Blog
Bőrülés igényli az ülésfűtést, és mivel hosszabb távra tervezünk az autóval,
így nekiálltam beépíteni a hátsó ülésekbe is, hogy a gyerekek se fázzanak :)
A Metroman-tól rendeltem 2db Kiyo AWHL-t.
Az gyári kárpit alá kell betenni, ezért teljesen szét kellett szerelni mindent.
Először a csomagteret, majd a hátsó üléssor oldalsó paneljét, ezután már hozzá lehet férni a hátsó ülések oldalsó tartó konzoljaihoz. Az ülések felső része nem nagy dolog, de azért le kelett szerelni a középső biztonsági övet.
Az alsóhoz pedig a középső tartó konzolt.
A csomagtérben lévő szivargyújtóról vettem gyújtás alatti áramot a vezérlő reléhez, ami közvetlenül az aksiról látja el a fűtőpárnákat. Ezzel együtt szépen megcsináltam a vonóhorog kábeleit is. Korrektül megcsinálta a villanyász, de nem volt elég szép :)
A biztosítékait beleraktam az ülésfűtés reléjével együtt egy dobozba amit az aksi mellé rögzítettem.
Természetesen minden kábel bandázsolva és normálisan elvezetve, rögzítve.
Az ülések szétszedése nem nagy dolog, a kisebbiket összerakni se volt túl nehéz.
A nagyobbik ülés összerakása már bonyolultabb feladat, ha az embernek nincs kárpitos fogója,
illetve kárpitos gyakorlata.
A kapcsolót eredetileg a hátsó ülés oldalsó alsó műanyag burkolatába akartam beszerelni, a baloldait ki is fúrtam,
de sajnos kiderült hogy nincs elég hely a kapcsolónak a burkolat mögött.
Ezután jött az agyalás, hogy mi legyen a B terv. A könyöklő hátsó részének a burkolata szerencsére nagyon könnyen levehető,
és azt megvizsgálva rájöttem, hogy ott az USB-k mellett van elég hely. Már csak egy gond maradt: az hogy oda valahogy át kellvinni a kábelt.
Ezzel két probléma is akadt, először is az hogy a kapcsolóknak csak kb. 30 centis kábele volt, aztán csatlakozó, vagyis nem ér át oda.
Nyilván el lehet vágni és beletoldani, de a kardánbox kárpitja alatt kellene átjátszani, ami szintén nem egyszerű.
Sok idő, szívás, káromkodás árán azért sikerült. a Kapcsolók 4 vezetékesek, vagyis a két kapcsolóhoz 8 szál kell, kellően védve és szigetelve.
Sima 2 erű 0.75-ös kábelt használtam, 4-et. Ez kellően védett, elég réz is van benne.
Beletoldottam a kapcsoló vezetékébe miután sikerült áthúznom.
Ezután már csak összeforrasztani, bandázsolni és rögzíteni kellett.
Szerintem még sokat elment volna, de kivillant a kopásjelző... Cseréltettem tárcsával együtt. Elöl bevált az Ate, ide is azt vettem.
94.355 km
Ma a tó déli részét jártuk körbe.
Nem mentünk le a partra hanem csodaszép hegyi utakon felmentünk a 700m Santuario di Montecastello-hoz. Egy elképesztő helyre épült templom. A templom maga és a kilátás is csodás. Az utolsó szakasz elég meredek, de megérte feljönni.
A következő megálló Maderno kikötője volt. Itt kompra szálltunk hogy átkeljünk a tó keleti oldalára. A kompon jött velünk kettő tűzpiros Vespa is. A tó körül már eddig is
nagyon sokkal találkoztunk, általában kettesével. Itt a matricából kiderült hogy ez valami újabb őrület. Külön bajszos és rúzsozott utasoknak. Jó buli lehet ha ennyien piros Vespáznak :-)
A túlsó oldalon Garda város volt a tervezett cél. Mivel ebédelni Sirmionéban szerettünk volna nem álltunk meg.
A következő megálló a Porta Verona lett volna. Itt meg parkolót nem találtunk.
Sirmionéban a szokásos parkolási őrület várt minket. A negyedik körben sikerült egy éppen távozó kocsi helyére beállni.
A melegre való tekintettel a vár bejáratánál elfogyasztottunk egy limonádét. Ott az orrunk előtt facsarják citromból. Csak jég megy bele.
Bent egy random kiválasztott étteremben megebédeltünk. A turistáknak szánt éttermek ugyan nem a gasztronómia csúcsát képviselik, de jókat lehet enni. Hatalmas séta következett a melegben.
A következő megálló egy szállodánál volt, ahol 2019-ben szálltunk meg. Jó volt visszaemlékezni az akkor történtekre. Lehet hogy még visszajövünk ide.
Innen a tóparton visszamentünk a szállásra, ahol a boltban bevásároltunk és a szobában egy "hideg" vacsorát fogyasztottunk el némi pezsgővel.
Autós téma:
A tó délnyugati részén belekóstolhattunk a körforgalmak világába.
A főúton max 800 méterenként (van ahol csak 300 méterenként) egy körforgalom. Pár km után már nem számolod. Mindegyiknék lassítani, körbe menni, felgyorsítani. Sok helyen nem is érdemes gyorsítani mert ott a következő vagy éppen ott a kijáratnál a következőnél álló sor vége. Az idő telik, a távolság nem fogy...főúton haladva úgy hogy a betorkolló utak 90%-ában senki sem jön.
