Blog >> gtv
Rohadásmentes csomagtérajtó szép emblémákkal, valamint két Zenderküszöbspojler :))
Érdekesség, hogy a küszöbök erről az autóról kerültek le jópár éve, most Lesterek vannak fent. Valószínűleg ők sem gondolták volna, hogy egyszer visszatalálnak...
Lassie hazatér :))
Gondoltam, ideje átvinni Lolát a szervizbe, olajcserére, illetve megvizsgálni, hogy a fékek kipurcanásán kívül történt-e más is a ringen. Az idő szép, az autó pöccre indul, ablak le...trélerre fel.
A szerviz udvarán próbálgattam, 10 km/h-ról kb 4 méter a fékút. Ezért nem bánom a fuvardíját, sokkal beljebb vagyok, mintha lökhárítót és géptetőt kellene cserélnem :)
Remélem több ilyen fotó nem készül Loláról.
Mi mással lehet a legjobban elütni az időt húsvét hétfőn, mint egy kis benzingőzös száguldozással a HRingen. Anno a GT-t is kivittem, így Lola sem úszhatta meg. Az élmények vegyesek voltak.
A pálya hírhedten autót próbáló, és be is kalkuláltam, hogy a fékek alul fognak maradni, ám azon meglepődtem, hogy ennyire.
Első futamban az második helyről indultam, néhol nedves pályán. Nem kellett volna, mert csak arra tudtam figyelni, hogy ki honnan előz éppen. Mire kitisztult a kép, a fék kezdett fadingelni. Az ülést is elfelejtettem átállítani, így elsőre csalódás volt a köridő; 2.34 legjobbal. Az etapról világító fék ikonnal és puha fékkel gurultam ki.
Kb egy órás pihenő után, megtisztított és felkeményedett fékekkel (visszajelző is kialudt), guminyomás igazítással és beállított üléssel vágtam neki. Okosan az utolsó csoportban indulva, tisztán tudtam végig autózni, aminek az eredménye is meglett: 2.30.30 legjobb idővel végül hozta a gép az elvárt időt. Ekkor a fék érdekesen viselkedett: első körökben kemény volt, de rángott, később megnyúlt a pedálhossz, de megszűnt a rángatás, keményen lehetett adagolni, hatásos volt. A visszajelző természetesen most is begyulladt, de fizikai gyengülést nem mutatott egészen az utolsó körig. Ám ez volt az utolsó kenet neki, itt már nem mutatott javulást. Hazafelé végig világított, és épp hogy fogott valamit. Karcos tárcsák, fekete nyereg, hosszú féktáv, motorfék, bő követési távolság, max 70 hazafelé.
Konklúzió #1; a GTV nem szereti a HRinget, a fék rettentően alul méretezett a teljesítményhez és a súlyhoz. A trakció sem az igazi, a kettes használhatatlan, mert szétforogja magát, a hármas sokszor még kevés a kigyorsításhoz. Ezért sem érzek csalódást, hogy előzni sem tudtam a sok slickgumis Subi, a felhúzott S3 (célegyenesben úgy ment el mellettem, mintha 60al mennék), kibelezett bömbik között.
Célegyenes max: 190-egykettő km/h
Legjobb idő: 2.30.30
Fogyasztás: bő egyharmad tank / 50 km (kb 40l / 100km)
Extra: 1 nem tervezett látogatás a füves részen (semmi maradandó nyom)
Konklúzió #2: GTVből nem faragok verseny autót, valszeg többet nem fogja látni a HRinget, mert alkalmatlan rá. Ám de amit meg lehet úszni épeszű árakon, azt feljavítom a fékeken (folyadék, betétek, tárcsák, csövek).
Az időmérés Halesz 1.0 manuál módban folyt. Köszönet érte :)
UI.: Az alfás társadalom szinte nem képviselte magát, egyedül KriszKing és KaliZoli volt a társaságunk.
Ránézésre elég csúnyák és kopottaknak tűntek a hátsó fékek, ráadásul elég hangos is volt. Leszerelés után bár kopott nem volt se a tárcsa, se a betét, mégis csúnyán árkos és csíkosak voltak, így nem bánom, hogy tárcsa betét cserélve lett. Nem extráztam, tárcsa sima Brembo, betét pedig a gyári.
Olmantól nem lehet úgy eljönni, hogy ne néznék lelkiismeretesen körbe a kocsit, így egy kis olajrátöltés és ablakmosó töltést is kapott.
