Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

351.000km-nél

Sikerült szereznem két komplett gólyalábat 1.6 TS-ből. Végre kikerültek a dízel rugók és a rossz teleszkópok. Álom autó lett. A futómű tulajdonságai megegyeznek 159SW futásával. Igen megnyugodtam. Úgy tűnik az autó így már megmarad nekünk még egy ideig.

jobb első fék helyén, J elektromos lengés csillapító helyen bal hátsó ajtó összerakva köszönet Zoli89nek a segítségért a jó társaságért és hogy hazahozott :)

generátor ékszíj el szált csapágy cserés... kormányozhatatlan

Megjavítva az túlzás inkább kiiktatva, mert pár csöppnél is vad kapálózásba kezdett...
Fogtam és kihuzgaltam mindent :)
Most úgy működik mint egy rendes ablaktörlő és akkor töröl amikor én akarom :P

Már rég vettem egy pár xenon jelzéssel ellátott, de lencse nélküli(amilyenem eddig is volt) fényszórót az ócskapiacon 3000ft-ért. Azóta is ott porosodtak szétszedve, jobb sorsra várva. Elérkezett az idő, bi-xenon lencsés lámpákat építettem belőlük. A feketére fújás sem maradt ki. Végül felpolíroztam ôket. Ha jól bizonyítanak, kapnak egy fóliát is, hogy szépek maradjanak.

Sikeresen elkészült a szervó csövem is 8500-ért majdnem az egészet lecserélték.
Unixból rendeltem hosszbordás szíjat amit még le kell cserélnem.

Lola új gazdát talált. Ez a jelentéktelennek tűnő történés mégis megfelezte az itthon fellelhető 3.2 V6 GTV-k számát. Ez kicsit elszomorít. Örültem volna, ha itthon talál gazdára, de ez nem az az autó, amit itt keresnek, mert nem lóg ki a bele és átlag GTV-hez drága. Tehát csóróság van itthon, egy hét alatt 600+ megtekintésből 0 érdeklődő volt. A Mobile.de-n viszont váratlanul nagy érdeklődés volt iránta. Két komoly vevő is vitte volna, egy carabinieri Olaszországból és egy autóipari mérnök Thaiföldről. Pár nap eltéréssel az utóbbi nyert. Emberünk élőben nem is látta az autót, viszont több videót és kb 200 képet küldtem róla. Alku nélkül megvette, egyedül az átadást kellett leszervezni. Végül elvállaltam, hogy ha állja a költségeket, kiviszem a nyaralójához Graz mellé, ahol az ausztriai kollégája átveszi az autót.

Ez megtörtént tegnap. Tökéletes utolsó kirándulás volt. Kis Lola mit sem sejtve gyönyörűen muzsikált. Miután tudatosult benne, hogy ő már nem jön haza, kicsit azért hisztizett. Sosem esett le egy alkatrésze sem, de az utolsó utáni úton, mikor a garázshoz vittük, az ajtóban lévő csipogó hangfalborítását ledobta magáról. A menetpróbán kiderült, hogy a vevő és aki átvette az autót annál a cégnél dolgozik, akik ez a motort finomhangolták az Alfának.

Biztos, hogy jó helyre került. Finom utak, finom benzin, barátkozhat egy Alfa Duettóval és egy 105 GT-vel. Igazából oda való, nem ide a roncs utakra. Fáj a búcsú, de jobb így mindenkinek.

Igazából, kicsit többet is kérhettem volna érte, akkor is elviszik, de az ára még így is pár tízes különbséggel annyi volt, amennyiért én is vettem. Tehát nem buktam rajta. Amit ráköltöttem, nem számolom, hiszen azt amúgy is elszórtam volna valami értelmetlen dologra :)

Folytatás? Ahogy az élet hozza :)

Szerda
Este letettem az autót otthon, és két görbe csíkot találtam előtte a földön. Nem tetszett a dolog, benéztem az autó alá is: egy szépen gyarapodó tócsa lett a jutalmam. Halleluja. Belenyomtam egy papírzsebkendőt, hogy megnézzem, mi az. Színre-szagra stimmelt, ez bizony Tutela CS Speed. Ó gyász. Belenéztem a tartályba is, ami addigra (durván negyedórával a leállítás után) teljesen kiürült. Karaj. Volt egy mozdíthatatlan autóm egyesben, amit még üresbe se tudok kicibálni. Félig földalatti parkolóban.
Gyors telefon Szatyinak, a Selespeedek avatott doktorának, aki rögtön tippelt is egyet (mint később kiderült, jól tippelt), és adott egy telefonszámot, amin trailert tudtam hívni.

Csütörtök
A trailer megjött, az örömöm még nem. Ki kellene cibálni az autót a felszínre. Kapóra jött a hónapokkal ezelőtt rendelt Tutela, ami addig csak papírnehezékként funkcionált. Beleborítottam a felét az autóba, ami arra elég volt, hogy hosszú csíkot húzva elvergődjek vele az autószállítóig. Úgy 20 méterre. A nyál fele elfolyt az úton, a másik fele a trailer hátán kötött ki. Szatyinál ugyanez visszafelé. Egy flakon Tutela nullára írva. Ez már késő délután volt, az Alfa aludni tért.

