Tagok >> WarbiRunner (Gyuri) >> Blog
Voltam tegnap Tatán, hoztam egykét lim-lomot az autóhoz. Vettem egy színhelyes, hibátlan gyári sárvédőt az utángyártott vacak helyére, hamarosan fel is rakatom. Hoztam még egy frissen újrabőrözött kormányt (a kétféle bőrrel bevont változatú), valamit egy hibátlan légszűrőházat is, mert az enyémnek mostanra már az összes füle letört, a csavarok se mind fognak már. Plusz rendeltem a szalonban két gyári kézifékkötelet, ezt ma rakjuk be. Kíváncsi vagyok ez kibír e egy telet. Az utángyártott az 1 hónapig volt jó, még néhányig tűrhető, azóta meg csak két berohadt használhatatlan drót...
Idén már csak összejön ez a bejegyzés is...
Ezévben családosan indultunk neki a Selénia Rallynak. Nagyjából a nyaralásunknak is szántuk idénre, Kinga szeptemberre van kiírva, úgyhogy nem nagyon utazgatunk. Nomeg egyéb összeférhetetlen projektek is vannak.
Tihanyban szálltunk meg a BLKI egyik lakásában. Szuper volt, sokkal komfortosabb, mint egy szállodai szoba. Gyerekkel meg pláne. Pénteken lementünk, így volt időnk Tihanyban is sétálgatni egy kicsit, habár elég borongós volt az idő.
Másnap 9 körül már ott voltunk az Alfa szalonnál Veszprémben, regisztráltunk, és alig vártuk a rajtot. Elég szeles idő volt, úgyhogy jórészt behúzódtunk a szalonba, vagy épp az autóba, szép lassan eltelt az idő. Végre mi jöttünk! Az előre megbeszélt jelőlésrendszerrel elkezdtünk haladni az itiner szerint. A tavaly bevált módszerrel közlekedtem, senkihez, és semmihez nem igazodva figyeltem a sebességmérőt, és próbáltam egyensúlyban tartani a sebességünket. Most nehezebb volt így érzésből menni mint tavaly, mert nagy volt a forgalom, sok jelzőlámpa volt. Sorompó, forgalmi dugó 2 féle sebességkorlátozással, futóverseny és még faággyűjtés is utunkat állta. A feladatok most nem voltak olyan furmányosak, de jók és élvezhetőek voltak, nomeg azért néhol becsapósak is. Szuper hangulatban autóztuk végig Kingával és a másfél éves kiscsajjal a versenyt. A pici is jól bírta, bár néhány feladatnál gondban voltunk, mert az autóban aludt. Otthagyni meg mégse kéne..:-)
A végén engedélyt is kaptunk egy kis többlet időlevonásra, ám még ez is kevésnek bizonyult. 7 perccel lassabbak voltunk mint a szintidő. Nem gondoltam volna ezt sem indulás előtt, de jó volt a csapatmunka, így idén 7-edikek lettünk! )
Avagy hifi tuning gyári alkatrésszel. Ma Ferko a kezembe nyomta a 156-osa gyári Bose hangszóróit, az övében valami komolyabb szett figyel már Kru jóvoltából. Nagyon megörültem két okból is. Az egyik mint köztudott, a 146 gyári hangszórói Sokol rádiót megszégyenítően gyengék. A fejegység csere sokat javított a hangzáson, de hát...az átlagostól is messze van.
A másik, régóta küzdök a hangszórórácsokkal, lényegében egy ép és egy viszonylag helyrepofozott darabom volt, ami 4 hangszóróhoz kevésnek tűnik.
Így aztán nekiláttam szakszerűen beépíteni a Bose hangszórókat. Lásd fotók.
A powertape azért kell, mert alap sufni eszköz...nomeg a 156 hangszórókon a csatlakozásokat pont rövidre zárná az ajtólemez. Éppen passzentosan fér ugyanis be a gyári helyre, de befér. Semmit nem kell vágni, reszelni, forrasztani. A csavarhelyek is stimmelnek. A hangszórókhoz megkaptam a Ferko autójában szolgáló hangszórók rácsait, meert az övében a gyári rács van (nagyon helyesen, az az igazi :-)). Azért ezzel is jól jártam. Nem tudom így kell e alkalmazni a kis fém bizzenbasszokat ami volt hozzá, de én kettőt felcsavaroztam és erre pattintottam a rács műanyag keretét. Így egész jól is néz ki.
Bekapcsolva egész jól szól. Kicsit piszkálva a fejegység beállításait még egy fokkal jobb lett. Nem high-end, de hallhatóan jobb a gyárinál. Van közepe és magasa. Meg jól hangzik, hogy Bose hifi van a 146-ban....
Köszi Ferko!
