Elkészült a futómű átdolgozás.
Hátul kezdtem. Kiderült, hogy az előmérések nagyon pesszimista eredményt hoztak. A féktárcsák külső felülete és a hátsó nyúlvány külső felületének eltérése 4mm volt a korábban indikált 10mm helyett. Ezen hangoltam egy picit még az állító alátétek áthelyezésével. Így az elméleti szimmetrikus elhelyezkedéshez képest most 1.5mm-t jobbra van a hátsó tengely. Ezzel megelégedtem és rögzítettem ezt az állapotot.
Utána a jobb első rugó kiszerelése következett. Elég macerás volt miután 4 db 125mm-es csavaron keresztül kell leereszteni a rugót. Az alsó trapéz bekötési pontjait fellazítottam és igazítottam a tengelytávon. A hátsó futómű első bekötése és az alsó trapéz gömbcsukló közepe közötti méretet 1.5mm-en belülre sikerült hozni a két oldal között. Persze az autó először ki lett szintezve, hogy a függőleges elmozdulások ne terheljék a mérést. A rugó visszaszerelése már könnyebben ment, mert tudtam hol és hogyan érdemes a hidraulikus emelővel rásegíteni.
Egyúttal ellenőriztem az alsó trapéz csapágyazását is, amit rugó nélkül lehet csak megtenni, mert a rugó akkora előfeszítést ad, hogy képtelenség a hibát rángatással előhozni. Rendben volt szerencsére.
A bal oldal már tényleg gyorsan ment. A rugótányért emelővel alátámasztottam a motor felöli oldalon, amíg az autó súlyát meg nem tartotta. Akkor kicseréltem a trapézt és a rugótányért összekötö 4 csavart egyesével a hosszú 125mm-es (150-200mm lenne a legjobb) csavarokra felfelé nyitottan. A motor oldalon kb. 30mm-t kell menetesen engedi míg a csavar tehermentesül. Ha középen támasztanám alá ez kb. 60-70 mm lenne. Így gyorsabban lehet haladni 10-20 mm-ként lehet ejteni, miután kézzel lehet pörgetni az anyát. Az utolsó 50-70mm-t az emelővel lehet leereszteni. Ezzel a módszerrel 20-25 perc alatt kint is van a rugó. Betyárul össze van ez a vastag, nehéz, erős rugó nyomva. Kell is az erő mert az alsó trapéz hossza a kerékig majd 2-2.5-szerese a rugó befogási karjához képest. Kellenek a newtonok. Itt is egy kis tisztítgatás és visszakerült az alu 7mm-es hézagoló a rugó alá. Az összeszerelés annyiban módosult, hogy az emelővel középen fogtam alá és emeltem a rugótányért míg a csavarokat be nem tudtam fűzni. Utána áthelyeztem a motor felöli oldalra. Sokat segített a nemrég beszerzett racsnis csillagkulcs
Visszaállt a rend, a küszöb 5mm-t lejt előre ezért precíz mérés nélkül az mondom kb. 15mm-t emeltem elöl. Így a kerékdőlés, ami adódó mennyiség is helyre került. Az utánfutás állítható a felső trapéz első rúdjának hosszváltoztatásával, de miután a felső hátsó rúd hossza rögzített annak vízszintes hosszváltozása befolyásolja a kerékdőlést. Kompenzáltam a jobb oldali alsó gömbcsukló új helyzete miatt az utánfutást állító rúd hosszát. Így ha igaz, nem kell a futómű beállításkor ezt piszkálni.
Jandibanditól kaptam egy szép kormánymű rögzítólemez szettet csavarokkal. Ezt a megoldást kapta a Spider 1976-tól. A 105-ösök kormánymű bekötése egy notorius gyenge pont. Pattognak a ponthegesztések, lobog a nyúlvány a kormány tekergetésére a sok használat után. Az autó már átesett a javító hegesztésen ezen a környéken még 2017-ben. Talán segít a feszesebb kormányzás elérésében illetve tartósabb lehet a javítás ezzel a megoldással.
Végül úgy döntöttem, hogy a kormánymű alá nem rakom be a lemezt most. Majd ha egyszer kiveszem a kormánygépet, megnézem mennyire sík a felület és eldöntöm bekerülhet-e. Jobb ha a kormánymű öntvényét nem teszem ki esetlegesen további terhelésnek a 2.5-ös lemez deformálása miatt. Most alátét emeli ki a síkból három helyen a csavarok alatt, ami ideális ebből a szempontból. A nyúlvány külső oldalára viszont felszereltem a megerősítést. Emiatt az átmenő csavarokból is hosszabb kell, kapott is hosszabb 10.9-es csavarokat.
