Blog >> alfa
Ezzel az autóval megkaptam a számomra tökéletes belteret. Ritka kombináció, nagyon szeretem. Igazi olaszos burjánzó luxus érzet. Hálából a szépségéért idén is megkapta az ápolást. AutoGlym tisztítóval és balzsammal gondosan megtisztítottam az amúgy még mindig újszerű bőrfelületeket. Van belőle bőven, eltartott egy darabig.
A fekete bőrpanelek mellesleg fel is fényesednek, ez tavaly, első alkalommal ijesztő volt. Kicsit meg is bántam, hogy rákentem a balzsamot. Aztán a mikroszálas törlővel áttörölve (mégegyszer kb a 100nm-nyi felületet :-) )picit már felmattul. Majd nagyjából 2 nap múlva beszívódik az anyagba, és újra szürkés matt lesz a bőr felülete.
Ma megtörtént az éves olaj és szűrők cseréje. Aknán átnéztük az autót, mint minden ilyen alkalommal. Futómű rendben, motortartók, kormány összekötők okés, semmi rendelleneset nem találtunk. A légszűrőt magam cseréltem itthon, közben a motorteret is átnéztem, pótoltam végre a hiányzó műanyagot, ahova a motorháztető kitámasztót kell beakasztani. Műszakilag még mindig top, szaladhat tovább az öreg szekér.
Mivel esőt is mond holnapra, kelleni is fog az autó (ha már van, inkább ezzel rohangálok a városban holnap), úgy döntöttem nem húzom halasztom, összerakom.
Lent volt a lökös, láttam mi van alatta. A két oldalsó "létra" szokásos módon rozsdásodik, de nincs atomjaira rohadva.
Kapott a legyezőkoronggal ahol elértem és egyelőre levédtem rozsdagátló festékel a lecsiszolt helyeken.
Gondolkoztam, hogy mi legyen a sárvédőkkel, de egyelőre nem álltam neki. Annyira nem vészes még egyik sem, ezt inkább majd kasznisra bízom.
A lökhárítót feltettem, ami csavart kellett cseréltem.
Az eredmény? Gyönyörűen fut az autó vonala, minden mindennel passzol. A lökhárító is, sárvédők eleje, motorháztető, ajtók-sárvédők találkozása.
146-nál ezt az állapotot nem könnyű elérni az a tapasztalatom, de ez most tökéletes. Az eddigi legszebb vonalú 146-om ez most így.
Pont ez az egyik ami miatt megálltam, és nem rántottam le a sárvédőt. Az a gondolatom, hogy a két rozsdamentesnek le kéne vágni csak az alját, és rátoldani a gyári sárvédőkre. Így tuti megmarad az eredeti szép vonala az autónak, és megszabadulok a rozsdától is. Mellesleg csak alul kell belefújni. Nem új autó már, nem szabad a makulátlanságra törekedni.
Erre jutottam. Legyen az autó vonala tökéletes, nézzen ki igényesen, normálisan, rozsda ne legyen rajta, de belefújás lehet, kicsi karc, épp észrevehető színeltérés lehet. Lassan 22 éves autó, gyári fényezéssel, nekem ez így "romantikusabb", mint egy csitt-fittire restaurált autó. Lehet hogy nincs igazam persze.
De most örülök, mert jól néz ki :-)
Örömömben a váltógombot és bőr szoknyákat is feltettem, hiszen nem azért vettem, hogy majd eladjam. Fogni akarom, kapcsolni vele a sebességet. Egy élmény :-)
Az autó most vállalható, ha így marad is jó. Nyilván nem tökéletes, pár dolgot, apró rozsdát majd kasznisnál orvosolunk. Csak módjával, ésszel, amennyi kell ahhoz, hogy szép is legyen és el se porladjon.
Ma autószétszedős lábbal keltem. Délelőtt még visszafogtam magam, nem kell az, hagyjuk, majd... Az ebéd utáni kávé begyújtotta a kályhát, szanaszét rámoltam az autót.
