Átvizsgáltam az aknán. A motorból és a váltóból megszűntnek tekinthető az olajfolyás, ez ilyen jó még nem volt mióta nálam van az autó. A tavalyi nagy műtét ezen része sikeres. Nagyon tetszik.
A főfékhengernél találtam kicsit gyanús dolgokat. Úgy döntöttem, hogy ez eddig ment, a fékrendszer összes elasztomerét cserélem. 2004-ben szereltem bele mindenből újat. Itt a vége. Egykörös a fék, itt nincs de meg ha.
Ugyancsak a hűtőrendszer összes elasztomerét cserélem, ezeket már be is szereztem, de a fék a fontosabb.
Még a futóműben vannak elasztomerek, azok közül csak a hátsó stabilizátorrúd szilentjei koptak el, azokat cserélem, kormányösszekötők gumiharangjai jók.
Kuplung munkahenger pipa, tavaly kapott újat, a kuplung adóhengert lenne még jó kicserélni, meg a munkahenger flexi csövét.
Abroncsok újak, remélem így már kiirtok minden kockázati forrást.
Segédkormánymű kottyan egy hangyányit, már beszereztem a felújító készletet, hamarosan az is időszerű. Ebből a harmadikat igényli 30ekm alatt, nem az erős pontja az autónak, vagy eddig mind vacak minőségben készült el.
Differenciálmű behajtás szimeringje is jelzi, hogy csereérett, ezt is halogatom már egy ideje (a cucc a polcomon), a kihajtások megvoltak 2004-en, lehet azokat nem piszkálom, bár a fékrendszer megbontása kell a cseréjéhez (nem rugalmas fékvezeték csatlakozik a féknyereghez), így lehet, hogy az is elkészül egyúttal.
Elindult a lavina. Márciusban nem lesz még túra.
A harmadik elfáradt elasztomer ciklusát is megéli az autó. Most februárban 54 éves!
(Fiat a sor végere került, futómű már kész)
A vasárnapi szép idő és a száraz út hatására úgy éreztem ki kell ásni a garázsból az autót. Majd keréknyomás ellenőrzés, a három hónapnyi por lemosása és a szárítás Izsák felé. Ágasegyházán megfordultam, visszafelé már az olaj is meleg volt, repült. A gyári hangolású motor mint ebben, nem kimondottan pörgős, 3000-nél van a nyomatékcsúcs és 5500-nál a teljesítménycsúcs, a piros 6000-nél kezdődik, párszor elküldem oda, nem tudtam finomkodni vele. Szenzációs ahogy szúrtam a négyet, milllyen hangja van. Nem komoly dolog már az alig 120 lóerő, de ebben a járgányban valahogy van hatása. Itt sokkal több köze van az embernek az úttal meg a géppel, minden felerősödik. A másik kedvencem az ötből egy fickós gázfröccsel vissza négybe ahogy ráközelítek az előttem haladgatóra, az is páratlan. Örület.
Beiktattam még pár sodrós kanyart a helyi parkolóból kifelé.
Egy félreeső helyen megálltam karburátort hangolni és kipróbáltam egy új ötletet. A túl erős hengereken -ez esetben az egyes és négyes- szándékosan rontok a sima járás érdekében. Bejött, ezt kell itt csinálni. Ez ugyanis még a régi Weber DCOE, itt még nincs hengerenkénti alapjárati levegő by-pass. Még ezen el kell tűnődjek, de valószínűleg a hígítás felé érdemes menni, nem a dúsítás felé. Tavasszal a melegebb levegőhöz majd rendesen beállítom, de így is elég jó lett. Lehet előbb-utóbb ehhez is konyítok majd egy kicsit, fülre, mint az öregek. A négypólusú Bosch szépen dolgozik, egyelőre maradhat.
Kb.45km
Elkészültek a hátsó tengely fékjei is. Szerencsére valaki már cserélt hátul fékcsövet, így itt csak betétcsere volt. A nyerget nem újítottam fel mint elöl. A jobb elsőben volt egy pici bubi, azért nem volt tökeletes, újra légtelenítve.
Motorolaj, váltóolaj, fékfolyadék cserélve.
Az ismeretlen eredetű váltóolaj teljesen tiszta, arany színű volt, de mégis kicseréltem, mert sajnos engem is utolért a v6 betegség. Az üzemmeleg váltó alapjáraton kicsit zörög. A szakemberek szerint vagy már zörög vagy zörögni fog. A tuti megoldás a csapágyak cseréje, de ezt a kuplung cserével fogom majd megcsinálni. Első lépésben, megnézem, hogy a gyári speckós olajjal is jelentkezik-e a zörgés, ha igen még egy dobás van: GL5 75W-90 váltóolaj (a 75W-80 helyett).
Kormányszervó olajat is cseréltem. Becsapós, mert a nívópálcán szép tiszta, de egy pohárban már látszik, hogy elhasználódott.
