Blog >> alfa
A múltkor sötétben hazafelé jövet bekattant, hogy kicsit tuningolnék a lámpa fényén. Legyen ez is kimaxolva. Főleg, hogy nem nagyon emlékszem, hogy az elmúlt 7 évben bármikor is cseréltem volna izzót. Persze lehet, de akkor is nagyon rég. Márpedig egy új izzó eleve fél siker. Hogy teljesebb legyen a siker (de legalább úgy érezzem), bevásároltam egy pár Osram Night Breaker Laser izzót. Tungsram Megalight-om volt régen, azt szerettem a jtd-ben, most kipróbálom ezt.
Az eredményről majd írok pár sort, de nyilván pozitív lesz. A kiszerelt izzók wolfram szálján már nagyon látszott a használat.
Ami elsőre látszik, hogy a növelt fényerejű izzó szálja kisebb átmérőjű, sűrűbb, gondolom annak érdekében, hogy pontszerűbb legyen. Szép kivitelű, igényes izzó.
Két nap használat után: csodára nem kell számítani, de hiányérzetet sem hagy. A régi több éves izzóknál erősebb és valóban fehéresebb árnyalatú a fénye. Az előttem lévő autók farán látom, hogy a vetített vonal nagyon éles lett, és ott is feltűnik, hogy nem annyira sárga. A szemnek kellemesebb és többet is lehet vele látni, úgyhogy nem bántam meg.
Találtam kínai oldalon olyan kilépőfényt, ami megegyezik a gyári világítás foglalatával. Nem kell fúrni, faragni, még a csatlakozó is ugyanolyan. Kb. 2 perc volt a cseréje. Nagyon tetszik :-)
Még Karácsony előtt volt egy üzleti utam Krakkóba. Majdnem egy Mazdával mentünk, de végül csak úgy alakult, hogy a 159 vitt minket. Az utitársam közel 7 órát tervezett be a 445km-re, a google 5ó55p-et. Korán, még sötétben és ködben indultunk. Az autópálya ködben kicsit olyan élmény volt mint egy repülővel a felhők között. Suhantunk, faltuk a métereket, gyűrtük a kanyarokat. A Tátrában jeges havas út fogadott minket. Manuál módban, fülekkel váltogatva zseniális élmény. A teljes kontroll érzése, ahogy a kormányt végig fogva pöccintem a havas hajtűkanyar előtt 2-esbe. Átfűzöm a kanyaron és a kormány elengedése nélkül dobom feljebb egyel ahogy kigyorsítok. Ez nagyon tetszett. A menetidőnk pedig.. 5ó30p. Nem tudom hogy, csak haladtunk, közben beszélgettünk. Néha voltak rövid feszült csendek, amikor az utitársam megjegyezte, hogy "itt felesleges előz..."
de már ekkor 450Nm lapított minket a bőrfotelekbe és komplett kocsisorok tűntek el a visszapillantóban.
Feltettem ma a koronát a régi-új projektre, felszereltem az egyedileg készült Momo replika kormányt. A kétarcú autó kész. Az érzés közel van egy új autó rendeléshez, ami megérkezett. Kicsit személyesebb élmény, mert benne a kezem munkája. Kinga nem meri vezetni, túl új. Új? 22 éves!!
Sorsszerű, de nyár óta ma volt először olyan helyzet, hogy kellett a két autó. És itt volt. Mire kellett, újra itt parkolt. Ha már a tulajdonosa cserben hagyta és a 159-cel ment, legalább nekem jutott az élmény.
Szokatlan volt nagyon. Pöccre indult. Aztán kicsit remegett, füstölt. Öreg már. A földúton puhán gurultunk ki, egész elfelejtettem, hogy nem minden autó döcög. Nem koppant, nem nyösszent, semmi nem zörgött, csörgött benne. Mint egy új?
Hangosabb azért mint a 159, nyersebb. Öreg autó, mit várok? Aztán fent a főúton szépen kisimult, pontosan vette a fokozatokat, újra éreztem a mechanikus kapcsolatot a motorral, váltóval. Finoman működött az egész. Tényleg újszerű.
A parkolóházba beérkezve ablak le, húztam egy parkolójegyet...majd ablak fel. Mondom fel. Na, ez lassan vánszorgott. Öreg már, majd tavasszal meggyógyítom.
Aztán leparkoltam. A szélére, oszlop mellé, nehogy valaki mellé álljon. Lezártam. Jé, működik a zár, jó lett. Visszanéztem rá. Mert egy Alfára vissza kell. Basszus, ez olyan mint egy új :-))
Egy 22 éves új autó, tökéletes időgép.
#1 - Előkészületek. Autóvásárlás: benne van a férfiagyat stimuláló Top3-ban.
Életem első új autóját 18 évvel ezelőtt vettem. Az Alfa 156 megjelenésekor mindentől különbözött amit megszokhattunk. A C oszlopba rejtett hátsó kilincsek, a csőműszerek függőleges alsó állással, a gömbölyű karosszéria megannyi trükkös íveivel, jól megkülönböztethetővé tette minden mástól.