Ajtók le, rozsdátlan ajtók fel, összes csatlakozó kontakt sprayzve, minden apróság a helyére pakolva, új patentok a kárpitba, zárszerkezet tisztítva, zsírozva. Volt üregvédve az ajtó ami felment, ez látszik, azért megkínáltam egy kis zsírspray-vel, ha már fújkáltam a zárakat, zsanérokat. Ezt most úgy rendbe pakoltam, ahogy illik.
És egy élmény volt, ugyanis a 21 éves gyári ajtók még nem voltak szétszedve SOHA!
Ilyet még nem láttam. A kilincs mögötti kis műanyag takaró még soha sem volt kipattintva a helyéről. Ez tartott legtovább, hogy úgy szedjem ki, hogy minimálisan sérüljön.
A hangszórók mintha újak lennének, nincsenek elázva, megrozsdásodva.
A hangszóró rácsok füle megvan, és minden, minden teljesen újszerű. Hihetetlen.
A szerencse, hogy amit Dávid küldött ajtók, azok is gyáriak, bennük a védő fólia és minden apróság. Mindenből a jobbat építettem be, egyedül az ablakemelőkkel nem jógáztam. Működik az újban is, bár talán hangyányit lassabb.
És a vonala tökéletes, a záródás tökéletes. A szín erős napsütésben látszik, hogy nem pontosan illeszkedik, nagyon kicsi különbség van, de erre számítottam. Hiába azonos a színkód, ahhoz nagy mázli kell, hogy semennyire ne látszódjon a különbség.
A lököst is lerobbantottam, majd itt folytatom a munkát. A neheze megvolt, a látszó rozsda ezennel eltűnt, ajtók alja "javítva".
A sárvédőkkel várok, azzal még nem végleges a terv.
Meghalt a katalizátor utáni lambda szonda. Gyári új Bosch-t kapott helyette.
A Selénia Rallyn véletlenül vettem észre, hogy törött a bal hátsó rugó. Egy típushiba utolért, valahol számítottam is rá, nem hangolt le különösebben.
Megrendeltem egy gyári rugót, egyelőre csak a töröttet cseréljük. Ha látok eltérést a két oldal között, akkor rendelek mégegyet, egyébként felesleges. Majd ha eltört az is.
Ha már szervizre vittem, rendeltem 5db izzítógyertyát is, tél óta panaszkodik az izzításra.
Tegnap megtörtént a csere. A kárpitok kipakolását a csomagtérből én vállaltam, a többit egy igen ügyes szerelőre bíztam. Eleinte kapták az ívet az olasz mérnökök a furán, látszólag fordítva bedugott alsó lengéscsillapító csavar miatt, de aztán megenyhült. Jól szerelhető autónak bizonyult a 159. A kárpitoknál meglepett, hogy milyen kevés patent rögzíti, és mennyire könnyű kivenni. A 146-ban van vagy 5-ször ennyi patent.
A kárpitok alatt viszont nagyon rendezett, szép, szinte ipari látvány fogadott. Ez az autó nagyon meg van építve.
Hogy haszna is legyen a blognak, a rugó így jön ki:
1. A kerék levétele után az alsó lengéscsillapító rögzítő csavar anyáját le kell venni.
2. A teljes teleszkóp egységet a kasznihoz rögzítő 4 csavart ki kell venni (kerékdob felől), ekkor már érdemes a rugóösszehúzóval a rugót összehúzni.
3. ülést előre hajtani, kárpitokat, szigetelő szivacsokat kirámolni. Ezen kár spórolni, tényleg pár perc, egy kis odafigyeléssel szépen kijönnek a patentok, nem törnek.
4. a lengéscsillapító tetején lévő anyát és gumírozott leszorítót le kel venni.
5. a lengéscsillapító egység ezután kifordul annyira (ha összehúztuk a rugót), hogy az alsó anya kihúzható!
6. alkatrészek összejelölése, mi merre nézett
7. rugó csere, lengéscsillapító egység összerakása
8. rugóösszehúzóval ismét húzzuk össze a rugót, így fog visszamenni a helyére.