Elszórakoztam még a kifordulást korlátozó felütköző beállításával is. Én azt soha nem állítgattam, de úgy tűnt a levegőben van amikor elfogy a kikormányzási szög. Persze középen az összekötő 545mm (530-550mm az előírás), ami közel van a felső határhoz, így érthető, hogy ezzel nem volt gond, ha régen ez rövidebb volt, ahhoz jó a régi ütköző pozíció. Valahogy ezzel sem foglalkoztam rendesen eddig. Úgy tűnt a kormánygép magában felütközik és felmegy a fordítási nyomaték, ezzel jelzi, hogy elég. Akkor még volt 3-4mm a határoló csavarig. Így kicsit kijjebb állítottam a csavart valahova oda, amikor kezd felmenni a nyomaték, de még nem a csúcs. Az sem jó a kormánygépnek, ha nem önmagában zár és terheli az ember, mert a rudazat koppra megfogja. Ebben maradtam magammal, így lett ez a köztes megoldás.
Egyébként a leghátsó csavarból visszatettem az eredetit mert zavart, hogy nagyon kilóg. Így most egy újjnyi távolság van a csavar vége és a befordított kerék között, amúgy meg fél újjnyi volt, ami aggasztott. A menetből 2mm kilóg, így elég a 3millis új lemezzel ezen a helyen a régi csavar is.
Észrevettem, hogy a külső kormányösszekötő gombfej bal oldalon nagyon közel kb. 3mm-re van a felnitől, a másik oldalon 6-7mm. Ez mitől van? Más az irányítókar állása a geometria miatt vagy mások a felnieim? A felniket le kell mérjem pedig tudtommal mindegyik standard CMR 5.5".
A futóműveshez még el kell vinni leellenőrizni az utánfutást és belőni az összetartást. Ezúttal két utas súlyával terhelve. Nem engedem a futóművesnek, hogy elnagyvonalúskodja a dolgot, ha ennyit vacakoltam ezzel.
Huhh, két tucat óra, majd a duplája a motor teljes összeszerelésének!
Elugrottam Füredre. Úgy döntöttem legjobb, ha a 159-cel megyek. Ez egy sima út, nincs se idő se lehetőség csapatásra. Az időjárás is vacak volt, Soltig a vizes út, a Balatonnál erős köd akadályozta az élvezetes autózást.
Szerencsére a köztes kedvenc szakaszon száraz volt az útfelület és gyenge is volt a forgalom. Ott egy szokásosan tempós autózást tudtam hozni. Eszembe is jutott egy újabb vezetéstechnikai gyakorlat, amivel kicsit tudok készülni a következő szezonra: a ballábas fékezés, mint új lehetőség nemrég jutott eszembe. Most itt volt az alkalom, hogy gyakorolgassam. Mint gyakori fékbevasaló nem teljesen ismeretlen a dolog, de tempósan élesben azért más.
Egyelőre azt mondom megy, de amire ennél az autónál igazán használni lehetne, az nem lehetséges, a fékpedál lenyomása tiltja a motor gázadását, ráadásul, ha van átfedés, akkor tovább tart neki összeszedni magát, mint amúgy legyőzni a turbólyukat. Na mindegy, nem is ide kell ez a technika, csak treníroztam az idegpályákat. A v6 meg az öreg GTV nincs ilyen akadályozó technikákkal felvértezve.
Próbálgattam még a kuplungolás nélküli visszaváltást, tényleg nem lehetetlen, sikerült is mindannyiszor reccsenés nélkül 4-ből 3-ba visszaváltani, de ezt egyelőre pihentetem. Lehet inkább az asszony autója a megfelelő erre a gyakorlatra...míg nem vagyok rutinos.
Na, ez egy komoly és jogos kerdés. Nem igazán tudok mit mondani, mint egypár dolgot felsorolni, amik ezt az őrületet kialakíthatták bennem. Nem fontossági sorrendben, csak ahogy eszembe jutnak.
Messziről kezdem. Szüleim első autója a Fiat500 osztrák változata a Steyr-Puch500 volt. Családi legenda, 3 éves voltam, amikor jött helyette a kombi Lada. Így mikor az első autóm kellett kiválasztani, lett az akkor 24 éves Fiat500 (1993). Szolid gyerek voltam, így a lóerő nem annyira izgatott, bár ha tehettem, kimentem a Veszprém-rallyt is megnézni.
