert nem lehet úgy búcsúzni a hegytől, hogy az egyik legjobb részen vonatozni kell.

Fájin a kis gép, nagyot ment, őrület, elégedett vagyok a gyári beállításokkal, nagyon nagy öröm hajtani. A gumikon látható a fogyás.
Kecskemét-Cegléd-Farmos-Heves-Eger-Borsodnádasd-Szilvásvárad-Ózd-Bélapátfalva-Felsőtárkány-bükkszentkereszti leágazás-Eger-Heves-Farmos-Cegléd-Kecskemét
Ezúttal egy szolid 549km.
32290km amióta én koptatom.

Nos, összeszereltem. Fájin lett. A bal hátsó féknyereg csavarok meneteit meg kellett tisztítanom, hogy bizton meglegyen a rögzítő erő, ezzel kicsit ’elszórakoztam’. Spéci csavar volt 28-as hosszal, meg vasárnap reggel nincs csavarbolt. Kedd este a lányom segítségével légtelenítettem a rendszert, tegnap még egy átnézést és új betétrögzítő csapokat kapott, mert minden szivárgásmentesnek látszott. 15 perces próbakörre már csak este sötétben került sor, nem tudtam már tovább halogatni. Két hónapja nem mentem a kisautóval, másnapra meg eső várható. A fékcsikorgás is eltűnt. Pompás.

Tehát:

Elöl maradt az ATE öntvény és krómozott dugattyúk, új tömítések, új flexicső, jobb és bal oldalt, helyes dugattyú utánfutással szerelve
Hátul új nyergek jobb és bal oldalon, az egyetlen flexicső is cserélve
Elöl a kerékcsapágyak és a forgótömítés újra cserélve, kis holtjátékkal beállítva, hőálló zsírral megkenve

Idevonatkozó történelem:

Ha emlékeim és adataim nem csalnak a 105-ös Giulia első szériája négy dobfékkel jött ki 1962-ben, három fékpofával elöl. A kupé már négy tárcsafékkel került piacra 1964-ben, ezzel egy időben a Sedan is elöl tárcsaféket kapott. Ha igaz, az első, verseny körülmények között is jól működő tárcsaféket a Dunlop készítette a Jaguar C-type Le Mans versenyautó számára 1953-ban. Érdekes, hogy a korai Giuliáknak is a Dunlop, az első felfújható gumiabroncsok készítője volt a féknyergek gyártója, a hátsó a ma is használt elvet követve a tárcsára ható rögzítőfékkel, de külön hozzá tartozó fékbetéttel. Az ötlet megvolt, de az emelős elvű megoldás kivitelezésével gondok lehettek, mert két év után ATE lett a féknyergek beszállítója elöl és hátul is és egyúttal hátul a rögzítőfék dobfék elvűre változott. A 1750-es változat megjelenésével 1967 végétől elöl nagy féket kaptak a ’nagymotoros’ 105-ösök.

kép1 korai Giulia első dobfék három fékpofával
kép2 korai Giulia hátsó dobfék
kép3 Dunlop hátsó féknyereg melletti rögzítő fék
kép4 Dunlop első féknyereg
kép5 ATE hátsó fék, dob rögzítőfékkel
kép6 új hátsó féknyereg
kép7 ATE első fék
kép8 az első féknyereg feljavítva

Igen, a bal első kerékcsapágy hangos lett. Kellemetlen volt, City után egy próbakörre tellett csak, aztán letámasztottam az autót. Kicsit darabosan forgott a kerék, nem akartam megvárni, hogy a csapágy megforogjon a tengelyen.

Tanulság: a hanyag, kissé feszes csapágybeállítás és a kanyarvadászat nem tesz jót a kerékcsapágynak.

Picit nézegettem, próbáltam a fékrendszer megbontása nélkül levenni a tárcsát, de nem sikerült. A flexicső és a nyereg között van egy acélcső szakasz is, persze az azt rögzítő konzol csavarjai átmenő csavarok, ellentartani csak a tárcsa alatt lehet. Így megbontottam a rendszert.