9-10... rakjuk össze amit szétszedtünk
Elsőre nagyobb szívásnak tűnik, mint amekkora valójában. Megfelelő szerszámokkal nem bonyolult művelet.
Ami még a szerelőt is meglepte, hogy az izzítógyertyákat mennyire könnyű cserélni. Semmit nem kell bontani, semmi nem volt felkokszolódva, csak simán ki kellett tekerni a régit, be az újat.
Én még itthon, mivel gázolajszagot éreztem hazafelé, kicseréltem egy résolajcsövet. Az izzítógyertya cserekor kapott annyi stresszt, hogy megadta magát. Hála az égnek, hogy így. Azt a csövet valaki már cserélte, de olyan rossz minőségűre, hogy tört a kezemben, mint a ropi.
Az autó rendben, alul, felül átnézve, még mindig olyan élmény, mint egy új autó. Nincs egy rozsdapötty, mindenhol tiszta és könnyen engedő csavarok, minden apró patent, kötegelő, műanyag a helyén.
km állás: 149070 (a fotót elfelejtettem)
Elette az idő vasfoga az antenna talpátn a gumit. Kiderült, hogy Volkswagen Passat (!) antenna van a GT-ken, az ehhez való talpat sikerült csere csavarokkal együtt 2700-ért beszereznem. A cseréje nem volt egyszerű, legjobb előre hajtani a hátsó ülést, kipattintani a hátsó tető lámpát és azon keresztül letekerni a angy anyát és kitolni a kábeleket, lecserélni a talp gumit és ugyanez visszafelé.
1. kép: egy kopott antenna talp (netről loptam) 2. a megrendelt cucc OE száma 3. kép, beszerelve az új talp. 4. kép csak úgy, mert szép! :-D
Másodszor történt bovden szakadás az autómon. Ezúttal felül...
Tizenötezer lett volna a gyári bovden és két hét mire ideér. Akkor gondoltam, mi lenne, ha bicikli bovdennel helyettesíteném? Egy próbát megér, 450 Ft volt a hátsó fékbovden (utólag látva az első is elegendő lett volna, az kb 250 magyar Forint)
Sajnos egy Youtube videót követve lebontottam a teljes bőrözést és alóla a szivacsot, ezzel elment két óra és sok mérgelődés, az acél gyűrűket nehéz szét és össze illeszteni. Utólag az is kiderült, hogy teljesen feleslege zsákutca... Ugyanis a régi, szakadt bovdent kihúzva, fentről a kerékpár bovdent simán le lehet tolna az aljáig, a gyári bovdenház marad a nyitó fülön. HA nincs a felhajtás, fél óra alatt ki / beszereléssel együtt megvan a csere! :)
Mutatom a munkafolyamatot, Alfa Romeo 147 és GT tulajok még hasznát vehetik.
1. kép, ezt látod, amikor felül elszakad. Egy ideig, aztán beszalad a szakadt bovden is. 2. kép, a leszakadt bovden záró, ami a kallantyúban maradt. 3. kép, a teszkós kerékpár bovden címkéje 4. kép, leszerelve a burkolatok 5. kép, kiszerelve az ülés és felhajtva a bőr (feleslegesen) 6. kép a bicikli bovden befűzése - kb. 1 centinként simán le lehet tolni, két ujjal 7. kép, menetet behajtva a gyári lyuk helyére, ahova agyári horog akadt egy átmenő csavart anyával és alátéttel lefogattam a bovdent. Nem vágtam le, a felesleget befűztem az ülés belsejébe, így nem szálkásodik ki 8. kép, ugyanaz, közelebbről. Később egy erős dróttal összébb húztam az alátét közelében, hogy véletlen se akadjon le a bovden. 9. kép, az ülés beszerelve, 10. kép, az ülés előre hajtva. Működik! 11. kép, szerelés közben egy lepke mellém szállt :D
Happy Now
Megézkezett DeezL kartárstól a zöld pakk, ezúton is köszönet a korrekt alkatrészekért:
- Két rozsdától mentes ajtó teljes belső berendezésével, gyári fóliabetétekkel, tükrökkel, minimális hibákkal.