A Liener-féle Autótípusok könyv '59,'61,'64,'67,'71. Ezek majd mindegyike megvolt a nagybátyám jóvoltából. Kitűntek a könyvekben az olasz autók. Ugye akkoriban a '60-as, '70-es években kétségtelenül az olaszok fújták a passzátszelet az autóiparban. Fiat500,850,124,125,127,128 ezek számomra a hőskor. Ezekben éltem, tetszettek az olasz filmek az olasz autókkal. Annyira ebben éltem, hogy nagyjából teljesen átaludtam a késő 70-es évektől 2000-ig az autóipar csodáit. Ezért nézek, amikor valaki Celikákról, Camarokról beszél.
Első szavam állítólag az 'autó' volt. Nagy hatással lehetett rám a technika.
A Fiattal '94-ben a legjobb barátommal Sziciliáig akartunk menni, hogy átéljem, amit a régi olasz filmek muttattak, de csak Nápolyig jutottunk pénzhiany miatt. A nápolyi forgalom, amalfii szerpentin, a Vezúv, Róma, Firenze, Pisa, Siena stb., megvolt az élmény. 2000-ben meg a baratnőmmel (gyerekeim anyjával) meg a Fiat500-as barátainkkal (3pár) vezettünk le a Riviérara, a Fiat 500-as találkozóra, Garlendába. Legutóbb a három családdal 2017-ben mentünk oda, igaz már tréler vitte a Fiatokat...
2001-ben Sümegen volt a Bakony-Balaton Veterán Túra. Oda az egyik barátom német komája egy 1968-as lépcsőselejű piros Alfa 1300GTJ-vel jött. Megkaptam 5 percre. Álom, ami elérhetetlen...Fakormány, úton ültem, pörgős 1300-as motor, 90ló, 5 sebesség, gyönyörű forma. Majd egyszer...gondoltam és hazakullogtam.
Két év múlva lett rá lehetőség. Akkor az UK-ban éltünk, egy Bertone kupét szereztem, nem egy lepcsőselejűt (Kanten v. Step front) hanem a plusz 30lóra szavaztam, bár a 4 fényszóró kevésbé tetszett. Előtte tettem még egy bágyadt próbálkozást, hogy legyen inkább egy 124Spider vagy egy TR6. Alfa lett. Petrolhead munkatársam is megerősíttette: Alfát kell venni!
És nem bántam meg. Keveset tudtam a márkárol akkoriban, utána jöttem rá mi is az az AR, meg ez a 105-ös típus mit jelent. Ez az autó az akkori kategória non-plus-ultrája, ezt korabeli cikkekből tudtam meg. Még büszkébb lettem rá. 2 évig szereltem és készítettem fel, aztán 2005-ben forgalomba helyeztem még Angliában. Közben egy 14 éves kocka Escorttal jártunk.
Hát így.
A Fiat már nagyon keveset megy. Kicsi, nem biztonságos, néha megyünk a fiainkkal egy-egy túrara, akkor is inkább földúton vezetnek, évente 2-3-szor, idén csak egyszer. Ez egyértelműen a '60-as évek romantikájáról szól, csaladi emlékek miatt van meg és megy évi 500-1500 km-t, amúgy a garázsban áll.
Az Alfa az már ad értékelhető és érzékelhető menetteljesítményt. 120le, 1040kg, 5 seb, négy tarcsafék plussz a '60-as évek romantikája plussz a tudat, hogy ez akkoriban maga az 'űrtechnika' volt. Jaguárral, Porschéval, Lotusszal hasonlitgatjak össze az akkori autós magazinokban. Azt mondják van amiben nem a legjobb, de az egész csomagra rámondták, hogy igen-igen jó..
Persze 700km-t megtenni vele igen fárasztó, de minden benne van, ami egy jó autót jó autóvá tesz. Gyorsul, fékez, vagány, kupé, szép, hörög, durrog, kipörög, farol és ki is lehet rendesen könyökölni, az elefántfület meg ki lehet hajtani! A '60-as évek az autómobilizmus csúcsa: minden analóg, jól használható és élvezetes is egyben. Ezután már biztonság, kényelem, fogyasztás, 'környezetvédelem' a fő fejlesztési csapás. Sosem vágytam az '50-es évek autóira vagy korábbiakra mert egyrészt csúnyák, meg 'szarok' is. Se nem mennek, se nem fékeznek. Ennél az adrenalin 120-130-nál akkora mint a v6-nál 150-160-nál. Jobb a v6 körideje, de ahogy valamikor írtam a blogba:
Óriasi volt: fékezős gázfröccs+ dupla kuplung kettőbe. Páratlan. Olyan élénk, közvetlen, csupa gépészkedés, hörgés, gázfröccs, kormánybakapaszkodás.
