Blog
Kezdjük azzal hogy az autónak 3 féltengely gumi harangja ki volt szakadva. Bal oldalon külső belső, jobb oldalon csak a belső. Emellett piros rugók voltak a kocsi alatt, amik legalább 5-6 cm-t ültették az autót. Veszélyes élet ez egy olajteknőnek...
A megoldás: féltengely gumiharangok cseréje, balos külső féltengely csukló csere (kattogott), és futómű felújítás.
Kapott 4 új gátlót (Magneti Marelli), H&R rugókat (hála ezeknek kb 3 centit magasabb lett), két felső lengőkart előre (TRW), 4 toronycsapágyat, 4 lengéscsillapító porvédő+ütközőt, előre 2 új stab pálcát. Meg egy új ablakmosó szivattyút.
Ma nekiálltam és lekaptam a scudettót, hogy megszabaduljak a kavicsfelverődés okozta sérülésektől. Nem volt a legszebb látvány, hogy a felfogatásokból 2 törve volt és a scudetto alatt lévő műanyag rácsból is hiányzott vagy 2 csavar :| Sebaj, felújítjuk és még szolgál egy ideig. Gondos csiszolás követte a leszerelési folyamatot, majd több rétegben való festés, majd lakkozás. Új emblémák már úton vannak. Sietnem kellett, mivel holnap megy szervizbe felmérettetésre a kocsi - nagyon kíváncsi vagyok, remélem azért kenyérre még marad pénzem :DD
Amíg a festék száradt, addig körbeszaglásztam a biztosítékokat keresvén azt, amelyik felelős az indexek, vagy akár a levegő irányának áramlását szabályozó után (ha egyáltalán van ilyen ?!) Sajnos nem sok sikerrel, de azt hiszem, legalább egy katasztrófát megelőztem az egyik biztosíték cseréjével.
Győrben találkoztunk, ebédeltünk, beszélgettünk.
Zircen fagyiztunk, sütiztünk, kocsit próbáltuk, beszélgettünk.
Kicsit odébb álltunk a karambol miatti dugóban.
Veszprémben kocsit mustráltunk és beszélgettünk.
(Sajnos valamiért nem sikerült rácsatlakoznom MES-sel, így a kiolvasás elmaradt.)
Utána elindultunk haza, mert erösen esőre hajlott az idő így nem mentünk le a Balcsira.
370 km
A második kiszemelt egy olyan autó volt, ami a fotók alapján kizártunk, de mivel 15 km-re volt, nézzük hát meg. A színe Oasi Perla, fotózhatatlan, egyszerűen nem szépnek tűnő szín. Előzetes kontakt nélkül beállítottunk, a tulaj egy vajdaságból elszármazott magyar srác volt (a nagyszülők még beszéltek magyarul, ő már nem). A műhelyből felvitt az emeletre, ahol a lépcső mellett egy Integrale Evo 2 és egy GTA Sportwagon vert fejbe indításképp. A Lancia mögött egy fekete RZ... Itt sem végeztünk egyhamar. Természetesen a Spider a szentély végében volt, félig leeresztett gumikkal.
Ez egy elég ritka darab volt, nem csak a színe miatt: a teljes ajtópanel bőrborítású volt, és a hátsó flexibilis ablak helyén ponyva volt. Az ajtópanelek pedig az Edizione Elegate-féle szürke bőrrel készültek. A szín élőben hihetetlen, nagyon szép. Hasonlít az Azzurro Nuvolához, csak ez a zöld alapból megy kicsit kékbe. Hát ezért fotózhatatlan, és talán ezért volt a gumi is leeresztve, nem hinném hogy sokakban felmerül hogy ez a szín teljesen más lehet előben így el sem jönnek megnézni. Az autón külsőleg minden rendben volt, az utastér is hibátlan. Ellenben a motortérben enyhe korroziós nyomokat találtam, alánézve pedig három helyen idióta emelés miatt elhajtott küszöböt és induló rozsdát találtam. Ennyiért nem projektautót szeretnék, úgyhogy megköszöntem Imrének az idejét és nem kértem hogy szedjék le az emeletről az autót, a 20 másikkal együtt.
