Tagok >> Piritu - 1.000.000 >> Blog
Jelentem megérkeztünk!
- 10 nap
- 4 ország (H - A - I - CH)
- Megtett út: 2.058 km (szinte végig tető nélkül)
- Átlagfogyasztás: 8,17 liter / 100 km
- Legmagasabb pont: 2.760 méter (Stelvio)
- Legalacsonyabb pont : 0 méter (Adria)
A Pók mindvégig remekül muzsikált, élvezetessé tette az út minden km-ét!
"READING ERROR CODES: No fault codes"
Rövid kávészünet következett, majd tovább!
1 - Így néz ki egy igazi olasz presszókávé. A kockacukor teteje kilátszik, a kanál félig sem merül el benne, cserébe erős és nagyon finom.
2 - A Spider a kávézó előtt várja, hogy befejezzük a kávét és nekivágjunk a tényleges hegyi szakasznak, annak minden szépségével.
3 - 4 - 5 - Az igazi hegyi szakasz, hidakkal, alagúttal és folyóval. Minden dicséretem az építőké.
6 - Közúti olasz-osztrák határ. Hamarosan felhajtunk az osztrák autópályára.
7 - Pihenő, némi üzemanyag felvétellel.
8 - A korábbi útszakaszokhoz képest nagyon lehangoló az osztrák autópálya.
9 - A magyar határra érkeztünk, már csak egy ugrás hazáig!
A "Nagy Túra" utolsó napja a hazaúttal telt. Kb. 500 km várt ránk.
Már régóta járunk olaszba és mindig is megcsodáltam a határtól Udinéig vezető hegyi szakaszt. Már anno az első úton megfogalmazódott bennem, hogy egyszer a pályát elkerülve a völgyben vezető utat végigjárom. Erre ma került sor.
1 - Indulás a szálloda elől
2 - A Gradoba vezető hosszú földsáv.
3 - Valahol az autópályához vezető úton
4 - Autópálya felhajtó
5 - Autópálya elágazás, nekünk Udine felé kell menni.
6 - A hegyi szakaszhoz érkeztünk, lehajtunk a pályáról.
7 - 8 – 9 - Pár kép a hegyi szakasz első etapjáról, a táj egyre vadabb lesz.
A következő két nap gondtalan semmit tevéssel telt. A hely csodaszép, az olasz kaja fincsi.
Irány a tenger!
Köztes megállók nélkül, az út nagy részét autópályán megtéve, lobogó hajjal elmentünk az egyik kedvenc helyünkre Grado-ba.
1 - 2 - Veronáig országúton mentünk, egy kép a helység névtáblánál megért ennyit. No meg, hogy ott találkoztam egy ugyan ilyen Spiderrel. Jó darabig együtt is mentünk.
3 - Egy a sok autópálya pihenő közül. A tetőt csak addig csuktuk be, amíg odabent kávéztunk.
4 - A szállodánál, amint megtudták, hogy Alfa Spiderrel vagyunk rögtön csináltak helyet a fedett részen. Valami AMG feliratos német márkát tettek ki onnan :-)
5 - A szálloda
6 - 7 – 8 - Pillanatképek a falucskából
9 - Vacsorára belekóstoltunk a tenger gyümölcseibe.
10 - 11 - 12 - Este a parton
Ma meglátogattuk a Gardaland-ot egy kis szórakozás erejéig.
1 - A fáról lehulló ragacs miatt kipróbáltunk egy helyi kocsi mosót.
2 - A bejárathoz legközelebbi parkolót kaptuk. Az olaszok a miután meglátták a Spidert rögtön beengedtek ebbe a parkolóba. A többieket egy másikba terelték :-))
3 - 4 - 5 – 6 - 7 - Pillanatképek Gardaland
8 - Vacsora a szállással szemben
9 – Esti séta
A mai nap a városnézésé volt.