Utána gurultam egy kicsit a v6-tal is. Az is nagyon-nagyon jó, de az öreg most többet adott. Csodálatos masinák.
Kicsit szomorú voltam, hogy itt van ez a csodálatos bussomasina a hozzá tartozó hangolt kipufogóval és nem tudtam játszani rajta, ahogy az öreg GTV-n már megszoktam.
A Fiat500 vezetése rákényszerített már régen, hogy a duplakuplungos visszaváltás, sőt a felváltás is készség legyen. A gázreakció persze szánalmasabb mint egy modernkori átlag benzines autóé, meg fékezéskor sem lehetett odapöccinteni a gázra, de mégis az alapokat megadta.
Aztán jópár évre rá a kis GTV-n a tökéletes pedálkiosztás miatt már a fékezés közben is lehtett pöccigtetni a gázt, közben kettesbe vissza igényelte a duplakuplungolást is.
Aztán beleültem a 156-ba és nem akart ez összejönni. Nem mintha a váltó igényelné, mert kettőbe vissza lehet nyesni könnyedén 70-nél is, de néha nagyot ránt a motorfékbe kapcsoláskor, pláne ha a fékkel elmatattam és a fordulat leesett. Nem tetszett.
Némi kínlódás, méricske, gázpedál emelés után rájöttem, hogy az a cipő, ami a GTV-nél bevált erre, az nem jó a 156-nál. Illetve a fém pedál felület bizonytalan fékezés érzetet adott, nem akartam, hogy lecsússzon a lábam a fékről.
A magasszárú téli félcipő puha és recés talpa bevált, minden működik.
A nehézség a más időzítésben van. Az öreg gépeknél a váltást kell segíteni és egyben a fordulat szinkronizálást is, amikor a kuplung zár. Ennél az autónál picit mintha később kellene időzíteni a szép rángatásmentes visszaváltáshoz.
Jó lesz, óriási móka és élmény, amikor a Busso ezzel a kipufogóval így szól a visszaváltogatásokkor.
Immáron három 1750 GTV, sőt mindegyik első szériás, van tudtommal az országban forgalomban. A bordó ultra precíz restaurálása most lett kész. Tényleg gyönyörű az autó és tudom milyen háttérmunka/kutakodás és korábbi projektek tapasztalata van mögötte.A kék tavaly óta van itthon, a zöld 14 éve.Összegurultunk Örkényben egy kis körbenézegetésre. Azt kell mondjam, mindegyik gyári szín jól áll nekik! Nekem egyébként továbbra is az okkersárga a kedvencem ehhez az autóhoz.A bordó 1969 évvégi, a kék 1969 éveleji, a zöld 1968 éveleji gyártású. Eltérést a légszűrő helyzete adja, már 1969-től a légszűrő a karburátorokra került. Ezzel együtt a gyújtástrafó is vándorolt, valamint a motorszám is és pár apró részlet.Kívül 1969-től eltűnt a bal sárvédőről a 'Designo di Bertone' felirat. A korai autón elvileg nincs külső tükör és a dísztárcsának is a kéken levő nagygyűrűsnek kellene lennie. A felni abroncs kombó a zöldön a gyári, a hátsó rugó magassága a bordón és a zöldön, elöl a bordón a gyári méret.
Csodaszépek!
Van két érdekes eredményem, amit a futóműbeállítás nem hoz ki és az is lehet, hogy elhanyagolható a hatása, de engem zavar.
Méricskéltem a GTV-n. A jobb tengelytáv 10mm-rel kisebb mint a bal. (első kerék első ajtó vonalhoz nem frankó, hátsó kerék hátsó ajtó vonalhoz tökkkéletes ) Be voltam majrézva, hogy ez mi a fene, mégiscsak a jobb elején a törés ennyire odavágta volna? A vason, nyúlványon soha nem láttam semmit. Aztán megnyugodtam, mert rájöttem hogyan lehet elcsalni. Kiálltam a v6-tal, aknára gurítottam a GTV-t, aztán mértem.
A sejtésem, amiben reménykedtem beigazolódott.