Új stabkarokkal és szilentekkel vágtuk neki a lájtosnak reklámozott idei Alfa Citynek.
A nap jól indult, kicsit megrúgattuk a lovakat az M3-mon (1.kép) Ferkoékkal "konvolyoztunk" már amennyire két autó konvoly.
A Wolf Kati koncertre értünk oda, se sorállás, se várakozó tömeg. Simán begurultunk az erődbe. Egy kicsit tébláboltunk ott, megnéztük a kiállítók, árusítók sátrait, közben hallgattuk a koncertet. Jó volt így is, csak ilyenkor nem kell belegondolni, hogy milyen jó lett volna ez ragyogó napsütésben.
Anyira fáztunk, hogy inkább elmentünk a Tescoba megebédelni. Ezután még visszatértünk Alfa Citybe gondolván hogy ebéd és forró tea után jobban bírjuk majd. Nem így lett...még egy kávét megittunk ott, de addigra szakadni kezdett az eső. Így beültünk a Trattore-ba és elindultunk vissza. A szervezőket piszokul sajnáltam, nem lennék a helyükben. Rengeteg munka lehetett ebben, de erre mondják, hogy ez van..
Ha már City, gondoltunk egyet és elmentünk a törökbálinti Max City áruházba, hogy csináljunk valami hasznosat.
Voltunk Lengyelországban, természetesen az Alfával. Menetközben világosodtam meg, hogy valójában ez az első külföldi útja az öreg gépnek mióta nálam van. 110e km alatt először. Fura. A Wartburggal bejártunk ungot berket, voltunk Ukrajnától Olaszországig mindenfelé, még Athénban is. Az Alfa meg mióta megvan inkább csak húzza az igát, melózunk együtt. Igaz munka miatt mentünk Starachowicze-be, de autózásnak sem volt utolsó. A Szlovák szakasz volt persze a csúcspont, hegyek, szerpentinek. Szuper volt. Kis szépséghibája volt csak a dolognak, útközben az irgalmatlanul rossz utak valamelyikén elkezdett kopogni az eleje a gépnek. Amúgy derekasan bírta a gyűrést, volt egy-két igazán Alfás mozzanat. Hajtűkanyarban kamiont előzni 2-es padlógázzal...ahhoz azért autó is kell. De nagy élmény. Lenézek, átlátok 2 hajtűnyi utat a szalagkorláton keresztül... visszadobom 2-be, letalpalom, kapaszkodunk...fel 3, kicsi gáz még, nagy fék, vissza kettes, kanyarba belecsavar..kapaszkodunk. fel 3, lelazít :-))
Ha akkor tudtam volna az autó hibáját, hogy miért is kopog, lehet visszább vettem volna a magabiztosságból, de végülis nem volt gond.
Az történt ugyanis, hogy konkrétan elhagytuk az egyik stabilizátorbekötés alját. Ahol a lengőkarba van csavarozva, ott eltört és gumistól csavaranyástól valahol elrepült. Így jobb kanyarban, ahol befekszik a bekötés a helyére, ott dolgozik a stabrúd, bal kanyarokban azonban nem, mert elemelkedik a lengőkarról. És olyankor koppan, amikor a lengőkar visszatér a stabrúdhoz. Nem is értettem, mert nagyo fura szituációkban kopogott, tipikusan hullámos, billegős utakon.
Ezért is gondoltam a váltótartóra először, főleg hogy olyan hülyén áll a helyén. De ezekszerint az úgy normális...
Összességében jó autózás volt, és ehhez képest az 5.8l/100km fogyasztás háát nem sok.
A hosszú hétvégét, a Húsvétot Siklóson töltöttük. Magyarország igazi mediterrán szigete, kellemes pihenés volt, rengeteg autózással. Ezt a vasat ide teremtették. Kanyarok, emelkedők, napsütés, lilaakác és orgonaillat. No és villányi borok este. Ilyenkor jó belegondolni, hogy milyen autóban ülhetek. 11 éves? Na és? Ezt az élményt más nem adja. Nekem legalábbis más autóban nincs meg ez az érzés. Azokkal csak utazok, eljutok A-ból B-be ahogy mondani szokás. Vannak sportosabb A-ból B-be jutók is, azzal gyorsabban lehet megtenni az utat..és ennyi. Az Alfa meg valami más. Egy jelenség, egy egyéniség, ami a benne ülőkre is kisugároz valamit. Ilyen tavaszi ragyogó napsütésben lehúzott ablakkal kanyarogva nem lehet nem érezni azt, hogy ez nem csak egy autó. Nem kell versenytempó sem hozzá. Ebbe valahogy lelket heggesztettek a gyártósoron.
