Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Kétkeréken Alfa!😁

ÁLOM volt minden pillanat.
Nagyon jó helyre került!
Vágytak rá kitartóan, csak őt szerették volna.
Egymás kezébe csaptunk.
Remélem látjuk meg egymást.🤗
Már most hiányzik!
Üdv. ROSSO. Folyt. Köv.!

Vezérlés cserélve, vízpumpával.Szimeringek cserélve, ahogy mind a 4 izzítógyertya is. Olajcsere minden szűrővel.....266ezer km

Utoljára 2020.03.12-én cseréltem benne olajat. 5 éves csereciklust állítottam be, így mostanában volt esedékes. A csere a múltkor bevált szerint zajlott:

A szervizkönyv szerint Tutela GI/R kell bele, azt már korábban beszereztem. Petronas is beszált a "Ki tud kisebb betűkkel többet írni a dobozra?" versenybe. Nem hiszem hogy bárki elolvassa a cédulára írtakat, főleg szemüveg nélkül...
Mondjuk az új autók használati utasításai is olvashatatlanok a sok "Fontos figyelmeztetés" miatt...

A csere során a manualt követtem:
1. Először kibontottam a hidraulika környékét, mert nem nagyon lehet hozzáférni.
- Csomagtartó rekeszből a filc borítást ki kell venni.
- A 3. képen látható függőleges fémlemezről leszedtem a csatlakozókat, majd a lemezt tartó két csavar kitekerése után levettem. (4. kép) Így már hozzáférni a tartályhoz.
2. Tetőt kinyitni teljesen, ilyenkor van a legtöbb olaj a tartályban.
3. A tartály tetején lévő csavart ki kell tekerni.
4. Egy fecskendő végére kis csövet húztam, azzal ki lehet szippantani a tartály tartalmát.
5. A tetőt - kikapcsolt gyújtás mellett - kézzel zárni és nyitni kell. Ezalatt a rendszerből kb annyi olaj került a tartályba mint eredetileg volt. Ki kell azt is szippantani.
6. Az előző pontot addig ismételni amíg a tartályba olaj kerül. Nekem elég volt két kör, a harmadikra már nem jött több olaj.
7. Összese kb 3,5 deci jött ki. (5. kép jobb oldali flakon) A könyv szerin 6 deci kell bele. Érdekes. Mondjuk a múltkor is kb ennyi jött ki...
8. A friss olajjal fel kell tölteni a tartályt. Célszerű ezt fecskendővel végezni.
9. Elvileg a felső vonalig kell tölteni, de nyugodtan mehet bele több is, a következő lépésnél csökkenni fog a szint.
10. Elektromos üzemben zárni és nyitni, szintet utántölteni. Az ellenőrzést célszerű nyitott tetőnél végezni, mert akkor van több olaj a tartályban, egyszerűbb ilyenkor maxra tenni.
11. Az előző pontot annyiszor megismételni amíg csökken a szint. Nekem kettő itt is elég volt, a harmadikra már nem változott.
12. Most jön lényeg. A tető - általában amikor a legtöbben látják - többször megállt nyitás/zárás közben. Korábban random érzékelő hibaüzenetek voltak benne. Most minden csatlakozót széthúztam és befújtam kontakt spray-vel. Remélem segít.
13. Fémlemezt visszarak. Csatlakozókat visszaszerel.
14. Ha már arra jár az ember célszerű a kábeleket rögzíteni valamihez, mert menet közben zörögnek. Egy kicsit portalanítani sem árt.
15. A túrák során mindig velem van egy szerszámkészlet, Most is visszatettem az akku elé. (6-7. kép)
16. Borítást visszarak és kész.
17. Sört bont :-)

2025.06.12-én sikeresen levizsgázott. Érvényes 2027.06.25-ig. De akkor már 30 éves lesz. :-))
Km: 156.629 (Az előző vizsga óta 725km-t ment.

155

Mai nap le lett szervizeltetve az autó.

Kapott:
- Selenia WR Forward olajat
- Olajszűrő
- Levegőszűrő
- Pollenszűrő

Km. : 66 248 km

Nem tetszettek a lámpa búráim. Bár fel lett egyszer polírozva, de a jobb oldali be volt ègve belül. Nem volt az igazi. Sikerült szereznem 2 törött lámpát, amin egèsz szèp volt a búra. Pár karc volt rajta, de így is sokkal jobb lett az összkèp. Szètszedès után a lencsèket is kitakarítottam. A vègeredmèny nagyon jó lett.

Beleszaladt már egy szűk 4000 km az idei szezonban is az autóba, de egy pár, Tolnai-dombságba tett kiruccanáson kívül nem sok izgalmas, élményre kihegyezett autózás volt benne. Úgyhogy felvetettem, hogy tegyünk ismét egy látogatást a kedvenc Észak-magyarországi és szlovákiai útvonalainkon. Végül csak Laci jelezte vissza, hogy neki jó lesz, így ketten vágtunk neki.

