Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Mai nap le lett szervizeltetve az autó.

Kapott:
- Selenia WR Forward olajat
- Olajszűrő
- Levegőszűrő
- Pollenszűrő

Km. : 66 248 km

Nem tetszettek a lámpa búráim. Bár fel lett egyszer polírozva, de a jobb oldali be volt ègve belül. Nem volt az igazi. Sikerült szereznem 2 törött lámpát, amin egèsz szèp volt a búra. Pár karc volt rajta, de így is sokkal jobb lett az összkèp. Szètszedès után a lencsèket is kitakarítottam. A vègeredmèny nagyon jó lett.

Beleszaladt már egy szűk 4000 km az idei szezonban is az autóba, de egy pár, Tolnai-dombságba tett kiruccanáson kívül nem sok izgalmas, élményre kihegyezett autózás volt benne. Úgyhogy felvetettem, hogy tegyünk ismét egy látogatást a kedvenc Észak-magyarországi és szlovákiai útvonalainkon. Végül csak Laci jelezte vissza, hogy neki jó lesz, így ketten vágtunk neki.

Már jó előre nézegettem az időjárás-jelentést, ami autózáshoz tökéletes időt jelzett előre. Nagyon vártam már a túrát, mert együtt lenni ezzel az autóval és azt csinálni vele, amit a legjobban tud… Páratlan élvezet, igazi kiváltság. És most sem okozott csalódást.

Háromnegyed 10 körül találkoztunk Egerben. Tavaly szeptemberben aszfaltozták újra az Eger-Szilvásvárad szakaszt, azóta még nem jártam rajta. Első osztályú lett, bár egy elég forgalmas szakasz, úgyhogy élményautózásra csak korlátozottan alkalmas. De szerencsére vannak benne hosszabb belátható szakaszok is, így lehet előzni, ha utolér valakit az ember. Természetesen elkanyarodtunk Balaton-Borsodnádasd felé a kötelező, bemelegítő szakaszra. Onnan viszont nem mentünk tovább, hanem visszafelé is megtettük az utat és Szilvásváradnak indultunk tovább, onnan fordultunk Farkaslyuk és Ózd felé. Szilvás és Csernely között nem a legjobb az aszfalt, de nem olyan rossz, mint amire számítottam. Dinamikus autózásra nem alkalmas, de nem is kell tojással a gázpedál alatt menni. Csernely és Farkaslyuk között viszont kiváló, új útburkolat van, nagyszerű ívekkel. Legközelebb is ebből az irányból közelítem majd Ózdot.

Utána – a szintén szokásosnak mondható – Serényfalva-Kelemér-Trizs irányból közelítettük meg Aggteleket. Ez sem rossz szakasz, de Aggtelek után jön az igazi móka. Már el is felejtettem, hogy mennyire élvezetes az Aggteleket és Jósvafőt összekötő út. Aztán egész Szinig rengeteg adrenalint és endorfint tartogat még az a rész. A Szin előtti ugratón lehet, hogy egy kicsit el is emeltem a kocsit a földről. Szinnél megfordultunk és vissza Aggteleknek, ahol a határ felé vettük az irányt.

Csetnek előtt kanyarodtunk el Jolsva felé, ott kezdődik igazán a jó szakasz. Itt már igyekeztem, hogy kanyarok előtt épp csak annyira fékezzem meg a kocsit, hogy a kanyar kijáratig már ne kelljen a gázra lépni. Sokkal élvezetesebb úgy, hogy ha lendületből sikerül áthúzni az íven, mintha túlzottan megfékezem és még a kanyarcsúcs előtt gyorsítanom kell. Egyre jobban ment, kezdtem összehangolódni az autóval.

Lubény után elfordultunk Turcsok-Szirk felé. Egy technikás szakasz ez is, meredek kanyarokkal, sok hullámvasúttal. Itt volt egy kis izgalom. Laci ment előre és Szirknél kellett volna találkoznunk. Mikor Szirkre értem, Laci sehol nem volt. Próbáltam hívni, nem kapcsolható… Elkezdtem gondolkozni, hogy mi történt, nem esett tán le az ívről valahol a szakadékba? De odafelé nem láttam kicsúszás nyomot sehol. Nem messze volt a benzinkút, ahol megbeszéltünk egy tankolást, mondom odamegyek, aztán, ha csak a telefonja merült le, majdcsak jön ő is. Visszafelé is nézegettem az út szélét meg az aszfaltot, de semmi nyoma nem volt, hogy valaki leesett volna róla. Már majdnem Nagyrőcén voltam a kúton, mikor hívott. Nem történt baj. Kiderült, hogy még kicsit továbbment Szirktől, a telefonja meg nem csatlakozott rá a szlovák hálózatra.