Tegnap cseréltünk jobb első motortartó bakot a gépben. Vagy másfél óra volt leszenvedni úgy össze volt állva a csavarjával. A hosszbordás szíj le, a bak komplett tartóöntvényestől ki, majd fleeeex! És legnagyobb döbbenetünkre egy 4 kilós vasdarab hullott ki a kettéflexelt bakból.
Nem tudom mire volt jó az ott benne, de az egész tartóöntvény bakkal együtt egy kicsit 19.századi. Brutális vas öntvény, benne brutális vaspogácsa. Mi ez gőzmozdony??? :-))
Az új bakba nem fért vissza a vasdarab, úgyhogy marad macskákat hajigálni. Viszont a váltási problémáim megoldódtak. Az összes(!) bakot ki kellett cserélni, és így nem zakatol váltáskor. Szépen finoman működik. A difi kottya még mindíg hallatszik, de így már közel sem hat olyan vészesnek. Plusz olyan halk lett az autó, hogy nem ismerek rá :-) Pedig eddig se volt egy üvöltő szörny.
Közben megtalálta a szerelőm a mostanában előjött dohogó hang okát is. Kikopott a műanyag motorburkolat a rögzítőcsavarok gumipereménél. Ha kézzel lenyomom a műanyagot, eltűnik a dohogás. Hétvégén javítva lesz.
Olajcsere is megvolt, Selénia WRD, szokásosan 15e után. Az olajfogyásom 15e alatt ismét 2dl volt.
A műszakira levakart fólia sürgős pótlásért kiáltott. Sokat meditáltam rajta, hogy mi legyen. Mindenképp világosabbat akartam, túl divatos a sötét fólia. Mondhatni kicsit elcsépelt. És már vannak kitűnő hővédelmű, kevéssé színezett fóliák, amik kevésbé tuningautós hatásúak, inkább elegánsak. No ilyesmire vágytam. Körbe leszedettem az összes sötét vackot, már pergett is eléggé, nomeg valószínű, hogy a hővédelme nincs is annyi, mint egy modernebb, akár világosabb fóliának.
Kicsit vacakoltam még, hogy beférjen e a szabályosba, vagy kicsit legyen sötétebb, de végül a homogén 70% mellett döntöttem Ennyi a fényáteresztés most körben, mindenhol. A kétszínűt nem szeretem, mégha esetenként hasznos is. Szerintem nem szép. Úgyhogy körbehúzattam egy nem olcsó (LLumar), ám 42%-os hővédelmű fóliával, ami elöl is megkapta a műbizonylatot. És olyan lett, mint gondoltam. Nem jampecos, csak finoman elegáns. És irtózat jó árnyalat, nagyon tetszik. Egy vagyonért...
Tegnap lejárt volna a műszaki, úgyhogy tegnapelőtt elérkezettnek láttam az időt a cselekvésre. Fólia lekaparás az első oldalsó ablakokról, szerelő felhívása, hogy gyorsan jelentkezzen be, aztán vigyük.
Neccesen, de összejött minden, fólia nélkül megjelentünk délután 3-kor. Egy kört futottam a vonóhorogért, mint kiderült fel kell rakni, mert fotózzák. Ezen kívül mindent tökéletesen rendben találtak, az autó gond (és mindenféle felkészítés) nélkül megfelelt. Az emissziós mérés is kifejezetten jó eredményt hozott.
Hiába nyomkodtam, nem klattyant...két hétig így kulccsal nyitottam, zártam az autót, de hamar kiderült, hogy ez nem passzol a mindíg máshol járó gondolataimhoz. Ugyanis rendszeresen bennehagytam a kulcsot az ajtóban, aztán persze kerestem, hogy hova tettem.
Úgyhogy nekiláttam, hogy kiderítsem a működésképtelenség okát. Mikor szétpattintottam, örömmel láttam, hogy a hiba önmagáért beszél, nem kell keresgélni. Egyszerűen leesett a nyomógomb az áramköri lapról.
Nem is vacakoltam, visszaforrasztottam. Alkohollal jól átpucoltam az egészet, beleértve a nyomógomb gumiburkolatát. Sőt, főleg azt, mert valami rettenetes ragacsos kosz jött belőle. Úgy nézett ki, mintha az a fekete nyúlós koszkeverék ette volna meg a forrasztást. Úgyhogy szépen kitisztítottam, majd mivel az egész gumit is ragacsosnak találtam még szappanos vízzel is átmostam. Ezután már nem ragadt. Összeraktam...ééééés...semmi. Kezdtem aggódni egy kicsit.
Aztán bevillant, hogy ez tuti, hogy szivatás, most röhög rajtam a verda :-) Elmentem, vettem két CR2016-os elemet, és beletettem. Láss csodát, működik!