Először is, indítsd el ezt a számot és azután folytasd az olvasást.
Nekem a zene fontos hangulati elem. Érzelmek kifejezésére sokkal alkalmasabb, mint a szöveg, ezért megpróbálom így visszaadni az élményt. A zene, amit választottam egyik nagy kedvencem. Lehet rá azt is mondani, hogy lehúzós, szerintem inkább varázslatos. Vállalom vele a kockázatot, hogy nem olyan érzéseket hoz elő belőled, mint belőlem. Ez a bevezető pedig azért kellett, mert a szám hosszabb, mint az olvasási idő, így mire ezt elolvasod, és vársz egy kicsit a következő bekezdéssel, a zene is ott tart, ahol tartania kellene.
Születésemre nem emlékszem, célomat nem ismerem. Miattam vagy életben, de a halálodat is okozhatom. Már régóta létezem, sok helyen jártam. Építettem és pusztítottam is. Legtöbbször békésen rezgek az éterben a fényhullámok hátán, amíg a kiszámíthatatlan univerzum kiszámított erők karjaiba nem sodor.
Előbb a fény alacsony hullámzásba kezd, majd a hanghullám egyre erősebben lökdösni kezd. Történni fog valami. Hirtelen kék és sötétség. Kavargok, örvénylek, keveredek, már szédülök de az erő egyre csak szív magába. Egy sötéten csillogó kamrában találom magam. Az alja vészjóslóan távolodik, a vákuumot még több oxigén és szénhidrogén tölti be. Megáll, a rések halk morajlással bezáródnak. Néhány veterán és sok új molekula rezeg mellettem. A veteránok mintha vidámabban rezegnének. A kamra alja most felfelé indul el. Vad tánc kezdődik, mindenki intim közelségbe kerül egymással, mindenki néma a pattanásig feszült hangulatban. Izgatottan nézünk farkasszemet a legközelebbi molekulával. Még nincs vége? Újra fény, ez a jel! Micsoda fény ez, fentről lefelé, szisztematikus formában terjed, akit elér hangos ropogással egyesül. Több milliárd roppanás egy nagy egésszé áll össze, mígnem minden a visszájára fordul. A kamra egyre tágul, de ezt már mi okozzuk. Elemi erővel tágítjuk minden energiánkkal. Szó szerint. Ez hát az célom? A kiteljesedés és az energia amit adok, egy komplexebb szervezetet éltet? És annak a komplexebb szervezetnek az a célja, hogy elmossa a látóhatárt úgy hogy közben egy még bonyolultabb szervezetben kémiai reakciókat indítson el amiből borzongás, öröm, szerelem születik?
Mire kikeringtem magam egy sötét csövön, visszahűlve, két szénatom társammal, akikkel vélhetően egy darabig még együtt leszek, erre a következtetésre jutottunk. Őket kicsit sajnálom, mert ezen élmény megismétlésére az esélyük egyenlő a nullával. Nekem nincs más dolgom, mint elrezegni a legközelebbi fotoszintetizáló szervezethez és várni várni, hogy mikor jön újra a kék.
Azért írtam ezt, mert tegnap fordult velünk az év először.
Elég későn, de hova siessek felkiáltással visszakerültek a nyári gumik. Halesz mintájára kiszámoltam, hogy 3.972 km-t gurult a téli gumikon. Ez elég sok. Jövőre az előirányzott téli használat: 0 km
Ma be lett fejezve a belső visszaépítése. Maximálisan elégedett vagyok vele. Annak is örülök, hogy a zajcsillapítási technika bevált: minden kárpit csöndben feszül egymásnak, átlagosan jó úton csak a kulcstartó csörren meg, ha gyorsítok, vagy a kabát zippzárja. Villamossín sem probléma: tup-tup. Persze nem lett RollsRoyce (mintha tudnám milyen), de határozottan ajánlom kipróbálásra, ha éppen darabokban van az autód.
A teszt során sajnos kiderült még két feszültség pont. Mindkét ajtó hátsó-belső sarka hozzáér a külső küszöbhöz, így ott nyikorog. A probléma nem új keletű, hamar kiderült, hogy ez a tipikus keret nélküli ajtó betegség, idővel megeresztenek a zsanérok. Fotón látszik az eredménye. Után állítást igényel.
