Sajnos az olajfolyás rosszabb lett a májusi műtét után. Az egász udvart telepacázta az autó. Kellemetlen volt, hogy a szarolasz tócsát hagyott mindenhol, ahol 10 percnél tovább tartózkodott. 4 hónap és 5000km alatt 1 liter tűnt el belőle, ami nem olyan sok, de a nyamvadt híg olaj tenyérnyi foltot hagyott mindenütt. Közben volt egy műszaki vizsga is, törölgethettem le mindent előtte. Nem volt mese, vissza kellett vigyem az autót. Sajnos a nem gyári szimering nem jó oda, hiába ajánlják. A főtengelyen van egy váll, amin a szimering tömítő ajkának éle fut. Na az ezek szerint csak a Corteconál van pont jó helyen. Gyorsan akartak végezni a dologgal és nem várták meg ennek a beszerzését. Mindenkinek fájt. A jó fajtával azóta faja.
Váratlanul az ölembe hullott a szombat. Az autó jó, az időjárás is. Döntöttem, elmegyek, ki tudja mikor tehetem meg újra. Este gyorsan megtankoltam, beállítottam a keréknyomást, leellenőriztem a folyadékszinteket. Kint éjszakázott, hogy reggel ne kelljen a garázsozással húzni az időt. Villanyfénynél még egy gyors gyújtás ellenőrzés, tökéletes volt, nem ezért van a durrogás.
Még nem is pirkadt, mikor elindultam.
Reggel a balatoni szakasz kicsit nyirkos volt a köd miatt, de négyszer végigmentem rajta. Aggtelek-Perkupa-Ragály kört megtettem a szokott irányban, háromszor visszafelé.
Bükkbe úgy indultam, ha sokan lesznek visszafordulok, nem kellett.
Kecskemét előtt pont elkapott még egy zápor meg kis dugó volt a repülőnap miatt.
E napra esett a 29000. közös km.
Nagyot ment, lenyűgözött a futómű, csodálatos masina.
Kecskemét-Abony-Heves-Eger-Balaton-Borsodnádasd-Ózd-Serényháza-Aggtelek-Kánó-Ózd-Balaton-Felsőtárkány-Bükkszentkereszt-Eger-Heves-Abony-Kecskemét. 719km
Mielőtt újra bekerült volna a garázsba, picit kanyarodtam vele.
Végre sikerült a találkozónkat összehozni. Az Alfa Romeo történetének két kiemelkedő jelentőségű típusa találkozott most. Akkor és most is az egyik legjobb színben mindkettő. Nagy pillanat.
Nem csak a csillagok, de a bolygók együttállását is ki kellett várnom, hogy ez a túra megvalósuljon. Történt, hogy tavaly nyáron jártam a Bükkben ezzel az autóval, de akkor az Aggtelek-Kánó kör kimaradt. Tavaly ősszel elszerelgettem az időt a karburátorral, utána egy kört a V6-tal sikerült összehozni. Áprilisban műszaki hiba miatt nem tudtam elindulni másnap az autóval, majd egy hónap javítás következett (hengerfej tömítés, majd akkor már a váltó olajfolyást is orvosoltam). Veterán vizsga, műszaki vizsga, nyaralás és hopp, már augusztus vége is van.
A best-of útszakaszokat szerettem volna bejárni ezúttal veterános kartársakkal. Nem kellett hosszasan rábeszélni Andrást és Viktort sem, hogy eljöjjenek.
A keddi esőzés után ideálisnak tűnt a szerdai hűvös borús idő, így nagy egyetértésben megegyeztünk egy borsodnádasdi 9 órai találkozóban.
5.20-kor indultam, még éppen csak pirkadt, de úgy számoltam, hogy egy kicsit addigra a balatoni kanyarokat kipróbálom. Sikerült is egy fél órát ott kostolgatni az új gumit. A fehér aszfalt mindig csúszik, óvatosan kell duhajkodni, nehogy korláthoz simuljon az autócska. A másik oldalon sötét, durva az aszfalt, az meglepően jól fogta. Igaz, most elől 1.7 hátul 1.8 volt a nyomás, a korábban belőtt e. 1.8, h. 2.0 helyett, ami a paksi túrán megmutatta, hogy nem az igazi, ugyanis a hátulja nagyon hajlamos volt a kitörésre. Ez így elég jó (megegyezik a gyári Michelin XAS ajánlással). Gyári méretű modern gumi, rémisztően keskeny futófelülettel. De működik. Pompásan ment 1-2-3-2-1-2 stb. Visszaváltásnál fék-gázfröccs-dupla kuplung, őrület, alig tudtam abbahagyni. Kicsit többet durrogott, mint ami egészséges lenne, talán a gyújtókábelt kellene már frissíteni.
A domb tetején találkoztunk, pihengetés, beszélgetés, autómustra. A FIAT 1972-es 1600 Mk2, gyönyörű eredeti állapotú, ici-picit kisebb a motor, de könnyebb mint az Alfák. Ámulok és bámulok milyen jól mutat ez az autó minden szögből, főleg ez a fehér szín. Nem tévedtek a FIAT saját formatervezői. Látszik, hogy az Alfa GT volt a mérce és egy kifinomultabb autót tudtak összehozni. Az első nagysorozatú szíjas kétvezérműtengelyes motor, mindenféle finom megoldások. Viktor szerint a futómű amivel az alap 124 kötöttségei miatt nem tudták meglépni az Alfát. A bordó Alfa szintén egy Mk1 1750, tavaly lett kész a precíz restaurálása. Közben nem tudtam megállni és mentem még két kört.
