Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

A mérleg:
- 11 nap
- 5 ország
- 2.819 fénykép
- 2.809 km
- 224 liter benzin

Néhány hágó:
- Gschütt - 969m
- Flüelapass - 2.383 m
- S. Bernardino - 2.066 m
- Simplon - 2.005 m
- Furka - 2.436 m
- Gotthard - 2.106 m
- Novena -2.478 m

Természetesen voltunk Arese-ben is, de zárva volt :-(

A Túra alatt mindössze kétszer kellett a Pók műszaki helyzetével foglalkoznom:
1. A harmadik napon tűnt fel, hogy a jobb oldali ajtó határolója kattog. A két tartócsavart kellett meghúzni egy 10-es kulccsal.
2. A hágó túra előtt egyre hangosabb zörgő hang jött a bal keréktől az úthibákon. A féktárcsa melletti lemez zörgött a tárcsán. Szerszám nélkül, kézzel távolabb tudtam húzni, a probléma megoldva. A csavarokat ellenőriztem, meg voltak húzva. (A melegedéstől húzódhatott el?)

Olajat alig észrevehetően fogyasztott a TS, a pálcán kb. 2 mm. (Ebben benne van hazafelé kb 1.000 km olasz/osztrák autópálya a megengedett max tempóval.)
Hazaérve, ma kiolvastam a compot is:
"READING ERROR CODES: Nincs hibakod"

Eredetileg Szlovákián keresztül jöttünk volna haza Doberbo és a közelében lévő emlékhelyek érintésével, de másképp döntöttünk. Irány a legrövidebb úton haza! Azért Tarvisióban megálltunk egyet.

A mai nap Jesolóban a gondtalan nyaralásról szólt.

Ma 500 km várt ránk, nagyrészt autópályán. Az indulás után nem sokkal átlépte a Pók élete 155 ezredik kilométerét.

Első megállónkat az Alfa gyárba terveztük Aresében, ahol a Pók is készült. A gyárat, pontosabban a helyét megtaláltuk. A kerítés mögött már nincs semmi. Szomorúan vettük tudomásul, hogy a múzeumba se lehet bemenni, mert zárva van. Az internetes oldala szerint meg nyitva, de ezek szerint Giovanni itt is kavarja.

Miután a navigáció közölte, hogy 303 km múlva hajtsak le a pályáról úgy döntöttünk, hogy előbb tankolunk, majd ebédeltünk egyet. A tengerparti tájban most sem kellett csalódni, szép.

A Hotel Savoia-t hamar megtaláltuk, becsekkoltunk. A kocsi kulcsát leadtuk a portán, hogy ha valaki ki akar járni félre tudjanak vele állni.

A délutáni séta némi fagyizással telt, a végén meg is vacsoráztunk. A tömeg – ahogy errefelé ilyenkor illik – hatalmas. Jó volt nézelődni és igazából semmit se csinálni. Már egész jól megy ez a program.

A naplementét a tengerparton sétálással töltöttük.

Ma néhány hágót érintve körutazást tettünk Svájcban.

1. Simplonpass (2.005 m) - Eredetileg vonattal mentünk volna a hágó alatti alagúton, de vagy másfél órát kellett volna várni a vonatra, így nekivágtunk. Nagyon jó minőségű út és igazi hegyi táj várt minket.
2. Furkapass (2.345 m) – Az első komoly hágó, a Karcsi ajánlotta a figyelmünkbe, mert ő már járt erre vonatta.
3. Furkáról lefelé menet megebédeltünk. A étterem/hotel a semmi közepén van. Elképzelni sem tudom, hogy mit csinálnak itt az emberek. Svájchoz méltóan nem volt olcsó az ebéd.
4. Tankolás Svájcban – az automata kút érdekesen működik. Először lefoglal a kártyáról 100 liternyi üzemanyagot, majd tankolás után pár nappal a felesleget visszautalja. Szegény kutas alig tudta elmagyarázni, hogy miért ekkora összeg jött SMS-ben.
5. Gotthardpass (2.106 m) – A „klasszikus” svájci hágó. Több út is vezet felfelé, mi a legrégebbi macskakövest (!) választottuk.
6. Passo della Novena (2.478 m) – A következő hágó, itt még volt hó is rendesen.
7. Kávészünet Svájcban – Mivel a vonatra időre kellett menni, maradt időnk egy kávéra, Svájchoz méltóan nem ez volt a legolcsóbb kávé az út során.
8. Vonatra szállunk (Simplon alatt) – Egyszerűen fel kell járni a vasúti kocsikra és az átvisz a zalagúton. Kb. 20 percig mehettünk, saccra legalább 60-al. Klausztofóbiásoknak nem ajánlom.
9. A szállás GPS adatai.

A szálláson vacsoráztunk, immáron a korábbi tapasztalatok alapján olyat is rendeltünk, amit éppen másnak vittek. A görög salátát is izgalmas volt elmagyarázni.

Az eredeti program szerint ma mentünk volna a hágókat megmászni, de mivel tegnap is megtettünk pár kanyart, ma inkább az édes semmittevés mellett döntöttünk.
A napot kocsimosással kezdtük, mert az elmúlt napok esős időjárása kissé szalonképtelenné tette a Pókot.
A mosakodás után találtunk egy nagyáruházat, amit meg is látogattunk, hogy készleteinket felfrissítsük. Itt találkoztam a tatával, aki szembe fordult be a körforgalomba. (3 kép)
A tópartra érve azonnal segítő kezeket kaptunk, egy matrózruhás emberke segített üres parkolót találni, parkoló-, ill. motorcsónakjegyet venni. A motorcsónakkal be tudtunk menni a szigetekre.
Először a távolabbi szigetre mentünk, ahol meg is ebédeltünk. A szűk utcák nagyon hangulatosak, nagyot sétáltunk. Később visszajöttünk az első, kisebbik szigetre. Itt egy fagyi volt a menü. A botanikus kertet már nem látogattuk meg, inkább üldögéltünk. A partra visszatérve tettünk egy kört a városban, majd elindultunk hazafelé.
Útközben megálltunk megnézni a „Castello di Vogogna”-t, illetve a körülötte lévő falut. Furcsák voltak a kőházak.
Végül megvacsoráztunk a szálláson.