Na ez hülyeség. A kopást a küszöbre erősített műanyag lemez okozza, amibe bele van nyomva a logó. Ez a hátsó hajlatban nem feküdt fel szépen a sarokívre, így egy fél centit elállt, ami pont elég ahhoz, hogy nyöszögjön és koptassa az ajtót. Ez az elem viszont egyben van a külső küszöbbel is, így az állítása eléggé macerás. Egy gyárinak tűnő pótcsavarral a helyére fogattuk mindkét oldalon és jó lett.
Akik ismernek tudják, meg már párszor be is jegyeztem ide, hogy allergiás vagyok a piszokra és a neszekre egy autóban. Úgyhogy most, hogy Lola szét van szedve ízeire, kaptam az alkalmon, hogy kiélhessem kattanásomat. Belső tisztítás Bege módra.
Áldozatok:
Kalaptartó, hátsó oldal panelek, kapaszkodó, kézifék- és váltószoknya illetve kilincs illetve küszöbök.
Hogyan:
Első körben mosogató szeres vizes átmosás szivaccsal. Száradás után a Felice gyártó Car Leather Care Kit tisztítójával való tisztítás új kendővel. Ez a termék azért jó, mert olasz, tényleg tisztít és nem fényesít. Színtelen és szinte szagtalan. És a legjobb szakemberek ezt ajánlják, nem csak bőrre :) Másik kendővel felvittem rá a protektort, majd egy harmadik tök tiszta kendővel szárazra töröltem.
Ezzel egészen gyorsan és látványosan lehet haladni.
Aztán a hátsó kárpiton az elvált belső szivacsokat visszaragasztottam, biztos ami biztos. Ehhez vékony, kétoldalas szőnyegragasztó szalagot használtam. Végül felkerültek a textilszalagok minden olyan élre, ami másik elemel találkozik. Ettől remélek nyikorgás csökkenést. Ez szöszölős munka, pláne, ha az embernek életlen az ollója. Ezt a ragasztószalagot a Tesa gyártja, lelőhelye ritka, jellemzően Homasita. Előnye, hogy könnyen felvihető, nyom nélkül eltávolítható és jól formálható, illetve fekete. Tehát láthatatlanul felhelyezhető, eligazgatható.
Az itt szerzet rutint a belső összeszerelésnél tervezem kamatoztatni, mikor is minden drótot, csövet, bizbaszt szeretnék elegyengetni a kárpitok visszahelyezése előtt. Az lesz a kemény..
Eddig itthon általában ha "mester emberhez" fordultam, aki valami speciális vagy nekem speciálisnak tűnő foglalkozást űzött, általában megjártam, mint sokak már. Ismerős, mikor a határidő a duplájára nő, miközben az ár is több lesz valamiért, és a végén még hibát is találsz? Szemét egy érzés, és szemét egy ember.
Most határozottan nem ilyen szakemberrel volt dolgom.
Egy hét plusz a két hétvége telt el azóta, hogy leadtam a bútorzatot. Bő két hetet kaptam munkaidőre, azaz e hét végét, jövőhét elejét vártam. Ehhez képest hétfőn jött a telefon, hogy kész van, sikerült mindent megoldani, amit kértem. Sőt, még többet is.
Azaz combtámasz, bőr restaurálás, ajtókárpit összerugdosások eltüntetése. Ezen felül kérdés nélkül: 3. féklámpa takaró eleme újrafújása és a két kifakult hangszóró fedél is le lesz, ha beviszem, valamint a tipikus-GTV-betegség övcsat által okozott beszakadás eltüntetése.
Mindezt a megbeszélt árban. Illetve vártam még némi plusz költséget a combtámasz-szivacspótlása miatt, de az grátisz lett az apróságok mellett.
Úgyhogy másnak is ajánlom őt.
De hogy ne legyen olyan reklámszagú a történet. Az enyémen kívül vittem még egy piros Spider ülést, csúnyán kikopva az egyik oldalon. Az az ülés valamiért nem sikerült olyan szépen, több helyen észre vehető a javítás nyoma. Csodák nincsenek, fenntartások legyenek.
A terv szerint csütörtökön kerülnek vissza a kárpitok, addig be kell fejeznem a kalaptartó, oldalelemek és egyéb kiszerelt apróságok mély tisztítását és zajcsillapítós előkészítésüket. Jól esik saját kezűleg babrálni ilyen "komoly" dolgokon :)
Első lépés: belső bútorzat elválasztása a karosszériától valamint a műanyag és a bőr részek rövidtávú, de érzékeny búcsúja egymástól.