A bódé tökéletes, 1 millin belül van a hátsó futómű bekötése és az első lengőkar bekötése a két oldalon. Tehát valószínűleg a bal első kerék előrébb, míg a jobb hátrébb van az elméleti helyzetéhez képest.
Miért is?
A lengőkart lehet kicsit elfordítva berakni. Ahogy ugye van lógása a csavarkötésnek, akörül picit elfordulhat. Mondjuk 1-1.5mm-t az első és hátsó csavaroknál, egyből felnagyítja a duplájára ((1.5+1.5)x2=~5-6mm, egyik oldal erre=előre a másik meg arra=hátra, máris a talpcsapágy előrébb vagy hátrébb van), mert a bekötések szélességének nagyjából a duplája a lengőkar hossza. Így jöhet össze a 10mm különbség a két oldal között. Sőt amikor a csavarok távolságát keresztben megmértem, ~3mm differenciát mértem a ’jó’ irányban.
Lehet ennek a hatása gyakorlatban 0. Még ki kell találnom, hogyan lehet ezt szereléskor ellenőrizni, de ezt meg kell gyógyítani. Csodálkozom, hogy erre nem figyeltem 2004-ben.
Továbbá érdekes, hogy a hátsó futómű is féloldalas 5mm-rel. A nyúlvány külső fele és a kerék külső síkja között mértem a különbséget. Tehát magyarul a jobb kerék kintebb fut mint a bal. Alátétezéssel van beállítva gyárilag is. Hát sokat nem foglalkoztak vele azon a szép februári napon 1968-ban. Ezt is gatyába kell rázni.
Amúgy a terv az, hogy az első futómű gyári rugó alátétjeit vissza fogom szerelni. Ezt optikai tuning és motor súlypont miatt kivettem még 2012-ben. Így viszont előre lejt a küszöb 2 centit. Ami a mai ízlésnek ugyan megfelel, de a futómű geometriának kevésbé. A guruk azt mondják a 105-ök akkor viselkednek a legjobban az úton, ha a hátulja jobban ül, tehát a küszöb hátra lejt. Ha ezt nem is, de a gyári értékeket visszaállítom és mindent az elméleti helyéhez legközelebb állítok. Az alátét 11mm, ez kb. 15-20mm-t emel, ami az előírás felső határára viszi a magasságot elöl. Úgy okoskodom, hogy a hátsó passzív tengely befordulás a nem ültetett gyári esetben hatékonyabban működik, mert az amúgy lejtős hosszkitámasztó függőleges vetülete így jobban hosszváltozik, tehát a belső keréknél rövidül a külsőnél hosszabbodik erős kanyarban az oldaldőlés miatt, ami fordítja a hátsó merev tengelyt. Ha ültetném ez kevésbé valósulna meg, meg 2 centi ültetés szerintem nem nagy cucc. Emellett az első kerék utánfutása is kevesebb a kelletténél, így a negatív dőlés meg nagyobb, ezeket is jobb ha visszateszem. Biztos jobb lesz így. Ez lesz az alap. Majd innen lehet tovább lépni, ha kell. Meg amúgy is az ilyen enyhe beleturkálások a fentiekből következően csak rontanak a dolgon. Eredményt egy 4 centis, speckó handling-kittel (merevebb rugó, torziós rúd, erősebb csillapító és hátul kiszerelt torziós rúd) lehetne elérni, az meg egyelőre még nem kell ide.
Már alig várom, hogy kipróbálhassam az izsáki kanyaroknál.
Érdekes, hogy a 105-öknél a vezető oldali első rugótányér nem olyan mély mint az utas oldali. Ezzel van kompenzálva a vezető súlya, mert ugye gyorsan autózni általában egyedül szokott az ember. Emellett a vezetőülés 6 centivel beljebb van mint az utas oldali az autó középvonalához, legalábbis a GTV-ben biztosan.
Lemostam az undorítóan ragacsos szoftlakk maradványokat a hátsó és vezető oldali ajtó berántó fogantyúkról.
A bal hátsó kapcsolója rossz volt, azt cseréltem.
Le is festettem a két hátsót próbaképpen.
Szép lett.
Lángnál tudtam venni Ferodo betéteket. Ilyet szereztem be hozzá 2004-ben a Classicalfánál is.
Ma reggel beszereltem őket, majd óvatosan bejárattam.
Jó lesz.
261120 km.Csak legyen rendes tél is...Legalább hideg, hogy tudjunk a gyerekekkel korizni, ha már a pályára nem lehet menni.