1 - A Pók a város széli parkolóban maradt
2 - Gyümölcsárus ( A citromok valódiak!)
3 - Az erőd, ami a belvárost és a Sirmione félszigetet védi
4 - Itt ebédeltünk
5 - A félsziget végén lévő strand
6 - A szállásra visszatérve sikerült leparkolni az egyetlen fa alatt. Ezt később megbántuk, mert valami ragacsos cucc csöpögött a fáról.
Tovább álltunk. Naudersből elkocsikáztunk a Garda tó déli részén lévő Sirmione városába.
1 - Olasz határ, ami szintén egy hágó, Reschenpass 1.455 méter
2 - Ilyen szobrot találtunk az út mellett. (Eddig a magasságra, a kora délelőtti időpontra és a vele együtt járó hűvösre való tekintettel fedett fővel mentünk.)
3 - Gampenpass hágó
4 - Kilátás a kávézó teraszáról: Lago di Santa Giustina
5 - Az előző képen látható hidak jobb vége ide vezet
6 - A tó túlsó végén található ez a csodás völgy - Lago di Santa Giustina
7 - Valahol útközben a Garda tó felé: Castell Toblino
8 - Cascata de Varone - földalatti vízesés
9 – Sirmione kikötő
A Top Gear szerint a világ legjobb szerpentinje is sorra került ma. Adás első és a második fele. Nos, mi a másik irányban másztuk meg, Stelvio-ból indulva, Bormio felé.
A képek magukért beszélnek:
1 - Itt kezdődik. Stelvio Olaszország
2 - Az első szakasz egy völgyben fut a patak mellett, az egyre jobban elénk táruló hegyek látványa lenyűgöző.
3 - Aztán elindulunk felfelé. Ilyen kanyarból van több tucatnyi. Szerencsére a kanyarok külső ívén elég sok megállási lehetőség van, lehet gyönyörködni a tájban.
4 - Az út utolsó szakasza, balra fent a hágó
5 - Az utolsó megálló a csúcs előtt. Itt még hó is van (Megemlíteném, hogy július 12-ét írunk, a nyár közepe!)
6 - 7 - 8 - A hágó, 2.760 méterrel a tengerszint felett. A levegő ritka, nagyon jól érezni.
9 - A túlsó oldalon lefelé egy I. vh-s emlékművet találtam
10 - 11 - 12 - A lefelé vezető út ha lehet még szebb, mert látni a tájat.
Az út nagy részét sikerült videón is megörökíteni, de a menetszél zaja elnyomja a motorhangot. Még így is élmény esténként visszanézni. A Pók a kanyarok előtt szinte kérte a dupla kuplungos visszaváltást. Hátborzongatóan szépen szól a motor, nincs az a kormos, ami ezt tudja...
Életem egyik legszebb útja volt, egy ilyen nyitott tetejű autókázás kárpótol minden szereléssel töltött percért.
A harmadik nap 210 km-en csak az élményautózásról szólt. Tettünk egy kört az osztrák-olasz-svájci hármas határban. A nap, a csúcs, a Stelvio hágó nélkül:
1 - 2 - Templom és egy komplett falu is a tóban: Campanile nel Lago di Resia
3 - Völgyzárógát Vinschgau-nál, ami felduzzasztotta a vizet, ami aztán elnyelte a falut.
4 - Kolostor - Benediktinerstift Marienberg
5 - Egy bunker a II. vh-ból
Most jön a Stelvio hágó, de az egy külön történet...
6 - Egy újabb hágó, ami egyben vám szabad terület. 1 azaz egy euró volt a benzin literje. Kár, hogy szinte tele tankkal érkeztem.
7 - 8 - 9 - Livigno, völgyzáró gát, ami 138 méter magas
10 - 11 - Alagút, ami Svájcba vezet. 2,6 (!) méter széles, egy nyomon járható, 3,6 km hosszú.
12 - vissza Ausztriába