- egy motorháztető (még nem tudom melyik kerül fel, mindkettőt fényezni kell)
- és egy lökhárító kompletten ködlámpákkal, keretekkel.
Plusz még néhány apró műanyag alkatrész.
Ma nekiálltam letakarítani az elemeket, hogy tisztán vigyem a kasznishoz, illetve lássam az állapotot.
Már csak egy jobb első sárvédő hiányzik, és kezdődhet a felújítás.
Hogy kezdődik e, és milyen nagy lélegzetű lesz, még nem tudom. Kis felújítás? Teljes felújítás? Autó csere? Lesz ahogy lesz..
Az év fénypontja ez az Alfás találkozó. Csodás kirándulás, jó játék, és élvezetes verseny. Idén úgy alakult, hogy lejjebb adtunk a kalandvágyból, a kényelmes, csendes 159-et választottuk "versenyautónak". A helyszín ezúttal az Őrség gyönyörű hegyvidéke volt. Már előző nap odautaztunk, hogy letudjuk az 550km autózást keresztül az országon. Több megállóval, kényelmesen szinte észre sem vettük ezt a távot. A marcona fekete autó átrepített minket keletről nyugatra.
Még aznap este elgurultunk Hegyhátszentjakabra a kempingbe regisztrálni, barátokkal, ismerősökkel pár szót váltani, kicsit hangolódni. A hangulat már ott volt a levegőben, de másnap reggel volt az igazi. A helyszínt nagyon jól sikerült megválasztani, családias hangulata volt az Alfás nyüzsgésnek. Mégis volt minden. Színpad, étel, ital, gyerekeknek játszótér, és mindenhol Alfák.
Minden évben hamar szeretünk indulni, hogy a gyerekekkel még ésszerű időben visszaérjünk ebédelni. Másként meg kéne állnunk valahol egy ebédre, ami nem fér bele sehogy a verseny időbe.
Idén ügyes volt a csapatom, a gyerekek sok feladatnál meglepően figyelmesnek bizonyultak, jópár pontot szereztek. A navigátorom pedig már nagyon profi, nem első versenyünk :-)
A hangulat végig tökéletes volt, a feladatok nagyon ötletesek voltak, a "Vasvári templomot" kerestük egy darabig. hol lehet, hisz Rönökön vagyunk? Es szerzett pár vidám percet, mikor az egyik Alfás csendben kilopódzva a rönöki templomban zajló esküvőről a társának odaszólt:" most épp 48-an vannak bent". Később vidáman számolgattuk az életfa ágait (rosszul), kerestük a fűben, QV felniben, fal tetején elrejtett logókat, és útközben villogtunk intettünk a sok ismerős és ismeretlen Alfásnak. Az állomásokon is jó volt összefutni azzal a pár ismerőssel, akikkel sokszor csak itt, évente egyszer tudunk pár szót váltani.
A kempingbe úgy gurultunk be, hogy "vége? de kár.." Nagyon hamar elrepült az a majd 4 óra, de örök élmény. Mondanom sem kell, hiába vittünk sok lóerőt, sikerült verseny pályafutásunkban először lassúnak lennünk.
Ez volt a 9. rally amin résztvettem, és talán az eddigi legjobban sikerült. Eddig is a kedvenc Alfás eseményem volt, de most valahogy sikerült a családias légkört összehozni a profi szervezéssel. Az eredményhirdetésig is repült az idő, nem vártuk tűkön ülve, kellemesen el lehetett tölteni azt a pár órahosszát.
Másnap pedig, ahogy ez szokott lenni, visszamentünk olyan helyekre, amit a verseny kötött ideje alatt nem tudtunk megnézni.
Jó volt, nagyon jó, köszönjük mindenkinek, aki szervezte, vagy bármit hozzátett ahhoz, hogy ez megvalósulhasson!
