Végre sikerült a találkozónkat összehozni. Az Alfa Romeo történetének két kiemelkedő jelentőségű típusa találkozott most. Akkor és most is az egyik legjobb színben mindkettő. Nagy pillanat.
Nem csak a csillagok, de a bolygók együttállását is ki kellett várnom, hogy ez a túra megvalósuljon. Történt, hogy tavaly nyáron jártam a Bükkben ezzel az autóval, de akkor az Aggtelek-Kánó kör kimaradt. Tavaly ősszel elszerelgettem az időt a karburátorral, utána egy kört a V6-tal sikerült összehozni. Áprilisban műszaki hiba miatt nem tudtam elindulni másnap az autóval, majd egy hónap javítás következett (hengerfej tömítés, majd akkor már a váltó olajfolyást is orvosoltam). Veterán vizsga, műszaki vizsga, nyaralás és hopp, már augusztus vége is van.
A best-of útszakaszokat szerettem volna bejárni ezúttal veterános kartársakkal. Nem kellett hosszasan rábeszélni Andrást és Viktort sem, hogy eljöjjenek.
A keddi esőzés után ideálisnak tűnt a szerdai hűvös borús idő, így nagy egyetértésben megegyeztünk egy borsodnádasdi 9 órai találkozóban.
5.20-kor indultam, még éppen csak pirkadt, de úgy számoltam, hogy egy kicsit addigra a balatoni kanyarokat kipróbálom. Sikerült is egy fél órát ott kostolgatni az új gumit. A fehér aszfalt mindig csúszik, óvatosan kell duhajkodni, nehogy korláthoz simuljon az autócska. A másik oldalon sötét, durva az aszfalt, az meglepően jól fogta. Igaz, most elől 1.7 hátul 1.8 volt a nyomás, a korábban belőtt e. 1.8, h. 2.0 helyett, ami a paksi túrán megmutatta, hogy nem az igazi, ugyanis a hátulja nagyon hajlamos volt a kitörésre. Ez így elég jó (megegyezik a gyári Michelin XAS ajánlással). Gyári méretű modern gumi, rémisztően keskeny futófelülettel. De működik. Pompásan ment 1-2-3-2-1-2 stb. Visszaváltásnál fék-gázfröccs-dupla kuplung, őrület, alig tudtam abbahagyni. Kicsit többet durrogott, mint ami egészséges lenne, talán a gyújtókábelt kellene már frissíteni.
A domb tetején találkoztunk, pihengetés, beszélgetés, autómustra. A FIAT 1972-es 1600 Mk2, gyönyörű eredeti állapotú, ici-picit kisebb a motor, de könnyebb mint az Alfák. Ámulok és bámulok milyen jól mutat ez az autó minden szögből, főleg ez a fehér szín. Nem tévedtek a FIAT saját formatervezői. Látszik, hogy az Alfa GT volt a mérce és egy kifinomultabb autót tudtak összehozni. Az első nagysorozatú szíjas kétvezérműtengelyes motor, mindenféle finom megoldások. Viktor szerint a futómű amivel az alap 124 kötöttségei miatt nem tudták meglépni az Alfát. A bordó Alfa szintén egy Mk1 1750, tavaly lett kész a precíz restaurálása. Közben nem tudtam megállni és mentem még két kört.
Tovább haladtunk, Ózd, Serényfalva, Ragály. Na és itt jött amit nagyon vártam. Aggtelek, Perkupa, Kánó, Ragály hurok. Előtte készítettünk pár képet a szép autóinkról az aggteleki barlang előtt.
Viktorral mentük még egy kört. Még azután sem tudtam megválni a helytől, így gyorsan egy 2x(Ragály-Imola)-t leautóztam míg a többiek beszélgettek. Egész nap ott tudnék fel-alá menni mint mikor nagyapám zsírúj Simson Elektronikját hajtottam az utca egyik végéből a másikba 1988-ban.
Jött a túra mélypontja. El kell jutni Lillafüredig. Átlagos út, hatalmas forgalom, döcögés. Fénykép Lillafüreden, majd feljebb a murvás parkolóban szusszanás a patakparton.
Öt után ritkult a fogalom szinte nullára, lehet menni. Gumi bevált, hagyom, így megmarad az eredeti karaktere az autónak. Nem köridő, hanem vigyor szélesség a célfüggvény. Azt meg nagyon hozza, nem is értem hogyan. Nagyon szépen viselkedett, a legutóbbi túra után sokkal rosszabbra számítottam. Felsőtárkányhoz közel még megálltunk, dumáltunk egyet, a fiúk hazafelé indultak, én pedig úgy döntöttem, hogy inkább bevállalom a gyertyafény melletti két és fél órás hazautat, de megyek még egy kicsi itt, ha már eljöttem a világ végére. A bükkszentkereszti kereszteződésnél megfordultam, teljesen üres volt az út oda-vissza. Csak a fák között néha betörő erős napfénnyel kellett megbirkózni. Megérte.