Mind a ketten szívtuk a Giulia Q tervezési hiányosságát (nem is olasz autó lenne, ha nem lennének ilyen kis nyűgjei), hogy a lendületes autózás után alig lehet megtankolni… Valószínűleg a forró kipufogódob felhevíti az üzemanyagtartályt is, az abban lévő levegő/benzinpára pedig olyan nyomással áramlik kifelé, hogy a töltőpisztolyt azonnal lecsapja. Csigalassúsággal lehetett csak belecsorgatni a naftát, kb. egy decivel másodpercenként. Mire belement a kb. 45 liter, ami fogyott Eger óta, más kútoszlopokon már 3-4 tankolás is lement.

Utána Nyilas felé vettük az irányt. Odáig is élvezetes volt az út, de Veszveréstől felfelé, a Nyilas előtti útkígyó egy igazi örömmámor. Az ember teljesen belefeledkezik a vezetésbe, csőlátása lesz, úgy érzi az utat, mintha a talpa az abroncs futófelülete lenne.

A Nyilas és Szepespatak közötti csúcson – ahol a 2002-ben lezuhant pilóta emlékműve is van – megálltunk fényképezkedni. Ragaszkodtam hozzá, hogy csináljunk pár közös képet. Igazából én sem szeretek annyira fényképezni és videózni. Inkább csak belemerülök a pillanatba. De tény, hogy az emlékek gyorsan fakulnak és muszáj őket megörökíteni valahogy, hogy később fel lehessen idézni.

Innen Szepesremete, majd Szomolnok irányába haladtunk tovább, hogy elérjünk egy másik szerelem-szakaszt a Szomolnokot Stósszal összekötő utat. Ezt megfutottuk oda-vissza, igazi mámor volt.

Dénes felé haladtunk tovább, ami szintén egy nagyon jó útvonal lenne, ha 2 sávos lenne, de inkább csak másfél. Vannak rajta azért jól belátható szakaszok, amik úgy ívelnek, hogy több kanyarra is rálát az ember. Ott meg tudtuk nyomni, ha üres volt. Innen Aggteleken keresztül visszatértünk Ózdra, ez a szakasz inkább csak utazás volt.

Tankolás közben megkérdeztem Lacit, hogy mennyi erő maradt még benne? Azt mondta, hogy küldjük még keresztül a Mátrán, így lezárásként. Bekölce – Egercsehi felé mentünk. Az az 1 km-es szakasz az egyik kedvencem. Amilyen rövid, olyan intenzív. Egy igazi dopaminbomba. 3x tettük meg a távot.

Egertől átzötyögtünk Egerbaktáig, majd onnan megindítottuk a mátrai szakaszt is. Már 7 óra felé járt az idő. Nem voltak már olyan sokan, de azért akadtak még autósok és motorosok is az úton. Az egész napos autózás után már nagyon hozzászoktunk a tempóhoz és a gyors kanyarokhoz, úgyhogy az autósok, motorosok egyaránt fájdalmasan lassúak voltak hozzánk képest. Igyekeztünk keresztülvergődni rajtuk minden beláthatóbb szakaszon. Egyedül egy M340i (G20) bírta az iramot. Az ereszkedő szakaszon, Mátraháza felett viszont már túl sok autót értünk utol, azon a részen pedig már belátható szakaszok sem nagyon vannak. Így inkább hűtőkör üzemmódba kapcsoltunk. Gyöngyösön elköszöntünk egymástól és mindketten elindultunk haza.

Gödöllőn még megálltam, beszaladtam a Tesco-ba mert eszembe jutott, hogy másnaptól 2 napig Pünkösd van és nem lesz bolt. Kifele jövet azt láttam, hogy két, talán középiskolás srác fényképezgeti az autót. Meglepődtek mikor rányitottam távolról az autóra. Kiderült, hogy odavannak a szép sportautókért, Budapestre is bejárnak, hogy lencsevégre kapják azokat. A Giulia-t is ismerték, nagyon dicsérték a színét. Szerintem még nem láttak ilyet közelről. Megmutogattam nekik a kocsit, beszélgettem velük kicsit, mert manapság egyre ritkább az autórajongó fiatal. Valahol meg is értem, a mai új autók egyre kevésbé szólnak a vezetés élményéről és a menőségről. A nagyvárosi lakosság aránya is egyre csak nő, ahol szó sem lehet vezetésről, sőt, igazi kín volán mögé ülni és a dugóban eljutni egyik helyről a másikra.

Még 160 km-em volt hazáig, azt jól megnyomtam, mert már eleget voltam aznap úton. Az út mérlege közel 1100 km volt otthontól hazáig. Azt pedig, hogy ez mennyi időt ölelt fel, a telefon képernyőidő figyelője mutatja - ami, sajnos, képernyőidőnek veszi az autós telefontükrözéssel töltött időt is (szombat). Az átlagfogyasztás az egri és ózdi tankolás közötti 474 km-en (közte a nagyrőcei tankolással) 19,22 L/100km volt.

