Mielőtt beköszönt újra a tél, lecseréltettem. Most tényleg nem siettem el.
A peremfeltételek lekorlátozták a túra hosszát. Délre haza kellett érnem, így ugrott a tervezgetett mecseki kanyar.Alfista78rg barátomat rá tudtam venni egy korai indulásra és egy jelentősebb távot meg tudtunk tenni.Kmét-Izsák-Kiskőrös-Solt-Földvár-Cece-Németkér-Paks-Kölesd-Gyönk-Szakály-Regöly-Cece-Paks-Földvár-Solt-Kiskőrös-Izsák-Kmét.Kölesdig kitűnő az út, Kölesd-Gyönk közepes, mert hullámos, van pár éles ketteses kanyar, ott javított az út, lehet kövér gázt adni. A regölyi átkötőn durva az aszfalt, de igen jól lehet haladni ott is. Cece-Földvár szakaszt kihagytuk, őrült forgalom volt a Balaton felé.Ez egy válogatott útvonal félnapos gurulásra nem okoz csalódást. Így szerencsére nem kell BAZ-megyéig elmenni. A Kmét-Izsák-Kiskőrös-Solt-Cece-Németkér-Paks-Kölesd oda-vissza teljesen hibátlan lenne, csak Solt-Akasztó között van egy 5km, ahol kímélni kell a futóművet.
Már majdnem elfeledtem milyen klassz kis járgány ez a 156V62.5. Április 12-e óta ugyan párszor elővettem és munkába mentem vele, meg suliba vittem a srácokat (7km), de ez az autó egyáltalán nem erre való.
A nagy sietségben fénykép nem készült.
Bemérettem a féket és a csillapítókat. Üzemi fék tökkkéletes, rögzítő elmegy, átmegy. Beállítható, de kerékleszedős, szenvedős és érzékeny. Legjobb tudásom szerint márbeállítottam. Lehet csak rontanék rajta, még meglátom. Csillapítók elöl 81%, 81%, BH 61%, JH59%. Az elsőkben
Csikós videójának hatására elővettem az autót kora reggel. Ha már nekem is van ilyen. Viszonylag sokat használgatom, de mégis. És ahogy kell, jól el is áztattam. Az Izsák-Páhi szakaszt ki is hagytam, nem, vizes úton oda nem. Minek. Kmét-Izsák-Kmét, 60km. Repült.
Tavaly nyáron az alacsonyan jövő napsugárban észleltem, hogy a jobb hátsó ajtó valahogy nem az igazi. Még 2019 végén az egész autót felpolíroztam, utána még vissza kellett vinnem egy kisebb lemaradt javításra. Valószínűleg a mesterek ügyködtek az ajtón, amikor a köszöbvégen dolgoztak és teleködölték az ajtót is mint a C oszlopot és azt polírozták el. Jobban is meg lehet csinálni. Még fél óra kellett neki. Finom+hologram. Így már jó.Tavaszi precíz mosást is megkapta. Most nincs kátrány és bogármaszat sehol (még). Tényleg szép.
A javítás után a motorvédőt is letakarítottam. Az olajteknő, váltó is tiszta lett.
Megjavíttattam a főtengelyszimering okozta olajfolyást. Egyúttal kapott kuplungkinyomót is. Kuplung és lendkerék maradtak. Jobb első gömbcsukló cserés lett a menete miatt. Futóműkeret tetejét waxszal átkentem ahol már picit rozsdás volt. Jobban veszi az egyest és a curükkot, ez tetszik.
Olajcsere 265600km.
Átnéztem az autót a túra után. Olaj nem fogyott feltűnő mennyiségben, pedig kapott kis kínzást. Olajfolyás szinte nincs. Kivétel a difi behajtás. Ott még kell ügyködni. Megnéztem a megszakítót is. Nem tűnt tragikusnak, volt kis égés rajta, de találtam még pár pótalkatrészt, így kapott egyet. Nehéz megítélni, de fogjuk rá, hogy jobb lett. Mintha 2017-ben tettem volna bele újat, így kb. 10 ezret ment. Elég jó.
A nagy műtét után 90km-rel nekivágtam 7.30-kor a veszprémi útnak. 11 órára jelentkeztem be a muzeális minősítésre még március végén. (Kecskeméten már csak júliusra lett volna időpont). Éppen kifordultam a kapunkból és egy fehér Giulia jött velem szemben. Ritka pillanat. Aztán a solti körfogalomban elém sorolt egy német rendszámos kék Giulia. Földvár után megröptettük a gépeket, de ő sajnos lefordult az M6 irányába. Haladtam tovább, majd Cece előtt egy másik kék Giuliából intett valaki. Tényleg különleges. Ennyit még nem láttam egy nap forgalomban.
A veszprémi garázssoron megálltam és letakarítottam a rovarhullákat az autóról, kicsit körbetakarítottam az árulkodó részleteket, hogy a szebbik képét mutathassa. Kaptam pár kritikát, de nem volt komoly gond. Szerintem a kipufogó leömlők gyárilag sem voltak kezelve semmivel, a vasöntvény meg ugye rozsdásodik. Majd legközelebb az is meglesz, ha ez kell. Jó pont volt szerintem, hogy Kecskemétről keréken jöttem.
Utána felmentem a Bakonyba. Olaszfalu, Bakonynána, Dudar, Súr. Megnéztem a felújított Szápár-Tés szakaszt (kétszer) is. Elég huzatós az emelkedő, már nehezen vitte az egy tonnát. Kicsit nyirkos volt az út, az árok is elég mélyecske, úgyhogy most elmaradt a gumicsikorgatás.
De a nap fénypontja mégis az alsóperepusztai egysávos bekötő út lett. Gesztenyefasor 3 km hosszan és pont virágzott. Kivételes.
Terveztem, hogy meglátogatom a Pécsely-Dörgicse szakaszt is, de lemondtam róla, mert Tótvázsonynál elkezdett köhécselni a járgányom. Egyszer durrant egy nagyot aztán megjavult. Tuti gyújtás, minden vezeték stabilan a helyén, mi lehetett az azóta sem tudom. Egy új megszakítót, lehet már megérdemelne. Mire elhagytam Pécselyt Füred irányába már meggyógyult. Nem túl megnyugtató.
Vissza B.füred, Enying, Solt, Kiskőrös, Izsák, Kecskemét. Az 52-est kihagyom már, ha lehet, naggyon gáz. Élmény faktor csekély, viszont veszély és amortizáció faktor igen magas. Simontornya előtt az ős X5 előzés közben belegyorsított, elég barátságtalan lépés. A gőgösség kibújt az emberből. Leintettem, beintettem. Anyád.
514km, nem mondom, hogy hibátlanul, de szerelés nélkül. Intenzíven használtam, volt padlózás nem egyszer. Bírnia kell. Ezt az Alfát is erre készítették, én meg ezért tartom életben. Ja, a jobb hátsó szitál nagyobb sebességnél. Áhh, miért nem lehet rendesen kicentírozni?
A bal nagy első lámpatest kavicsot kapott és elrepedt még évekkel ezelőtt. 2018-ban az imolai börzén szereztem egy cikkszámhelyes korai Carello lámpát. Most megkapta. Jobb első helyzetjelző izzócsere is megvolt.
Gyűjteném a kilómétereket, de esik az eső. Talán délután összejön.