Kmét-Törtel-Abony-Jászkisér-Heves-Eger-Balaton-Ózd-Ragály-Pekupa-Ragály-Kazincbarcika-Parasznya-Lillafüred-Eger-Heves-Abony-Cegléd-Kmét. 670km.
Mindig úgy érzem, hogy a legutóbbi volt a legjobb túra. Még ennél is lesz jobb?! Hajrá.
Egy hasonmással találkoztunk Hajdúszoboszlón. Nem egy gyakori esemény.
Ránéztem a gyertyákra a túra után. Még valamikor a tavasszal játszottam sokat a benzinszinttel. Már nem az úszó szabályzási adatokhoz állítom, hanem az adódó benzinszintet mérem. Rájöttem, hogy a kettő között van sajnos különbség. Talán manapság más a benzin sűrűsége mint 50 éve, lehet. A lényeg, hogy nehéz a benzin szintjét kimérni, mert minden szóba jöhető anyagon fut. Gyorskötözőre ragasztott fekete szigszalag volt a nyertes végül. Azt hittem múltkor jól megcsinaltam, de volt köztük kis eltérés. Az új módszer kihozta. A gyertyák alapján inkább a 3-4-et dúsítottam. 3 iteráció kellett hozzá. 2 óra. Képen jobbra az 1-es.
Lamentáltam esetleg a 159 legyen a kiválasztott, de a főszabály lépett végül életbe. Ha egyedül megyek és nincs eső/só akkor inkább valamelyik öregebb járgányt vezetem. Ezúttal megbántam. Az 52-est annyira szétnyomták a teherautók az utóbbi napokban a hőségben, hogy még ott is dobált a nyomvályú ahol eddig még soha. Kiskőrösi kerülő nem jöhetett most szóba a feszes időterv miatt. Simontornya-Dég is igen vacak már, a forgalom is nagy volt, így nem volt élmény a kis V6 ellenére sem. Ez nagy bosszúság nekem, aki gyakran jár erre és szeret vezetni.
Kecskemét-Dunaföldvár-Enying-Balatonfüred és vissza.
Későn indultam, kihagytam a kiskőrösi kerülőt, egyenesen Soltra mentem a hírhedt 52-esen. Ez az autó sokkal jobban tolerálja ezt az utat mint a 156, de azért sajnáltam. Rettenet az út..
Kecskemét-Solt-Dunaföldvár-Paks-Kölesd-vissza Paks felé-Nagydorog-Sárszentlőrinc-Kölesd-Cece-Németkér-Paks-Földvár-Kecskemét.
Nem tetszett az új gumi, főleg a Kölesd felé vezető fehér aszfalton. Lehet most jött el az ideje és felhagyok ezzel a retró őrülettel és kap egy 185/70-et.
Sajnos a nagy igyekezetben, hogy kicsi legyen gondolom a gördülési ellenállás a futófelület szélességét is lecsökkentették 135-ról 120mm-re. A 156-on a 225-öshöz ~200mm tartozik. Erről ennyit. Nem kafa. Nekem nem ez kell, hanem fogjon a kanyarban.
Jobb hátsó centírozás után már szépen fut.
339km.
Ez is megvan. 2026 közepéig. A július elsejei megjelenésen nem tudtam felküldeni az autót a vizsgasorra. A dokumentáció nem felelt meg az én hanyagságom miatt. Kaptam ezért 3 hét ’büntit’, mert a következő időpontot csak ekkorra tudták megadni. (csak KMEFF-nél lehet vizsgáztatni) Így még a muzeális minősítés éppen érvényes maradt.
Ezt az időszakot az autó a garázsban töltötte nehogy valami elgörbüljön rajta, vagy éppen most kopjon el, mert az ilyen eseményre a reakcióidő hetekben mérhető, ha kell alkatrész.
Éppen vizsgázott még egy piros W113 Pagoda 2.8 Aut. US kivitel. Mennyivel szélesebb, nagyobb mint az Alfa, de ugyanúgy R14-en gurul, igaz 175/80-on a 165/80 helyett(!). Utánanéztem mi az oka a nagy összegyűlésnek a szakik részéről. A menetdinamikai számok alapján nincs miért szégyenkeznie a kis Alfának, a tekintélye viszont megkopott az utóbbi évtizedekben. Soha nem cserélném el rá.