A Giulia vezetése bármikor, bárhol egy élmény. De az ilyen napok azok, amikor teljesen átadja azt, amire képes. Ezért a boldogságért éri meg tartani és érzem azt, hogy megvenni ezt a gépet életem egyik legjobb döntése volt. Nem csinálnám másképpen most sem.

Kicsit fóliázgattam.Egy gyenge sötétítés a lámpákra,kis karbon fólia a teleszkópokra.Az első lökös scudetto körüli része mar mióta nálam a kocsi viseltes volt, most szép idő volt gondoltam megpróbálom élen lemaszkoltam és fúj.

Vettem a szokásos Sonax bőrápolóból egy újabb flakonnal és bekentem a bőrt. Az üléseket kétszer is mert azonnal beitták a cuccot. Másodszorra már nem sajnáltam...

Májusban ott tartott a történet hogy Erhardnál jártam.
a menetrend a szokásos:
- kocsit felemel,
- jobb első kerék le, dobborítás ablaka ki,
- A duda projekt miatt a sárvédő borítása is lejött.
- hosszbordás le (forgásirányt megjelöl), feszítő és görgő ki,
- vezérműszíj borítás le,
- szelepfedél le, 1-es henger gyertya ki (Semmi lerakódás),
- főtengelyt felső holtpontra állít,
- vezérlésrögzítőt felrak,
- balanszszíj le, forgásirányt megjelöl,
- vezérműszíj le, feszítő és görgő ki,
- szívóoldali vezérműtengelyt kiszed,
- két gyanús hidrotőke most bezzeg kemény mint a beton, de kiugranak.
- Az új hidrotőkékből leeresztettem a gyári olajukat és motorolajjal feltöltöttem őket. A két új tőke kicsit már mint a gyáriak, de a mérete stimmel. A szoknyája kicsit hosszabb, talán jobban megvezeti. A belső mag is egy kicsit "vastagabb". (5-8.kép)
- Vezérműtengely visszakerül,
- Vezérműszíj feszítő és görgő bekerült a régiek helyére. Mindkettőben valami kosz van, olyan mintha a csapágyból kijött volna a zsír és az összeszedte volna a szöszöket. A feszítő ugyan olyan a görgő más. (3.kép - 9-10.kép)
- Szíj fel, feszítőt beállít, amit később az átforgatásokkor meg kell ismételni.
- Balanszszíj felkerül.
- Balanszszíj feszítőjét is többször kell beállítani.
- A motort átforgatva a feszítőket lehet korrigálni. (Mintha a szíjak megtalálták volna a helyüket a síkban, mindegyik lazul.) (11-12.kép)
- Gyertyák visszakerülnek.
- A szelepfedélbe új tömítést tettem (volt itthon), mert a bal első sarka kicsit nedves volt.
- Szelepfedél, gyertyák, stb. vissza.
- Hosszbordás görgő, feszítő, szíj visszakerült.
- Indításpróba - pár fordulatig hallani a tőkét, aztán elhallgat és mint a Doxa :-)
- Dobbetét és kerék vissza.
- Kocsit bakról le.

A duda projektből nem lett semmi mert az emag-on vett retro kürt hangját alig hallani a gyári duda mellett.

Tegnap megejtettük a szokásos éves szervízt. Olajcsere természetesen Selenia Star 5W40 olajjal, levegőszűrő-pollenszűrő-olajszűrő csere, valamint komplett átvizsgálás.
Mellécsaptunk egy klímaellenőrzést és tisztítást is. Minimális gázt után kellett tölteni, de azt mondták ez jelentéktelen mennyiség volt.
Ami plusszban jött rá, hogy az előtét ellenállást cserélni kellett mert a ventilátor legnagyobb fokozata nem ment. Ezt gyorsan megoldották a srácok, úgyhogy indulhat a szezon.

2010-ben vettem az autót, de nem kaptam meg hozzá a vonószemet. Eddig nem zavart, de azért most már vettem egy újat hozzá. Remélem nem hoz balszerencsét.

Hát, bekerült a helyére. Egyelőre 90%-osnak mondom, pár apró módosítás még kell. A beszerelést Budavári Csabi végezte. A gyári fejegységgel AUX-on keresztül kommunikál, a hangja elég jó. Ja, és tolatókamera is lett felszerelve.
Valamint bekötésre került a diffúzoron lévő lámpa, illetve kapott az autó USB portokat is, az egyszerűbb telefontöltés érdekében. Elől a gyári szivargyújtó helyére, hátul pedig alul középen a hamutartóba lettek beszerelve.

Az eddig használt ATE hátsó fékbetét még 50%-os volt, de már kb 10 éves. A tárcsának szinte abszolut nincs még válla ezért ezt nem cseréltem.