Elindult a lavina. Ha már megbontottam a rendszert és tavasszal elhatároztam hogy a fékrendszer összes elasztomerét újra cserélem, elkezdem a munkát így főszezon közepén. Tapasztalat szerint legalább három hét, akármihez is komolyabban nyúlok. Ez nagy fájdalom.

Gyönyörű krómozott dugattyúk vannak az első nyeregben, minden tökéletes, de a 18-20 éves gumicuccoknak lehet sok is, így inkább csere.

Még egy hozománya van a műveletnek. Amikor 2004-ben a Classicalfától megkaptam a nyergeket, Saab900 speckó szerint voltak a dugattyúk beállítva az elsőkön, így nem volt utánfutása a betétnek. Ez lehet a hátterében az egyre kellemetlenebb fékcsikorgásnak 60 alatti mérsékelt lassulás mellett, ami a kissé kopott tárcsával kezdett előjönni. Remélem ez most meg fog szűnni, mert a tárcsa még marad.

Új csapágyakat helyi boltban beszereztem, két nap kiszállítással mert az egyik elég speciális. Szereztem hozzá Viton forgótömítést is, meg hőállóbb zsírt. Ennyi tuningot kap most. 24Nm a csapágy ráhúzásra, 14-el behúzta a helyére, visszalazít, 1Nm ráhúz, negyed fordulatot enged, ráhúz picit ha kell, hogy a sasszeg a koronásanyán átfusson. Finoman szalad a kerék, a túloldalit is inkább megcsinálom, nehogy jövőre az is feladja a harcot..

A hátsó nyergek már nem mutattak ilyen vidám képet. A tömítőgyűrű alatt a horonyban a korróziós elszíneződés már majdnem végig haladt a hengeres felületen, így inkább komplett nyereg csere mellett döntöttem.

Várom a kiszállítást.

'Driving dog' a kifejezés amit nem ismertem és ami meghozta a sikert.

A gyújtáselosztó körüli vizsgálódásaim eredménye az volt, hogy a tengelykapcsoló alkatrész túlságosan kopott. 2-3 fokot is mozgott, ami a főtengelyen ugye 4-6 fok. Ez nem egészséges. Ez is egy olyan finomság, ahova sok év után jut el az ember, mert az autó jól megy, de valami nem tökéletes és az zavaró. Motor felújítva töviről hegyire, karburátor szintén, de az alapjárat valahogy soha nem volt olyan amilyen lehetne szerintem. Jópár éve a gyújtáselosztó is kapott egy felújítást, a tengely csapágypersely lógása szinte megszűnt, ez nagyjából most is igaz. A megszakító bütykös tengelyének kopása sem tesz jót a pontos gyújtásnak, pláne hogy a négy bütyök különböző kopása a megszakítási pont hengerenkénti sietését/késését is felnagyítja a trigonometria összefüggései szerint. Modern, új elosztót nem akartam rárakni, a felújított JF4 Bosch cuccok sem biztos hogy különbek és nagyon drágák. Így kutakodásba kezdtem. Egy NOS eredeti Bosch, kissé rozsdás felületű tengelykapcsolót (driving dog) tudtam találni. Ezt be is építettem már, várom az alkalmat, hogy kipróbáljam. A bütykös tengely feltételezett bajának megállapítását közvetetten fogom kideríteni. Szereztem egy elektronikus megszakítót. Ennek az a nagy előnye, hogy a tengely lógásából adódó gyújtási időpont hibát csökkenti, illetve a bütykös tengely kopásának hatását majdnem teljesen kiveszi. Második lépésben azt is vizsgálom. Ha érezhető a javulás, akkor jó lenne egy megfelelő Bosch megszakító bütykös tengelyt szerezni/csináltatni.

Folyt. köv.

Szombaton egyedül mentem, 11.30-kor már bent is voltam az öreg járgánnyal. Egész nap duma, autómustra a veterános kartársakkal este nyolcig. Öröm volt, hogy sokaknak még mindig ez az öreg Alfa tetszik a legjobban és rá szavaztak. Köszönöm!