Gondolom, nem találtam fel a kereket újra, de hátha valakinek jól jön az infó, hogy milyen egyszerű is a szervó olajat kicserélni ezen a típuson: felbakoltam az autó elejét, hogy könnyedén el tudjam forgatni a kormányt. A tartály bejövő csövét (jobb oldali, vékonyabb) nem tudtam/mertem leszedni, mert a R-click bilincs nem volt hozzásférhető, még a tartály leszerelése és elforgatása után sem a V6 motor miatt. A visszaszerelése sikerében meg egyáltalán nem bíztam. Szerencsére jött az ötlet, hogy a kimenő ágba, a tartályon keresztül egy 11mm-es PE csövet (d8x1.5) pásszintottam, ami pont tömítve beleilleszkedett a tartály kimenő furatába. Ennek végére egy tölcsért helyeztem. Itt töltöttem bele a friss olajat, majd a kormány forgatásával a régit a tartályba pumpáltam, ahonnan kiszívtam egy erre alkalmas eszközzel. Ha nagyobb tölcsérem lett volna, 10 perc alatt elkészültem volna, így beletelt 20 percbe is. Amikor megjelent a friss olaj a tartályban, akkor abbahagytam. 1.3 Ltr anyaggal a teljes, tökéletes csere meg is volt bontás nélkül. Közben rájöttem kár a tartályt is kivenni eltakarításra, mert a lerakódások nem csak ott vannak jelen, hanem az egész rendszer belső falán, azt meg nehéz eltakarítani... Miután gyors az olajcsere, pár ezer km után egy újabb cserével a friss olajjal lemosott lerakódást is el tudom távolítani.
A motorteret alulról átnézve sem találtam semmi rendelleneset, így ezzel akár már szezonra felkészítettenek minősíthető a járgány, de még egy törött kuplungpedál rugó cseréjét azért megejteném
Egy eredeti Weber manualból megértettem, hogy hogyan is kell tolómérővel benzinszintet mérni a DCOE-n. Amikor a tolómérő mélységmérője éppen megmozgatja a benzin szintjét, ami persze csak igen szűk tartományban megfelelő helyről megvilágítva éppencsak látható, és igen picit változik a tükröződés, az ahhoz tartozó mélységmérő állás adja a kérdéses értéket. Ezzel a módszerrel is leellenőriztem mi a helyzet. Na azért ezzel igen jól el lehet szórakozni míg az ember azt mondja most ez így rendben van, jól mértem. Kb. egy-másfél óra volt nekem. Az első két henger karburátora 28.5-en van, a hármas és négyesé pedig 29.5-ön. A speckó szerint 29 +/-0.5. A gyertyák színe most szép barna, teljesen egyforma mindenhol, csak a szintek nem egészen. Egy lamba-szondás vizsgálatot még tervezek, de ezt most nem feszegetem tovább. Elég jónak tűnik.
Ha már kivettem a gyertyákat megöntöztem olajjal a hengereket, ne rozsdáljanak a téli pihenő során. Kamerával is körülnéztem, rend és szárazság volt ott. Hengerfej tömítés eddig jó (4000km). Egyúttal beszereltem a Bosch négypólusú gyertyákat, amiket az OKP ajánl. Az a helyzet, hogy a sima egypólusú NGK-val van hogy háromhengerezik alapjáraton és nem igazán tudom hozzáhangolni a sima járást. Van még egy szett őrizgetett, eredetileg a Nordokhoz javasolt, négypólusú Lodge gyújtógyertyám, azt beszerelve jó lesz.
Ha eltűnik a só az utakról kipróbálom hogyan muzsikál ez a Bosch cucc..
A meleg szél felszárította az utakat, így kivittem ma a zöldet, Izsák felé félútig. Kisimultam, vigyorogtam végig. 24km, visszafelé pár körfogalom, kis ökörködés az üres parkolóban. Nagyon hiányzott már.
Egyúttal megnéztem mi a hatása az új gyújtókábeleknek. Kis jóindulattal is inkább semmi. A sima alapjárat nem ezen múlt. Van még egy szett új gyertya is a polcon. Hátha nem az elosztó bütykei vagy a karburátorok. Egyébként mindegyik perselyezve, felújítva, de az ördög még valahol elbújt. Egyáltalán nem vészes, de foglalkoztat időről-időre.
(Alakul a kis Fiat, most éppen mozgásképes volt, így tudtam az Alfával kiállni a garázsból)
Elkészültek az első tengely fékjei. 3 napos áztatás és kis flex kellett a fékcső anyának. Nincs sérülés. Remek. Új tárcsa, betét, fékcső, dugattyú, tömítések, festés. Ezüstszürke mellett maradtam. Na jó hívhatjuk kályhaezüstnek is, majd érik a szín. Tegnap este a fiam segítségével légtelenítve. Milyen elfoglaltak ezek a mai 11 éves kissrácok, alig tudtam befogni a könnyű kis munkára. Ma hajnalban kipróbáltam, bejárattam. Nem lett tű pontos sajnos, pedig először vákuum, aztán pumpálással csináltuk a légtelenítést. Nagyon pici az eltérés, második rálépésre mintha élesebb lenne. Hátsók még hátra vannak. Most kiraktam az autót a kocsiszínbe, mert a Fiat500 került a műtőasztalra.