Kora délután volt, elmentünk enni, és amíg vártuk az ételt gyorsan körbejártam az esélyeinket. Van egy szürke V6TB Belgiumban, hívjuk fel. Csütörtökig lefoglalva, csak utána tudják adni. Ekkor hétfő volt, no go. (Azóta is fent van az autoscout-on egyébként.)
Volt egy holland magánzó kezében egy 24V, ami ugyan fekete, de piros-fekete belsővel, gyönyörú volt a képeken. Sajnos amikor még itthonról hívtam és meghallotta hogy magyar vagyok, kinyomott. SMS-ben illedelmesen próbáltam keresni, de az ember minden bizonnyal úgy gondolta hogy a Lajtától keletre csak buckalakó csalók élnek, és nem akarat velem tárgyalni. Sebaj, ráuszítottam egy holland kollegámat helyi telefonszámról, de mire eredményre jutott volna, mi már hamarabb sikerrel jártunk.
Az asszony minijéhez vettünk egy spéci műanyagápolót. Valami nanoizé. Olyan mintha beinná a műanyag, eddig ilyet nem láttam.
Olyan jó lett hogy ma bekentem PHuBi-t is vele.
Küszöbök, lámpa mögötti műanyagok, szellőzőrács.
Hát ezt is megértük, két olasz paripa ára, meg némi spórolt pénz a zsebben, és pár szabadnap nekem és asszonyságnak hogy elhozzuk az álomautót.
Már egy éve be volt állítva a mobile és autoscout riasztás a telefonon, így az európai piac ezen részét fotóról ismertem. Felállítottam az igénylistát:
- V6, hogy 12V vagy 24V az másodlagos,
- V6TB a ritkasága miatt igen jó lenne,
- nem lehet fekete,
- bőr belsős, de az sem lehet fekete,
- Phase 2 lehetőleg, ha Phase 3, akkor csak a 3.2-es,
- tekintve az alkatrészek némelyikének beszerezhetetlenségét, inkább legyen drágább de kifogástalan mint olcsóbb de az árát kétszer ráköltős,
- rozsdamentes, sérülésmentes legyen, vagy ha van bármi javítva volt akkor dokumentált előtte-utána fotók, papírok kellenek.
Ebben az időpontban a német piacon csupa fekete Spider volt. Nem is túlzottan egy kupacban, így első körben a németekről lemondtunk.
Olaszország: Hónapokig fent volt egy kék V6TB Baritól 100km-re, ahova fél nap alatt el tudok jutni. Mire indultunk, ez eltűnt és 1 db sárga V6TB maradt, csálén visszaragasztott V6 felirattal valahol még délebbre. Az összkép nem győzött meg. Trélerezés, esetleges lyukra futás - inkább nem indultunk el oda.
Hollandia: na itt van olaszautós kultúra. Több mühely/kereskedés van Amsterdam környékén akik csak ritka olasz paripákkal foglalkoznak. Kirepültünk, felkaptunk egy bérelt Suzukit és körbejártuk mindet. Elsőre Sam van Dalen-hez mentünk. Érdemes megnézni a srác weblapját, rendesen elvetemült.