Ma kalandos 400 km várt ránk. A határ előtt a benzinkúton tankolás közben hatalmas zápor kapott el minket. Vissza sem tudtunk szállni, várni kellett.

Naudersnél most a völgyben mentünk. A második képen a hegyoldalban van az a híd, ahol tavaly fényképezkedtünk.

Majd megmásztuk a Flüelapass-t a maga 2.383 méterével. Az idő nem volt túl jó, úgyhogy tovább mentünk.Svácban egy angol oldtimer konvoj jött szembe, egyik résztvevő kissé el is vétette a benzinkúton a bejáratot. Mi itt álltunk meg egy kis pihenőre.

A következő pihenő a Solisbrücke-nél volt, teljesen véletlenül álltunk meg megenni a szendvicseinket.

Majd a Via Mala következett. Csodás hely, kár hogy az időjárás itt sem volt kedves hozzánk, mint ahogy a St. Bernardino (2.066 m) hágón sem volt.

Az utolsó 96 km-es szakaszra a navigáció 3,5 órát jósolt. Nem lett igaza! Négy kellett. Ilyen hegyi szakaszt még sose láttam. Az út a hegyoldalba bevésve, terasz helyen híd hosszában, millió kanyar. Emlékezetes volt, mint ahogy az utolsó 10 km is a szálláshoz. Mint később kiderült 736 méter a szintkülönbség, 51 szerpentin és még legalább ennyi be nem látható kanyarral.

A szállás külön élménnyel szolgált. Mielőtt lementünk vacsorázni megkerestük az oldalukon az étlapot. Mivel olasz volt lefordítottuk a google-val. Természetesen teljesen érthetetlen lett, az sem derült ki, hogy milyen állatból készült az adott étel. Na mindegy, lementünk kajálni. Felvettünk két étlapot, de hoztak másik kettőt. Mivel magyar vendégek voltunk, ezért magyar nyelvűt, amit szintén google-val fordítottak nekünk. Jót nevettünk, majd rendeltünk találomra, azaz mégse, mert a sonka/sárgadinnye variációt felismertük az olasz nevéről is.

Ködöd, esős reggelre ébredtünk, de bízva az időjárásban elindultunk.

Hohenschwangau kastélyához érkezve az eső még mindig esik. A terepet felderítve a minél előbbi belépés mellett döntünk, talán közben az eső is eláll. 11:30-ra német idegenvezetéssel kaptunk jegyet. A kastély csodaszép, itt nőtt fel a kis királyfi, aki a másik kastélyt építtette. Bár tilos volt fényképezni, mégis sikerült elég sok képet készíteni, hogy a hangulatot fel lehessen idézni. A látogatás közben az eső is eláll, így gyalog az erdőn keresztül mehetünk vissza a kiindulási ponthoz. Ez után egy laza ebéd következett az egyik véletlenszerűen kiválasztott étteremben, majd megvettük az Adrinak a plüssbaglyot.

Neuschwanstein megtekintése helyett (jegyet a tömeg miatt úgysem kaptunk volna) megnéztük inkább a felette lévő Mária hidat. Busszal mentünk fel. A kilátást szavakkal nem lehet kifejezni, de a tömeget sem. Komolyan elgondolkodtam, hogy vajon ekkora súlyra gondolt-e a híd tervezője. A hídtól gyalog jöttünk le a kastélyig, ott kicsit körülnéztünk, majd a kiindulási pontig.

Miután kisétáltuk magunkat a kabriózás mellett döntöttünk, újra körbe mentük a tavat. Tegnap már a hajóról kinéztünk egy kis büfét a parton, most ki is próbáltuk. Kellemesen töltött nap után indultunk vissza a szállásra Ausztriába.

Laza kirándulás volt napirenden, a Forggensee környékén és a tavon. Hajókázással, városnézéssel és kabriózással

1-2. kép: A hajó és a tó. Maga a tó egy felduzzasztott tó, az 50-es években zárták le a víz útját. Több település is víz alá került. A tavon elektromos hajók járnak. A hajón sok képet állítottak ki az elöntésről.
3-6. kép: A gátrendszer és az erőmű. Miután hajóval oda-vissza megjártuk a tavat körbe is jártuk. Az erőmű sok műszaki, a tó meg sok egyéb látnivalóval szolgált.
7-9. kép: Lechfall a tavat tápláló folyó vízesése és kanyonja
10-12. kép: Füssen – városnézés. A képen látható bajor étteremben nagyon jót ettünk.

A mai nap 245 km kocsikázással telt. Néha megálltunk nézelődni, de az időjárás nem volt éppen kegyes.
1.kép: Valahol Ausztriában
2-3 kép: Sankt Johann in Tirol
4-5 kép: Sylvensteinspeicher - felduzzasztott folyó. Sajna sz eső eleredt, így nem volt idő körülnézni.
6. kép: Isartal - fizetős magánút, de még így esőben is magyar szemmel hihetetlen vidék.
7. kép: Itt ebédeltünk, de meg nem tudom mondani, hogy hogy hívják ezt a helyet.
8. kép: Garmisch-Partenkirchen - rövid városnézésre álltunk meg, de a hideg visszakergetett a kocsiba.
9-10. kép: A szállás előtt: Hotel Alpenperle