Blog
Pár kép.
Megvettem! Igen, egy ALFÁT, életem első alfáját, ami egyben életem első autója is.
Rengeteg gondolat, rengeteg tennivaló. Már az első kilómétereken is rengeteg élmény.
Gyári (közeli) állapot, ezt meg is szeretném őrizni. Az 1.6 TS motor szépen muzsikál, csak picit dízeles az alapjárat.
Már az átíratás rögös útját is végigjártam.
Nem is volt annyira rögös, csak inkább drága, de hát ilyen ez a popszakma.
Km:174500
Pár kép az útról és a helyszínről.
A héten vettem egy sportdobot a kocsira, el is vittem a szerelőhöz, hogy dobja fel a kocsira, viszont azt mondta, hogy érdemes lenne lecserélni a katalizátor után mindent a végéig, mert elég rossz állapotban van a rendszer. Így a direkt 145-öshöz való utángyártott rendszert kapott. (A hátsó dob kivételével felkerült az egész - így a végdob eladó ;) )
Már majdnem ki voltak lyukadva 1-2 helyen a dobok, meg a középdobban zörgött is valami. :D
A képeken látszik az előtte-utána állapot. Azt hiszem magáért beszélnek a képek. :D
Az eredmény: szebb hang a kocsinak, sokkal tisztább hangzás. És szerencsére nem lett túl hangos sem, utazó sebességen teljesen normális hangja van, nem süketülök meg bent. :) Vagy csak jó a hangszigetelés a kocsiban... :P
Update: Ilyen lett a hangja.
Mikor hazahoztam a kocsimat a szerelőtől, olyan volt a műszerfal mint a karácsonyfa. Mutatott ABS hibát, légzsák hibát, és valami gondot a fékrendszerben ( ( ! ) lámpa). Ma pici kábelmozgatás és folytonossági hiány pótlás után már csak a légzsák hibát jelzi.
Mindezt úgy, hogy mikor leadtam a kocsit, nem világított egy hibajelző sem.
2 lengőkart és két qtyacsontot cseréltek.
Kiszedtem egy facsavart a műszerfalból. Az tartotta a biztosítéktábla fedelét. Örülök, hogy ilyen értelmes szerelőkre bízom a kocsim. Nem most került oda, inkább a múltkor, mikor a kontakthibákat orvosolta az elektromos szerelő.
Legalábbis egy lengőkarcseréhez szerintem azt a részt nem kell lebontani. Mily szerencse, hogy szereztem megfelelő patentokat a biztosítéktábla fedeléhez. Dühít. Majd az új tulajnak ezt is meg kell mutatnom.
Ma ki lett zsaluzva a szegély, majd be is lett öntve frakcióval. Szépen lelett símítva a teteje...ennek titka:
Cementel meghinteni, majd spaklival addig símogatni, míg levecses nem lesz :P Így állítólag nagyon kemény és ellenálló tud lenni.
Most pár nap csend lesz (köt a beton), majd következhet magának a garázsnak az alakítgatása...közfalat kell bontani meg minden...majd lesz arrol is beszámoló :)
Szinte napra pontosan 1 éve történt, október 3-án. A sors iróniája, hogy épp egy temetésről mentünk haza, a város szélén egy országúti szakaszon jártunk. A párom a temetésre utalva még meg is jegyezte, hogy reméli, a nap legrosszabb része már letudva. Hát sajnos még csak most jött. Pár kanyarral odébb egy fekete Transporter furgonnal közeledett Sz. úr és népes családja. A főútról le akartak fordulni balra nagy ívben, a jóember nem nézett szét csak fordult, de fordulás közben rájött, hogy nem is biztos, hogy itt kell lefordulnia, így a fordulást megszakítva a SÁVUNKBAN KERESZTBE EGYSZERŰEN MEGÁLLT (ezt utólag a helyszínelő rendőrök mondták el) ! És mivel az egész akciót bármiféle szétnézés nélkül intézte, így persze azt sem látta, hogy mi érkezünk. Az én szemszögemből úgy nézett ki, hogy ez a barom féktávon belül elkezdett elénkfordulni, megdöbbenve előbb annyit mondtam, hogy mit csinál ez, majd annyit kiáltottam, hogy ütközni fogunk, majd máris a csattanás, kb 1-2sec volt az egész. Szerencsére nem pánikoltam be, satufék, és kormányt elrántottam jobbra, így nem álltunk bele frontálban a közepébe (sok hullát szállíthattak volna aznap), hanem a bal orra csattant, és az ütközés lendülete már leperdített minket a furgonról. Egy szabályos piruettet írtunk le, de a kocsi nem borult fel, és háttal befaroltunk az útszéli susnyásba.