Az épületbe belépve a youngtimer olaszautók Mekkájában éreztük magunkat. Érdemes megnézni a képeken hogy milyen autók állták el az utat amíg sikerült kiszabadítanunk a Spidert. Ha jól emlékszem, ő egy 2000-es 12V volt, eredetileg svájci. Gyorsan körbejárva pusztán annyi tűnt fel, hogy a kesztűtartóról hiányzik a kilincs, amit megtaláltam a csomagtartóban, és egyből vissza is építettem. Sajnos a beltérben látszott hogy a kormányoszlop borítását többször bontották és serült volt. A motorteret felnyitva majdnem magam alá csináltam, annyira szép volt, semmi nyoma kókányolásnak, ilyet tényleg ritkán lát az ember. Akkor vigyük el egy körre. Finoman ment, az tetőmozgató mechamizmus is hibátlan volt. Felemeltük, alulról is szép. Ellenben a csomagtartó fölötti műanyag hézagolón hibás maszkolás nyomait fedeztem fel. Jobban körbenézve az ajtót is fújták, és sikerült a zárszerkezetre is ráfújni. Az ajtót lehúzott ablakkal becsukva a belső szerkezet az ajtóhoz verődik. Rékérdeztem hogy milyen sérülés volt, esetleges javítási dokumentációra, de semmi ilyesmi nem volt. Itt fagyott le a mosoly az arcomról, de taktika az volt, hogy ha kell üres kézzel megyünk haza, de csak olyan autót viszünk ami rendben van.
Samnek megköszöntem az idejét, és türelmet kértem tőle, mert még azért volt pár opció.
2016-tól kezdve minimálisan használtam csak a szépséget. Évi max. 2000 km került bele, ezért kezdett az agyam mocorogni, hogy ha már szobor áll a garázsban, akkor az legyen V6-os. Az elhatározás, hogy eladom már 2017 végén megszületett, de csak puhatolóztam az eladást illetően. Időközben rá kellett ébredbem, hogy a 156-ot mint típust is elérte a lejtmenet. Tele a piac olcsó romokkal, az árak a padlón, így vagy találok valakit aki értékeli az eredeti hibátlan állapotot, vagy marad.
Végül a megoldás nem ez lett, hazatelepülő családtag kérte, és kapta. Ugyan többet buktam rajta mint terveztem, de legalább neki is segítettem és jó helyre került az autó is.
Érdekes mellékszál hogy a másik autónk, asszonykám Fiat 500-asa egy héten belül szintén elkelt. Igy már lehet indulni igazi szobrot vadászni!
Első futómű felújítás:
Felső lengőkarba Strongflex Sport sárga PU szilentek lettek rakva.
Alső lengőkar csere
Kományösszekötők cserélve
stabilizátor rúdak cserélve
Új kerék csavarokat is kapott.
Most élvezem a csöndet a futómű felől.
Hátsó futómű is kap majd pár PU szilentet + 20mm nyomtávot.
Első fék upgrade is lesz, Rotinger fúrt mart tárcsák + zimmerman betétek. Remélem még ebben a hónapban sikerül.
Egyik cartárs blogjában láttam, az ötletet, hogy élvedő profilt lehetne tenni a kerékjárati ívekre.
Valóban hasznos dolog, úgyis nemrég lettek javítva az ívek, ezért rendeltem rá.
Hamar fel lehet rá tenni, árba se drága.
Egy igencsak hosszú, és idegtépő időszak volt az elmúlt közel három és fél hónap, melynek nagy nehezen sikerült a héten pontot tenni a végére. Az ominózus üzemanyagcsöves kaland tartogatott még pár nem várt meglepetést, mert - bár anno pár hétig tünetmentes volt az Alfa az üzemanyagszűrő cseréjét követően - ismét elkezdte bedobálni teljes terhelésen a P0191-es "üzemanyag nyomásszabályzó" hibát.
Mivel elég evidensnek tűnt a dolog, vettem hát egy Bosch üzemanyag nyomásszabályzót a nagynyomású szivattyú hátuljába. Sajnos akadt egy kis anomália a csavarjaival (valaki járt már ott előttünk, s az alsónak jól elnyalták a fejét), így inkább a volt kollégámékkal cseréltettem ki, mégis nagyobb tapasztalatuk van az ilyen folyamatokban, mint nekem. Szívtak vele ők is, ráadásul teljesen feleslegesen, hisz a hiba maradt.
