Blog
Egy beszakadt gyertya este 22:30 körül,pont a találkozó előtti napon elég gáz.GEORGE lejárta értem a lábát és másnap reggel 6:30 kor átvehettem tőle Pakson a világot jelentő gyertyát.Az első találkozóm nem jött volna össze 21-én,ha ő nincs.NAGYON KÖSZI GEORGE!!!!!! :)))))
Jajj és vannak végre amore-s matricáim...szintén GEORGE művészi tehetsége által!!!
Rászántam magam, és elmentem életem első Alfás találkozójára. Jól éreztem magam, noha kockásra fagytam. Kicsit gyorsulgattam, de igazándiból méltó ellenfelet nem találtam, ugyanis ennyire lomha 2.0 TS 156-ból szerintem egy van az országban. :DDD Most legalább tudom hogy kellene mennie a kocsimnak. :) Köszönöm a sok beszélgetést a tagoknak akikkel sikerült szót váltanom. Köszönöm a jótanácsokat, és nem utolsósorban köszönet a szervezőknek a jó programért.
Külön csak rolót nem lehet beszerezni így kapott egy bontott gyái rolóskalaptartót.
A pajzs vízszintes vonalait kiemeltük, krómcsíkkal.
Az első jelet újralakkoztuk.
A xenon-fényű H7-et kis ráfizetéssel a boltos becserélte H1-re, így átkerült a refibe, nem rossz, de a xenon mellett azé sárga :)
Megjártuk Kaposújlakot!! :)
Nagyon jól éreztük magunkat köszönjük szépen. Nagyon élveztem a gyorsulást mégha párszor el is rontottam és párszor ki is kaptam. :) Szlalomozni is jó volt, majdnem tolatva teljesítettem :DDDD
Video 1
Video 2
Video 3
Video 4
Video 5
Képek: Kaposújlak
Belekerült a H7-es Xenon-szett by Erhard. Kicsit faragni kellett... A xenon izzó pár mm-rel hosszabb a H7-nél, és így nem fért be az árnyékoló miatt. Egy műanyag lapot alkottam az izzóra, így pont annyi távot tart, hgy nem ér el semmit, és tökéletesen a helyén van.
Vettem egy EuFab Gold H7-es izzópárt. Egész szép színe van és ami lényeges, 1 év gar.
beszélgettünk, nézelődtünk, fotóztunk. finomakat ettünk, s egy picit fáztunk.
s éppen hazaértünk a forma 1-re
Napsütéses reggelre ébredtünk 11,5 °C-t mutat a hőmérő és hosszú út vár ránk. Most már nincs nagyon kedvünk csavarogni, úgy beszéljük meg, hogy legjobb lesz gyorsan hazahúzni és marad még 3 napunk a szabadságból, hogy kipihenjük az előző 2 hetet :))))
Nice előtt akkora a dugó, mint a ház. 1,3 EUR-t fizetünk csak úgy, mert lélegzünk, már fel sem fogjuk. Elegem van a dugóból, lemászok a városba és szólok a Garminnak, keressen egy áruházat, kávé nélkül nem tudok működni. Mikor harmadszor nézem el a körforgalmat, kezdek dühös lenni, szerencsére Éva segít, de így is 15 km-t megyünk feleslegesen. A jó anyukáját annak, aki dupla lehajtót rak a körforgalomba és a sofőr oldalára tilos behajtani táblát tesz! Mindegy, harmadszorra kiszúrtam. Mikor az árakat nézem, még mérgesebb vagyok, egy szerencse, hogy a kávé nyugtat, Nizzában az árak jóval magasabbak, mégis tegnap kellett volna bevásárolni Marseilles környékén. Pár csoki, francia pástétom, francia kolbász, bor és nincs is száz euró.
Mire az olasz határra érünk, legombolnak rólunk még 1,3 + 0,2 + 1,9 EUR-t autópálya használat indokán. Az se baj, hogy nincs apróm, a gép simán leszedi a pénzt a PIN-es Mastercardomról. Tök jó, zabálom őket. Végre otthon, végre Itália, még a levegő is jobb. A mutató 101619 km-t mutat. 5 km-el később Telepas - na meglátjuk mit kérnek majd az olaszok.
Timestamp: 2007. szeptember 20., 14:08, 101840 km
Nagyon ürül a tank, éhes vagyok én is, Éva is és az Alfa is. Végre egy nagyobb Autogril, nyami nyami. Ráadásul kifogunk akciós Beretta kolbászt és olivaolajat, újabb százas tűnik el. Ebből a legtöbbet az autó kéri el, 67,74 EUR a majdnem 60 liter gázolaj. A "caldi panini" evése közben kitaláltuk, hogy nem megyünk Velence irányába, hanem Milano felé vesszük az irányt. A Garmin szerint ugyan Szlovénián át vezet a legrövidebb út, de arra nem akaródzott menni, hiszen azok is legombolnának pár EUR-t, ráadásul a fenti út sokkal szebb. Az első adandó alkalommal letértünk az autópályáról, a 227 km 19,1 EUR-ba került. Milánóig még kétszer kellett fizetni, 4,5 EUR-ért Milánóba jutottunk, majd 1,5-ért meg is kerültük a design fővárosát. Volt itt is pár megadugó, de végig egy barna 159 SW mellett haladtunk és a szép látvány segített feledni a kuplungégetést.