Itt jött a szerencse, vagy a Jóisten, nézőpont kérdése, nem volt ott se fa, se oszlop, és az árokig sem jutottunk, féket végig tapostam, így relatíve gyorsan megálltunk.
Nagy mázli, hogy mindenki be volt kötve, a kislányunk is hátul, légzsákok működtek, utastér és szélvédő egybe maradt, így az Alfa mérnökeinek hála, mindenki épségben megúszta a veszett nagy csattanást. Na azért jópár zúzódás összejött, és a páromnak az övfeszítőtől eltört a kulccsontja, de mindenki saját lábán szállt ki a kocsiból. Illetve szálltunk volna a kezdeti sokk után, mert a példás gyorsasággal kiérkező mentők és tűzoltók nem hagyták. Jön oda két tűzoltó valami böszme hidraulikus feszítővel, és kezdték letépni a kocsi ajtaját. Mondom nekik, fiúk, hagyjátok már, ki tudok szállni, de csak adtak egy pofont az amúgyis ronccsá vált Alfának, és letépték az ajtót, mint egy konzervdoboz fedelét. Jött egy ismerős rendőr (tulajdonképpen munkám kapcsán az egész rendőr-mentős-tűzoltó csapatot ismertem), meg akart szondázni, de a légzsák úgy mellbevágott, hogy levegőt is alig kaptam, csak másodjára bírtam értékelhető mennyiséget kipréselni magamból. Negatív, nem iszok. Mentősök is buzgólkodnak, szalad kettő egy hordággyal, mondják, feküdjek fel máris, bevisznek a kórházba vizsgálatra, a terhes páromért meg már úton a helikopter (terhesség kapcsán méhsérülés kockázata az övfeszítő miatt). Miközben vittek a mentőautó felé, a hordágyról még láttam, hogy Sz. urat elég szigorúan vették kézbe a rendőrök, szabályszerűen belökték a rendőrautóba, kicsit meg is sajnáltam ezért, de végülis ez a baleset kizárólag az ő sara volt.
Másnap már otthon voltunk mindannyian, kivéve a nap igazi hősét, az Alfa 147-ünket, ő ugyanis annak rendje-módja szerint az utascellát leszámítva totálkáros lett. Viszont megmentett minket, így nem is kérdés, hogy most maradtunk a márkánál egy Giulietta rendeléssel, sőt ha 2011-ben tényleg jön(?) a Giulia, a Volvomat is Alfara fogom cserélni.
A nyári kipufogó szerelgetés korántsem volt eredményes (még egy helyi "szakember", akihez a büdös életben többet autót nem viszek...), ezért ismét Csörinél gyógyulgatott picit a gép: kipufogó leömlő csere, bal első lámpa csere + egy kis váltó szerelgetés erejéig.
Természetesen jobb lett, mint újkorában! ;)
150000. alfás km (1007) Ezek után csak 5-10ezer km-enként rakok fel fotót, mert a blog utolsó pár oldala szinte csak erről szólt, sok értelme nincs, hiszen havonta 3 ilyen bejegyzésem lehetne.
Ma a betonozásról szólt a délután. Faterom délelőtt szépen kizsaluzta, meg bevasazta a területet. Munkábol hazaérve már kevertük is a betont kézi erővel (jó testedzés). Összesen 6 talicska sódert, meg 1,5 zsák cementet nyelt el a terület... Behelyeztük a vasakat a napokban kiöntendő szegélynek is.