18 év után még mindig ugyanolyan egyedi és formája egyre klasszikusabbá válik. Az idő viszont nem múlik el nyomtalanul, évente 6 számjegyű összeget költeni az autó mindenféle szervizelésére nem jó móka, pedig ezek igazából csak a megelőző karbantartások. Megszületett az igény: egy új járgány vált szükségessé.
Milyen legyen? Újra Alfa Romeo? Lássuk mit kínál ma a márka: Giulia, Stelvio. OK, nézzük a 156-hoz leginkább hasonlítható Giulia-t. Köszönet az Olasz Autók Házának, sikerült egy hétvégére megkapnom álmaim leendő autóját! Ugyanolyan dögös forma mint a 156, beülve azonnal magához ölel. Azt súgja: megérkeztél, ne menj máshová! És tényleg minden a helyén van. Az üléspozíció tökéletes, minden kézre esik, könyörög az elindulásért! OK, menjünk! Húúúú, ez nagyon megy! Jobban is mint gondolná az ember! Kanyarodik, mint egy gokart és a fékek is rendben vannak! A radaros adaptív tempomat is nagyon jól működik. A dobogókői szerpentinen az automata vészfékasszisztens csipogott be és fékezte az autót majdnem állóra még mielőtt feleszméltem hogy mi is történik előttem. A motor/kipufogó páros hangja hidegen csúnyácska, de bemelegedve igazi énekes! A H/K hifi nagyon szépen szól! Pendrájvról nagyon szépen játsza az mp3-akat, sőt a 24/96 Flac fájlokkal metaadatokkal és albumborítókkal is elboldogul!!!
És most hogy ilyen jól megy és szépen szól, nézzünk körbe mennyire praktikus az autó. Alfás körökben ne emlegessük a pohártartó kifejezést az autóval egy kontextusban, de azért csak nézzük meg, mit kínál a Giulia: pohártartók vannak, de gyakorlatilag használhatatlanok! Az ajtópanelben található rekeszekbe nem fér palack (még egy 3dl-es se), a középkonzol pohártartójába pedig nem szívesen raknék apróbb cuccokon kívül semmit, a palackok (max 0.5l) beletakarnak a klímapanelbe. A könyöklő alatti rekeszt csak álló helyzetben érdemes felnyitni, ez menetközben az ember anatómiai felépítéséből adódóan lehetetlen... Miután a menetteljesítménytől alélten végül megállunk valahol és parkolóhelyet keresnénk, jönnek a további gondok: az autó nagy. Hosszú és széles. Sebaj, vannak parkolóradarok és tolatókamera is. De várjunk csak: valami elromlott a tolatókamerában? Mi ez a homályos, kisfelbontású torz kép? Ja, ez ilyen! Szűkebb mélygarázsba bemenni szintén nem élményautózás: a szűkebb kanyarokat nem biztos hogy elsőre meg lehet csinálni (ez biztos csak az én bénaságom) és teljesen kitekert kormánynál az első kerekek "pattognak" az úton, az alacsony peremmagasságú gumik miatt pedig állandó a félelem hogy mikor ütjük meg a felniket. A csomagtartó méretes, de a szűk nyílása miatt nagyobb cuccokat nem lehet betenni (Hello 156).
A Giulia fogyasztását tekintve kettős életet él. Hajtva akár 15 litert is megitathatunk vele, kímélve akár 4-5 literrel is beérheti 100km-enként. Mindkét érték saját tapasztalat. Végső teszt: vajon befér-e a garázsba? A Giulia 20cm-el hosszabb mint a 156, tehát jó eséllyel lehet neki ennyi helyet szorítani. Viszont jóval szélesebb!!! Végül a bejáratnál szűkösen, de befért a garázsba. Beállva már több a hely, az ajtót is kényelmesen ki lehet nyitni.
Összességében vegyes érzelmekkel adtam vissza az autót. Az autó gyönyörű, hajtáslánca, vezetési élménye első osztályú! Hiába a "kellemetlenségek", ez az autó még így is kéne!
De ne elégedjünk meg ennyivel! Nézzünk körbe, hogy milyen alternatívát kínálnak egyéb gyártók. Kontrollként vagy megerősítenek döntésünk helyességéről, vagy rámutatnak hogy nem csak az Alfa Romeo tud autót gyártani. Legvégén pedig a tapasztalatok összevetése, pénzügyi kalkuláció, kiválasztás és megrendelés!
Folyt köv...
Reggelre leesett 5 centi hó. Kingám indult vásárolni. Ugyanaz a kérdés járt az én fejemben is. Ezt kérdezte :'melyikkel menjek?'