Tovább haladtunk, Ózd, Serényfalva, Ragály. Na és itt jött amit nagyon vártam. Aggtelek, Perkupa, Kánó, Ragály hurok. Előtte készítettünk pár képet a szép autóinkról az aggteleki barlang előtt.
Viktorral mentük még egy kört. Még azután sem tudtam megválni a helytől, így gyorsan egy 2x(Ragály-Imola)-t leautóztam míg a többiek beszélgettek. Egész nap ott tudnék fel-alá menni mint mikor nagyapám zsírúj Simson Elektronikját hajtottam az utca egyik végéből a másikba 1988-ban.
Jött a túra mélypontja. El kell jutni Lillafüredig. Átlagos út, hatalmas forgalom, döcögés. Fénykép Lillafüreden, majd feljebb a murvás parkolóban szusszanás a patakparton.
Öt után ritkult a fogalom szinte nullára, lehet menni. Gumi bevált, hagyom, így megmarad az eredeti karaktere az autónak. Nem köridő, hanem vigyor szélesség a célfüggvény. Azt meg nagyon hozza, nem is értem hogyan. Nagyon szépen viselkedett, a legutóbbi túra után sokkal rosszabbra számítottam. Felsőtárkányhoz közel még megálltunk, dumáltunk egyet, a fiúk hazafelé indultak, én pedig úgy döntöttem, hogy inkább bevállalom a gyertyafény melletti két és fél órás hazautat, de megyek még egy kicsi itt, ha már eljöttem a világ végére. A bükkszentkereszti kereszteződésnél megfordultam, teljesen üres volt az út oda-vissza. Csak a fák között néha betörő erős napfénnyel kellett megbirkózni. Megérte.
Kmét-Törtel-Abony-Jászkisér-Heves-Eger-Balaton-Ózd-Ragály-Pekupa-Ragály-Kazincbarcika-Parasznya-Lillafüred-Eger-Heves-Abony-Cegléd-Kmét. 670km.
Mindig úgy érzem, hogy a legutóbbi volt a legjobb túra. Még ennél is lesz jobb?! Hajrá.
Egy hasonmással találkoztunk Hajdúszoboszlón. Nem egy gyakori esemény.
Ránéztem a gyertyákra a túra után. Még valamikor a tavasszal játszottam sokat a benzinszinttel. Már nem az úszó szabályzási adatokhoz állítom, hanem az adódó benzinszintet mérem. Rájöttem, hogy a kettő között van sajnos különbség. Talán manapság más a benzin sűrűsége mint 50 éve, lehet. A lényeg, hogy nehéz a benzin szintjét kimérni, mert minden szóba jöhető anyagon fut. Gyorskötözőre ragasztott fekete szigszalag volt a nyertes végül. Azt hittem múltkor jól megcsinaltam, de volt köztük kis eltérés. Az új módszer kihozta. A gyertyák alapján inkább a 3-4-et dúsítottam. 3 iteráció kellett hozzá. 2 óra. Képen jobbra az 1-es.
Lamentáltam esetleg a 159 legyen a kiválasztott, de a főszabály lépett végül életbe. Ha egyedül megyek és nincs eső/só akkor inkább valamelyik öregebb járgányt vezetem. Ezúttal megbántam. Az 52-est annyira szétnyomták a teherautók az utóbbi napokban a hőségben, hogy még ott is dobált a nyomvályú ahol eddig még soha. Kiskőrösi kerülő nem jöhetett most szóba a feszes időterv miatt. Simontornya-Dég is igen vacak már, a forgalom is nagy volt, így nem volt élmény a kis V6 ellenére sem. Ez nagy bosszúság nekem, aki gyakran jár erre és szeret vezetni.
Kecskemét-Dunaföldvár-Enying-Balatonfüred és vissza.
Későn indultam, kihagytam a kiskőrösi kerülőt, egyenesen Soltra mentem a hírhedt 52-esen. Ez az autó sokkal jobban tolerálja ezt az utat mint a 156, de azért sajnáltam. Rettenet az út..
Kecskemét-Solt-Dunaföldvár-Paks-Kölesd-vissza Paks felé-Nagydorog-Sárszentlőrinc-Kölesd-Cece-Németkér-Paks-Földvár-Kecskemét.
Nem tetszett az új gumi, főleg a Kölesd felé vezető fehér aszfalton. Lehet most jött el az ideje és felhagyok ezzel a retró őrülettel és kap egy 185/70-et.
Sajnos a nagy igyekezetben, hogy kicsi legyen gondolom a gördülési ellenállás a futófelület szélességét is lecsökkentették 135-ról 120mm-re. A 156-on a 225-öshöz ~200mm tartozik. Erről ennyit. Nem kafa. Nekem nem ez kell, hanem fogjon a kanyarban.
Jobb hátsó centírozás után már szépen fut.
339km.