Milánóból a svájci határig állami sztráda vezet, ami azt jelenti, hogy 90-es korlátozás, rosszabb minőségű út, ingyenes használat és több autó várható. Alig kerültünk ki a dugóból, csődött mondott a Garmin. Én Como felé szerettem volna menni, a Garmin minden áron le akart vinni a kétsávosról. Mikor már 6x sípolt, letértem. Két falun át bolyogtunk rettenetes girbegurba mellékutakon, egyszercsak észbe kapott a szerkezet és visszavitt a sztrádára. Máig nem értem, miért vitt le, utólag azt a magyarázatot gondoltam ki, hogy talán baleset volt, azért választotta a kerülőutat.
Álomszép ez a vidék, egyszer jó lenne itt tölteni egy hetet. A Como tó és a háttérben az Alpok - fantasztikus, még ha a rengeteg alagúl miatt sokat nem is lát az autós belőle.
Timestamp: 2007. szeptember 20., 17:15, 17.5 - 9°C, 102055 km
A svájci határon megint sima volt a dolog, ezúttal csak intettek, hogy menjünk... Hol vannak azok az idők, mikor a fél autót szétszedették velünk... Hmmm, változik minden. Csigatempóban vándoroltunk a mesés svájci kantonban, a hegyeket völgyek váltogatták, a svájciak istennek se fúrják át a hegyeket, menjen a jónép körbe, sípoljanak a gumik a megannyi U kanyarban és tolja neki, tolja és tolja... Egyetlen pillanatra ragadtam be egy utánfutós angol mögé, de sikerült megelőzni, így teljes mértékben kiélvezhettem ezt az utazást. St. Moritz környékén kezdtem el unni az egészet, már alig vártam az osztrák határt. Ilyenkor el kell feledni az előttünk lévő távolságot, mert az alapos nyomást gyakorol az emberre és idegölővé válik az ötvenes svájci tempó. St. Moritz előtt megjelentek a első behavazott hegyek, a látvány egy 5 perces szünetre kényszerített, muszáj volt pár szép képet készítenem.
Timestamp: 2007. szeptember 20., 20:15, 11°C, 102182 km
Kerek 3 óra kellett a 127 svájci kilométerre, besötétedett, mire behajtottunk a Landeck alagútba. Előtte még nyújtózkodtunk egyet egy Shell kúton, ahol újabb tíz napos matricát vettünk 7,4 EUR-ért - ezen a kiránduláson az utolsót. Ezután érdekes út következett, egy hatalmas alagút, mely sem a térkép, sem a GPS szerint nem létezik, sőt, majdnem be sem engedtek, jött egy rakás rendőr és lezárták az utat - mögöttem. Nem néztem még utána, de valószínűleg megnyitották az Innsbruck felé vezető új alagutat. A GPS szerint az alagúttal majdnem 75 percet spóroltunk!!! Fantasztikus újdonság, aki így szeretne Milánóba menni. A vacsoránkat a Rosenbergerben fogyasztottuk el, ahol a 3 eurós melange picit meglepett, de csak addig, míg meg nem mondták, hogy a bögrét hazavihetem :))) Nem rossz ötlet.
Timestamp: 2007. szeptember 20., 21:22, 10°C, 102457 km
Elzúgunk Salzburg mellett, tempomat 160 km/h.
A szokásosnál kevesebb útlezárás, de még mindig nem tökéletes, egyszer már szeretnék itt simán végighajtani. St. Pöltén környékétől elkezdtünk benzinkutat keresni, jó lenne már tankolni.
Timestamp: 2007. szeptember 21., 1:00, 9°C, 102767 km
Már az S1-en vagyunk, ismét terelnek, szépen kikerüljük a következő benzinkutat is. Bécs, mit tegyek, menjek be a városba tankolni az S1-ről? Nem, az túl nagy kerülő, majd tankolok Schwechat magasságában. Tankolnék, ha lenne kút. Eszem megáll, megyek faluzni, de minden kút zárva van, még Hainburgban is, mindhárom kút zárva. Az autó már sikoltozik, hogy nincs mit ennie... Közeledünk a határhoz, az utolsó osztrák kút is zárva van. Nincs mese, valahogy ki kell bírnia a határig. Próbálok spórolósan vezetni, az autó ismét sikít egyet!
Timestamp: 2007. szeptember 21., 1:50, 9°C, 102837 km
Kerek 1000 km-el az utolsó tankolás után végre megérkezünk Pozsonyba, ahol irány az első Shell kút - 2400,5 koronát mutat a pénztárgép, ami 62,35 liter gázolaj. Hiszen még 6 deci volt, mit sípol a gonosz :))
Timestamp: 2007. szeptember 21., 2:15, 7°C, 102863 km
Megérkeztünk!!!
----
Költségek:
Autópálya 29,8 EUR
Gázolaj 139,34 EUR
Megtett távolság 1318,1 km
Átlagfogyasztás 4.5 liter / 100 km
Átlagsebesség 87 km/h
Utazás ideje 14:57 óra
A teljes kirándulás adatai:
Megtett távolság 7880,5 km
Átlagfogyasztás 4.8 liter / 100 km
Átlagsebesség 84 km/h
Utazás ideje 92:22 óra