Hazafelé még alkonyatban Kiskőrös-Páhi vonalon autóztam is egyet.

Sajnos valami búg. Jobbra húzom marad, balra menet tompul kb. 60-70 között. Lehúzott ablaknál nem zavaró, hajrá, hadd halljam a nord motorét inkább. Azt hittem a gumi amivel legutóbb már foglalkoztam a bükki kanyarok után, de nem. Másnap felraktam a régi gumiszettet (öreg, kemény, igen csikorog) azzal is megmaradt az enyhe búgás. Ajjaj. Kardán csapágy vagy ami még rosszabb a váltó valamije adhatja a hangot. Sebességfüggő, gázra nem változik, erős fékezésnél mintha erősebb lenne. De miért halkul balra menet? Oldalgyorsulás ennyit számít a csapágynak?! Valószínűleg nem hajtáslánc akkor. Ha nem a gumi, akkor talán kerékcsapágy. Na az is lehet. Valószínűleg valamelyik első és a kisebb külső támasztó csapágy, ha a kanyarra változik a hang. Ez az elméleti tippem. Ilyen téma még eddig nem volt, most ebbe is beletanulok sok vargabetű árán. 30000+km és jópár kanyarvadászat az utóbbi időkben, ennyit bírt valami. Annyira nem csodálkozom rajta…

Kmét-Páhi-Kiskőrös-AC-Kiskőrös-Páhi-Kmét ~180km

A minap belemerültem a gugli térképbe és lejátszottam a 2006-os hazautazás útvonalát. Sajnos sok részlet már bizonytalan, de ennyire biztosan emlékszem, most rögzítem: Coventry-Luton-M25-Dover-Calais-Reims-Dijon-Geneva-Lausanne-Arese (Museo Storico Alfa Romeo)-Brescia (Luzzago Srl.)-St. Moritz-Villach-Graz-Veszprém-Budapest-Kecskemét



A bemutatkozó képem a szerpentinnel valahol Brescia és St. Moritz között készülhetett tippem szerint.



~3600km-re emlékszem, szerelés nem volt, csak benzin és olaj kellett

Kapott egy új akkumulátort, feketét. Az önindító teker. Hurrá, talán nincs más baj. Matricákat leszedtem róla.

31457km

Na vééégre. Egy hónapja kerülgetem a dolgot, mindig volt valami, ami az útjában állt. Egy ponton kiléptem a kötöttségekből, mondván a hétvége is jó lesz. Errefelé nincs nagy forgalom, a Bükkből meg estére már mindenki hazamegy, ez volt a meggyőző gondolat.

Szombat este ellenőriztem a folyadék szinteket, aknán megnéztem a járgányt, jónak kell lennie, keréknyomás, tankolás, készpénz. Mehetünk.

Hajnali indulás, döcögés Farmosig, utána kezdődött az autózás.

Balatonnál a csúszós oldalon mentem 7-8-at, mire túlságosan megjött volna a bátorság, jobbnak láttam továbbmenni…feledhetetlen.

Ózd, Ragály, majd Szőlősardónál korai ebéd, a szokott padoknál.

Kicsit körülnéztem még a környéken és felfedeztem, hogy Szendrő-Szuhogy-Rudabánya is első osztályú, kár, hogy a sok lomb miatt nem láthatók be előre a kanyarok. Felsőtelekes-Szuhogy egy rettenet, de szerencsére csak pár kilométer

Evés közben eszembe jutott Attila kartárs javaslata. Aggtelek mellett Szilice, majd a térképet tovább nézegetve megtetszett a Krasznahorka-Dénes-Jászó-Torna kör. De előtte Imola-Kánó közötti erdei részen mentem pár ide-odát, tetszett a hajtűkanyar, meg a patak utáni derékszögű kanyar. Kimaxoltam. A nyílt részeken sok helyen a méteres útszéli fű miatt a beláthatóság sokat romlott a kora tavaszi helyzethez képest, így most nem volt olyan élvezetes az autózás ott.