(Közben a hétvégén bekerültek a sportrugók a kisfityóba.)
3760km egy év alatt. Igazán jó teljesítmény. Meg is lenne a 4000, ha három hete eljutottam volna a Mecsekbe. Kora délutánra haza akartam érni, ezért napkelte előtt indultam. Plusz egy fok. Olyan rohadt hideg volt, hogy muszáj volt a fűtést bekapcsolnom, pedig megfogadtam azt nem piszkálom, mert a közel 53 éves szelep ha most kezd el csöpögni, abból baj lesz. Az összes pulcsim rajtam volt már, meg a lábamat is betakartam valamivel. Soltvadkertnél feladtam és elfordítottam a kart. Láttam hogy csöpög, nem sok, de csöpög. Bíztam benne, hogy hamarosan eláll, de inkább erősödött. Feladtam Jánoshalmánál és visszafordultam. Persze Soltvadkerten már nem csöpögött, bedagadt. Azannyáját. Aki mer az nyer. Ez most kimaradt. Utána Kakucson faján működött, minden rendben volt. Nagy lutri a veteránozás és dupla ha nem tripla öröm egy sikeres túra. Szerencsére idén ez volt a legnagyobb incidens. Szenzációs kis autó, már most is hiányzik. A v6 az aknán megfeneklett, így most ki sem tudom hozni a garázs mélyéről.
Idén a nagy műtét miatt sokat dolgoztam rajta, úgy tippelem minden utazással töltött percre több mint egy percnyi autópiszkálás jutott. Rémisztő az arány.
Egyik, ha nem a legnagyobb évem volt az autóval az eddigi 18-ból.
Férfiasan bevallom, most félmunkára gyúrtam. Sikerült betartanom, hogy a szezont kihúzzam a fékekkel, de már rémisztő volt a 3mm-es fékbetét az utolsó (ami 2mm-re fogyott) bükki kanyarvadászat előtt. Végül megvettem a Ferodo tárcsát és alap betétet, mondván, hogy eddig soha nem fogyott el a fék. Ha meg kevés lesz, majd kap egy DS Performance betét ápgrédecskét, az jó az alap tárcsához is. Tehát csak egy tárcsa és betét cserét terveztem, egy kis féknyereg festés feljavítással. Sajnos kényszerpályára állított az előző tulaj, aki lelkesen pirosra festette a nyergeket, de idővel megkopott, repedezett a festés. A piros festék, amit elértem, nagyon narancsos piros, nekem túlzottan csiccsás. De nem volt nagyon kedvem mindent kiszerelni, precízen megcsinálni és szürkére festeni, bordó festéket meg nem találtam. A látható részek kaptak drótkorongozást, maszkolás és tüsszentés. Ennyi. Mindezt addig gyorsan kipipálni, amíg meg nem érkeznek a kis 500-as cuccai. A gyerekkel kieszeltük a legutóbbi túra után hazajövet, hogy kicsit felpimpeljük a Kisfityót. Kap kis ültetést, meg 50% többlet kraftot, hogy ne kelljen 4-szer meggondolni mikor előzi az ember a Volán buszt, csak elég lesz háromszor. A donor motorét és váltót már megszereztük.
A nagy Rendező másképp látta mindezt és igaza volt. Az első műtött nyereg gumi fékcsöve megrepedt a macera miatt. Ez nem jó jel, ezeket is ki kell cserélni, nincs mese. Persze egy nap áztatás után nem mozdul a csavar. Jajj de nem kell nekem a zsebsárkányos, flexes ügyeskedés, kockáztatva, hogy a fémcső megsérül és, és, áá inkább le sem írom. Nagy cumi lenne. Úgyhogy most éppen gyűjtöm a lelkesedésem a feladathoz.
Ma továbbképzést tartottam magamnak a Kakucs Ringen az öreg géppel. Csont hülyének néztek, hogy szakadó esőben minek mentem oda.
Le is szögezte a pályamester, ha leesek a pályáról mehetek haza, mert nem fogja lemosni a sarat a kerékről.
Egyedül voltam, mentem 40 kört óramutató járásával ellentétesen, 110-et meg a másik irányban. (két éve csak ellentétesen tudtam menni, úgyhogy most már mindkét irányt elég jól kimaxoltam)
Minden véleménnyel ellentétben ennek szerintem igenis volt értelme. Rengeteg szituáció volt, sok mindent gyakoroltam, elég tömény tréning a magamfajta lelkes amatőrnek. Megérte elmenni.
Alul-felül lemostam, szőnyegek, kárpitok felhajtva, ablakok lehúzva, szárad a kisautó a garázsban.
A gumin látszik a 156 pályán töltött kilométer a vizes aszfalt ellenére is.
Kmét- Kakucs- Kmét