A fekete kulcsot vitte el. Persze jó szöveg, hogy azért mert a 159-ben van abs, vdc, blablabla. Sajnáltuk összepocsolni a csillivilli öreg vasat XD
Elkészült, el sem hiszem :-) Furcsa volt beülni és eljönni vele. Szerintem Robinak is, mert vagy 5 percig még járkált az autó körül, ellenőrizte mégegyszer az ajtók záródását, nézett ide, nézett oda. Aztán csak beültem, megköszöntem a srácoknak mégegyszer a szép és alapos munkát és elindultam az autóval haza. Működik minden, szépen óvatosan hazahoztam.
Itthon kicseréltem az akkumulátort, kicsit rendbeszedtem a sarut, ellenőriztem a folyadékokat, vissza került az EÜ doboz, kicseréltem pár kerékcsavart, átnéztem az autót.
Aztán indultam is vele, pár dolgot a közelben elintézni.
A fék is magára talált 10-20km alatt. Fura érzés, kész, működik, olyan mint volt, csak szebb. Sokkal szebb. Az autó mindig ilyen volt, nagyon újszerű és öreg egyszerre.
Illik hozzá az új ruhája..
Eltelt pár nap megint, de végre akadt újra pár órám. A gumidugók, patentok megérkeztek, hát felszerelkeztem a saját szerszámaimmal és kimentem Robihoz. Persze hogy bevállaltam... nekiálltam kifuratolni a küszöböket. Valamiért úgy gondoltam, hogy úgy lesz a jó, ha nem patentok hegyével karcolgatunk, hogy hol legyen az a lyuk.
Vittem a precíziós tuning Metabo-t, pár friss fúrószárat, lépcsős süllyesztő fúrót és ami a legfontosabb, tolómérőt és tűfilcet.
Szerencsére a legelső furat a sárvédőben mindkét oldalon megvan, tehát volt támpont, nem kellett újra kitalálni a toldat helyét, adta magát.
Két órámba telt, "többször mérj, egyszer fúrj" jelszóval elkészíteni mind a 12 furatot.
Nem fájt megfúrni, így lesz ez jó. Viszont meglepően nem ment könnyen, vastag az a lemez. És legalább láttam, hogy a küszöbön van anyag bőven, nagyon tisztességes védőréteget kapott.
Fotón már nincs megörökítve a furatok lejavítása, mert időre rohantam, szóval szépen kijavítgattam, aztán huss otthagytam az egészet. És remélem holnap egy tényleg kész autó vár majd. És még egy alapos belső takarítás...
Tegnap levizsgázott szépen. Csont nélkül 17 évesen. Kézifékkötelet kellett előtte cserélni mert lógott. Soha semmi gondja nem volt a vizsgák során(12 éve van a családban). Ez volt az első, hogy előtte valamihez hozzá kellett nyúlni. Ennél nagyobb baja soha ne legyen. :) És jövőre már nagykorú lesz a drága. :)
A kirakós még nincs kész. Az autó már menetkésznek tűnik, immár kint parkol a műhely előtt az "átadás" előtti utolsó simításokra várva. Mivel 146-hoz küszöb nincs már se égen, se földön, ezért került fel 155-ös Alfáé. És persze azért, mert Robinak épp volt ebből egy pár. Mindenkinek így volt célravezetőbb.
Ami 146-hoz elérhető, az csak sima lehajlított lemezdarab a végeken lévő gömbölyítések és az A- B oszlop csatlakozás nélkül. A megoldás hátránya viszont az, hogy ahol kell, ott nincs furat rajta, ahol nem kell, ott viszont van.
Ezen hónapok óta nem egyezünk igazán Robival. Tegyük fel a küszöbspojlert, vagy ne? Torjay Laci és Csik tanácsát is kikértem, őket hiteles és értékes tudással rendelkező embereknek tartom, ebben a témában kiemelten.
Most ott járunk, hogy Robi is belement, fúrjunk, védjük le rendesen, és tegyük fel azt a spojlert úgy, ahogy gyárilag van. És ugye ott az a sor felesleges furat. Azokat pedig egyenként szépen ledugózzuk.
Így van ez, amikor már azt gondoltam, hogy tényleg mindjárt kész, még mindig ott áll az autó, nehogy víz jusson a küszöbbe a még nyitott furatokon.
Sokadik pakk érkezik a patentcentrumtól, pár gumidugót még holnapra várok.
Közben pár aprósággal igyekeztem még közelebb lökni a projektet ahhoz az élményhez, amit szeretnék elérni.
A kulcson sosem volt embléma, 7 éve is hiányzott már róla. Eszembe sem jutott eddig foglalkozni vele, de most... most így lesz kerek.
A csomagtérajtó borítását is átcseréltem a Dávid által küldött darabra. Egy tisztítás után ez tűnt jobb állapotúnak, nincs törött patent alj rajta.
És végül, de nem utolsósorban Alexandro-tól (akinek ismét ezer köszönet!) érkezett egy antenna tömítés. Így már érthető a dolog, hogy hogyan rögzül ez gyárilag.
Mindezeken túl ha már szóba jöttek a segitők, tamogatók, ezer köszönet Kazes cartársnak a sok apró ám annál hasznosabb tippért amit a projekt során kaptam tőle.