Szilice felé nagyszerű kanyarok vannak a sűrű erdőben, de ballonos gumikkal élvezhető csak, inkább kirándulásra jó, nem gumicsikorgatásra. Dénes felé kitűnőnek nézett ki az aszfalt, de a vártól nem messze lezárták ezt a szakaszt, így vissza kellett forduljak. Kár, pedig jónak tűnt. Majd máskor.

Kassa felé vezető főúton mentem Tornáig, majd Aggtelek felé haladtam. Közben kisütöttem, hogy a Bükk most kimarad, elég volt ennyi, visszamentem újra Szőlősardóra és uzsonnáztam.

Akadt egy kis gond induláskor, nem indítózik. Huhh, rajta maradt a világítás?! Már nem tudom, mert a kapcsoló pozíciója nincs jelölve, a kontrol lámpa meg nem mutatta. Hagytam pihenni, aztán sikerült egyedül belökni (szerencsére elsőre, de volt nálam bika kábel is…csak hogy negyed óránként járt ott valaki) Abban bíztam, hogy Ózdig a benzinkútig összeszedi magát az akksi. De nem. Volt egy megfelelőnek tűnő cseredarab az üzletben, de színben (!) nem passzolt és ott is inkább tologattam. (akkor még nem volt 100% a döglött akku teória, a Voltok is megvoltak, még a gyújtáskapcsoló is esélyesnek látszott) Negyed óra zavar után beindult másodjára. Szikrányi ereje volt, utána a generátor intézett mindent. (néztek a kútnál, tologatja a fényes OT-s autót a csávó, de senki nem jött oda, hogy…) Este a töltő nem tudott mit kezdeni az akkumulátorral, villogott össze-vissza. Kuka ez is. Pont egy éve a V6 is így járt, de az nagyobb bajt okozott és rosszabbkor jött. Mi van ezekkel az akkumulátorokkal?! Egyik pillanatról a másikra így elfogynak. Korábban a lassú kimúlas volt a jellemző. Ez is négy v. öt éves volt. (most, aki ezt olvassa már dönthet úgy, hogy vesz is egyet inkább és az ipar csibészei el is érték szándékukat)

Megnéztem milyen a 25-ös Egercsehinél, ott még nem jártam. Jók a kanyarok, de az aszfalt nem az igazi.

Összességében átütő felfedezést nem hozott ez a túra, sajna.

Nagyszerű ez a kis Alfa, nagyot ment a kanyarokban, őrület.

Kmét-Farmos-Heves-Eger-Balaton 7x-Ózd-Serényfalva-Ragály-Szőlősardó-Imola-Kánó4x-Aggtelek-Szilice-Rozsnyó-Krasznahorka-Torna-Aggtelek-Szőlősardó-Ózd-Egercsehi-Eger-Heves-Farmos-Kecskemét

725km

kép1 Szőlősardónál
kép2 Szilice felett a hágón
kép3 a várnál
kép4 a garázsban a rovarhullákkal

Sokat pihent az autó, ideje volt már és megjárattam picit. A múltkori túrán némi fennakadást adó gyújtás előtétellenállás vezeték bekötését javítottam. Kettős hiba ritka esete forgott fenn.
A zümmögősre koptatott első gumik kaptak egy becsiszolást. A magas profilú gumi belépő élei magasra koptak, pontosabban az él mögötti rész lett hiányos a deformació miatt, és ezek a magas élek idegesítően hangosak 70-80 között. Koronggal lekaptam őket, nem zajosak többé..Érdekes, hogy ez az oldalkötött gumi mennyire másképp tud kopni oldaltól függően.
A bal kép a bal első kereket mutatja, a jobb a jobbost.
Jobb első kerékcsapágyon állítottam egyet, 60 fokonként lehet rögzíteni, a kettő között lenne ideális, de most a feszesebbre tettem. Megfigyelés alatt tartom, remélem nem fog melegedni nagyon.