Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Következő feladat volt a sátorállítás.Volt akinek nem volt ez egyszerű de végül mindenkinek állt a háza.

Megérkezés után hamar otthonosan éreztük magunkat,szomjunkat csillapítottuk és hamarosan kész lett az ebéd,ami rendkívül finomra sikeredett.Nevét nem tudom de csirke az volt benne. Persze erre megint szomjasak lettünk.Finom borok voltak és sör is akadt.

Ismételten elindultunk a nagy tó felé,ezúttal Szigligetre,mégpedig Whiteskull és Falcokc meghívására.Nagyszerű buli van készülőben.Ott fog várni ránk még Zsifiék,Selespeed,aki nem kevés távolságot tesz meg a buli kedvéért,persze nem maradhat el a paksi különítmény GEORGE és Csocsi sem és Boyci képviselte Veszprém megyét.Elindultunk hát,Yoyo barátom most utasként szerepelt.Nagyjából,amikor odaértünk,akkor indult utánunk Rich1.Mivel mindenkinek volt tartozéka,feleségek,gyerekek,így 30nál többen lehettünk,nagy nyüzsgés lett hát.Legfiatalabb részt vevő címet a hét hetes Lackó érdemelte ki,aki Whiteskullék utódja.

Na,ma végre megoldódott a probléma,miszerint időnként benzinszag volt a kocsiban.Nos a benzincső végén levő bilincs elvesztette a szorítóképességét,ezért kissé szivárgott a cső végén.
Bilincscserével egyből kiváló lett a helyzet.

Nem jártunk túlsok szerencsével a praktikerben, mert bőrápolót egyáltalán nem lehetett kapni. Vettünk viszont műszerfal tisztító kendőt, amivel áttörölgettem a műanyagokat és száradás után is enyhén ragadós foltokat hagyott. Bevallom erre nem számítottam :-)

Az alapjárat a pillangószelep tisztítása után betonstabil, szerencsére megoldotta a problémát. Kíváncsi vagyok mennyi idő, amíg újra bekoszolódik.

Hát megjártuk...

de ezúttal minden gond nélkül, hibátlanul muzsikált a GTV!!!
Nem mondom, hogy minden félelem és aggodalom nélkül vágtunk bele ebbe a Velencét-Maranellot-Toscana-t-Pisát(Gy.k.:pízát)-Monte Carlo -t-Brescia-t érintő utazásunknak! Bár előtte átnéztem és nézettem a gépet,... de azért köztünk maradjon, egy 11 éves Olasz járműről van szó!

Részletes beszámolót tervezek készíteni a túránkról, előjáróban annyi, hogy felemelő érzés volt ennek a gyönyörű kocsinak a volánja mögül látni azt a gyönyörű országot ahol született.
Ja, szinte minden Alfa - Argento. Rosso -t egyet sem, nero-t elvétve, bordót és kéket 1-1 -et láttunk....(!!!?)

Volt Ferrari múzeum, ferde torony, olasz riviéra meg minden...(Az Alfa múzeum egész Augusztusban zárva van!) :( szal a beszámolóig is egy pár kép izelítőnek :)

Most, hogy 4 hónapja van nálam az autó, kicsit elgondolkodtam. Úgy tűnik nem tudtam felnőni ehhez az autóhoz csak 4 hónapi birtoklás után. Most kezdtem el csak szeretni, de úgy isten igazából.
Amikor megvettem, a barátaim gratuláltak hozzá és mondták, hogy most biztos örülök. Mondtam, hogy boldog vagyok, hogy végre egy QV-m lehet, de nem tudok neki örülni. Ennek az volt az oka többek között, hogy féltem az átiratástól. Kettős átiratást kellett csinálnom és semmit nem tudtam róla, féltem, hogy valami baj lesz. Hiába nyugtatgattak többen is, hogy semmi gond nem lesz, mégsem hittem el. Aztán szerencsére mindenfélre kérdezősködés nélkül átírták az autót. De ekkor már túl késő volt és amikor kiléptem az Okmányiroda ajtaján és beültem Alfonzóba, még akkor sem tudtam igazán örülni neki. Jó volt ránézni, büszke voltam rá, de valahogy mintha csak egy autó lett volna. Megaztán a többiek hipe-olása is némileg elmaradt, sőt, volt aki azt mondta, hogy meg fogom még bánni, hogy QV-t vettem. Kezdtem azt hinni, pontosabban elhinni, hogy szar autót vettem.
Pár hete sikerült úgy igazán beleszeretni. A formájába, a bőr üléseibe, a hangjába, mindenébe. A Rábaringen az ovál pályán megmutatta, hogy mit tud és nagyon elégedett voltam. Nem hittem el róla, hogy képes lesz 170-nel bevenni a kanyart és sikerült neki.
Most érzem úgy, mintha tegnap hoztam volna el Remeteszőlősről az előző gazdájától. Most örülök neki annyira, mint amennyire akkor, abban a másodpercben, vagy attól a másodperctől kellett volna, hogy kezembe adták a kulcsait. Holott ez már négy hónapja volt. Mintha kiesett volna négy hónap.

Még nem készült el a pajzs. Igaz, közben nyaralni is voltam, de akkor is csúszás volt. Kezdek morcos lenni emiatt, holnap rákérdezek, remélem azóta megvan...

Érdekes volt vásárlás napján elindulni vele Dunaújvárosba és onnan Veszprém felé. Szokásos pesti dugóból kikerülve Érd körül párom véleménye szerint nem ég a lámpánk. Mondom simán ég, hiszen ott az a lámpa jelzi... Mikor már a 3. külföldi lámpáz rám mondom megállunk... Tényleg nem égett. Felkapcsolom a helyzetjelző pozícióból az általam vélt távolsági fény fokozatba és lám világít. Na akkor jött a kérdés, hogy ha ezt nem a távolsági, akkor az hol van. Negyedórás viccelődés a műszerfalon, Miki riasztása aki éppen nem elérhető, aztán rájöttem hogy hol van. Gond megoldva. Irány a pálya! Ott aztán okosan szépen 140-150ig kihúzni hogy lássuk mi is van benne. Volt érdekesség... Néha valami fütyült. Hogy mi azt nem tudom. Ha elvettem a lábam a gázról abbahagyta aztán gázadásnál nem folytatódott. Csak egy idő után. Ma hazafelé jobban megfigyelem a jelenséget.

Érkezés Dunába, cuccok kipakol, kocsit bezár elindulna gyalog. Akkor feltünt hogy az utastérben hátul világit valami. Párommal összenézünk hogy picsába ezt nem kapcsoltuk le. Na fél óra keresés anyázás hogy rohadt olaszok nem igaz hogy úgy elrejtik a kapcsolót. Nem tudtuk kikapcsolni. Mondom nem érdekel. Ismét bezár, el a kocsitól és a lámpa elalszik. Akkorát koppant a dolog a fejemben, hogy ez egy késleltetett kapcsoló hogy ihaj. :D

Szóval vannak ilyen élmény elemek a drágánkban.

Nem titok az új tulajdonos kiléte sem, mert ő is köztünk van már :-) Katka a szerencsés! Tisztára boldog vagyok, hogy hozzá került!