Már jó előre nézegettem az időjárás-jelentést, ami autózáshoz tökéletes időt jelzett előre. Nagyon vártam már a túrát, mert együtt lenni ezzel az autóval és azt csinálni vele, amit a legjobban tud… Páratlan élvezet, igazi kiváltság. És most sem okozott csalódást.

Háromnegyed 10 körül találkoztunk Egerben. Tavaly szeptemberben aszfaltozták újra az Eger-Szilvásvárad szakaszt, azóta még nem jártam rajta. Első osztályú lett, bár egy elég forgalmas szakasz, úgyhogy élményautózásra csak korlátozottan alkalmas. De szerencsére vannak benne hosszabb belátható szakaszok is, így lehet előzni, ha utolér valakit az ember. Természetesen elkanyarodtunk Balaton-Borsodnádasd felé a kötelező, bemelegítő szakaszra. Onnan viszont nem mentünk tovább, hanem visszafelé is megtettük az utat és Szilvásváradnak indultunk tovább, onnan fordultunk Farkaslyuk és Ózd felé. Szilvás és Csernely között nem a legjobb az aszfalt, de nem olyan rossz, mint amire számítottam. Dinamikus autózásra nem alkalmas, de nem is kell tojással a gázpedál alatt menni. Csernely és Farkaslyuk között viszont kiváló, új útburkolat van, nagyszerű ívekkel. Legközelebb is ebből az irányból közelítem majd Ózdot.

Utána – a szintén szokásosnak mondható – Serényfalva-Kelemér-Trizs irányból közelítettük meg Aggteleket. Ez sem rossz szakasz, de Aggtelek után jön az igazi móka. Már el is felejtettem, hogy mennyire élvezetes az Aggteleket és Jósvafőt összekötő út. Aztán egész Szinig rengeteg adrenalint és endorfint tartogat még az a rész. A Szin előtti ugratón lehet, hogy egy kicsit el is emeltem a kocsit a földről. Szinnél megfordultunk és vissza Aggteleknek, ahol a határ felé vettük az irányt.

Csetnek előtt kanyarodtunk el Jolsva felé, ott kezdődik igazán a jó szakasz. Itt már igyekeztem, hogy kanyarok előtt épp csak annyira fékezzem meg a kocsit, hogy a kanyar kijáratig már ne kelljen a gázra lépni. Sokkal élvezetesebb úgy, hogy ha lendületből sikerül áthúzni az íven, mintha túlzottan megfékezem és még a kanyarcsúcs előtt gyorsítanom kell. Egyre jobban ment, kezdtem összehangolódni az autóval.

Lubény után elfordultunk Turcsok-Szirk felé. Egy technikás szakasz ez is, meredek kanyarokkal, sok hullámvasúttal. Itt volt egy kis izgalom. Laci ment előre és Szirknél kellett volna találkoznunk. Mikor Szirkre értem, Laci sehol nem volt. Próbáltam hívni, nem kapcsolható… Elkezdtem gondolkozni, hogy mi történt, nem esett tán le az ívről valahol a szakadékba? De odafelé nem láttam kicsúszás nyomot sehol. Nem messze volt a benzinkút, ahol megbeszéltünk egy tankolást, mondom odamegyek, aztán, ha csak a telefonja merült le, majdcsak jön ő is. Visszafelé is nézegettem az út szélét meg az aszfaltot, de semmi nyoma nem volt, hogy valaki leesett volna róla. Már majdnem Nagyrőcén voltam a kúton, mikor hívott. Nem történt baj. Kiderült, hogy még kicsit továbbment Szirktől, a telefonja meg nem csatlakozott rá a szlovák hálózatra.

Mind a ketten szívtuk a Giulia Q tervezési hiányosságát (nem is olasz autó lenne, ha nem lennének ilyen kis nyűgjei), hogy a lendületes autózás után alig lehet megtankolni… Valószínűleg a forró kipufogódob felhevíti az üzemanyagtartályt is, az abban lévő levegő/benzinpára pedig olyan nyomással áramlik kifelé, hogy a töltőpisztolyt azonnal lecsapja. Csigalassúsággal lehetett csak belecsorgatni a naftát, kb. egy decivel másodpercenként. Mire belement a kb. 45 liter, ami fogyott Eger óta, más kútoszlopokon már 3-4 tankolás is lement.

Utána Nyilas felé vettük az irányt. Odáig is élvezetes volt az út, de Veszveréstől felfelé, a Nyilas előtti útkígyó egy igazi örömmámor. Az ember teljesen belefeledkezik a vezetésbe, csőlátása lesz, úgy érzi az utat, mintha a talpa az abroncs futófelülete lenne.