Ma korán reggel visszakerült a krómvégű kipufogócső, ezzel jobban durrog motorféken, meg szebb is.
Hajrá, mehetnek a kilométerek.
Összeállt a csapat alfista78rg és aranytl kartársakkal 6.00-kor a dunafölvári úton. Az ötlet az volt, hogy korán a hűvösben egy rövid túrát teszünk kipróbált és valamelyest élvezetes útvonalon. Az alföldi szakasz sajnos nem az igazi, de a lehető legjobb Kecskemét környékén. A dunántúli aszfaltcsík viszont kiváló, remek kanyarokkal és szintkülönbségekkel.
Kmét-Izsák-Kiskőrös-Solt-Dunaföldvár-Cece-Németkér-Paks-Kölesd-Paks-Németkér-Cece-Németkér-Paks-Dunaföldvár-Solt-Kiskőrös-Izsák-Kmét.
Akárhogy is nézem, nem lehet jobb délelőtti túrát kihozni Kecskemétről. Hát ez van.
340km.
Este mikor beálltam, láttam, hogy pontosan 195000. 15000+km két és fél év alatt egy autóval, amit kanyarvadászatra őrizgetek. Több mint, amit terveztem vele. Hosszú életet a kis Busso(k)nak!
Hajnali 5-kor indultam Balatonfüred felé, mert 8.30-ra Várpalotára kellett érnem. 6 óra táján Cece környékén pompásat autóztam. 0 forgalom, ideális hőmérséklet, hatásfok optimumon. Repült. 10.30 felé felszabadult 2 órám és azt egy kis bakonyi csavargásra fordítottam. Megnéztem milyen a Tés-Szápár szakasz most ezzel az autóval (egy hónapja a GTV-vel jártam ott) és kíváncsi voltam milyen az alsóperei gesztenyefasor virágok nélkül. Maradt még egy órám és gondoltam elszaladok a Római-fürdőhöz, tavaly nyáron épp egy csepp víz nem folyt ott, mikor a gyerekeimet rávettem egy kis fürdőzésre a "vízesésben". Most volt víz. Rohantam is vissza, hogy időre visszaérjek Várpalotára. Kulcs elfordul, mutatók furán mozogtak. Azannyát. Várok hátha lesz valami. Most sem. Lámpa nincs rajta. Akkormiez? Egy óra küzdelem után elindult. Tés-Szápár kereszteződésnél újra megáll. Hoppá. Visszagurulok, hogy a busz be tudjon fordulni, kissé lehúzódva ott maradt az út szélén. Már 14.30. Busszal folytattam utamat Várpalotára. Még egy füredi kanyart gyorsan be kellett iktatni, unokafivérem vállalta. Az autó 18.15-kor került végül Csöri szakértő kezeibe. Generátor, ez volt a tipp. Na, akkor jövő héten talán kész, ami=vonatozás haza . Másnap Veszprém, még gyorsan elugrottam pár személyes motyóért az autóhoz. Éppen felkerekedtem a hazaútra és kaptam a hívást, hogy lehet nincs olyan nagy baj. Talán csak az akkumulátor. Jó, elindultam, MÁV, Fehérvárnál lehet Várpalota vagy Kecskemét felé folytatni az utat. 13.30-ra lesz új akksi.
Hazafelé a 63-ason 4 óra felé, 38 fokban, Sárszentágota-Cece-Földvár üresen várta a V6-ot. Pompás ez a kis Busso is. Kiskőrösi kitérővel irány Kecskemét. Sok köszönet Csörinek a szakszerű és rugalmas ellátásért.
Kmét-Földvár-Cece-Enying-Bfüred-Várpalota-Szápár-Dudar-Bakonynána-Tés- kis folytonossági hiba (12km, 24óra)-Várpalota-Fehérvár-Sárbogárd-Cece-Földvár-Akasztó-Kiskőrös-Izsák-Kmét.
Másnap 2-kor a családdal Veszprémbe a 159-cel. Éjjel vissza. Éjfél után Mezőszilasnál szegény róka... Sajnáltuk. Örület ez a hét.
Végülis munkára nem gondoltam egy percet sem, mondhatjuk egy kalandtúrának is. Vezetni meg szeretek. Alfák is vannak hozzá.
Arra számítok, hogy a motorvezérlő egyszer elpukkad, de egy 5 éves akkumulátor 1-2 óra alatt hirtelen ennyire leeresszen és töltést sem képes tartani, ez most meglepett. És jócskán megszivatott.