Mivel a jelenség már erősen korlátozta az autó használhatóságát (előzni csak lendületből lehetett, és egy kereszteződésből sem lehetett akárhogy kifordulni), próbáltam visszaállítani a csőcsere előtti állapotokat. A korábban feltett univerzális üzemanyagcső helyett megrendeltem a gyárit, ami csak 7,2 mm belső átmérőjű a 9,5 helyett. Ismét kicseréltem az üzemanyagszűrőt és az üzemanyag nyomásérzékelő helyett is vettem egy újat, de sajnos egyik sem hozott eredményt.
Itt jött el az a pont, amikor feladtam a találgatást, és a helyi Bosch szervizre bíztam a probléma feltárását. Mivel ők tudtak menet közben is élő értékeket olvasni, megállapították, hogy hirtelen gyorsításokkor valóban leesik a mért üzemanyagnyomás a számítotthoz képest. Kiszerelték, és bevizsgálták mind a négy porlasztót, mellyel végre úgy tűnt, hogy jó úton járunk, hisz az első hengerének kétszer annyi volt a résolaj vesztesége (84 mm³/H, míg a másik háromé 40 környékén maradt), mint a többinek, ergo itt is elmehetett a hiányzó üzemanyagnyomás. Rendeltek is helyette egy új, cseredarabos porlasztót, de sajnos ennek a cseréje sem oldotta meg a problémát. Kicsit vigasztal a tudat, hogy a mérések is alátámasztották, hogy rossz volt, így előbb-utóbb valószínűleg tényleg megadta volna magát.
Mentségükre legyen mondva, próbálkoztak tovább a jelenség okának felderítésével - többek között megragasztották a szakadt levegőcsövet is a turbó és a légszűrőház között (ehelyett kell szerezzek majd egy hibátlan darabot) - de már nekik is csak két tippjük maradt. Vagy a visszafolyó gázolaj gyűjtőcsövében lehet valami hiba (szerintük van benne valami nyomástartó szelep, ami felmondhatta a szolgálatot), vagy maga a nagynyomású szivattyú. Az elsőt elég hamar elvetettem, mert szerintem nincs abban az öntvényben az ég világon semmi egyéb, mint néhány furat, így inkább a bemenő oldalon kerestem tovább a hibát.
Tettem még egy elkeseredett kísérletet a tankszivattyú cseréjével, de azon kívül, hogy jól szétborítottam a hátsó traktust, semmi említésre méltó eredményt nem értem el. Nem maradt más hátra, rendeltem az ebay-en egy garanciális (két év), felújított nagynyomású szivattyút egy bontott áráért Lengyelországból, vettem egy új Bosch vezérműszíjat, Dayco hosszbordásszíjat, és egy szelepfedél tömítést, hisz ha már annyira szét lesz bontva, legyenek ezek ismét újak.
A szivattyú cseréjéhez persze nem kell levenni a szelepfedelet, az már csak amolyan pluszként került a munkafolyamatok közé. Írnám, hogy ha ezt előre tudom, akkor egyből evvel kezdek, de sokan avval nyugtattak, hogy az 1.9 JTD-n nagyon ritka hogy tönkremegy a szivattyú. Hát ilyen ritka autó az enyém...
A héten kicseréltek minden fentebb említett alkatrészt, s azóta teljesen hiba, és tünetmentes az autó. Már csak a motortakaró burkolatot kellene visszatennem, de sajnos a Bosch szervizben elhagyták belőle az egyik kis gumiszilentet, amin keresztül megy a csavar. Majd ha lesz rá érkezésem, pótlom a hiányt, de enélkül működik az autó.
Nem tagadom voltak mélypontjai ennek a kanosszajárásnak, mire ismét minden jóra fordult. Olyannyira, hogy még a motort is meghirdettem, hisz Damoklész kardjaként hosszú hónapokon keresztül ott lebegett a fejem felett egy másik autó vásárlásának kényszere, amennyiben az Alfát esetleg mégsem sikerült volna értelmes összegért megjavítani. Hála Istennek úgy néz ki, hogy erre mostanság még nem kell sort keríteni...