A Nyilas és Szepespatak közötti csúcson – ahol a 2002-ben lezuhant pilóta emlékműve is van – megálltunk fényképezkedni. Ragaszkodtam hozzá, hogy csináljunk pár közös képet. Igazából én sem szeretek annyira fényképezni és videózni. Inkább csak belemerülök a pillanatba. De tény, hogy az emlékek gyorsan fakulnak és muszáj őket megörökíteni valahogy, hogy később fel lehessen idézni.

Innen Szepesremete, majd Szomolnok irányába haladtunk tovább, hogy elérjünk egy másik szerelem-szakaszt a Szomolnokot Stósszal összekötő utat. Ezt megfutottuk oda-vissza, igazi mámor volt.

Dénes felé haladtunk tovább, ami szintén egy nagyon jó útvonal lenne, ha 2 sávos lenne, de inkább csak másfél. Vannak rajta azért jól belátható szakaszok, amik úgy ívelnek, hogy több kanyarra is rálát az ember. Ott meg tudtuk nyomni, ha üres volt. Innen Aggteleken keresztül visszatértünk Ózdra, ez a szakasz inkább csak utazás volt.

Tankolás közben megkérdeztem Lacit, hogy mennyi erő maradt még benne? Azt mondta, hogy küldjük még keresztül a Mátrán, így lezárásként. Bekölce – Egercsehi felé mentünk. Az az 1 km-es szakasz az egyik kedvencem. Amilyen rövid, olyan intenzív. Egy igazi dopaminbomba. 3x tettük meg a távot.

Egertől átzötyögtünk Egerbaktáig, majd onnan megindítottuk a mátrai szakaszt is. Már 7 óra felé járt az idő. Nem voltak már olyan sokan, de azért akadtak még autósok és motorosok is az úton. Az egész napos autózás után már nagyon hozzászoktunk a tempóhoz és a gyors kanyarokhoz, úgyhogy az autósok, motorosok egyaránt fájdalmasan lassúak voltak hozzánk képest. Igyekeztünk keresztülvergődni rajtuk minden beláthatóbb szakaszon. Egyedül egy M340i (G20) bírta az iramot. Az ereszkedő szakaszon, Mátraháza felett viszont már túl sok autót értünk utol, azon a részen pedig már belátható szakaszok sem nagyon vannak. Így inkább hűtőkör üzemmódba kapcsoltunk. Gyöngyösön elköszöntünk egymástól és mindketten elindultunk haza.

Gödöllőn még megálltam, beszaladtam a Tesco-ba mert eszembe jutott, hogy másnaptól 2 napig Pünkösd van és nem lesz bolt. Kifele jövet azt láttam, hogy két, talán középiskolás srác fényképezgeti az autót. Meglepődtek mikor rányitottam távolról az autóra. Kiderült, hogy odavannak a szép sportautókért, Budapestre is bejárnak, hogy lencsevégre kapják azokat. A Giulia-t is ismerték, nagyon dicsérték a színét. Szerintem még nem láttak ilyet közelről. Megmutogattam nekik a kocsit, beszélgettem velük kicsit, mert manapság egyre ritkább az autórajongó fiatal. Valahol meg is értem, a mai új autók egyre kevésbé szólnak a vezetés élményéről és a menőségről. A nagyvárosi lakosság aránya is egyre csak nő, ahol szó sem lehet vezetésről, sőt, igazi kín volán mögé ülni és a dugóban eljutni egyik helyről a másikra.

Még 160 km-em volt hazáig, azt jól megnyomtam, mert már eleget voltam aznap úton. Az út mérlege közel 1100 km volt otthontól hazáig. Azt pedig, hogy ez mennyi időt ölelt fel, a telefon képernyőidő figyelője mutatja - ami, sajnos, képernyőidőnek veszi az autós telefontükrözéssel töltött időt is (szombat). Az átlagfogyasztás az egri és ózdi tankolás közötti 474 km-en (közte a nagyrőcei tankolással) 19,22 L/100km volt.

A Giulia vezetése bármikor, bárhol egy élmény. De az ilyen napok azok, amikor teljesen átadja azt, amire képes. Ezért a boldogságért éri meg tartani és érzem azt, hogy megvenni ezt a gépet életem egyik legjobb döntése volt. Nem csinálnám másképpen most sem.

Kicsit fóliázgattam.Egy gyenge sötétítés a lámpákra,kis karbon fólia a teleszkópokra.Az első lökös scudetto körüli része mar mióta nálam a kocsi viseltes volt, most szép idő volt gondoltam megpróbálom élen lemaszkoltam és fúj.

Vettem a szokásos Sonax bőrápolóból egy újabb flakonnal és bekentem a bőrt. Az üléseket kétszer is mert azonnal beitták a cuccot. Másodszorra már nem sajnáltam...