Az átlagsebesség a béka segge alatt.
A fogyasztás a sok gyorsítás miatt az egekben.
Ráadásul nézegetni se tudsz mert ugye ott a következő körforgalom.
Nem véletlenül indexelnek errefelé másként mint nálunk. Ha egyenesen mész át akkor sose indexelnek, ezzel jelzik az egyenes haladást. Értelem szerűen ha jobbra kimennek az első leágazáson akkor jobbra, ha a harmadikon mennek ki akkor balra indexelnek. Így nem kell annyit kattogtatni.
Szívesen elküldeném ide pár napra közlekedni azt, aki a körforgalmakért van oda, hogy az milyen jó és mindenre is megoldás.
Ma kihoztam egy körre, vele mentem edzésre. Természetesen elkapott minket a vihar 😁 Annyi előnye volt, hogy lett néhány jó fotó, ahogy a waxolt felületről szépen legördülnek a vízcseppek.
Az előző blogban volt egy kép a szállásról a hegytetőn.
A kilátás:
Idei Alfacity , mi is belekerültünk egy kép erejéig 😊
Már egy ideje bajlodunk hogy leáll az autó, haza húzzuk, eddig kb. 2-3X volt így mire lehet hogy a korábbi javítások fő oka is ez hogy a motortérben egy biztosítéknak érintkezés gondja volt. Persze mikor javítottam, ezt azt kicseréltem és jó lett, gondolván hogy az volt a hiba, de lehet az is hogy csak újra érintkezett a biztosíték. Ez az üzemanyag pumpa 30A biztosítékja. Amikor már nem elsőre állt le, elkezdtem visszafelé kimérni hogy hol szakad meg az áram, és egész az elejére kellett visszamenni. Elsőnek csak biztosíték láb csiszolás és egy kis kontakt spray, aztán jó. Ekkor már legalább tudtuk hogy itt a baj hogy leáll az autó. 1 hónapig okés, aztán megint. Akkor a biztosíték házban a lábakon beljebb hajtottam hátha csak ennyi elég lesz. Megint egy ideig tök jó, majd mikor megint megállt már rutinosan tudtuk mit kell tenni. Voltam a boxerhez lökösökért, így aztán hoztam hozzá bontottan egy ugyanilyen 30A biztosítékot kompletten, majd lecsíptem a régit, ezt pedig átforrasztottam. Így hát most jön a tesztidőszaka, bízunk benne hogy nem produkál semmit mivel konkrétan az a hiba már nincs benne.
Ma körülnéztünk a Garda-tótól nyugatra a hegyekben:
- Lago di Ledro (2.kép) egy csodálatos kis tó a hegyek között. A kilátás miatt ittunk egy igazi olasz eszpresszót.
- 747m Ampolapass - Hágó
- 409m Strono - útközben "találtuk", be is került a magassági pontok közé. Egy hangulatos kis falu a hegyekben.
- Batteria Statuo - erőd a völgyben. Korábban már jártunk itt. Most is megcsodáltuk azt a leleményességet amivel a védművet építették anno. Nem hiszem hogy itt bárki át tudott jönni a völgyön.
- 761m San Liberale - Egy templom. Hihetetlen hogy milyen helyekre építettek templomokat. Épp egy diákcsoport látogatta.
- 1.112m Passo del Cavallino della Fobbia (6.kép) - Errefelé kezdett elszabadulni a hegyi utak "pokla". Keskeny, nem mindenütt jó minőségű (mintha itthon lettünk volna) és erősen kanyargós utak az erdőben. Csak Fóbia hágónak hívtuk.
- 1.100m - rifugio passo Cavallino della fobbia - a hágó "menedékháza" ami egy egyszerű vendéglő. Hihetetlen hogy ilyen elhagyatott helyen mennyien laknak. A kérdésünk csak annyi volt hogy mi a fenéből élnek itt?
- 1.000m Santuario della Madonna del Rio Secco (7,kép) - A szűk, kanyargós hegyi útra építettek egy csoda szép templomot és a sallangokat. Igen, az út az épület jobb oldalán látható kapualjban megy tovább. Sajnos nem tudtuk megnézni mert nem volt nyitva. A neten található képek alapján mestermű.
- 941m Passo San Rocco - Hágó
- 1.467m Monte Stino - Végpont (8.kép) - Egy hihetetlen szerpentin végén egy vendéglő, körülötte semmi. Autóval nem nagyon találkoztunk, de az étterem tele. Itt megebédeltünk.
- 898m Persone - Hágó
- 603m Duzzasztó - Lago di Valvestino (9.kép) Mint már több helyen is láttuk, itt is kevés a tárolóban a víz. Gondban lesznek a villannyal az olaszok...
- Megálló az alagút után a tóparton. (10. kép) A tavat körbefutó út több pontján is találni hasonló megállókat. Érdemes pár percre megállni és egyszerűen csak gyönyörködni a tájban.
- Strada della Forra - egy külön történet...
A szobánk a semmi felett a 11. képen. Igen, a szobából olyan kilátás nyílik amit nehéz elképzelni.
Vacsora előtt még körbe néztünk a faluban. Tremosine elég kicsi hamar megvolt.