Hétfő
Délután jön a telefon és a távgyógyításnál pontosabb diagnózis. A Selespeed robotot lezáró dugó kiugrott a helyéről, mert kirohadt az azt tartó Seeger gyűrű. Lesz új dugó, de várni kell rá, hogy elkészüljön. OK, frankó.

Szerda
Egy hete bírom autó nélkül, azaz bírom a francokat, a szó szoros értelmében minden Alfát megbámulok az utcán és irigykedek mindegyikre, amelyik saját erejéből mozog. Délután újabb telefon: megvan a cucc, Szatyi nekiáll összelapátolni a kupac alkatrészt autóvá. Enyhe szívroham. Még ma autóba ülhetek? Na azt azért nem, összerakni sem két perc, meg ki is kell próbálni, satöbbi, satöbbi, satöbbi... a végét már nem hallottam, olyan mély depresszióba zuhantam. Még egy nap Alfa nélkül. :(

Csütörtök
Megint telefon: délután mehetek! A kollégák azt hihették, randira készülök, úgy fel voltam pörögve egész nap. Már csak egy óra BKV választ el Tőle! Majdnem bejött, lerohadt alattam a Combino is (muhaha), de sikerült odavergődnöm valahogy. Ja, rommá ázva, mert éppen szép idő volt. Szatyi megmutatta, mit operált ki az autóból, aztán vagy ötször köszöntem el, mire abbahagytuk az Alfák és lelkiviláguk kitárgyalását. Végre gyí haza! Ób*meg, beállt a rakpart...

Péntek (azaz ma)
Helyreállt az élet rendje: Alfával jöttem dolgozni. Hosszú volt ez az egy hét...

Kilométeróra állása:
194.006

A költség a trailer és a javítás együtt.

Azzal kezdeném, hogy a XIV. amore pókeren egy óriás betlit húztam, enyém lett a lófej, így legalább megtapasztaltam a mennyt és a poklot is. Nem is írtam róla blogot, akkora csalódás volt számomra. A gyors kiesésemet akkor annak tudtam be, hogy a 7-es asztal 2-es széket húztam, ami pókeres közegben (7;2) a legrosszabb kombináció (nem mellesleg egy ellimpelt KK szettesedett le a floppon az én 2-es szettemmel szemben, ami még pókerré is alakult, hogy igazán fájjon). A mostani játéknál is sikerült ugyan ezt a helyet kiválasztanom, ami komoly nyomást gyakorolt rám. Az első óra ennek fényében borzasztóan gyászosra sikeredett. Már alig volt zsetonom, mivel pocsék lapokat kaptam, ha partiba mentem, vagy legyorsultak, vagy el sem talált a lap. Az egyik osztó mondta is, hogy a végén kellenek a jó lapok, ne izguljak még. Akkor ez nem volt számomra megnyugtató, kapaszkodtam az asztal szélébe sokszor, hogy ki ne essek. Próbáltam érdeklődni, hogy el tudok-e ülni innen, de nem lehetett.
Viszonylag gyorsan kialakult a döntő asztal, így újra helyet kellett húzni, ahol már az 1-es szék lett az enyém, Halesz pedig megnyerte az én helyemet. A sors fintora, hogy Halesznak viszont bejött a hely, és szépen elkezdett mellettem épülni.
A döntő asztal a lányoknak köszönhetően nagyon jó hangulatban kezdett. Szalamandra és Timpiri jól elszórakoztatták magukat és minket is, az "úristen, rám hívtak" című felkiáltással pedig végképp kitört a röhögés!
A feszes játéknak köszönhetően szépen gyarapodtam, majd próbáltam kicsit erősködni is, ami nem mindig volt sikeres. Ennek ellenére mikor Gyuszkót kiejtettem buborékként, rájöttem, hogy bőven chipleader vagyok, nem kell nagyon izmozni. A végjátékban Zolival meccseltünk, ahol szépen csipegette a zsetonomat, addig amíg végül közel fele-fele nem volt a zsetonmennyiség mindkettőnknél. Mindketten be voltunk feszülve(én mondjuk jobban), a vakszint a zsetonkészletünkhöz képest alacsony volt, kinézett még legalább egy óra játék ebben a formában. Felajánlottam egy felezést a pénznyereményre, amit Zoli elfogadott, így a kupáért tudtunk meccselni. Pár körön belül egy ász párral allin tudtam hívni,amivel majdnem az összes zseton átjött hozzám. Egy BB maradt neki amit a következő partiban (4;7s vs. T;7o) el is nyertem.

Az új hely nekem szimpatikus volt, nem láttam az a sok pókertermi kannibált, akik állandó vendégei az ilyen helyeknek. A társaság is nagyon jó volt, mondjuk hiányoltam a kemény magból pár embert, akik szintén állandó résztvevői az amore póker versenyeknek.
Remélem a következő versenynek újra maximális létszámmal és hasonló hangulattal tudunk nekimenni.